Lassan ismét eltelt egy év a blog indulása óta és egy kis frissítést ismét muszáj volt beiktatni. A képek ugyanis folyamatosan töltődnek és a gyűjtemény is szépen gyarapodik, így szükség volt egy kis bontásra, átalakításra hogy továbbra is áttekinthető maradjon az oldal és mindenki megtalálja a számára érdekes képeket, bejegyzéseket. Most a stadionok rész lett megbontva, pontosabban két város érdemelte ki a kiemelt státuszt erre az esztendőre. Az első szülővárosom Debrecen, ahol a legtöbb sorozatot készítettem a pályákról, így itt nem is éppen a mennyiség, hanem a folyamatos fotózás tette indokolttá a külön részt. A másik London metropolisa, ahol rengeteg időt töltöttem az utóbbi években, így nagyon sok stadiont tudtam felkeresni, volt amelyiket többször is, így Anglia fővárosa is ki lett emelve a "nagy tömegből". Ezen kívül a megszaporodó "Bowling Green" látogatásoknak köszönhetően ezen kis "ékszerdobozok" is kaptak egy külön albumot, így már ezen pályák sem keverednek a nagy közösben. Ez mind és semmi több, ami új az idei esztendőre, egyenlőre. További jó böngészést kívánok mindenkinek!
hancsi78
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hírek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hírek. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. március 10., hétfő
2014. március 8., szombat
Kényszerszünet!
Sajnos négy hétig esélyem sem volt frissíteni az oldalt ezért szíves elnézést kérek mindazoktól, akik izgatottan várták az újabb bejegyzéseket. Hiába a mai világ technikai csodája, ha a természet közbeszól, akkor nincs mit tenni. Most is így volt, jött egy nagy vihar, kidőlt pár fa, oszlop közben szakadtak a vezetékek és volt világháló, nincs világháló. A hiba elhárítása majdnem négy teljes hetet vett igénybe, így ezen idő alatt egyetlen bejegyzés sem született, hiszen örültem ha az üzeneteim elolvasásra kerülnek!
Most viszont vége! Vége a négy hét kényszerszünetnek és jönnek az újabb stadionok a régmúltból és az új esztendőből. Nem hanyagolom majd a sálakat, jegyeket és a gyűjteményem többi részének a megosztását sem.
Köszönöm a megértést és további jó böngészést a blogon!
hancsi78
Most viszont vége! Vége a négy hét kényszerszünetnek és jönnek az újabb stadionok a régmúltból és az új esztendőből. Nem hanyagolom majd a sálakat, jegyeket és a gyűjteményem többi részének a megosztását sem.
Köszönöm a megértést és további jó böngészést a blogon!
hancsi78
2013. január 3., csütörtök
Chelsea - QPR 0-1
Eddig nem nagyon vett rá a lélek, hogy kilátogassak egy komolyabb angol találkozóra és ha nem jön a "Barclays" és nem "kínál fel" nekem két jegyet, bizony a debütálás még mindig váratna magára. Egyszerűen nem lelkesedem az angol lelátói életért és ez nálam mérvadó, ha arra adom a fejem, hogy klubcsapatom mellett kilátogassak más csapatok mérkőzésére. Szóval Fortuna kegyes volt hozzám a jegyekkel és igaz a Chelsea csapatáért sem rajongok, de legalább a QPR egy szimpatikus londoni klub számomra, így ezen az estén nekik szurkoltam. Igaz a hazaiak közül, mert hát oda szólított a "szerencsém". Nagy meccslázban nem voltam a nap folyamán, a Stamford Bridge-en is jártam már korábban és mint írtam a telt házon kívül nem sok jóra számítottam a lelátón. A pályán már más volt a helyzet, hiszen a mérleg nyelve egyértelműen a hazaiak felé húzott, így csak reménykedni tudtam egy jobb eredményben, ami számomra egy jó sok góllal járó döntetlen, vagy vendég siker lett volna.
