Hancsi78 - Groundhopper & Collector

A londoni nagy klubok és stadionjaik mellett olykor jutott idő megtekinteni a kisebb csapatokat és azok hazai pályáit, így most ezekről adok közre egy csokorra valót. Dagenhamban járva és megtekintve az ottani nagyobb stadiont (Victoria Road) metróra szálltam és a kizötyögtem a Redbridge FC hazai pályájául szolgáló Oakside stadionhoz, mely egyben a Barkingside FC hazai pályája is. Legalább is amikor 2007-ben ott jártam az volt. A redbridge-i és barkingside-i csapatok alakulása és stadion használatuk amúgy eléggé keszekusza és követhetetlen, így ennek kibogozására most nem is vállalkoznék. A lényeg hogy voltam arra, a metróról leszállva sokat gyalogolnom sem kellett lévén ott volt a pálya az állomás mellett. Be nem jutottam, így meg kellett elégednem a "külső" fotózással, majd roboghattam tovább nézelődni. Victoria Road (Redbridge FC / Barkingside FC) A másik "helyi" vagy éppen környékbeli pálya a Mayesbrook Park stadion volt, mely abban az időben a Barking ...

Ha nem is gyerekkorom, de fiatalkorom egyik leghíresebb stadionja az Upton Park volt. Nem is annyira a csapat, hanem az Inter City Firm ténykedése, a róluk szóló hírek, az általuk elkövetett csínytevések tették méltán híressé, vagy inkább hírhedté a Green Street környékét. Fiatalként bizony nem egyszer gondoltam rá milyen jó lenne látni a Boleyn Groundot és az ott magasodó és egyedülálló stadiont. A nagy találkozásra 2007-ig kellett várni, amikor a londoni kirándulásaim egyike a WHU hazai fellegvárához vezetett. A látvány már elsőre megfogott, de mindez csak a stadionra értendő, hiszen a környék már nem annyira nyerte el tetszésem. A fő stand a bástyáival szerintem nagyon jól mutatott távolról és közelről egyaránt, ráadásul véd az eső elől ami természetesen folyamatosan szakadt a nap folyamán. A lelátók többi része már nem annyira különleges, sőt mondhatni átlagos "angol", de nekem így is átlagon felülinek számított. Elég sokáig kóboroltam a környéken, így felfedeztem a körny...

2004-ben már járt erre a DVSC és vele együtt szerény személyem is. A történelem lehet hogy ismétli önmagát, mi viszont csak annyiban, hogy most is kiestünk a Club Brugge ellenében, de a mostani vendégszektor létszáma meg sem közelítette a nyolc évvel ezelőttit. Invázióra nem nagyon lehetett számítani Debrecenből, így a város most nem volt beborítva piros-fehér és magyar zászlókkal. Mivel mi kocsival közelítettük meg a helyszínt egyből a stadionhoz iramodtunk, ahol le is parkoltuk a járgányt a vendégszurkolóknak fenntartott parkolóban. Aztán megcsodáltuk a nyolc éve semmit nem változott Jan Breydel stadiont. Készítettük képeket is, majd tovább álltunk. A stadionmustra után a belváros következett, ami semmit nem vesztett varázsából, így érdemes volt újra és újra körbe sétálgatni. Este meccs, hideg, sima vereség és kiesés, illetve plusz felvételek a stadion vendégszektorából, fentről, lentről ahogy kell. Ezután gyors búcsú a hazaiaktól, majd irány a komp, mert másnap reggel indult a meló!...

Még 2006-ban jártam Milanóban, de nem egyedül, hanem egy kisebb csipet-csapattal. Ekkor még dúlt bennünk az olasz meccsnézési mizéria és egy hétvége alatt 2-3 meccset is letudtunk a "digóknál" úgy, hogy a saját csapatunkat sem hanyagoltuk. (Hol van ez már manapság?). Szóval 2006-ban egy jó AC Milan - Palermo meccsre fizettünk be, amolyan bónuszként, hiszen aznap már előtte letudtuk az Atalanta - Sampdoria meccset Bergamóban. Miután fordított az Atalanta gyorsan kisbuszba vágtuk magunkat és már száguldottunk is a San Sirohoz, melyet már előző nap (Genovába menet) szépen lecsekkoltunk. Tehát tudtuk hová megyünk, így sokat nem kellett keresni a monstrumot. A nép már gyülekezett a környéken és közéjük mi is befutottunk. Itt a brancs kettéoszlott, hiszen volt aki a piros és volt aki a rózsaszín feketékhez akart betársulni. Én az utóbbiakat erősítettem, így a vendégszektorból csodálhattam meg a hatalmas létesítmény belső atmoszféráját, ami lenyűgöző, félelmetes és terjedelmes is vo...

