2013. október 26., szombat

Bedfont & Feltham

Bedfont akár London külső részének is tekinthető, hiszen olyan közel terül el a fővároshoz hogy puszta szemmel egyszerűen nem lehet eldönteni hogy hol van vége Londonnak és hol kezdődik a szomszédos megye. A Bedfont & Feltham FC otthonául szolgáló The Orchard stadion ezen a határvonalon terül el és én ezt a kis létesítményt látogattam meg 2013-ban egy késő nyári szerda délutánon. A stadion sajnos eléggé el volt barikádozva, így csak az egyik oldalról sikerült úgy-ahogy a közelébe férkőzni a játéktérnek. Onnan láthattam, hogy egy kisebb fedett tribünön és fedett állóhelyi részen kívül csak a korlátot lehet támasztani a pályán körül. A klubépület és az abban helyet kapó vendéglátó egység viszont szabadon elérhető volt mindenki számára meccsnapokon kívül is. Sajnos nem volt idő bevágni egy pofa sört a helyszínen, pedig egész vonzó volt az italellátó egység, ami nem rég lehetett felújítva. Valószínűleg akkor amikor a Bedfont Town FC és Feltham FC megszűnése után új életet kezdtek immár közös névvel, zászlóval és 2012-es alapítási dátummal a The Orchard stadionban.



hancsi78

Podravka Koprivnica

2006-ban a DVSC lányai a nemzetközi kupában egy huszáros hajrát vágtak le és kiverve a jobbnál-jobb ellenfeleket egészen az elődöntőig masíroztak. Ott a horvát Podravka Koprivnica várt a cívis lányokra és szurkolóikra. A két gárda már találkozott egymással jó 15 évvel korábban, amikor is a piros-fehérek simán jutottak tovább a nemzetközi sorozatban. A kaproncai sportcsarnok viszont ismeretlen volt a csapat és a szurkolók számára egyaránt, hiszen abban a 1991-1992-es KEK sorozatban a horvát lányok Békéscsabán fogadták a DVSC-t a Jugoszláviában uralkodó háborús helyzet miatt. Szóval az új helyszín közelsége és a nagy tét miatt szép számú debreceni szurkoló tette tiszteletét a városban és már kora reggeltől uraltuk a környéket. A csarnokot a meccs előtt egy jó órával foglaltuk el, de ekkorra már nem volt nagy mozgás szabadsága a magyar szurkolóknak, hiszen mindenhol egyenruhás rendőrök terelték a drukkereket a megfelelő szektorokba. A Fran Galovic névre keresztelt csarnok kívülről egy egész nagy létesítménynek tűnt, de aztán kiderült, hogy mindez csak egy egyoldalas lelátóval rendelkező sportcsarnokot jelent, ami igaz alsó és felső szintre volt osztva és ezen az egy oldalon azért elég tisztességes létszámban férnek el a szurkolók. A tisztességes létszámra a mai napon nem is lehetett panasz, hiszen a csarnok kapacitásánál jóval többen szorongtak a lelátón, így ha az ember csak nézte a meccset akkor is folyt róla a víz. A csarnok többi részén csak bordásfal körítés volt, aminek egyik végében az RK Podravka által elnyert dicső trófeákról készült molinók voltak kitéve, míg a többi részen a helyi szurkolók rakták ki különböző zászlóikat. A meccs remek hangulatban telt köszönhetően a nagy küzdelemnek és a két szurkolótábor teremtette remek atmoszférának. A jó körítést csak a fontoskodó rendezők, majd a bemasírozó rendőrök rontották el egy csöppet, de szerencsére nem ez maradt meg a szurkolók emlékezetében. A lefújás urán már nem sok idő maradt a csarnok és a környék feltérképezésére, de a közben ránk boruló sötétség meg is akadályozta a további szemlélődést. A napi élmény remek volt még akkor is ha a lányainknak nem sikerült bekerülni a döntőbe. Az ilyen meccseket, túrákat egyszerűen nem lehet kitörölni az ember emlékezetéből.