A meccs előtt másfél órával jelentünk meg a Stamford Bridge-en, de ekkor nem sok minden történt, özönlöttek mindenfelől a szurkolók, de komolyabb formákat sehol nem láttam. Csoportokat meg főleg, igaz ez inkább az én hibám, mert hát nem rendelkeztem sok ismerettel a hazai "magot" illetően. Szóval sétáltunk mi is a tömeggel, hangoskodás sehol, inkább zabálás, ereklye vásárlás, na meg pár rendőr forgalomirányítói szerepkörben. Sokat nem teketóriáztunk, már egy órával a kezdés előtt elfoglaltuk a helyünket és vártuk a "csodát" és néztük, hogy telik meg szép lassan a stadion.
Persze jutott idő körbefotózni a lelátókat és a többségében már ekkor kihelyezett transzparenseket, melyek közül soknak állandó helye van, de legalább van, ami az angol stadionokban már több mint a semmi. Igazából körbe volt tapétázva minden stand különböző Blue Army és Blues drapikkal Csehországtól, a Csatorna Szigeteken át Texasig, plusz Lampardnak is tisztelettel adózott jó pár textília.
A vendégek hamarább kifutottak melegíteni, így páran a hazai oldalról is hatalmas üdvrivalgásba kezdtek, persze hamar kiderült, ez még nem ez a csapat. Védelmükre legyen mondva ilyen messziről maximum én is csak Dombi Tibit ismerném fel. Aztán jöttek a hazaiak is, kocogtak pár "kört", a nép meg lelkesedett egy kicsit, de túlzásba nem vitték. A meccs előtt pár perccel már megszólalt a Chelsea "himnusza", de a stadion nagy része még mindig inkább a zabálással volt elfoglalva. Szerencsére a vendégoldalon más volt a helyzet, így legalább hallható volt pár komolyabb rigmus már a meccs előtt is.
A csapatok bevonulásakor egy kicsit megélénkült a hazai "kék sereg", felkerült a fejek fölé két nagyobb zászló, melyek elindultak a szektor egyik végéből a másikba, közbe volt pár "hosszú taps", meg "chelsea, chelsea" üvöltés, de egyszerre nem sikerült megszólalni. Közben a West End alsó soraiban is meglett lengetve három nagyobb rudas, de nem csak úgy spontán, hanem ellőre meghatározott helyen és ideig. Ennek a hatalmas látványnak hamar vége lett hiszen kezdődött a meccs. A zászlóknak gyorsan le kellett kerülniük, hogy mindenki ülve élvezhesse a találkozót. Innentől nem is nagyon aktivizálta magát a hazai oldal, volt pár "C'mon, meg Chelsea" rigmus különböző kombinációkban, de ez gyér volt és gyenge, de hát nem is nagyon számítottam másra. Szerencsére a vendégoldal elég jól kitett magáért és olykor igen csak jól nyomták. Az alsó szektor végig állva tette a dolgát, így egy kicsit hasonlított a találkozó egy labdarúgó meccshez.Közben a pályán semmi, még helyzet se, mondhatni dögunalom, ha nem egy ekkora stadionban ültem volna fel se tűnt volna, hogy ez nem az NBI. :)
A szünetben mindenki irány kajáért vagy maradtak és a legmodernebb kütyükön gyorsan megnézték mit ír az online közvetítő, na meg a többi meccs is fontos volt a csokorba kötött fogadások miatt. A második félidőre még gyérebben indult a hangulat, a hazaiak csak idegeskedtek mert nem jött össze a vezető találat, a vendégek meg izgultak, hogy ne hogy megszerezze a vezetést a hazai csapat. Ezekben a percekben nagy nyomás volt a Rangers kapuja előtt és jött is hamar az első hazai találat, így volt egy kis "chelsea, chelsea" a lelátón, majd szerencsémre egy komolyabb nótát majdnem az egész stadion énekelt, így még a hátam is