Jegyek - DVSC kézi 1999-2002

A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején többnyire egyesületi bérlettel látogattuk a női kézilabdacsapat meccseit, így ebből az időszakból csak nagyon kevés jeggyel rendelkezem. Ezek többségét vagy meccs után találtam, vagy valami oknál fogva kellett a bérlet mellé, és így megmaradt a gyűjteményem számára. Ebben az időszakban szinte egy kaptafára készültek a belépők, így nagy változás nem látható rajtuk, kivéve a reklámozó cégek hirdetésit. A mostani hét jegy három szezont ölel fel. Az 1999-2000-es évadból három, a 2000-2001-es szezonból kettő, míg a 2001-2002-es évből ismét csak két jegyem maradt. Talán később bővül majd ez a kollekcióm is jóbarátoknak, ismerősöknek vagy gyűjtőknek köszönhetően. 

1999 - 2000

2000 - 2001

2001 - 2002

hancsi78

König Sportcsarnok - Balmazújváros

Balmazújvárosban hihetetlen fejlődésnek indult a sportélet az elmúlt esztendőkben, amit az első osztályú férfi kézilabda, illetve a másodosztályú labdarúgás és női kézilabda reprezentál. A sportegyesületek fejlődésével és az egyre eredményesebb szerepléssel együtt járt a sportpályák, sporttelepek fejlesztése, így az új labdarúgó stadion mellett pár évvel ezelőtt átadták a König Rendezvényközpontot is, ahol a férfi és női kézisek találtak otthonra. A pofás kis lelátóval rendelkező, kitűnő borítással bíró sportcsarnokban rendezett meccseken igen nagy az érdeklődés a csapatok meccsei iránt és igaz a telt ház során alig ezren férnek el a lelátókon, ez még is jelzi mennyire szeretik a csapatokat és a sportot Balmazújvárosban.

hancsi78

Magyar sálak "keletről"

A nyugati sálak után, itt egy csokorra való magyar nyakbavaló, de most a másik oldalról, azaz keletről. Ebből a félből csak hét sálat sikerült beszereznem ugyanannyi idő alatt, ami azért meglepő, mert én csak a "vadkelethez" tartozom az országon belül. A kevesebb darabot  a minőség pótolja, így a két nyíregyházi sál mellett a dunaharaszti, vagy éppen a nyírábrányi csoportsál sokat dob az összértéken, feltéve, ha valaki eszerint osztályozza a nyakbavalókat. Én nem így teszek, így mind a hetet szívesen látom a kollekciómban, főleg mert mindegyikhez tartozik egy kis emlék, ami igazán felbecsülhetetlenné teszi őket számomra.

hancsi78

Magyar sálak "nyugatról"

A magyar sálaim nem nagyon frissültek mióta elkerültem kis hazánkból, de azért a debreceni darabok mellett igyekszem odafigyelni arra, hogy amit csak lehet be tudjak szerezni a honi palettáról is. Sajnos nem vagyok könnyű helyzetben, mert külföldről sokkal nehezebb ezeket az üzleteket lebonyolítani, így sok esetben nem is megyek egy-egy darab után, mert körülményes az intézkedés, a felvétel, és emiatt több olyan darabról is lemaradtam, amit egyébként szerettem volna magaménak tudni. A nehézségek ellenére azért sikerült pár jó üzletet kötnöm az elmúlt 2-3 esztendőben, ami több tucat magyar sál beszerzését eredményezte. Ebből most 10 olyan nyakbavaló következik, ami ugyan több sportot képvisel, a floorballtól a kézilabdáig, de egy közös azért van bennünk, mind a 10 Nyugat-Magyarország valamelyik csapatát képviseli.