Angliai barangolásaim során lépten-nyomon beleakadok egy-egy stadionba, sportcsarnokba vagy szimpla futballpályába. Persze ez nem nehéz, hiszen minden falu, minden sarkára jut egy labdarúgó csapat, ha nem az akkor ott a rögbi vagy a krikett, így pedig nem nehéz pályákat "regisztrálni". Én kifejezetten élvezem, amikor egy falu vagy kisváros helyi létesítményét fedezhetem fel. Főleg, hogy vidéken mindig kedvesebbek az emberek, beinvitálnak és olykor büszkén mutogatják a több mint száz éves csapatuk által szerzett felbecsülhetetlen ereklyéket. Így történt ez Didcot városában, ami ugyan nem szerepelt a kirándulási programban, de utunkba esett a helyi Town pályája és meg is néztük azt magunknak. A Loop Meadow-ra keresztelt létesítmény kb, 3.000 nézőt képes elnyelni egy-egy rangadón és a szerencsésebbek (vagy a többet fizetők) mindezt a hosszanti oldal új tribünjéről tehetik meg, mely fedett és székezett, nem mellesleg közel van a helyi "klubhelyiséghez". A pálya többi ...

2011-ben sokfelé jártam Angliában, így több kisebb település labdarúgó pályája mellett is elhaladtam. Sőt ha nem volt más program akkor célirányosan az adott sporttelep volt a megtekintendő látványosság. Most három "kisebb" United bemutatása következik, igaz csak nagy vonalakban, ahogy azt tenni szoktam. United 1 (Rotherfield United FC) A Rotherfield United FC egy főleg utánpótlás neveléssel foglalkozó egyesület és az 1973-as alapítás sem utal mély gyökerekre. A csapat fekete-sárgában pompázik és stadionjuk Gallowstree Common mellett terül el. Igaz a stadion jelző kicsit túlzás, hiszen egy öregecske klubépületen és a pályán kívül semmi más nincs a Bishopswood Sports Groundon. A pálya viszont szépen sövénnyel van körbe véve, így "védik" a játékot a hívatlan látogatóktól. Gallowstree Common - Bishopswood Sports Ground: United 2 (Thame United FC) Thame egy kisváros a River Thames mellett, így nem nehéz kitalálni, hogy a település és Anglia legismertebb fo...

A skóciai kirándulásunk elején érkeztünk Edinburgh városába, mely ugye a skótok fővárosa és történelmi múltja kötelezővé tette számunka a megtekintést. A kocsi gyors letétele után helyi autóbusszal vánszorogtunk be a központba, majd gyalog folytattuk az utunkat a helyi nevezetességek felé. Mivel nem éppen sík területre épült a város, hamar kifáradnunk, de az sem segített hogy az olimpia utózöngéje és az épp kezdődő Edinburgh fesztivál miatt még mozdulni is alig lehetett a belvárosban. A tömeg módszeres leküzdése után szintén helyi busszal "száguldottunk" a kikötő felé, ahol a Britannia megtekintése szerepelt a programban, de külső és belső okok miatt ez végül meghiúsult. Visszafelé megálltunk az Easter Roadon és megtekintettük a Hibernian FC zöld-fehér épületét, mely egy klasszikus brit stadionnak felel meg. Sok extrát nem is nyújtott, igaz alaposan nem is lehetett körbe járni, mert a főbejáraton és a shopon kívül minden kerítéssel volt körbevéve, így kíváncsi szemeimnek ez...

Flacwell Heath egy csendes kis falu High Wycombe mellett és valószínűleg soha nem hallok róla és labdarúgó csapatáról, ha nem a szomszédba szólít a munka szent kötelessége. Mivel a "kényszer" és a lehetőség Bourne End még kisebb és csendesebb falujába hívott, nem volt nehéz átmenni a  piros-fehérekhez egy kis vizitre. Minderre egy csendes, vasárnap nyári délutánon került sor, amikor is a környék felfedezése közben a Wilks Park is utamba esett. Az 1907-ben alapított csapat otthona igazi "száz éves" hangulatról árulkodott. Az összképen kicsit rontott, hogy a nyári renoválások miatt a kapuk hiányoztak és a gyep is igen viharvert volt. A lelátók a település méretéhez mérten, kicsik és egyszerűek voltak, de az én tetszésemet elnyerték, még ha különös "alakot" nem is öltöttek. Szerencsére a kapuk is kinyíltak ottjártamkor, így a kíváncsi szemeim belülről is felfedezhették az apró kis létesítményt.  hancsi78