majdnem borsózni kezdett, de mire az első szőrszál csak éppen kiegyenesedett volna, már el is hallgattak, ugyanis "törölték" a találatot a bírák. A többség ekkor kényelmesen hátradőlt (várták az újabb gólt :) ) és ha nem cukkolják őket a vendégek, bizony nem igen nyitották volna ki a szájukat. Igen, volt egy kis zrika (igazából egész meccsen) a vendégek részéről, sőt ami még meglepőbb a hazaiak meg nem adott gólja után, egyetemes tombolásba kezdett a vendégtábor, amolyan minden-mindegy alapon, élvezzük a Premier Ligát amíg csak lehet címszóval. Ezt teljesen értetlenül fogadták a körülöttem ülők "mit énekelnek ezek, hiszen úgy is kikapnak és még ki is esnek"! Persze őket nem javította fel semmi, csak ismét megéheztek és kiszaladtak egy újabb adag "fish and chips-ért". A Rangers szurkolók pedig énekeltek és ennek meg lett az eredménye, hiszen a csapatuk valami nagy szerencse folytán megszerezte a vezetést, így innentől már csak tőlük volt hangos a lelátó. Páran félmeztelenre vetkőztek és zúgott a "We're QPR". A hazai "fanatikusok" egy része ekkor megkezdte a hazavonulást, páran még "kámonoztak" és "cselziztek" egy kicsit, de amikor végleg úszni látszott a tipmix idegesen kirohantak. A vendégek még percekig tomboltak, előadták a repertoárt az üres stadionban, majd szépen kiürültek a lelátók és megteltek a környező utcák.
Mi szépen lemaradtunk, megvártuk amíg a nagy tömeg elvonul, melyből az lett hogy a QPR drukkereket is elengedtük magunk előtt. Nagy rendőri felvezetés vagy lezárások nem voltak a környéken, így egy idő után eléggé összekeveredtek a felek, de nem volt nagyobb probléma. A várakozó álláspontnak köszönhetően szépen végig nézhettem a vendégtábor összetételét, melyek nagy többsége szimpla drukker volt, de volt egy nagyobb létszámú (25-30 fő) idősebb társaság, akik a klubszíneket mellőzve nézték a környéket a vonulás során. Aztán feltűnt egy hasonlóan "szürke" fiatal társaság, igencsak jó létszámban és izgágán. Mellettük akadt is egy csapatnyi "bobi" na meg pár lovasrendőr is melléjük szegődött, de nagy baj nem volt velük. Az elvonulást követően mindenki a metróra várt én meg gondoltam veszek magamnak egy ereklyét, ami majd a mai meccsre emlékeztet. Jól döntöttem, hiszen sálam is lett és újból szemügyre vehettem a QPR fiatal magját, akik egy elválasztó kordon mögül nézelődtek a metróra várván a sálárusító standdal szemben. Aztán kiderült mit nézelődnek, ugyanis hamarosan megjelent pár hazai fiatal a másik oldalon igaz nem támadási szándékkal, hanem csak egyeztetni az "óráikat". A rendőrök nem nagyon akarták, hogy beszédbe elegyedjenek, pedig nem anyázás volt, hanem csak telefonszámcsere. Az időpont egyeztetést az egyik hazai fiatal szakította meg, amikor is nemes egyszerűséggel odarohant a kordonhoz és megpróbált bemosni az egyik "rangernek". Sikerrel nem járt, sőt a rendőrök egyből leteperték és ezzel az egyezkedés is véget ért, hiszen a hazaiak kiakarták menteni a magáról megfeledkezőt, míg a vendégek tapsoltak egyet, gúnyos mosollyal az arcukon, miközben a rendőrök egyre nagyobb távolságra terelték a feleket egymástól. Ezzel a jelenettel véget is ért a nap legizgalmasabb pár perce, így egy kisebb hévvel a tarsolyban mehettünk a metró irányába remélve, hogy a fiatalok megtalálták a megfelelő módját a találkozónak.