hancsi78

Bozsik Stadion - Kispest

A Bozsik Józsefről elnevezett stadionban már lassan 20 éve jutottam el elsőnek és a "nagy név" ellenére engem akkor nem fogott meg, így pozitív emlékek sem nagyon maradtak a pályáról. Azaz igen, mert abban az időben az északi kanyar remek műsorokkal szórakoztatta a Kispestre látogatókat, így bennem is inkább a piros-fekete ultrák által teremtett hangulat  maradt meg mint a betonsorok és a tribün okozta látvány! Akkor még debreceni szurkolóként nem volt egy életbiztosítás arrafelé portyázni, de hát ez kit érdekelt anno. Benne volt a pakliban egy-két tasli, de nagyon nem riasztott el minket a hazai huligánok meccs utánra tervezett szabályos hajtóvadászata. Innentől, azaz a kilencvenes évek közepétől rendszeresen látogattam a Bozsik vendégszektorát, de továbbra se ájultam el a látottaktól és a hazai huligánok osztotta pofonoktól sem. Előbbitől azért mert sokáig nem történt változás a stadion állagában, míg utóbbitól azért mert egyre konszolidáltabb lett a két fél viszonya az egymás elleni meccseken. Igazi változásra az új tulajdonos érkezése után került sor, aki felújította a stadiont. Ekkor festésre, székezésre, renoválásra került sor a lelátókon és a pályán és a "háttértárakban" (öltöző, klubépület) is történtek fejlesztések. A Bozsik így teljesen "kicserélődött" és megszépült. A piros-feketében pompázó lelátók és a szépen rendbe hozott tribün mellett a lebontott kerítések vagy a pályán körben található graffitik is mind-mind sokkal vonzóbbá tették a XIX. kerületi kirándulásokat. Manapság ezzel csak egy baj van, a szép stadion szart sem ér, ha nincsenek benne szurkolók (és Kispesten ez a helyzet) akik olyan légkört teremtsenek egy-egy meccsen, amiért érdemes kimenni a hazai stadionokba, mert ugye a labdarúgásunk már évtizedek óta nem vonzza a drukkereket. Remélhetőleg a magyar labdarúgás vezetése minél hamarább felismeri ezt az áldatlan állapotot és akkor hamarosan újra megtelhetne a kispesti stadionhoz hasonlóan felújított vagy újra épített magyar létesítmények nagy része.



hancsi78

2013. október 23., szerda

Portugália

A portugáliai sálgyűjteményem nem gazdag, sőt a három nagy csapat sáljain kívül nem is rendelkezem más klubok relikviáival. A hat birtokomban lévő sál szépen megoszlik 3-2-1 arányban, azaz 3 Sporting Lisboa, 2 Benfica és 1 Porto. A sálak nagy része az elmúlt 2-3 évben került hozzám, ebből volt amit egy nagyon kedves barátomtól kaptam (Kösz Csapó!) vagy éppen vettem! Egyetlen egy van köztük ami már több mint 10 éve erősíti a kollekciót, ez pedig az itteni első Sporting sál, amit még anno a szomszéd sráctól vettem 300 Forintért! Más nincs is amit elmondhatnék ezekről a darabokból, hiszen egyik sem különleges. A többség simán beszerezhető Portugáliában járva, mondom ezt úgy, hogy egyszer sem jártam Európa ezen részén!







hancsi78

Városi Sportcsarnok - Békéscsaba

A Békéscsabai Városi Sportcsarnokban igen sokszor megfordultam a 21. században. Ennek egyetlen oka volt. A női kézilabdában, a keleti országrész legnagyobb rangadója a Békéscsabai Előre - Debreceni Vasutas találkozó volt és még az a mai napig is. Mivel én a piros-fehérek elkötelezett híve vagyok talán nem meglepő, ha mindig a helyszínen tekintettem meg a találkozót, hiszen akárhol is állt a két csapat a tabellán az egymás elleni meccsek szinte mindig kitűnő hangulatban zajlottak. A csabai csarnok az egyik legegyedibb építésű fedett játéktér hazánkban, hiszen aki kívülről szemügyre veszi annak első gondolata a római Colosseum felé terelődik, lévén annak mintájára építették. A létesítményt 1988-ban adták át és ekkor már égetően szükség volt egy hasonló méretű fedett játéktérre, hiszen a női kézilabda mellett a férfi kézilabdások is egyre nagyobb erőt képviseltek a honi színtéren és ez egyre több nézőt vonzott a lelátókra. Belülről igen meredek sorokkal rendelkeznek a 'standok", ami kicsit balesetveszélyesnek tűnhet, viszont így sokkal jobban látható a játéktér. A kétezres évek derekán egy kicsit megrenoválták a csarnokot, ami elsősorban a kiszolgáló helyiségeket érintette, de a küzdőtéren is voltak kisebb változások. Napjainkban már csak a női kézilabdacsapat szerepel a legjobbak között, de rajtuk kívül több teremcsapat is a Városi Sportcsarnokban játssza hazai meccseit. A kihasználtsággal tehát nincs gond és remélhetőleg nem is lesz, mert a lila-fehér csapatokra és szurkolóikra szüksége van a keleti régiónak!