hancsi78

Városi Sportcsarnok - Derecske

2014-ben határoztam úgy, hogy a rég nem látott Derecskei Városi Sportcsarnok irányába teszek egy kirándulást és egybekötve ezt a Sárostói Sportpálya megtekintésével csinálok egy fotósorozatot a létesítményekről. Mivel régen jártam az említett csarnoknál, nem tudhattam, hogy a külső falakat szépen lefestették, így az utolsó találkozásunk óta már új színekben virít a Derecskei Kézilabda Klub otthona. Sajnos a falak között játszó csapat anyagilag egyenlőre nem képes vállalni a magasabb osztályt, így a második, de az utóbbi időben inkább a harmadik vonalban "rontják a levegőt". Egy biztos, a piros-kék színekkel felvértezett csapat többre lenne hivatott, már csak a múltja alapján is. Ha visszakerülnének a legjobbak közé, akkor végre az NBI-ben ismét lenne Hajdú-Bihar megyei rangadó és nem csak a DVSC második, vagy harmadik számú csapatát láthatnák vendégül e sokat megélt falak között a derecskei lányok.

hancsi78

Debrecen - Salétrom utca

A debreceni salétrom utcai sporttelep rendesen kiesik a sportkedvelők érdeklődési köréből, így én se sok információval rendelkezem felőle. Ráadásul nincs is nagypálya a telepen, csak egy salakos kézilabdapálya és teniszpályák. Az biztos, hogy mind a kettőt használják még sportolásra, de amíg mostanság csak műkedvelésből pattog a labda a pályákon, addig régen éles bajnoki meccsekre is sor került a falak között. A teniszezők játéktere kicsit elhanyagoltabbnak tűnt, de sajnos közel nem jutottam a kerítések és a kapura felszerelt lakat miatt, de az utcáról úgy tűnt, nem sok pénzt és energiát fordítanak a komolyabb karbantartásra. A kézilabda méretű kispálya valamivel jobb állapotúnak tűnt. A játéktér egész simának, egyenletesnek és rendezettnek látszott, habár ősz lévén a lehullott sok falevél kicsit rontott az összképen. A pálya pár soros lelátóval is rendelkezik, így egy fontosabb kispályás labdarúgómeccsen, vagy kézilabda találkozón akár több tucat néző is kényelmesen szurkolhat a csapatának. Sajnos nem tudom mennyire volt ez a pálya komoly bázisa az egykor több tucat csapatot számláló debreceni kézilabdának, de pár öregtől úgy hallottam voltak itt komoly és éles meccsek. Sajnos azt sem tudom ma ki használja rendszeresen a területet. Valószínűleg valamelyik iskola diákjai vagy fennmaradt üzem alkalmazottai mondhatják a magukénak a Salétrom utcai Sportpályákat.

Debrecen - Salétrom utca

hancsi78

Jegyek - Vasas (Kézilabda)

A Vasas női kézilabda csapatával hatalmas csatákat vívtunk a nyolcvanas évek végén, majd a kilencvenes évek elején. Sokszor nem csak a pályán, hanem a lelátón is vérre mentek a felek, mondhatni mozgalmas volt az élet, főleg a Fáy utcában. Aztán a piros-kékek kicsit meggyengültek, a meccsek elvesztették a rangadó jellegüket, így a lelátón is csitultak a kedélyek. Én 1998-ban jutottam el elsőnek a Vasas Sportcsarnokba, amikor már mind a két csapat inkább a középmezőnyben csatázott, és a legnagyobb tét az 5. hely elérése volt, ami akkor nemzetközi kupaindulást jelentett. A lelátón olykor unalmas, olykor izgalmas volt az élet, ez attól függött, hogy a Vasas szurkolók kijöttek e a meccsre szervezetten vagy nem. Kb. 7-8 alkalommal voltam a Fővárosban a Vasas - DVSC párosítás miatt, de jegyet nem minden meccsről őrzök, mert nem mindig kaptunk. Az utolsó tiket a 2008-2009-es szezonból van, és ezután már szaporítani se tudtam a kollekciót, lévén a Vasas úgy döntött kevesebb támogatást ad az egykor híres és hírhedt női kézilabda szakosztálynak, és a kiesést követően ezidáig még nem sikerült visszajutniuk a legmagasabb osztályba, a kupában pedig azóta nem volt szerencsénk egymáshoz.

