Highworth

Highworth egy kisváros Angliában, ahová csak és kizárólag a helyi stadion megtekintése miatt érkeztem. A The Elms névre keresztelt sportkombinát nem csak a labdarúgóknak, hanem a krikett csapatnak és egyéb szabadtéri sportot kedvelőknek biztosít lehetőséget a testmozgásra. Megérkezésemkor a kis klubépület volt az ami a szemem elé tárult, ami szépen rendben volt és a csapatok címerei is kinn díszelegtek rajta. A klubház közvetlen közelében a labdarúgó pálya volt kialakítva, melyet három oldalról csak a "felfestés" határolta, viszont a negyedik oldalon egyszerre kapott helyet két kis tribün, az egyik a hazai, míg a másik a vendég szurkolóknak kialakítva. Plusz ezen az oldalon végig egy korlát is állt és a két stand között egy HTFC felirat is szépítette az összhatást. A pálya ezen része igen csak jól mutatott messziről, majd közelebbről is szemügyre véve, olyan vendégszektor tárult elém, amit csak egy-egy kisebb lengyel stadionban figyelhető meg. A pár soros lelátó ugyanis teljesen be volt rácsozva, mint egy ketrec, így aki ide érkezik vendégségbe az egy kis börtönélménynek lehet a részese a "meccsfeelingen" kívül. Minden összevetve a labdarúgók pályája igen csak egyedi volt, ilyennel én még nem találkoztam Angliában. Ott ahol a kerítéseket első körben bontották le a világon, egy ilyen felfedezés 2012-ben igen csak különlegessé teszi az adott létesítményt. A labdarúgó pályán hosszában átsétálva jutottam el a kriketterek otthonába. Ennek nagy része a focisták játékterébe nyúlott, így 2in1 élménnyel lehettem gazdagabb a sporttelepen, ami azt is jelentette, hogy különösebb ismertetőjele nem is volt a The Elms Cricket Groundnak. Mindent egybevetve a highworti vizit egy élményekkel teli kirándulás volt és ha a  The Elms vendégszektorának emléke még most is mosolyt csal az arcomra! :)

The Elms (Cricket Ground):

The Elms Recreation Ground:

hancsi78

Nevill Ground - Tunbridge Wells

Royal Tunbridge Wells városa azon különös települések közé sorolandó Angliában ahol a krikett az első számú sport, így a legnagyobb stadion is a krikettereké nem pedig a focistáké vagy a rögbiseké. A Nevill Groundra keresztelt létesítmény a város egy csendes részén található, de az érdeklődők számára könnyen megtalálható. Mivel engem még mindig nem vonz eme sport élőben való megtekintése (A TV-ben is maximum az összefoglalókat nézem meg!) így általában csak az utamba tévedő pályákat fotózom le, azokat se tervszerűen. Ez alól persze kivételt képez egy-egy nagyobb vagy híresebb grund, mint például a most taglalt Tunbridge Wells CC otthona. Ottjártamkor abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a pályagondnok megengedte a belső vizitet is, így nem csak külső fotókat sikerült csinálnom. A lehetőségért hálás is voltam és megpróbáltam élni vele. A lehető legjobb képeket akartam készíteni a lelátókról, de a tudásom és a kamerám korlátai végesek! :) A pálya körbejárása után, még megtekintettem a klubépületet, amelynek hátulja egyben az egyik nagyobb stand, majd elköszöntem kedves "gondnokomtól", hiszen még volt a városban mint megtekinteni a nap folyamán. 

