London apraja

A londoni nagy klubok és stadionjaik mellett olykor jutott idő megtekinteni a kisebb csapatokat és azok hazai pályáit, így most ezekről adok közre egy csokorra valót.

Dagenhamban járva és megtekintve az ottani nagyobb stadiont (Victoria Road) metróra szálltam és a kizötyögtem a Redbridge FC hazai pályájául szolgáló Oakside stadionhoz, mely egyben a Barkingside FC hazai pályája is. Legalább is amikor 2007-ben ott jártam az volt. A redbridge-i és barkingside-i csapatok alakulása és stadion használatuk amúgy eléggé keszekusza és követhetetlen, így ennek kibogozására most nem is vállalkoznék. A lényeg hogy voltam arra, a metróról leszállva sokat gyalogolnom sem kellett lévén ott volt a pálya az állomás mellett. Be nem jutottam, így meg kellett elégednem a "külső" fotózással, majd roboghattam tovább nézelődni.

Victoria Road (Redbridge FC / Barkingside FC)

A másik "helyi" vagy éppen környékbeli pálya a Mayesbrook Park stadion volt, mely abban az időben a Barking & East Ham United FC otthonául szolgált. Pontosabban már nem szolgált, mert 2006-ban megszűntek a kék-fehérek, így az általuk képviselt 5 év (2001-ben alakultak) nem hagyott mély nyomokat az angol labdarúgásban. A pályát azért láttam és most ez volt a lényeg, igaz mély nyomok bennem sem maradtak a látványtól.

Mayesbrook Park Stadion (Barking & East Ham United FC)

Elhagyva Barkingside és Redbridge területét Kingsbury is szolgált egy kisebb stadionnal és edzőpályával, mely a Silver Jubilee Park egyik szegletében volt kialakítva. A pálya szépen körbe volt véve sövénnyel, így meccsnap és megfelelő gondnok híján csak körbejárni sikerült, de azért ez legalább sikerült. Az edzőpálya ellenben mindenki számára "élvezhető" volt. A hazai csapat a Kingsbury Town FC akik még 1919-ben tették le az alapköveket és azóta rendíthetetlenek a környék alsóbb ligáiban. Sokat nem időztem a parkban, lévén csak a délutáni munkakezdés előtt ugrottam be "háztűznézőbe".

Silver Jubilee Park (Kingsbury Town FC)

Silver Jubilee Park Training Ground (Kingsbury Town FC)

A "mai" utolsó "kisstadion" egy millwall-i kirándulás mellékese volt, mert szerencsésen felfedeztem hogy a Surrey Docks stadion is a környéken van. Nosza elugrottam és megnéztem magamnak ezt az egykor szebb napokat megélt létesítményt. A Fisher Athletic (London) FC egykori hazai pályája mára (2007) már eléggé lepusztult lévén a csapat áttette székhelyét Dulwich-ba és a régi, jó öreg létesítmény az enyészet martalékává vált. A fű szépen megnőtt (habár még akkor vágták), a lelátók is rogyadoztak és a klubházat egy kis tűz is pusztította. A látvány siralmas volt, de azóta lehet már rég ledózerolták, ami még siralmasabb tény a "lelátó" szerelmeseinek.


Surrey Docks (Fisher Athletic London FC)