hancsi78

Sportcsarnokok - Magyarország

A magyar sportcsarnokok sorát egy Balaton-parti, egy hajdúsági és egy borsodi csarnokkal folytatom. Alsőörs településén két évente egyszer sikerül megfordulnom, miután feleségem legjobb barátnője a szomszédos Lovason ütötte fel tanyáját. A baráti látogatások során jut egy kis idő a környéket sportügyileg is feltérképeznem, így a szomszédos Alsóörsi Sportcsarnokot igazán nem volt nehéz megtalálnom és lefényképeznem. Hajdúszoboszlóra szintén nem volt nehéz átruccannom, mert Debrecentől mindössze 20 kilométerre van a fürdőváros, így a tavaly a labdarúgó pályák mellett a helyi sportházat is lencsevégre kaptam. A mezőkövesdi Városi Sportcsarnokot még 2013-ban látogattam meg, pontosabban az MSE sporttelepének fotózása mellett jutott idő és pár kocka a már korábban meglátogatott rendezvénycsarnok újbóli fotózására. Ezzel a három csarnokkal, pontosabban az új képekkel frissül most a blog. A csarnokok érdekessége, hogy egyikben sem voltam még bent, így csak külső fotókat készíthettem mind ez idáig.

Alsőörs, Alsóörsi Sportcsarnok:

Hajdúszoboszló, Városi Sportház

Mezőkövesd, Városi Sportcsarnok

hancsi78

Leisure & Sports - Anglia

Angliában járva-kelve nagyon sok "leisure and sport" központba akadok bele, amelyek főleg az edzeni és úszni vágyok igényeit hivatottak kielégíteni. Az edző és fitness termek, valamint az uszodák mellett a teremsportokra alkalmas pályák is megtalálhatók ezekben a "monstrumokban", illetve konferencia és játéktermek, óvodák és oktatási központok is, de ezek mellékesek a blog szempontjából. Az összetételt az adott rendezvényközpont határozza meg, és a méretétől függően férnek el benne a felsorolt, és olykor még ennél is több sportolásra, és egyéb tevékenységre alkalmas helyiségek. Sajnos a legtöbb sportcsarnokkal is rendelkező "központhoz" elég nehéz csapatot is társítani, legalább is a számomra oly népszerű kézilabda csak kevés helyen lelhető fel, de az angol kosárlabda, hálólabda vagy éppen röplabda csapatokkal sem nagyon vagyok előrébb. Talán csak a jégkorong az, ami egy kiemeltebb kategóriát képez a csarnoksportok közül, de ezen csapatok többnyire külön csarnokkal rendelkeznek, így a beazonosításuk is sokkal könnyebb. A most bemutatott négy csarnok közül csak az Imbert Court zárt létesítményéhez tudtam aktív csapatot társítani a Richmond VT röplabdásainak személyében. Bourne End apró kis településén a helyi BE Juniors SC iskolásai űzik a teremsportot, főleg a kosárlabdát. Highworthban és a brightoni Withdean Sport Complexben pedig az egyéni és amatőr sportolok találják meg a számításukat.  

Bourne End: The Wye Valley School Sports Hall

2013

2014

Brighton: Withdean Sport Complex

Highworth: The Rec

Molesey: Imbert Court

hancsi78

UÁMK Tornacsarnok - Debrecen

Az UÁMK, vagyis az Újkerti Általános Művelődési Központ tornacsarnoka a következő "csarnokos" bejegyzés témája. A nyolcvanas évek egyik legnagyobb debreceni általános iskolája az Újkertben üzemelt és én szerény személyem is ezen hatalmas komplexum adott évfolyamának, valamelyik osztályában tengette a kisiskolások sanyarú életét. Gyerekből nem volt hiány, hiszen egy évfolyamra nyolc osztály is jutott, így nem csoda, ha az iskola sportcsarnoka és uszodája is teljes gőzzel üzemelt. Természetesen volt sporttagozat is az évfolyamokban, de azon kívül, hogy az oroszórát velük kellett eltölteni, semmi más emlékem nem maradt a nyolcvanas évek sportjáról a falak között. A csarnok akkor modernek számított, igaz a játéktéren kívül másra már nem jutott hely, így aki szurkolni akart a később itt is játszó DVSC II és DVSC III csapatának vagy az ifiknek, az a kapuk mögötti "szőnyegek" tetején vagy az oldalvonal mellett lepakolt szimpla tornapadokon tehette meg. Én egyetlen meccset nem láttam itt, de nemegyszer megizzadtam valamelyik túlbuzgó tesitanár karmai között. A csarnok az évtizedek alatt nem sokat változott sem kívül, sem belül, így ha arra jár az ember majdnem ugyanazt kapja mint 20 évvel ezelőtt.