hancsi78
A meccs előtt másfél órával jelentünk meg a Stamford Bridge-en, de ekkor nem sok minden történt, özönlöttek mindenfelől a szurkolók, de komolyabb formákat sehol nem láttam. Csoportokat meg főleg, igaz ez inkább az én hibám, mert hát nem rendelkeztem sok ismerettel a hazai "magot" illetően. Szóval sétáltunk mi is a tömeggel, hangoskodás sehol, inkább zabálás, ereklye vásárlás, na meg pár rendőr forgalomirányítói szerepkörben. Sokat nem teketóriáztunk, már egy órával a kezdés előtt elfoglaltuk a helyünket és vártuk a "csodát" és néztük, hogy telik meg szép lassan a stadion.
Persze jutott idő körbefotózni a lelátókat és a többségében már ekkor kihelyezett transzparenseket, melyek közül soknak állandó helye van, de legalább van, ami az angol stadionokban már több mint a semmi. Igazából körbe volt tapétázva minden stand különböző Blue Army és Blues drapikkal Csehországtól, a Csatorna Szigeteken át Texasig, plusz Lampardnak is tisztelettel adózott jó pár textília.
A vendégek hamarább kifutottak melegíteni, így páran a hazai oldalról is hatalmas üdvrivalgásba kezdtek, persze hamar kiderült, ez még nem ez a csapat. Védelmükre legyen mondva ilyen messziről maximum én is csak Dombi Tibit ismerném fel. Aztán jöttek a hazaiak is, kocogtak pár "kört", a nép meg lelkesedett egy kicsit, de túlzásba nem vitték. A meccs előtt pár perccel már megszólalt a Chelsea "himnusza", de a stadion nagy része még mindig inkább a zabálással volt elfoglalva. Szerencsére a vendégoldalon más volt a helyzet, így legalább hallható volt pár komolyabb rigmus már a meccs előtt is.
A csapatok bevonulásakor egy kicsit megélénkült a hazai "kék sereg", felkerült a fejek fölé két nagyobb zászló, melyek elindultak a szektor egyik végéből a másikba, közbe volt pár "hosszú taps", meg "chelsea, chelsea" üvöltés, de egyszerre nem sikerült megszólalni. Közben a West End alsó soraiban is meglett lengetve három nagyobb rudas, de nem csak úgy spontán, hanem ellőre meghatározott helyen és ideig. Ennek a hatalmas látványnak hamar vége lett hiszen kezdődött a meccs. A zászlóknak gyorsan le kellett kerülniük, hogy mindenki ülve élvezhesse a találkozót. Innentől nem is nagyon aktivizálta magát a hazai oldal, volt pár "C'mon, meg Chelsea" rigmus különböző kombinációkban, de ez gyér volt és gyenge, de hát nem is nagyon számítottam másra. Szerencsére a vendégoldal elég jól kitett magáért és olykor igen csak jól nyomták. Az alsó szektor végig állva tette a dolgát, így egy kicsit hasonlított a találkozó egy labdarúgó meccshez.Közben a pályán semmi, még helyzet se, mondhatni dögunalom, ha nem egy ekkora stadionban ültem volna fel se tűnt volna, hogy ez nem az NBI. :)