hancsi78

West Ham United

Ha nem is gyerekkorom, de fiatalkorom egyik leghíresebb stadionja az Upton Park volt. Nem is annyira a csapat, hanem az Inter City Firm ténykedése, a róluk szóló hírek, az általuk elkövetett csínytevések tették méltán híressé, vagy inkább hírhedté a Green Street környékét. Fiatalként bizony nem egyszer gondoltam rá milyen jó lenne látni a Boleyn Groundot és az ott magasodó és egyedülálló stadiont. A nagy találkozásra 2007-ig kellett várni, amikor a londoni kirándulásaim egyike a WHU hazai fellegvárához vezetett. A látvány már elsőre megfogott, de mindez csak a stadionra értendő, hiszen a környék már nem annyira nyerte el tetszésem. A fő stand a bástyáival szerintem nagyon jól mutatott távolról és közelről egyaránt, ráadásul véd az eső elől ami természetesen folyamatosan szakadt a nap folyamán. A lelátók többi része már nem annyira különleges, sőt mondhatni átlagos "angol", de nekem így is átlagon felülinek számított. Elég sokáig kóboroltam a környéken, így felfedeztem a környező kisebb WHU létesítményeket és egy sál erejéig a hivatalos boltba is betértem. A napot fülig érő szájjal fejeztem be és elázva, hiszen az eső egy percig sem csillapodott.

hancsi78

Brugge again!

2004-ben már járt erre a DVSC és vele együtt szerény személyem is. A történelem lehet hogy ismétli önmagát, mi viszont csak annyiban, hogy most is kiestünk a Club Brugge ellenében, de a mostani vendégszektor létszáma meg sem közelítette a nyolc évvel ezelőttit. Invázióra nem nagyon lehetett számítani Debrecenből, így a város most nem volt beborítva piros-fehér és magyar zászlókkal. Mivel mi kocsival közelítettük meg a helyszínt egyből a stadionhoz iramodtunk, ahol le is parkoltuk a járgányt a vendégszurkolóknak fenntartott parkolóban. Aztán megcsodáltuk a nyolc éve semmit nem változott Jan Breydel stadiont. Készítettük képeket is, majd tovább álltunk. A stadionmustra után a belváros következett, ami semmit nem vesztett varázsából, így érdemes volt újra és újra körbe sétálgatni. Este meccs, hideg, sima vereség és kiesés, illetve plusz felvételek a stadion vendégszektorából, fentről, lentről ahogy kell. Ezután gyors búcsú a hazaiaktól, majd irány a komp, mert másnap reggel indult a meló! Jó kis túra volt! Sok, kissé megfakult kép újra visszanyerte a színét.

hancsi78

San Siro

Még 2006-ban jártam Milanóban, de nem egyedül, hanem egy kisebb csipet-csapattal. Ekkor még dúlt bennünk az olasz meccsnézési mizéria és egy hétvége alatt 2-3 meccset is letudtunk a "digóknál" úgy, hogy a saját csapatunkat sem hanyagoltuk. (Hol van ez már manapság?). Szóval 2006-ban egy jó AC Milan - Palermo meccsre fizettünk be, amolyan bónuszként, hiszen aznap már előtte letudtuk az Atalanta - Sampdoria meccset Bergamóban. Miután fordított az Atalanta gyorsan kisbuszba vágtuk magunkat és már száguldottunk is a San Sirohoz, melyet már előző nap (Genovába menet) szépen lecsekkoltunk. Tehát tudtuk hová megyünk, így sokat nem kellett keresni a monstrumot. A nép már gyülekezett a környéken és közéjük mi is befutottunk. Itt a brancs kettéoszlott, hiszen volt aki a piros és volt aki a rózsaszín feketékhez akart betársulni. Én az utóbbiakat erősítettem, így a vendégszektorból csodálhattam meg a hatalmas létesítmény belső atmoszféráját, ami lenyűgöző, félelmetes és terjedelmes is volt egyben. A meccsből sokat nem láttam lévén legfelül álltunk, innen meg mindenki olyan apró volt mint egy porszem. A "rosanerok" végül nyertek, így rajtam kívül örült még pár ezer szicíliai és két magyar. A találkozó végeztével kisodródtunk a tömeggel, majd készítettünk pár esti felvételt a jó öreg Giuseppe Meazzaról, majd pár sálra is beruháztam. A hétvége csodálatos volt, eljutottam abba a stadionba ami gyerekkorom egyik nagy álmai között szerepelt, plusz láthattam azt a csapatot és szurkolótáborát akik szintén gyerekként hódították el a szívemet. 2 in 1. Milan - Palermo én így szeretlek!

