Hancsi78 - Groundhopper & Collector

A sorozat harmadik részében egy olyan gárda otthona következik, ahol minden évben megfordult a DVSC, amióta felépítették. Ez pedig az 1997-es esztendőtől számolandó, ekkor adták ugyanis át az akkor még Népligeti Sportcsarnoknak hívott létesítményt. A nem túl nagy csarnok a népszerű Ferencváros csapatáé, amely felépítése és átadása nagyon kellett már a zöld-fehéreknek, mert addig az izzasztónak csúfolt Faházban, vagy jobb esetben az Elektromos Sportcsarnokban fogadták az ellenfeleket és csak kivételes alkalmakkor játszottak a BS-ben. A két évtized alatt több néven is illeték a fedett létesítményt, de 2012-óta a csapat korábbi kiváló edzője után Elek Gyula Arénának hívják. A Ferencváros otthona után egy kevésbé látogatott sportcsarnok is felkerül a blogra, amely a Syma Sportcsarnok, és a DVSC-t figyelembe véve, mindössze a 2007-es Magyar Kupa Final Four került itt megrendezésre, és csak emiatt kerül fel a képrovatba. A képekért köszönet Derencsényi Pistinek, Sós Tibinek és a Szobosz...

A budapesti sportcsarnokokról nem is oly régen esett szó, és ezt a sorozatot folytatnám, annyi különbséggel, hogy a most taglalt létesítményekről sikerült képeket is szereznem. A Népfürdő utcában található Elektromos sportcsarnok sokáig nem szerepelt a túraútvonalak között, lévén a Tromosnak a férfi szakága volt igen erős, így nekünk, Loksitáknak nem volt miért arra utazni. Aztán az MTK női kézilabda csapatának (BSE beolvasztása) megerősödésével, a női kézilabda is teret nyert a csarnokban, és 2014-óta itt is kötelező megjelennie a DVSC csapatának és szurkolóinak. A Kőér utcában nagyon sokszor játszott a Lokomotív, hiszen a Budapest Spartacus Magyarország egyik kiemelkedő csapata volt évtizedeken keresztül. Aztán a csillaguk hanyatlani kezdett a kilencvenes években, de még így is sokáig a legjobbak között szerepelt a "Szpari", így mi is utazhattunk gyakran hozzájuk a fővárosba. Aztán eltűnt a nagy múltú egyesület is az alsóházban, majd különböző fúziók útján próbálták életb...

Szurkolói berkekben már mindenki hallott a Millwall csapatáról (naná, persze, hogy a hírhedt huligánjaiknak köszönhetően), de a szurkolók miatt a téma iránt érdektelenek is felkapják a fejüket, ha a kék-fehérekről van szó. Angliában vagy szereti őket valaki, vagy nem, köztes állapot nem nagyon létezik, de ez őket nem nagyon zavarta sohasem. A The New Den klasszikus stílusban felépített 4 standját már felfedeztem magamnak 2007-ben, így a mostani 2010-2012 között készült felvételek nem nekem, hanem Dániel barátomnak köszönhetők. Ő rendszeres látogatója volt a Millwall FC hazai fellépéseinek, amíg Londonban élt, így kapott képekből nem volt hiány. Ebből válogattam most egy csokorra valót a blog számára. Köszönöm Dániel! London - The New Den (Millwall FC) 2010  - 2012   Képek: Czabán Dániel hancsi78

Budapesten rengeteg kisebb-nagyobb stadion található, amelyeknél sajnos nekem nem sikerült megfordulnom az utóbbi években, így kénytelen vagyok a régmúltba nyúlni, és baráti segítséget igénybe venni, ha a csepeli és rákospalotai stadiont kívánom megosztani az érdeklődőkkel.  A kilencvenes évek elején a Csepel SC még stabil NBI-es csapatnak számított, majd haladva az időben egyre kevesebb lett a pénz a "szigetországban", és előbb a másodosztály következett, majd a lehető legrosszabb, a megszűnés. Szerencsére ez már a régmúlt, azóta újra alakult a piros-kék alakulat, és stabil NB-s résztvevő, ráadásul a csepeli fanatikusok sem hagyták magára a gárdát, és azóta is aktívan biztatják a kedvenceiket. Egy valami nem változott még a XXI. kerületben, és az a Béke téri stadion, amely stabilan tartja a formáját, mert felújításra nincs pénz, de még a karbantartásra is alig. Rákospalotán más a helyzet, igaz a Bp. Volán is ott volt a legjobbak között a kilencvenes évek elején, de a...

Horvátországban és Romániában is többször jártam életem során, de ezen kirándulások még mind azelőtt voltak, hogy komolyabban elkezdtem volna foglalkozni a pályafotózással. Magyarországról az ember sokkal hamarább eljut ezen országokba, mint innen Angliából, így a szomszédok feltérképezése egyelőre várat magára. Szerencsére az ismerősök, barátok nem hagyják, hogy addig, amíg haza nem költözöm ne gazdagodjak felvételekkel ezen országokból, így ha éppen eszükbe jutok, akkor kapok egy-egy képet az új vagy éppen a régmúltból.  Csapó Sándor úr például akkor gondolt rám, amikor 2016-ban kiutazott Zágrábba megtekinteni a Dinamo - Lyon meccset, és elmondása alapján az volt a nap fénypontja, amikor nekem képeket készített (Milyen lehetett a meccs akkor az én sokat látott barátomnak?), aminek nagyon örültem, hisz a Maksimir nem szerepelt még a listámon. Az eszéki felvételek viszont jóval korábbiak, és akkor lőtte őket Deri barátom, amikor egy kisbusszal Boszniába tartottak válogatott meccs...