hancsi78

Hatvani Lokomotív

Hatvan is azon nagyobb városok közé tartozik ahol két nagyobb labdarúgó csapat harcáról lehet hallani az elmúlt évtizedek kapcsán. Ezen csapatok olykor hol élesen szemben helyezkednek el, hol nem is foglalkoznak egymással, hol valaki agyament gondolatát véghezvíve fúzióra léptették őket. A Lokomotív SE Hatvan a város legrégebbi sportegyesülete és mint ilyen a városnak igen sok hírnevet szereztek egykoron. A Loki nem most éli fénykorát, hiszen csak a megyei bajnokságban, ott is csak a 2. osztályban tevékenykednek. Az FC Hatvan NB3-as szereplésével nem ők a legjobb csapat a településen, de büszkélkedhetnek egy aktív kis szurkolótáborral, ami ebben az osztályban mindenféleképpen megsüvegelendő. Sajnos a MÁV sporttelep elég ramaty állapotban volt amikor arra jártam. Elsőre alig találtam meg, de pár ACAB grafiti a helyes útra terelt. Szerencsémre a pálya gondnoka és a csapat vezetője felújítási munkálatokat végzett a bejáratnál (fehérre festették a beton kerítést), így gyorsan beszédbe is elegyedtünk és sok hasznos infóval lettem gazdagabb. Természetesen megengedték, hogy bearaszoljak a pályára és ott készítsek pár felvételt a játéktérről és a kissé ütött-kopott beton lelátóról. A gyep aránylag rendben volt, de a környezet nem volt a legszebb. Látszott hogy inkább havonta, mint hetente van a fű (gaz) nyírva a pálya és a lelátó között. Ez rombolta egy kicsit az összképet, de tisztába vagyok vele, hogy ilyen alacsony szinten, egy ekkora városban nagyon nehéz még csak fenntartani is egy klubot, nem hogy méltó környezetet teremteni. A centerpálya mellett az edzőpálya is megtalálható volt a sporttelepen, de az gyalázatos állapotban volt, méteres gazzal benőve. A kapuk épp hogy kilátszottak. Eljövetelemkor még váltottam pár szót a "karbantartókkal" és megcsodáltam a kapubejárót, ami egykoron igen csak nívósan üdvözölhette a kilátogató szurkolókat, de mostanra csak egy rozsdás tabló maradt belőle. A búcsú egy "Hajrá Loki!" volt és csak remélni tudom, hogy a helyi Lokomotív szárnyaskereke fog még magasabbra repülni a jelenleginél, mert jó "vasutasokra" mindig szűkség van a magasabb osztályokban. 

MÁV Sporttelep:

MÁV Sporttelep Edzőpálya:

hancsi78

Timsbury

Timsburyben nem nagy élet van, legalább is ottjártamkor nem egy nyüzsgő kisváros képe tárult elém. Sőt inkább álmos utcák egy kihalt településen, amely langyos közegben volt egy kis focipálya, ami a szemem elé tárult. A sport se kap nagy hangsúlyt Anglia ezen szegletében, hiszen egy szimpla kis játéktér (két kapuval és felfestett pályával) volt ami várt. Az öltözőépületen sem volt felfedezhető semmi extra, egy téglaház és más semmi. Egyedül egy zászlótartó rúdra felhúzott sárga-fekete zászló jelezte, hogy itt bizony a Michelmersh & Timsbury FC rúgja olykor a bőrt. Aztán felfedeztem a csapat egyszerű címerét a grundon körbe kirakott szemeteseken, de hogy miért pont oda kerültek és miért nem az öltözőre, azt tőlem hiába kérdezik. A gyér látnivaló miatt sokat nem időztem a pályánál és ugyanez vonatkozott a településre is. Hamar tovább álltam mielőtt az álmosság rám is átragadt volna.