hancsi78

Három "kisstadion" Angliából

Angliai barangolásaim során lépten-nyomon beleakadok egy-egy stadionba, sportcsarnokba vagy szimpla futballpályába. Persze ez nem nehéz, hiszen minden falu, minden sarkára jut egy labdarúgó csapat, ha nem az akkor ott a rögbi vagy a krikett, így pedig nem nehéz pályákat "regisztrálni". Én kifejezetten élvezem, amikor egy falu vagy kisváros helyi létesítményét fedezhetem fel. Főleg, hogy vidéken mindig kedvesebbek az emberek, beinvitálnak és olykor büszkén mutogatják a több mint száz éves csapatuk által szerzett felbecsülhetetlen ereklyéket.

Így történt ez Didcot városában, ami ugyan nem szerepelt a kirándulási programban, de utunkba esett a helyi Town pályája és meg is néztük azt magunknak. A Loop Meadow-ra keresztelt létesítmény kb, 3.000 nézőt képes elnyelni egy-egy rangadón és a szerencsésebbek (vagy a többet fizetők) mindezt a hosszanti oldal új tribünjéről tehetik meg, mely fedett és székezett, nem mellesleg közel van a helyi "klubhelyiséghez". A pálya többi része csak szépen körbe kerített és korláttal elválasztott, viszont ideális annak, aki állva szereti megtekinteni a meccseket.

Didcot - Loop Meadow (Didcot Town FC)

A következő helyszín Chalfont St. Peter nevezetű település helyi labdarúgó erejének Mill Meadow-ra keresztelt stadionja volt, mely kicsit ütöttebb és kopottabb mint az előző, de azért némi varázsa ennek a "stadionnak" is van. A futballclub létét egy kedves ismerős hozta tudomásomra, aki a közelben lakott, így amikor nála jártunk szépen elballagtunk és megnéztük magunknak a "szentek" otthonát. Sajnos az idegenvezetés itt elmaradt, de mivel jól belátható volt a pálya minden sarka, erre nem is nagyon volt szükség.

Chalfont St. Peter - Mill Meadow (Chalfont St. Peter AFC)

Woodstockban (Semmi Amerika!) sem volt szükség idegen vezetésre, ugyanis az Old Woodstock Town FC elhagyta a The New Road-on fekvő hazai pályáját és North Leight-be tette át székhelyét. Ennek köszönhetően a pályára és az edzőpályára szabad volt a bejárás, még a kapukat is leszedték a helyükről. Persze nem maradt gazda nélkül a pálya, hiszen a helyi fiatalok használják "ezerrel", hogy megfelelő utánpótlást adjanak a helyi és megyei csapatoknak.

Woodstock - The New Road  (Old Woodstock Town FC)

The New Road Training Ground (Old Woodstock Town FC)

hancsi78

United 3x

2011-ben sokfelé jártam Angliában, így több kisebb település labdarúgó pályája mellett is elhaladtam. Sőt ha nem volt más program akkor célirányosan az adott sporttelep volt a megtekintendő látványosság. Most három "kisebb" United bemutatása következik, igaz csak nagy vonalakban, ahogy azt tenni szoktam.

United 1 (Rotherfield United FC)

A Rotherfield United FC egy főleg utánpótlás neveléssel foglalkozó egyesület és az 1973-as alapítás sem utal mély gyökerekre. A csapat fekete-sárgában pompázik és stadionjuk Gallowstree Common mellett terül el. Igaz a stadion jelző kicsit túlzás, hiszen egy öregecske klubépületen és a pályán kívül semmi más nincs a Bishopswood Sports Groundon. A pálya viszont szépen sövénnyel van körbe véve, így "védik" a játékot a hívatlan látogatóktól.