A szünetben mindenki irány kajáért vagy maradtak és a legmodernebb kütyükön gyorsan megnézték mit ír az online közvetítő, na meg a többi meccs is fontos volt a csokorba kötött fogadások miatt. A második félidőre még gyérebben indult a hangulat, a hazaiak csak idegeskedtek mert nem jött össze a vezető találat, a vendégek meg izgultak, hogy ne hogy megszerezze a vezetést a hazai csapat. Ezekben a percekben nagy nyomás volt a Rangers kapuja előtt és jött is hamar az első hazai találat, így volt egy kis "chelsea, chelsea" a lelátón, majd szerencsémre egy komolyabb nótát majdnem az egész stadion énekelt, így még a hátam is majdnem borsózni kezdett, de mire az első szőrszál csak éppen kiegyenesedett volna, már el is hallgattak, ugyanis "törölték" a találatot a bírák. A többség ekkor kényelmesen hátradőlt (várták az újabb gólt :) ) és ha nem cukkolják őket a vendégek, bizony nem igen nyitották volna ki a szájukat. Igen, volt egy kis zrika (igazából egész meccsen) a vendégek részéről, sőt ami még meglepőbb a hazaiak meg nem adott gólja után, egyetemes tombolásba kezdett a vendégtábor, amolyan minden-mindegy alapon, élvezzük a Premier Ligát amíg csak lehet címszóval. Ezt teljesen értetlenül fogadták a körülöttem ülők "mit énekelnek ezek, hiszen úgy is kikapnak és még ki is esnek"! Persze őket nem javította fel semmi, csak ismét megéheztek és kiszaladtak egy újabb adag "fish and chips-ért". A Rangers szurkolók pedig énekeltek és ennek meg lett az eredménye, hiszen a csapatuk valami nagy szerencse folytán megszerezte a vezetést, így innentől már csak tőlük volt hangos a lelátó. Páran félmeztelenre vetkőztek és zúgott a "We're QPR". A hazai "fanatikusok" egy része ekkor megkezdte a hazavonulást, páran még "kámonoztak" és "cselziztek" egy kicsit, de amikor végleg úszni látszott a tipmix idegesen kirohantak. A vendégek még percekig tomboltak, előadták a repertoárt az üres stadionban, majd szépen kiürültek a lelátók és megteltek a környező utcák.
hancsi78
QPR
2012. december 31., hétfő
2012. december 23., vasárnap
2012. október 21., vasárnap
Könyvek
Szakítsuk meg ismét egy gondolat erejéig a stadionok taglalását és kalandozzunk el a gyűjtemények világába. A fő profil a sál, azon belül is a debreceni darabok, de emellett sok egyéb, a klubomhoz köthető kiegészítő is a birtokomba került. Ide tartoznak a könyvek, melyek nagy részét beszereztem, igaz itt is (akár csak a sálaknál) vannak olyan darabok, melyeket csak akkor tartok meg, ha hozzám vágják az utcán. Sajnos ezen "alkotások" tartalma nem üti meg azt a szintet ami miatt felférne a kispolcra és ezért a szarért (már bocs) kemény ezreseket kérnek el, így egy percig se bánom ha nem ékesítik a gyűjteményemet. A debreceni labdarúgás mellett a magyar labdarúgás szerelmese is vagyok, így ami kis hazánk focijáról napvilágot látott kötött formában az szintén érdekel. Szintúgy mint a magyar lelátói életről szóló alkotások, mely választéka sajnos igen gyér és szegényes és azon pár darab beszerzése, mely kiadásra került igen csak nehezen kivitelezhető.
A magyar lelátóról szóló könyvek hiányát pótolja az angolszászoknál napvilágot látott "ezernyi" alkotás, melyek különböző formában taglalják a lelátók, főleg árnyas oldalát. Mivel a választék bő, így én is sokkal többet "botlok" ezekbe a könyvekbe és ha már "találkozunk" általában meg is veszem őket. Nem csak azért mert jól mutat a polcon, hanem azért is mert felbecsülhetetlen infókat tartalmaznak olyan embereknek, akik teljes mértékben elkötelezettjei a lelátói életnek.
