Hancsi78 - Groundhopper & Collector

Mint azt mát többször kifejtettem az iskolák és a hozzájuk tartozó sportpályák nem tartoznak a kedvenceim közé. Az ok egyszerű. A legtöbb esetben a szép kis grundok megközelíthetetlenek és ezáltal lefényképezhetetlenek, pedig megérnének pár kockát. Általában messzire elkerülöm az iskolákat, de még így is túl sok akad a hálómba. Gyakran a szomszédos labdarúgó stadion miatt szakítok időt a sulikra, mint jelen esetben Kenilworthban. A Gypsy Lanen található kisebb grunddal szemben ugyanis a Kenilworth School sporttelepe volt kialakítva. Szerencsémre csak egy félméteres kerítés, méteres gaz, némi cserje és pár fa képzett akadályt, így szinte háborítatlanul fényképezhettem a két labdarúgó és egy rögbipályából álló sportlétesítményt, igaz hátulról, mert a főbejáraton itt sem jutottam volna be. Most szerencsém volt és aránylag jó képekkel sikerült meglepnem magam és a blog látogatói, de a legtöbb esetben semmi ilyesmi nem jut, maximum csak az iskolához vezető bekötőút és az azt lezáró soro...

Angliában nem lehet megtenni úgy mérföldeket, hogy ne találkozzon az ember egy golfpályát jelző táblával. Persze vannak ritkábban lakott, kopárabb helyek, ahol nem annyira komoly a felhozatal, de bizony van olyan rész is, ahol szinte egymást érik a clubok. London vonzáskörzete egy ilyen terület és a gazdagabb részeken szinte elképzelhetetlenül sok pálya található. Aztán minden komolyabb kastély, erdő, város, megye, tengerpart rendelkezik egy valamire való 9, de inkább 18 lyukas pályával. A komolyabbakat szinte meg sem lehet közelíteni, csak a bejáratot és talán a pálya szélét lehet lefotózni. A belépés engedélyhez vagy meghíváshoz kötött, így egy magamfajta látogatónak esélye sincs bejutni. Azért meg szoktam nézegetni magamnak a híresebb pályákat is, mert a próba is egy emlék. Aztán sok esetben simán bebarangolhatóak a pályák, ami azért is érdekes, mert séta közben nem árt figyelni egy-egy eltévedt labdára. Itt a játékot is simán megzavarhatom, mint kontár bámészkodó, aminek a játéko...

Henley-on-Thames városában alapos figyelmet szenteltem a helyi sportéletnek, így a település legnépszerűbb sportja (rögbi) után jutott idő a krikettre és a labdarúgásra is. A focit tekintve Henleyben két nagyobb csapat is működik, de az ő otthonaikon túl is rengeteg pálya van a környéken, igaz sokat alig vagy egyáltalán nem használnak. A Marsh Meadow Recreation Area mocsaras területe például a nem használt kategóriába sorolandó, pedig jó helyen, a Temze parton, a Henley Town otthonától alig párszáz méterre található, de sajnos a sportélet kimerül a piknikező családok gumilabda rugdosásában. A Makins Recreation Ground területét még néha kimérik egy-egy kevésbé fontosabb találkozó lebonyolítására, de állandó játéktér nincs, mint ahogy a parkhoz sem kapcsolódik komolyabb csapat. Ugyanez a helyzet a Freemans Meadow területével is, igaz itt még a kapuk is állnak, de a kinézetükből ítélve ezer éve nem volt rajtuk háló, így baráti meccseken kívül nem igen ad otthont már ez a grund sem sem...

2016-ban jutottam el Ciprus keleti szegletébe, nevezetesen Pernera településre, ami egy kőhajításra volt Protarastól, vagy éppen Paralimnitől. A sok-sok bevitt kalória ledolgozására egy egyszerű fegyvert vetettünk be, hatalmas sétákat tettünk a kiépített tengerparti sétányon, ahol a szurkolói matricák mellett a strandröplabda pályák jelentették számomra a legfontosabb fotózni valót. Természetesen, nem számítva a kötelező turista képeket a kikötőkben, a homokos tengerparton vagy éppen egy kisebb sziklaszirten. Pernerán három pálya is horogra akadt, ebből egy eléggé el volt dugva, így csak az "éppen megfelel" címkével vértezhettem fel a Luise Althea hoteljánál található grundot. A másik kettő viszont gyönyörű környezetben, a tengerparton és egy-egy kis templom mellett volt kialakítva. A pálmát a Pernera Beach Hotel pályája vitte, amelyet a "magasból" is sikerült lefényképeznem. Ezen pályákról készített fotók jelentősen növelték a Beach Volleyball grundokról készített...

Anglia bővelkedik sportcsarnokokban is, még ha én annyira nem is ismerem a helyi teremcsapatokat. A kézilabda, mint sport szinte ismeretlen a szigeteken, így engem is kevésbé mozgat meg a csarnoklátogatás. Igaz női szintéren van magyar érdekeltségű klub is Londonban, de az ő meccseik látogatását egyelőre nem tűztem ki célul, így kicsit vakon vagyok az itteni kézilabda ügyekben. A többi teremsport nem mozgat meg, így sem a kosárlabda, sem a jégkorong nem az a sport, amit követnék, így marad az ad hoc jellegű csarnokvizit, amely szinte mindig egy labdarúgópálya vagy stadion közelségének köszönheti a megörökítést. Berkhamstedben tavaly tartottam egy nagyvizitet, így a labdarúgás mellett szinte minden sportlétesítmény belefért a szórásba. A The Knox Johnston Sports Centre sportcsarnokáról is ekkor készültek a fotók, de nagy energiát nem fektettem a körbejárásra és azt sem tudtam meg, hogy az iskolán kívül használja e még valaki a "parkettet".  Durringtonban is ugyanez ...