Gallowstree Common - Bishopswood Sports Ground:

United 2 (Thame United FC)

Thame egy kisváros a River Thames mellett, így nem nehéz kitalálni, hogy a település és Anglia legismertebb folyójának neve egy gyökérről ered. A helyi labdarúgó egyesület már nem ennyire ismert, igaz a Thame United FC alapítási dátum 1883-ra tehető, amiből ki is derül hogy nem most kezdték arrafelé rúgni a bőrgolyót. A stadionjuk viszont vadi új, igaz nem nagy és a tribünön található pár széken kívül nem is nagyon férnek el benne, de ennek ellenére modern, új és szép. Ráadásul nem csak a pálya, hanem a klubház és a sporttelepet körbeölelő park is igen impozáns, igaz még egyes részei kialakulóban vannak. Ha teljesen befejezik méltó otthona lesz az ASM Stadion az "őskori" csapatnak.

Thame - ASM Stadion:

United 3 (Woodford United FC)

A Woodford United FC stadionja a település (Woodford Halse) szélén helyezkedett el és a "Canons Abbey" megtekintése után vezetett arra utunk. Épp benne voltunk a télben, így nagy mozgás nem volt a pályán, így nekem se marad más csak körbesétálni és készíteni pár képet a Byfield Roadról. A "vörösök" becenévre hallgató labdarúgó csapatot 1946-ban alapították, ami angol szinten fiatal életkornak tekinthető. A csapat az alacsonyabb osztályokban tengődik, kiemelt sikerek nélkül.

Woodford Halse - Byfield Road:

hancsi78

Edinburgh

A skóciai kirándulásunk elején érkeztünk Edinburgh városába, mely ugye a skótok fővárosa és történelmi múltja kötelezővé tette számunka a megtekintést. A kocsi gyors letétele után helyi autóbusszal vánszorogtunk be a központba, majd gyalog folytattuk az utunkat a helyi nevezetességek felé. Mivel nem éppen sík területre épült a város, hamar kifáradnunk, de az sem segített hogy az olimpia utózöngéje és az épp kezdődő Edinburgh fesztivál miatt még mozdulni is alig lehetett a belvárosban. A tömeg módszeres leküzdése után szintén helyi busszal "száguldottunk" a kikötő felé, ahol a Britannia megtekintése szerepelt a programban, de külső és belső okok miatt ez végül meghiúsult. Visszafelé megálltunk az Easter Roadon és megtekintettük a Hibernian FC zöld-fehér épületét, mely egy klasszikus brit stadionnak felel meg. Sok extrát nem is nyújtott, igaz alaposan nem is lehetett körbe járni, mert a főbejáraton és a shopon kívül minden kerítéssel volt körbevéve, így kíváncsi szemeimnek ezúttal meg kellett elégednie a külső látvánnyal.

Easter Road (Hibernian FC):

A helyi zöld-fehérek után ismét az álmosító helyi buszjárat következett, mely a 200 méterenkénti megállóknak és a délutáni csúcsnak köszönhetően több mint két óra hosszan keresztül vánszorgott velünk az Easter Road-tól a reptér melletti parkolóig. A "tortúra" után bepattantunk a kocsiba és a "Da Vinci Kód" (mint film) helyszínének megtalálása után meg sem álltunk a Murrayfield Stadionig. Természetesen ekkora már szakad az eső, így a monstrum megtekintése közben sikerült szépen eláznom. Szerencsémre a létesítmény nem zárkózik el a látogatók elől, sőt mindezért még pénzt sem kérnek, így az eső elől a fedett lelátóra menekültem és megcsodáltam belülről is a stadiont. A stadiont, mely 1925-ben nyitott és 1995-ben esett át egy nagy felújításon. A Murrayfield a skót nemzeti rögbi válogatott otthona, de itt játszik a Murrayfield Warriors FC illetve olykor a Hearts is kibérli egy-egy fontosabb találkozóra.