A történet még 2003-ban játszódott, amikor egy vonattal végrehajtott Dél-Olaszországi nyaralás átszállására éppen az olasz fővárosban került sor. Mivel időben kissé le voltunk korlátozva (nyolc óra állt rendelkezésünkre) sietnünk kellett, hogy megnézzük a várost. Az arány 2-2 volt, azaz ketten már jártak előtte Rómában, míg ketten nem, de egyben mindenki biztos volt a kötelezőket látni kell, hiszen Róma az még is csak Róma. Spórolási célzattal gyalog vettük nyakunkban a várost és már ekkor tudtuk, nem kis feladatra vállalkozunk. Ennek ellenére mentünk ezerrel, láttunk mindent ami fontos. Aztán a lányoknak valahogy nem akaródzott még az Olimpico-t is megtekinteni, nekünk fiúknak meg egyszerűen muszáj volt kisétálni odáig. Döntött az erő és lóhalálában mentünk a létesítmény felé, amit ha nem is hamar, de lassan csak elénk tárult. Sok időnk nem lévén, gyorsan körbejártuk, készítettünk pár fotót és egy álom valóra válásának köszönhetően, szinte repültünk vissza a vasútállomásra. Már mint m...

Kaposvárra csak a kétezres évek közepén jutottam el elsőnek (2004 vagy 2005 a pontos dátum), lévén a helyi Rákóczi ekkor masírozott vissza az NBI-be és én mentem a "kötelező" új helyszínre. A zöld-fehérek stadionja a "Cukorgyári Gödör" a feljutás évében lett korszerűsítve, így én a régi formájában egyszer sem láttam. A felújított lelátók sem ragadtak éppen magukkal, de még mindig "stadionabb" kinézete volt akkor és most is mint a mi "oláhgabinknak". Voltam arra pár meccsen, de nagyon nem fogott meg azóta sem a kaposvári légkör, se a stadion, se a meccsek, se az ottani hangulat, csak akkor megyek legközelebb arra, ha "kötelező" lesz! hancsi78

Egy kicsit belemerültem a stadionok taglalásába és közben teljesen megfeledkeztem a gyűjtemény rovatról. Persze ebben volt egy kis tudatos mellőzés, lévén a sálak, zászlók nagy része újrafotózásra kerül, míg a jegyek, matricák feldolgozása nem éppen két percet vesz igénybe. Amíg megszületnek a felvételek, addig is pár gondolat arról hogyan kezdődött. A sálakat 1999-óta gyűjtöm, sokáig csak egyetlen nyakbavalóm volt melyet éjjel-nappal hordtam és akkor gyűjtésre egyáltalán nem is gondoltam. Aztán felmerült bennem, hogy össze kellene szedni a DVSC ereklyéket és el is kezdtem a műveletet még az ezredforduló előtt és ez a mai napig tart. Egyenlőre nincs pontos listám, de több mint 130 debreceni nyakbavaló van a birtokomban, a kezdetektől napjainkig. Tudatosan csak a saját csapatom sáljait gyűjtöm, a többi csak amolyan "mellékesen" került hozzám. Ez nem azt jelenti hogy kevésbé fontosak számomra, csak azt hogy tudatosan nem kerestem más csapatok nyakbavalóit. Amerre jártam vet...

Abban a szerencsés helyzetben voltam az idei évben hogy eljutottam Skócia gyönyörű tájaira és a csodálatos vidéki túrák mellett egy fél napot Glasgow városára is rászenteltünk. A kocsi letétele után felpattantunk a Clockwork Orange-ra keresztelt metróra és mielőtt a városközpontba vetettük volna magunkat elzakatoltunk az Ibrox Stadionig. A méltán híres stadion már 1899-óta hazai pályája a Rangers FC-nek, mely Skócia egyik leghíresebb és legrégebbi csapata. Igaz a tavalyi évi csődeljárás egy kicsit megtépázta a hírnevüket, de kizárás ellenére még mindig tízezrek állnak a Rangers mellett és mögött. A stadion maga lenyűgöző, nem is a kinézete, szépsége vagy éppen terjedelme miatt, hanem a múlt, amit hordoz, na az ragad igazán magával. Legalább is engem biztosan, még így is hogy meccset nem láthattam és a zöld gyepre se mehettem be, csak egyszerűen körbesétáltam, mint egy műemléket. Egy gyerekkori álom kipipálva! Ibrox Stadion: Az Ibrox kipipálása után a városnak szenteltünk pár órá...