hancsi78

Genoa

Gyerekkorom nagy vágya volt minél több olasz meccsre eljutni. Igaz akkor még nem a stadionok világa, hanem az olasz ultrák által keltett nagyszerű hangulat volt az ami vonzott ebbe a remek országba. Persze már akkor voltak speciális "kívánságok" és ebből az egyik a Stadio Marassi megtekintése, lehetőleg egy meccs kapcsán. A pillanatra egészen 2006-ig kellett várni, amikor egy remek társasággal, egy remek hétvégét töltöttünk Olaszországban és ebből az első állomás Genova volt. A gyönyörű olasz várost nem csak a futball szerelmeseinek ajánlom, hanem azoknak is akik szeretnek szép és hangulatos városokat felfedezni, bejárni. Szerencsére nekünk is volt időnk csavarogni, mielőtt megnéztük magunknak a Genoa - Cesena mérkőzést. Minderre a Seria B-ben került sor, így nem kellett attól tartani, hogy jegy nélkül maradunk, így nem is nagyon tököltünk az elővásárlással. A Stadio Comunale Luigi Ferraris, vagyis ahogy hivatalosan nevezik a "Marassit" kívülről nem mutat olyan lenyűgözően mint belülről. A külső téglaszín sokat ront az arra járók első benyomásán, de aki bejut az átélheti ezen különleges létesítmény atmoszféráját. A stadion egyediségét a négy sarok adja, amelyeken kis "ablakok" nyílnak a játéktér felé, olyan mint ha négy kis "panelház" lenne a stadion négy sarkán és onnan lógatnák ki az emberek transzparenseiket és néznék a kedvenceik meccsét. Ezen kis "közlekedő folyosóknak" a hatására a stadion teljesen zárt, nincs a szektorok szélén megszokott rés, így aki ide belép az egy teljesen zárt környezetben találja magát, de azért klausztrofóbiától nem kell tartani. A stadion megtekintésével egy újabb pipa került a képzeletbeli "bakancslistámra" és akkor még nem is sejthettem, hogy pár év múlva a csapatom itt játszik majd Európa Liga meccset a Sampdoria ellen.

hancsi78

Hayes Gate

London Hillingdon része rendesen el van eresztve labdarúgó csapatokkal, de ezen belül is Hayes az ahol egyszerre több kisebb és egy, a kicsinél valamivel nagyobb egyesület is foglalkozik a focival. A többi sportról és grundról már nem is beszélve. A mai napon a Springfield Roadi pálya kerül fel az oldalra, amely a Hayes Gate FC otthonául szolgál. Igazából semmi extra nincs a pályán a felfestésen kívül és amikor ott jártam még a kapuk is le voltak szerelve. Ami a legmeglepőbb az a pályát körbevevő kétméteres kerítés, így biztonsági szempontból kissé túl is lőttek a célon a pálya üzemeltetői. Mivel sok mindent nem kellett rögzítenem a kamerával, hamar odébb is álltam, mert mint ahogy írtam, Hayes és környéke igen csak gazdag "football pitch" ügyileg!

hancsi78

"Régi-új" angol sálak

A magyar sálak után az angol nyakbavalókból van még sok a birtokomban és ez az a terület, ami szinte hétről-hétre frissül. Most újabb 8 csapattól kerül fel 10 sál, de ezek közül már van olyan ami szerepel a képrovatban, lévén a barátság és egy adott meccsre készült sál itt a blogban mind a két résztvevőnél megtalálható. Ezen tucatnyi sál nagy részét vettem az elmúlt években, többnyire akciós áron, hiszen ezen klubsálakért csak nagyon ritkán adok "eredeti" árat. Pár közülük igazi hiánypótló volt, mert hiába van majdnem 20 United sálam Manchesterből, a City-nek csak most sikerült beszereznem az első darabját. Ugyanígy voltam az Everton csapatával is, igaz a kékektől egymás után kettőre is sikerült szert tennem. A Plymouth, West Bromwich, Leyton Orient sálak is ugyanilyen keresett darabok voltak, de szerencsére most már megvan a kiinduló példány mindegyikből. Aztán ha a pénztárcám engedi és szerencsém is lesz, akkor ezen csapatok kellékeiből is egyre több lesz!

hancsi78

Wisley

Wisley nem a labdarúgó csapatáról híres, így nem is a helyi Wisley Sports Pavilion volt az első amit meglátogattunk. A szomszédban lévő RHS Gardenben viszont rengeteg szép növényt láthattunk. Az egész napos virágcsodálás után mi nem haza, hanem a település szélén lévő sportpályához vettük az irányt. Elsőre nem volt szerencsénk, mert egy nagy vaskapu zárta el a bejutás lehetőségét. Kis tanakodás után megpróbáltuk megkerülni a grundot és próbálkozásunkat siker koronázta, hiszen kocsival egészen a klubházig tudtunk gurulni. Itt előttem pár képet, de sok mindent nem tudtam fényképezni, mert a pályán, a két kapun és a kissé használt "faházon" kívül semmi nem volt ami fotózható lett volna. E rövid kis utózönge után kissé fáradtan, de sok élménnyel a tarsolyban indulhattunk tovább utunkra.