Murrayfield Stadion (Murrayfield Warriors FC / National Rugby Team):
 

Innen elsőnek gyalog próbáltam átverekedni magam a Tynecastle Stadionig, de az útlezárások, forgalomelterelések és az a tény, hogy még mindig szakad az eső visszajuttattak a kocsihoz, így a10 perces sétából, pár perces kocsikázás lett. A Gorgie városrészen elhelyezkedő létesítmény nem mutatott magából sokat, hiszen a városi riválishoz hasonlóan  a Tynecastle-nak is csak az egyik oldala megközelíthető "szünnapokon". Ez természetesen a főbejárat oldala volt, így én is innen próbáltam elkapni pár jó felvételt és átérezni egy kicsit a skót futball "feelinget". Az eső persze nem adta fel és majdnem este lévén a shop sem volt már nyitva, így visszatértem a kocsihoz és száguldottunk is Irvine-be ahol a szállásunkat foglaltuk.

Tynecastle Stadion (Heart of Midlothian FC):

hancsi78

Flackwell Heath

Flacwell Heath egy csendes kis falu High Wycombe mellett és valószínűleg soha nem hallok róla és labdarúgó csapatáról, ha nem a szomszédba szólít a munka szent kötelessége. Mivel a "kényszer" és a lehetőség Bourne End még kisebb és csendesebb falujába hívott, nem volt nehéz átmenni a  piros-fehérekhez egy kis vizitre. Minderre egy csendes, vasárnap nyári délutánon került sor, amikor is a környék felfedezése közben a Wilks Park is utamba esett. Az 1907-ben alapított csapat otthona igazi "száz éves" hangulatról árulkodott. Az összképen kicsit rontott, hogy a nyári renoválások miatt a kapuk hiányoztak és a gyep is igen viharvert volt. A lelátók a település méretéhez mérten, kicsik és egyszerűek voltak, de az én tetszésemet elnyerték, még ha különös "alakot" nem is öltöttek. Szerencsére a kapuk is kinyíltak ottjártamkor, így a kíváncsi szemeim belülről is felfedezhették az apró kis létesítményt.

 hancsi78

Róma

A történet még 2003-ban játszódott, amikor egy vonattal végrehajtott Dél-Olaszországi nyaralás átszállására éppen az olasz fővárosban került sor. Mivel időben kissé le voltunk korlátozva (nyolc óra állt rendelkezésünkre) sietnünk kellett, hogy megnézzük a várost. Az arány 2-2 volt, azaz ketten már jártak előtte Rómában, míg ketten nem, de egyben mindenki biztos volt a kötelezőket látni kell, hiszen Róma az még is csak Róma. Spórolási célzattal gyalog vettük nyakunkban a várost és már ekkor tudtuk, nem kis feladatra vállalkozunk. Ennek ellenére mentünk ezerrel, láttunk mindent ami fontos. Aztán a lányoknak valahogy nem akaródzott még az Olimpico-t is megtekinteni, nekünk fiúknak meg egyszerűen muszáj volt kisétálni odáig. Döntött az erő és lóhalálában mentünk a létesítmény felé, amit ha nem is hamar, de lassan csak elénk tárult. Sok időnk nem lévén, gyorsan körbejártuk, készítettünk pár fotót és egy álom valóra válásának köszönhetően, szinte repültünk vissza a vasútállomásra. Már mint mi fiúk, mert a lányokat csak vánszorogtak, őket nem nagyon dobta fel a látvány okozta hangulat. Visszafelé még beruháztunk egy tálca sörre és meglátogattuk az ASR shopját. Ott szereztünk pár Róma és egy szép Palermo sálat, majd irány a vonat, ami tovább száguldott velünk a csizma talpába.