Igazából könyv terén mindenevő vagyok, elolvasok minden sztorit, regényt és megtörtént esetet, így miért ne gyűjteném akkor őket? Persze, amíg az olvasás mindenre kiterjed, a gyűjtés csak a sport könyvekre, de ez szólhat stadionokról, egy játékosról, csapatról, a lelátóról. Lehet csak "kultusza" a lelátónak és / vagy a labdarúgásnak, az engem érdekel és ha lehetőség van rá nem hagyom ki a beszerzését.
hancsi78
A magyar lelátóról szóló könyvek hiányát pótolja az angolszászoknál napvilágot látott "ezernyi" alkotás, melyek különböző formában taglalják a lelátók, főleg árnyas oldalát. Mivel a választék bő, így én is sokkal többet "botlok" ezekbe a könyvekbe és ha már "találkozunk" általában meg is veszem őket. Nem csak azért mert jól mutat a polcon, hanem azért is mert felbecsülhetetlen infókat tartalmaznak olyan embereknek, akik teljes mértékben elkötelezettjei a lelátói életnek.
Igazából könyv terén mindenevő vagyok, elolvasok minden sztorit, regényt és megtörtént esetet, így miért ne gyűjteném akkor őket? Persze, amíg az olvasás mindenre kiterjed, a gyűjtés csak a sport könyvekre, de ez szólhat stadionokról, egy játékosról, csapatról, a lelátóról. Lehet csak "kultusza" a lelátónak és / vagy a labdarúgásnak, az engem érdekel és ha lehetőség van rá nem hagyom ki a beszerzését.
hancsi78
2012. szeptember 4., kedd
Sálak
Egy kicsit belemerültem a stadionok taglalásába és közben teljesen megfeledkeztem a gyűjtemény rovatról. Persze ebben volt egy kis tudatos mellőzés, lévén a sálak, zászlók nagy része újrafotózásra kerül, míg a jegyek, matricák feldolgozása nem éppen két percet vesz igénybe.
Amíg megszületnek a felvételek, addig is pár gondolat arról hogyan kezdődött.
A sálakat 1999-óta gyűjtöm, sokáig csak egyetlen nyakbavalóm volt melyet éjjel-nappal hordtam és akkor gyűjtésre egyáltalán nem is gondoltam. Aztán felmerült bennem, hogy össze kellene szedni a DVSC ereklyéket és el is kezdtem a műveletet még az ezredforduló előtt és ez a mai napig tart. Egyenlőre nincs pontos listám, de több mint 130 debreceni nyakbavaló van a birtokomban, a kezdetektől napjainkig. Tudatosan csak a saját csapatom sáljait gyűjtöm, a többi csak amolyan "mellékesen" került hozzám. Ez nem azt jelenti hogy kevésbé fontosak számomra, csak azt hogy tudatosan nem kerestem más csapatok nyakbavalóit. Amerre jártam vettem, amilyet kaptam az maradt a gyűjteményemben, így mára elértem a közel 700-as darabszámot, ami természetesen tovább bővül. Sáljaim közül nem cserélek és nem adok el egyetlen darabot sem, egyszer megtettem, de az akkor ért trauma miatt minden egyes darab marad nálam. Jelmondatom azóta egyszerű "amelyik sál nincs meg, azt nem is keresem, így hiányát sem érzem, ha viszont eladok, elcserélek egyet, annak hiányát állandóan érezni fogom".
1999, az első év termése:
2001-re már így festett a debreceni gyűjtemény:
hancsi78
Amíg megszületnek a felvételek, addig is pár gondolat arról hogyan kezdődött.
A sálakat 1999-óta gyűjtöm, sokáig csak egyetlen nyakbavalóm volt melyet éjjel-nappal hordtam és akkor gyűjtésre egyáltalán nem is gondoltam. Aztán felmerült bennem, hogy össze kellene szedni a DVSC ereklyéket és el is kezdtem a műveletet még az ezredforduló előtt és ez a mai napig tart. Egyenlőre nincs pontos listám, de több mint 130 debreceni nyakbavaló van a birtokomban, a kezdetektől napjainkig. Tudatosan csak a saját csapatom sáljait gyűjtöm, a többi csak amolyan "mellékesen" került hozzám. Ez nem azt jelenti hogy kevésbé fontosak számomra, csak azt hogy tudatosan nem kerestem más csapatok nyakbavalóit. Amerre jártam vettem, amilyet kaptam az maradt a gyűjteményemben, így mára elértem a közel 700-as darabszámot, ami természetesen tovább bővül. Sáljaim közül nem cserélek és nem adok el egyetlen darabot sem, egyszer megtettem, de az akkor ért trauma miatt minden egyes darab marad nálam. Jelmondatom azóta egyszerű "amelyik sál nincs meg, azt nem is keresem, így hiányát sem érzem, ha viszont eladok, elcserélek egyet, annak hiányát állandóan érezni fogom".