hancsi78

North Leigh

Egy nap a Blenheim Palace és Churchill sírjának megtekintése után az onnan nem túl messzire eső North Leigh felé vettük az irányt. A települést hanyagoltuk, csak az erdő "közepén" álló Eynsham Park volt számunkra érdekes. Pontosabban csak a számomra, mert a párom inkább a kocsiban maradt, míg én kikerülve egy sorompót gyalogosan vetettem bele magam az erdőbe. Kis séta, majd a távoli cél miatt kocogás után először a régebbi pálya tárult a szemem elé, amit jelenleg a fiatalok használnak és elég ütött-kopott állapotban volt, mind a játéktér, mind az azt körülvevő kiszolgáló egységek. Azért még látszott, hogy itt focizgatnak és edzegetnek, de a csöppnyi lelátó és klubépület már lehet, hogy használaton kívüli. Az edzőpályán átsétálva értem el a center pályát, ami már teljesen más képet mutatott. A gyep szépen vágva, ottjártamkor épp öntözve, a pályát határoló kordonok megfelelően karbantartva, a pálya felfestve. Egy főbb lelátó volt, ami igen furcsán hatott, hiszen a lelátóból kiindulva úgy tűnt vagy az ferde vagy a pálya lejt az egyik irányba. Ugyanis ha az egyik oldalról elindultunk akkor még 5-6 sor volt leszékezve, de mire a másik oldalra értünk már csak 3-4 sor maradt. :) Ettől függetlenül a kis stadion nagyon jól mutatott és a pálya további részein körbe végig állóhelyek voltak, melyből az egyik kapu mögötti rész be is volt fedve. Feltehetően ez volt a vendégszektor. Minden összevetve egy nagyszerű nap zárása volt ezen sportpályák megtekintése. Szeretem az ilyen eseménydús és "látványos" napokat.

Eynsham Park Training Ground:

Eynsham Park Stadion:

hancsi78

Budai Ézsais utcai Sportpálya - Debrecen

Van egy sportpálya Debrecenben amiről bevallom sokat nem tudok, csak azt hogy ott áll a Budai Ézsaiás úton és szerencsére nem vállt az enyészet és az újkori telekspekulációk áldozatává. Igazából azt se tudom pontosan kihez, mihez tartozik, csak sejtem, hogy a helyi iskola sportpályája lehet. Azt se tudom, hogy a pályán játszottak e valaha hivatalos labdarúgó meccseket vagy hogy valamelyik debreceni csapat otthonául szolgált e? A játéktéren most is állnak a kapuk igaz háló nincs rajtuk és a felfestés is hiányzik a gyepről. A fűnyíró viszont nem, így aránylag rendbe van a zöld rész, mint ahogy a salakos futópálya sincs annyira elgazosodva és rossz állapotban mint az feltételezhető lenne. Az egyik hosszanti oldal közepén egy pár soros beton (fapados) lelátó is áll, de használni a látottak alapján nem nagyon szokták. Minden összevetve ez a pálya még áll Debrecenben és ha nincs is állandó gazdája (sport egyesület személyében) azért az állagmegóvásról valaki gondoskodik és remélhetőleg ha jobb nem is lesz, legalább így megmarad a "jövőnek".

hancsi78

Rochester United

A Rochester United és Bly Spartans United otthonához az idei évben jutottam el és igaz csak egy oldalról, de legalább lencsevégre tudtam kapni a kis stadiont. Ottjártamkor nem rendelkeztem korlátlan idővel, így esélyem se volt körbejárni a Rochester United Sports Groundot. Vagyis "kocsibú ki", kamera a kézbe és már jöhetett is a gyors vizit, melynek képanyagát a mellékelt részben mindenki megtalálhatja. A szemrevételezés során csak felületesen ismertem meg a pályát. Annyi látszott hogy jól karban volt tartva a játéktér, az elkerítéssel sem volt gond, de a túloldaltálló kisebb tribün és klubépület nem nézet ki valami újszerűen, de azért rosszul sem. A lényeg, hogy volt 5 percem ezen stadion rövid feltérképezésére és legközelebb talán még több is jut majd rá! Persze csak ha lesz legközelebb

hancsi78

Szívtiprók Ultras Debrecen I.