hancsi78

Kaposvár

Kaposvárra csak a kétezres évek közepén jutottam el elsőnek (2004 vagy 2005 a pontos dátum), lévén a helyi Rákóczi ekkor masírozott vissza az NBI-be és én mentem a "kötelező" új helyszínre. A zöld-fehérek stadionja a "Cukorgyári Gödör" a feljutás évében lett korszerűsítve, így én a régi formájában egyszer sem láttam. A felújított lelátók sem ragadtak éppen magukkal, de még mindig "stadionabb" kinézete volt akkor és most is mint a mi "oláhgabinknak". Voltam arra pár meccsen, de nagyon nem fogott meg azóta sem a kaposvári légkör, se a stadion, se a meccsek, se az ottani hangulat, csak akkor megyek legközelebb arra, ha "kötelező" lesz!

hancsi78

Sálak

Egy kicsit belemerültem a stadionok taglalásába és közben teljesen megfeledkeztem a gyűjtemény rovatról. Persze ebben volt egy kis tudatos mellőzés, lévén a sálak, zászlók nagy része újrafotózásra kerül, míg a jegyek, matricák feldolgozása nem éppen két percet vesz igénybe.

Amíg megszületnek a felvételek, addig is pár gondolat arról hogyan kezdődött.

A sálakat 1999-óta gyűjtöm, sokáig csak egyetlen nyakbavalóm volt melyet éjjel-nappal hordtam és akkor gyűjtésre egyáltalán nem is gondoltam. Aztán felmerült bennem, hogy össze kellene szedni a DVSC ereklyéket és el is kezdtem a műveletet még az ezredforduló előtt és ez a mai napig tart. Egyenlőre nincs pontos listám, de több mint 130 debreceni nyakbavaló van a birtokomban, a kezdetektől napjainkig. Tudatosan csak a saját csapatom sáljait gyűjtöm, a többi csak amolyan "mellékesen" került hozzám. Ez nem azt jelenti hogy kevésbé fontosak számomra, csak azt hogy tudatosan nem kerestem más csapatok nyakbavalóit. Amerre jártam vettem, amilyet kaptam az maradt a gyűjteményemben, így mára elértem a közel 700-as darabszámot, ami természetesen tovább bővül. Sáljaim közül nem cserélek és nem adok el egyetlen darabot sem, egyszer megtettem, de az akkor ért trauma miatt minden egyes darab marad nálam. Jelmondatom azóta egyszerű "amelyik sál nincs meg, azt nem is keresem, így hiányát sem érzem, ha viszont eladok, elcserélek egyet, annak hiányát állandóan érezni fogom".

1999, az első év termése:

2001-re már így festett a debreceni gyűjtemény:

hancsi78

Glasgow

Abban a szerencsés helyzetben voltam az idei évben hogy eljutottam Skócia gyönyörű tájaira és a csodálatos vidéki túrák mellett egy fél napot Glasgow városára is rászenteltünk. A kocsi letétele után felpattantunk a Clockwork Orange-ra keresztelt metróra és mielőtt a városközpontba vetettük volna magunkat elzakatoltunk az Ibrox Stadionig. A méltán híres stadion már 1899-óta hazai pályája a Rangers FC-nek, mely Skócia egyik leghíresebb és legrégebbi csapata. Igaz a tavalyi évi csődeljárás egy kicsit megtépázta a hírnevüket, de kizárás ellenére még mindig tízezrek állnak a Rangers mellett és mögött. A stadion maga lenyűgöző, nem is a kinézete, szépsége vagy éppen terjedelme miatt, hanem a múlt, amit hordoz, na az ragad igazán magával. Legalább is engem biztosan, még így is hogy meccset nem láthattam és a zöld gyepre se mehettem be, csak egyszerűen körbesétáltam, mint egy műemléket. Egy gyerekkori álom kipipálva!