Debrecen, UÁMK Tornacsarnok:

hancsi78

Jegyek - Egyszerű Kézilabda Belépők

A kézilabda csapatommal utazva gyakran botlottam olyan helyekbe ahol nem fektettek nagy hangsúlyt a belépőjegyek "dizájnolására", így csak szimpla bilétákkal örvendeztettek meg a meccsre menetelem alkalmával. Vagy még azzal sem, mert számtalan esetben jegyet sem kaptunk, csak a pénzt kellett odaadni és már mehettünk is. Ilyen településből akadt bőven, főleg a kilencvenes években, de volt olyan klub amely a későbbi időben sem fektetett nagy hangsúlyt a jegyeire vagy a jegykibocsájtásra. Ha kaptunk ticketet és azon szerepelt az adott klub pecsétje vagy valami monogramja, akkor már volt minek örülni, hiszen az már egyfajta bizonyítéknak számított, hogy igen kérem, ez a jegy tényleg az adott klubcsapathoz tartozik.

A megyei riválisunk ilyen területnek számított, így amikor a kilencvenes években két évet is a legjobbak között töltöttek, akkor ilyen szimpla, semmitmondó jegyekkel örvendeztettek meg a jegyárusok minket. A nálam megmaradó bilétáknak legalább mind a két évben más volt az alaptípusa és az egyiken még a klub pecsétje is látszik úgy ahogy. Aztán hosszú idő telt el mire újra találkoztunk az első osztályban, de a jegyük egy csöppet sem változott, csak egy kicsit drágább lett és ennyi.

Derecske:

A derecskei csapat anyagiak híján nem tudta vállalni az újabb első osztályú évet, így a csapatot a főszponzor Nyíradonyba tette át, így egy újabb helyszín és egy újabb jegy kerülhetett fel a listámra. Sajnos a csapat itt sem húzta sokáig és búcsúztak az NBI-től, nekem meg maradt örökül egy olyan jegy, amit már Derecskéről megszokhattam.

Nyíradony: 

Kisvárdán is a kilencvenes években volt meghatározó kézilabda csapat, így én is akkor jutottam el többször is a helyi tornacsarnokba. Vérre menő küzdelmek voltak nem csak a két csapat, de a két szurkolótábor között is. A jegyek itt is az alaptípushoz tartoztak, de ezeknek legalább volt valami színe, így hol barnás, hol kékes árnyalat volt és olykor még a KSE pecsétje is rákerült. Sajnos pár év első osztályú tagság után a Kisvárdai SE is kiesett a legjobbak közül és azóta nem volt esélyem gazdagítani a jegykollekciómat a szabolcsi településről. 

Kisvárda:

Nem árulok el vele nagy titkot ha leírom, hogy Miskolcon is a kilencvenes évek közepén volt első osztályú kézilabda csapat a Honvéd Kórház patronálásában. A két város viszonylagos közelségét figyelembe véve gyakran vonatra pattantunk és már mentünk is valamelyik miskolci sportcsarnokba, hiszen az jellemző volt a hazai gárdára, hogy két egymást követő évben nem játszottak ugyanabba a sportcsarnokban. A kibocsájtott jegyük viszont semmi nem változott, így mindig ezt a sárgás alapra nyomott, kékes bilétát nyomták a kezünkbe, amiből őrzök is az utókornak két darabot.

Miskolc:

Túrkevén a kétezres években ért csúcsra a női kézilabda, így ekkor találkozhattunk velük először a bajnokságban, majd hamarosan a Magyar Kupában is. A csapatuk mellett a jegyükkel sem sikerült maradandót alkotniuk a legjobbak között, így szerény két év után eltűntek az alsóházban, nekem meg maradt ez az egy árva jegyem az egyik idegenbeli fellépésünkről.

Túrkeve:

hancsi78