1999, az első év termése:
2001-re már így festett a debreceni gyűjtemény:
hancsi78
2012. május 7., hétfő
Groundhopping and Collection (1)
Hahó!
Nem tudom kell e, illik e, de én úgy gondoltam az első bejegyzés legyen amolyan tájékoztatás a nagyérdeműnek. Szóljon azoknak, akik erre tévednek és megtekintik eme "kirándulások" és gyűjtemények folyamatosan bővülő jegyzékét. Nekik szól, hogy tudják ki is az aki blogírásra adta a fejét. Mondhatni tanulatlanul, tudatlanul belecsapva a közepébe.
Sokáig gondolkodtam mi lehetne megfelelő felület az általam meglátogatott sportlétesítmények és gyűjtött szurkolói relikviák közlésére, míg végül a blog mellett döntöttem. Hogy ez mennyire válik be majd az idő eldönti, mindenesetre neki fogok és ha nem is egyből, de szép lassan felteszem a 200 meglátogatott stadionról, sportcsarnokról szóló kirándulásaim írott és képanyagát, plusz a gyűjteményemet képező több mint 600 sál, zászló is felkerül majd valamilyen formában.
Magamról egy pár szót ha szabad: Hancsi vagyok és lassan húsz éve elkötelezett híve a sportnak, igaz életemben soha nem sportoltam, de gyermekként első meccsemre kilátogatva magával ragadott a lelátó varázsa, amitől mind a mai napig és valószínűleg míg élek nem tudok elszakadni. Ekkor kezdődött a gyűjtő szenvedély is, hiszen a jegyek, sálak, mezek mellett mindent eltettem amit be tudtam szerezni az aktuális találkozóról, így mára egy igen tekintélyes gyűjteménnyel rendelkezem. A kollekcióm alapjait a DVSC sálak képzik, melyeket tudatosan próbáltam összeszedni, hogy minden egyes darab meglegyen. Mára több mint 100 piros-fehér nyakbavaló adja az "alapot", de még mindig jelentős mennyiség hiányzik.A sálak mellett zászlók, jelvények, könyvek, matricák, fényképek és még sok-sok minden alkotja a sportgyűjteményemet.
A stadionok látogatása is első perctől kezdve szerepel a "hobbijaim" között, igaz elsőnek az életformám részeként jutottam el szinte minden fontosabb hazai létesítménybe és Európába, hiszen ahol játszott a csapat ott megpróbáltam én is ott lenni. Ebben az időszakban szinte csak azokban a stadionokban jártam ahol a klubcsapatom, esetleg a magyar válogatott játszott, így tudatosan nem is készítettem felvételeket az adott lelátókról. Viszont több ezer papír alapú fotóval rendelkezem ebből a korból, melyeket anno vettem vagy cseréltem más fanatikusokkal. Később hozzám került több ezer negatív is barátoktól, ismerősöktől melyeket digitalizálva újabb temérdek képpel lettem gazdagabb. A konkrét stadion látogatásaim csak 5-6 éve kezdődtek, amikor sok esetben csak az adott létesítmény vált érdekessé számomra mindenféle kötődés vagy szimpátia nélkül. Innentől, amerre jártam a világban, mindig útba ejtettem a fontos vagy kevésbé fontos létesítményeket, így mára már ez is része lett az életemnek. Ebben az időszakban már magam készítettem a képeket, de előfordult, hogy ilyen-olyan okokból lemaradtam egy-egy stadion részletes fotózásáról, amelyeket az "élvezhetőség" kedvéért megpróbálok más képi forrásokból kiegészíteni.