Ibrox Stadion:

Az Ibrox kipipálása után a városnak szenteltünk pár órát, majd a vasárnapnak és a kisebb forgalomnak köszönhetően visszapattantunk a kocsiba és a Hampden Park felé robogtunk. Közben elkezdett szakadni az eső és így érkeztünk meg a nemzeti válogatott, illetve az "örök" amatőr csapatként szereplő Queens Park FC stadionjáig. A parkolás után egy kis elázásra voltam kárhoztatva, ha látni akartam eme hatalmas létesítményt vagy kocsival is körbekarikázhattam volna és akkor szárazon megúszom. Természetesen az elázást választottam és ha kicsit lóhalálában is, de körbejártam a teraszokat, ami kevésbé fogott meg mint a Rangers otthona. Pedig itt is van történelmi múlt, hiszen a Hampden 1903-óta áll a QPFC rendelkezésére, sőt 1906-óta a skót nemzeti válogatott otthona is egyben. A mostani állapotát 1999-ben nyerte el és egy igazi "első számú" stadion, akár csak a cardiffi vagy londoni társa, mely méltó otthona az ország nemzeti válogatottjának.

Hampden Park:

A Hampden Park mellett áll egy másik történelmi pálya (sőt még egy, de oda már nem jutottam el), mely a Lesser Hampden néven szerepel és szinte megőrizte 1924-es alakját. Anno 12.000-en fértek el benne és a Queens Park FC játszotta itt tétmeccseit ha úgy hozta a sors. Ottjártamkor éppen felújították a lelátókat, de a klubház még eredeti állapotában tündököl. A pályát mai napig használják a fiatalok, illetve olykor a nagy csapat, sőt amikor én ott jártam pont két női labdarúgó csapat gyűrte egymást a zöld gyepen. Egy biztos, furcsán hat a hatalmas monstrum mellett ez a "kis falusi pálya", az ütött-kopott kinézetével.

Lesser Hampden:

A "hampdenek" mellett volt még egy nagy labdarúgó központ a közelben, ami amolyan "akadémiának" felel meg és a Toryglen Regional Football Centre névre keresztelték. A "sporttelep" egy nagy fedett és több szabadtéri kisebb pályából állt és rengeteg fiatal rúgta a bőrt a környéken. Nagy figyelmet nem szenteltem a létesítményeknek, így pár kép készítése után tovább is álltam, hisz várt rám a másik nagy glasgowi csapat arénája a város egy másik részében.

Toryglen Regional Football Centre & Astrotruf Pitches 1-3:

A nap utolsó állomásaként a Celtic Park felé vettük az irányt és kisebb kacskázás után csak megtaláltuk a zöld-fehérek hazai pályáját. Az Ibrox mellett ez a stadion volt az amit mindenféleképpen látni akartam Glasgowban, hiszen a történelmi múlt és a Celtic FC hírneve szinte vonzza a magamfajta látogatókat. Az eső szerencsére csitulni látszott, de most már az idővel voltunk hadilábon (ha haza akartunk érni ), így csak a "park" körbejárásár futotta, ami nekem elég is volt "első randevún". A 1892-ben átadott stadion a kezdetek óta áll a "kelták" rendelkezésére, igaz napjainkig több felújításon, átalakításon, újjáépítésen esett át. A mai formája is szemet gyönyörködtető, de ami a legjobban megfogott az az egyik szobor talapzatán lévő felirat "Football without the fans is nothing!" Az UEFA és MLSZ illetékesei is nyugodtan vizitálhatnának arra egy kört, csak addig amíg elolvassák és értelmezik ezt a pár sort!

Celtic Park:

A Celtic Park után már csak egy dolgom volt, átkocogni a túloldalra, hogy a frissiben felhúzott Commonwealth Arénára vessek egy pillantást. A komplexum a 2014-es glasgowi commonwealth játékokra épült és helyet kapott benne egy sportcsarnok valamint egy "velodrome" mely a Sir Chris Hoy nevét viselte. A csarnokot már birtokba is vették a helyi kosarasok, akik Glasgow Rocks BC néven futnak napjainkban és a British Basketball League-ban szerepelnek. A plusz létesítmény megtekintése után már  nem volt idő máshová menni, így Motherwell és stadionja egy következő skóciai kalandozás része lesz!

Commonwealth Arena & Sir Chris Hoy Velodrome:

hancsi78