hancsi78

2013. október 22., kedd

Rye United

Rye egy hangulatos kisváros Anglia déli részén a tengerpart közelében. Én csak átutazóban voltam a településen, de természetesen ha már arra vetett a sors megnéztem magamnak a The Salts névre keresztelt sporttelepet, amely nem csak a labdarúgók hanem a helyi krikettcsapat hazai pályája is (majdnem) egyben. A két játéktér szinte összeér, sőt mi több félig meddig egymásba gabalyodik, de a teljesen különböző játéknak köszönhetően azért mégis jól elkülöníthető. A két sportklub öltözője és klubépülete is egy volt, sőt a focipálya egyik hosszanti lelátóján elhelyezett főtribünről akár a krikettmeccs is kellemesen követhető. A településen még megtekintettük a helyi rögbisek hazai pályáját is, majd lerobogtunk a tengerpartra egy kicsit sziesztázni, de a hideg szél és kellemetlen csapkodó eső nem nekünk, hanem a szörfösöknek kedvezett, így sokat nem időztünk a környéken. Talán majd a jövőben, egy kicsit kellemesebb időben több időt is sikerül eltölteni a környéken.


hancsi78

2013. október 19., szombat

Vámospércs

Vámospércs mindig is kedves város volt számomra. Elsőnek mert élnek itt rokonok és ha nem is sűrűn, de azért alkalomadtán megfordultam náluk. Aztán dolgoztam is a környéken határőr koromba, így amolyan műveleti területnek számított, plusz él itt jó pár barátom, haverom akiket a munka vagy éppen a meccsre járásom alatt ismertem meg. Szóval szeretem ezt a kisvárost a maga egyszerűségében és azzal amit adhat nekem. A helyi Sporttelepre többször is kijutottam, sőt egy helyi városnap alkalmából megnéztem a Vámospércsi Bocskai - Hajdúszoboszló megyei bajnoki meccset, már mint amennyit a munka engedett, hiszen aznap dolgoztam. A helyi ramazúri miatt elég szép számmal voltak szurkolók a meccsen és a győztes gólt barátom és egyben kollégám (Varga Zsolt) szerezte, így ha nem lett volna rajtam határőri egyenruha még a pályára is beszaladok, mert ugye a vér az nem válik vízzé. A meccsen kívül még sokszor jártam a környéken, így volt időm feltérképezni és lefényképezni a pályát. Legutóbb 2013-ban, igaz soha nem voltam túl alapos ezen a téren. A sporttelep nem a környék legszebb és legjobban karbantartott létesítménye, hiszen ha elugrunk a pár kilométerre lévő Fülöpre vagy éppen Nyírábrányba, akkor már láthatjuk is a különbséget. Főleg, hogy az említett két település nincs is városi rangra emelve. Szóval Vámospércsen lenne mit belefektetni a "sportba" és igaz voltak / vannak felújítások, de az egykor az NB3-at is megjárt csapatra ráférne egy szebben karban tartott pálya és környezet. Ettől függetlenül nekem az egyik kedvenc vidéki pályám, valószínűleg a pozitív emlékek miatt. Plusz ott a Margó (Margaréta Presszó), ami jó pár sarokkal odébb esik bent a központban, de összefügg a Bocskaival, hiszen a csapat képeivel van tele a kricsmi és a játékosok és a szurkolók egyik gyülekezési helyének számított egykoron és talán még ma is!