Előljáróban ennyit, most már jöhet a tartalom, sok-sok felvétellel stadionokról, sálakról és még sok minden másról!
hancsi78
Nem tudom kell e, illik e, de én úgy gondoltam az első bejegyzés legyen amolyan tájékoztatás a nagyérdeműnek. Szóljon azoknak, akik erre tévednek és megtekintik eme "kirándulások" és gyűjtemények folyamatosan bővülő jegyzékét. Nekik szól, hogy tudják ki is az aki blogírásra adta a fejét. Mondhatni tanulatlanul, tudatlanul belecsapva a közepébe.
Sokáig gondolkodtam mi lehetne megfelelő felület az általam meglátogatott sportlétesítmények és gyűjtött szurkolói relikviák közlésére, míg végül a blog mellett döntöttem. Hogy ez mennyire válik be majd az idő eldönti, mindenesetre neki fogok és ha nem is egyből, de szép lassan felteszem a 200 meglátogatott stadionról, sportcsarnokról szóló kirándulásaim írott és képanyagát, plusz a gyűjteményemet képező több mint 600 sál, zászló is felkerül majd valamilyen formában.
Magamról egy pár szót ha szabad: Hancsi vagyok és lassan húsz éve elkötelezett híve a sportnak, igaz életemben soha nem sportoltam, de gyermekként első meccsemre kilátogatva magával ragadott a lelátó varázsa, amitől mind a mai napig és valószínűleg míg élek nem tudok elszakadni. Ekkor kezdődött a gyűjtő szenvedély is, hiszen a jegyek, sálak, mezek mellett mindent eltettem amit be tudtam szerezni az aktuális találkozóról, így mára egy igen tekintélyes gyűjteménnyel rendelkezem. A kollekcióm alapjait a DVSC sálak képzik, melyeket tudatosan próbáltam összeszedni, hogy minden egyes darab meglegyen. Mára több mint 100 piros-fehér nyakbavaló adja az "alapot", de még mindig jelentős mennyiség hiányzik.A sálak mellett zászlók, jelvények, könyvek, matricák, fényképek és még sok-sok minden alkotja a sportgyűjteményemet.
A stadionok látogatása is első perctől kezdve szerepel a "hobbijaim" között, igaz elsőnek az életformám részeként jutottam el szinte minden fontosabb hazai létesítménybe és Európába, hiszen ahol játszott a csapat ott megpróbáltam én is ott lenni. Ebben az időszakban szinte csak azokban a stadionokban jártam ahol a klubcsapatom, esetleg a magyar válogatott játszott, így tudatosan nem is készítettem felvételeket az adott lelátókról. Viszont több ezer papír alapú fotóval rendelkezem ebből a korból, melyeket anno vettem vagy cseréltem más fanatikusokkal. Később hozzám került több ezer negatív is barátoktól, ismerősöktől melyeket digitalizálva újabb temérdek képpel lettem gazdagabb. A konkrét stadion látogatásaim csak 5-6 éve kezdődtek, amikor sok esetben csak az adott létesítmény vált érdekessé számomra mindenféle kötődés vagy szimpátia nélkül. Innentől, amerre jártam a világban, mindig útba ejtettem a fontos vagy kevésbé fontos létesítményeket, így mára már ez is része lett az életemnek. Ebben az időszakban már magam készítettem a képeket, de előfordult, hogy ilyen-olyan okokból lemaradtam egy-egy stadion részletes fotózásáról, amelyeket az "élvezhetőség" kedvéért megpróbálok más képi forrásokból kiegészíteni.
Előljáróban ennyit, most már jöhet a tartalom, sok-sok felvétellel stadionokról, sálakról és még sok minden másról!
hancsi78
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)