A debreceni szurkolói mozgalomról és azon belül az egyes csoportokról már rengeteg "nem hivatalos" cikket írtam különböző újságokba és internetes portálokra. Most itt az ideje, hogy a blogon is feltűnjön Debrecen leghíresebb szurkolói csoportja a Szívtiprók Ultras Debrecen 1994, melynek szerény személyem is tagja, majdnem a kezdetektől. Mivel a társaság lassan 20 éve együtt mozog és biztatja kedvenceit, egyetlen bejegyzésbe nem férne bele a történet vagy ha igen az túl hosszú lenne, így 5 évre lebontva osztom azt meg a blog olvasóival. A mostani bemutató nem új, hiszen ez szerepel azokon az oldalakon ahol a szurkolói mozgalmakon belül, a debreceni lelátói élettel is foglalkoznak. Mivel azokat is többnyire az én tollamból származnak, nem láttam értelmét egy "másik" bemutató kreálásának ide, hiszen ezen "történelem" megírásának nagy része már jó pár évvel ezelőtt megszületett, így csak az utolsó évi kiegészítések lesznek majd frissek.

Szívtiprók Ultra Debrecen 1994

I. rész

1994 - 1999

A csoport története 20 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor négy fiatal társunk határozott úgy, hogy kosárlabda meccseken kilépve az ismeretlenségből egy csoportba tömörül és habár már tagjai voltak a DVSC meccseken működő Red Territorynak, még is valami új és az eddigiektől teljesen elkülönülő módon akartak megnyilvánulni a lelátón. A társaságunk ekkor még roppant fiatal volt, de nem annyira, hogy ne bírjon el pár liter alkohollal, melyeket elfogyasztva igen csak jól éreztük magunkat a DSI (később Tegáz, majd PannonPipe) meccsein. A kezdeti hónapok inkább teltek tapogatózásokkal, mint komoly lelátói megnyilvánulásokkal. A csoport több ízben is nevet változtatott, így a kezdeti Ultras DSI-ből Heartbreakers lett, melyet gyorsan magyarosítottunk és megszületett a Szívtiprók Debrecen. A csoport színei is változásokon mentek át hiszen a DSI és a város kék-sárga kombinációjából a fekete-fehérre tértünk át, gondolva ezzel az együttessel nem okozunk senkinek problémát és támogatni tudunk minden jelentősebb debreceni csapatsportágat, ha  majd eljön rá a megfelelő idő. Ezek a változások nagyban nem érintették a csoport működési elvét, volt pár sálunk, drapink és nagyobb rudasunk és ezeket és konfetti, szalagokat bevetve látványoskodtunk a kosármeccseken. Közben a DVSC meccseit sem hanyagoltuk és igaz mint a Territory tagjai, de ott is kitettünk magunkért, habár itt nem nagyon törekedtünk a kilencven percen át tartó szurkolásra és zászlólengetésre, mint ahogy a vezető szerepre sem. Az évek múlásával aztán egyre komolyabban kezdtük venni az „ultrásdit”, mely az jelentette hogy egyre színesebben kezdtünk el szurkolni kosármeccseken, majd egyszer csak úgy határoztunk a DVSC labdarúgóinak és női kézilabdázóinak is megjelenünk a meccsein, már mint a saját kis fekete lepedőnkkel. Igaz ekkor még igen nagy volt az átfedés köztünk és a Territory tagjai között, pontosabban még mi is a nagy testvér kötelékébe mozogtunk és idegenbe is többnyire az RT’93 drapit vittük magunkkal sőt még a sálunk is közös volt. Inkább a szurkolási stílusunkba változtunk a stadionba, hiszen ekkor már kicipeltük magunkkal a rudasainkat és előszeretettel konfettiztünk és szalagoztunk. A Larvik elleni EHF Kupadöntőn tevékeny részt vállaltunk az első debreceni koreográfia elkészítésében, mely úttörő mivolta ellenére igen csak kiválóra sikeredett. Látványos fellépéseink (melyet új sálunk és pulcsink is segített) egyre több fiatal érdeklődését váltotta ki, amely nemsokára fokozott létszámnövekedést idézett elő és várható volt, hogy előbb-utóbb teljesen különválva fogunk működni. A nagy napra az 1997-98-as szezonban került sor, amikor már mindenkitől függetlenül kezdtünk el dolgozni, szigorúan a többi csoporttal összehangolva. Látványban a rudasoké és a füstöké volt a főszerep, de azért próbálkoztunk pár koreográfiával is, melyek inkább voltak kezdetlegesek, mint látványosak. Természetesen ezek is letisztultabbak lettek az évek előrehaladtával és pár látvánnyal már országos elismerésre tettünk szert. A fő profilunk a pirotechnika maradt, ezen eszközökből használtunk bőven ebben az időszakban. A túráink igen felemásra sikeredtek. Volt hogy jó létszámban utaztunk, volt hogy egyáltalán nem mentünk, hogy csak a két végletet említsem. A csoport különválásával elsődleges cél volt, hogy minél több helyre elkísérjük mindhárom csapatunkat, de ezek a piszkos anyagiak miatt nem mindig jöttek össze. A csoport minden tagja még az iskolapadot koptatta és bizony önálló fizetés híján, nem magunk döntöttük el, hogy mennyi pénzt szánhatunk a meccslátogatásokra (Sajnos a „mind” is kevésnek bizonyult). Ettől függetlenül rengeteg helyre elutaztunk és gyakran csak a mi transzparensünk került ki a vendégszektorokba, nem volt ez másképp Chrozow városában, amely csoportunk első külföldi fellépésének helyszíne volt.  A csarnokban szinte miénk lett a vezető szerep a megjelenésünk után, mivel a többi csoport csak a rangadókon jelent meg. Az itt bemutatott látványok jobban festettek mint az Oláh Gabis próbálkozásaink és mivel szinte csak mi látogattuk a meccseket a szurkolásunk is itt volt a legletisztultabb. A kosarasok meccsein a megjelenő Force Field fiataljainak adtuk át a stafétabotot, de mi is megjelentünk minden meccsen támogatván őket a minőségi szurkolásban és a szolnoki drukkerek elkalapálásában.  A csoport önállóvá válása után és mert gyakran csak a mi társaságunk utazott el idegenbe egyre több lett az összetűzés más szurkolókkal, ezekben az években az Újpest, Kispest, Vasas, Békéscsaba szurkolóival csaptunk össze többször focimeccseken, míg a kézin a Fradi, Kisvárda kettős drukkereivel történtek összezörrenések. Közben hazai környezetben sem alakult minden a legsimábban, az Unscarred megszűnésével a mi nyakunkba szakad az északi oldal irányítása, mely nem nagyon tetszett az ex-NSH tagjainak, akik éreztették rosszallásukat így is, úgy is. Persze ez megnehezítette a munkánkat, de nem adtuk fel. A szurkolás megsegítésére kiadtunk egy kis újságot (Lokisták) és megszerveztük a női szekciónkat (Vadmacskák), mely jelezte a nehézségek és az ellenünk táplált helyi ellenszenv ellenére működünk. Sőt az öt éves szülinapunkra már mint Szívtiprók Ultras Debrecen készültünk, mivel beolvasztottuk sorainkba a kisebb helyi csoportosulásokat. Ez azt jelentette hogy lemondtunk a fekete-fehér színekről és mint a DVSC csapatainak vezető csoportja foglaltuk el a minket megillető helyet középen. A tábor és személyes kapcsolatok által megkezdett baráti kapcsolatokat tovább ápoltuk, így ezekben az időkben igen sokszor szurkoltunk együtt diósgyőri, fehérvári, kiskunhalasi barátainkkal. Ezen kívül pár válogatott meccsre is elkirándultunk, de nem rendszeresen, csak amolyan egyszeri alkalmak gyanánt. 

5 év képekben (1994-1999):

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Derencsényi István

Kép: Derencsényi István

hancsi78

Bag

Bagon nem nehéz megtalálni a sportpályát, elég csak a megfelelő kijáraton elhagyni az M3-as autópályát és már ott is vagyunk a helyi szentélynél, ahol anno még NB2-es meccseket is láthatott a közönség. Az már begördülésnél látszott, hogy a Bagi TC klubépülete szépen fel lett újítva, igaz dátumot nem tudok, de az "állagából" ítélve ez nem lehetett olyan régen. A létesítmény a csapat színeiben pompázott és még egy szép kis címer is felfért a homlokzatra, így távolról és közelről is igen pofásan nézett ki a pálya ezen "tartozéka". Maga a játéktér már nem volt ennyire karbantartott, a kerítések, a korlátok igen csak rozsdásnak tűntek és a gyep minősége se állná meg a helyét az első osztályban. Az autópálya domboldalában kialakított pár soros beton lelátó (amely csak a pálya közepén van kialakítva) is eléggé ramaty állapotban volt, a gaz benőtte és nekem úgy tűnt nagyon nem is használják manapság ezt a részt meccsnézésre. Mindent összevetve azért egy aránylag jó állapotban lévő sportpályát láthattam Bagon és nem bántam meg, hogy csaptam egy kis kitérőt útközben.

Bagi Sportpálya:

A centerpálya mellett volt még egy edzőpálya is a "stadion" közelében, pontosabban a felüljáró túl oldalán, ami viszont már egy elhagyatott libalegelőnek tűnt. A kapuk és a labdafogó hálók ugyan még álltak és a fű is nyírva lehet olykor valami rotációs kaszával, de komoly meccsekre és még edzésre se igen használják ezt a "gyepet" Bagon. Maximum a helyi fiatalság grundfocizhat itt egy kicsit, ha van még ma Magyarországon egyáltalán olyan, hogy "grundfoci". Azért jó volt látni, hogy egyszer volt itt egy komolyabb csapat, aminek komolyabb edzőpálya dukált, most viszont csak az enyészet és pár tehén jár jól vele!

Bagi Sportpálya - Edzőpálya:

hancsi78

Wittersham

Wittersham településén az idei évben haladtam keresztül, amikor is a szerencsének köszönhetően felfedeztem a helyi Recreation Ground-ot, amelyen éppen a tavaszi fűnyírás egyik fázisa folyt. Gyorsan be is kanyarodtam a pálya melletti gidres-gödrös parkolóba és megnéztem magamnak a Wittersham SC otthonául szolgáló egységet. A pályák (mert kettő is volt belőle) eléggé egyenetlenek voltak és a kapukból, illetve a gyenge felfestésből ítélve mostanság nem igen rendeznek itt vérre menő helyi rangadókat a 25. ligában. Persze azért állt a "club" és a fű is nyírva volt, tehát valami csak folyik a szent gyepen, még ha nem is a hivatalos bajnoki rendszerben. A klubépület és öltöző sem a legfényesebb aranykorát mutatja a helyi sportegyesületnek, de még volt és az is látszott,  hogy olykor használva is van. Pár perc elég volt a feltérképezéshez, a fotózáshoz így ezen szerencsés véletlen után folytathattam utam mintha semmi nem történt volna! Pedig történt, a mellékelt képeken látható is!

Wittersham Recreation Ground 1-2:

hancsi78

Pár "itáliai" nyakbavaló

Olaszországból még adós vagyok pár csapat nyakbavalójával, így most ezekből következik egy adag. A legtöbbet olasz sálat saját magam vettem egy-egy túrán, de akad pár melyet barátaimtól kaptam ajándékba, amikor ők túráztak Olaszországban. Nagy kedvenc nincs köztük, de azért mindegyik a szívemhez közeli, így büszke is vagyok rájuk, mert az én gyűjteményem darabjai, még ha annyira nem is különlegesek.

hancsi78