hancsi78

Dunkerque

Még 2008-ban történt, hogy Angliába tartva volt pár óránk a komp indulásáig, így elhatároztuk szétnézünk a környéken, ami jelen esetben Dunkerque városát jelentette. A felfedezés sikerrel járt, legalább is részemről, hiszen a helyi kosár és röplabda csapat csarnoka mellett megtaláltam a Stade Marcel Tribut létesítményét, amelyen az USL Dunkerque labdarúgói fogadják ellenfeleiket. A kocsit letettük a közeli parkolóba és egy kicsit alaposabban szemügyre vettük ezt a stadiont, amire akkor azt mondtam, de jó lenne ha legalább egy ekkora és ilyen stadionba mehetnénk mi is ki Debrecenbe hétről-hétre. Ez akkor még álomnak tűnt, így maradtam a valóságnál és elővéve a kamerát sűrűn fotózni kezdtem a lelátókat. A vizit nem tartott sokáig hiszen teljesen nem tudtunk körbe menni a pályán, de ahová lehetett oda bekukkantottam és csináltam pár felvételt. Miután ezzel is megvoltunk visszamentünk a belgákhoz és ott mentünk le a tengerpartra eltölteni a hátralévő időt, mert maga a kikötő város miliője nem nagyon jött be egyikőnknek sem!


hancsi78

Sálak a közelmúltból

Már csak pár tucat sál van a tarsolyban amit még nem osztottam meg a nagyközönséggel és ebből ez a hét nem régen került hozzám. Most "ők" kerülnek fel a fotó albumba. Ezek igen csak egyszerű és a gyűjtők többsége számára nem olyan értékes darabok, hiszen a Liverpool, MU sálak szinte minden sarkon beszerezhetők és az itt látható három nem is a legegyedibb. A két svájci válogatott sál szintén nem az a kategória amelynek értékét magasan szabná meg egy-egy hozzáértő, így én is csak elrakom a gyűjteménybe és kész. A City of London sál a londoni "ketyere" árusoknál beszerezhető, de én nem onnan jutottam hozzá, hiszen amennyit ott kérnek érte azért már komolyabb nyakbavalókat is be lehet szerezni. Végső soron a Coca Cola is bedobott a piacra egy 2012-es EB sálat az adidas jóvoltából, melyet megfelelő pontok összegyűjtése után ki is postáztak, mindezt az asszonyka sikeres pontgyűjtési munkájának köszönhetően!








hancsi78

Debrecen - Józsa

Józsa ugyan Debrecenhez tartozik, de ettől függetlenül úgy éli mindennapjait mint ha egy különálló kis falu lenne. A helyi labdarúgásról nem volt tele a Hajdú-Bihari sajtó az elmúlt évtizedekben, de azért működött / működik itt pár csapat, még ha kimagasló eredményeikről csak igen ritkán is lehet beszámolni. A Józsai Sportpálya se a legkiválóbb játéktér a környéken, de legalább van, még ha egy kicsit körülményes is a megtalálása. Napjainkra eléggé leamortizáltnak tűnik a Józsa SE otthona, amely hatást főleg a pályára vezető úton található rozsdás kapu, az elhasználódott korlátok és kispadok váltja ki. Nézőtér nincs kialakítva, így aki kíváncsi a Józsa SE hazai meccseire az kénytelen állóhelyet választani magának a pályán körbe ívelő korlát valamelyik pontján! Azért én nem bánom, hogy kiugrottam szétnézni a környéken. Egy újabb vizit, egy újabb pálya került ezzel fel a listámra. Remélhetőleg pár év múlva amikor majd újra visszatérek, már egy rendezettebb kép fog Józsán fogadni!


hancsi78

2013. október 16., szerda

Windsor Rugby

Az angol királynő nyári rezidenciájánál igen sokat megfordultunk már az évek során, így nem nehéz kitalálni, hogy Windsor sportlehetőségeit is górcső alá vettem ezen időszakban. A mai választásom a helyi rögbi csapatra esett, akik a Home Parkban viszik, rúgják, tolják a tojáslabdát a helyi krikettcsapat pályája mellett. A környezet igen csak fenséges, hisz a pálya felett magasodik a Windsori Kastély, így illusztrisabb környezetben alig ha lehet egy egyszerű rögbipálya. Maga a játéktér semmit nem mutat, hiszen a kapukon és a felfestésen kívül semmi más nincs ezen a részen. A klubépület és a benne lévő öltözőkön is csak a csapat neve és címere érdemel említést, amúgy semmi különleges. Sokat nem is időztem a területen, csak gyorsan szemügyre vettem még a krikettpályákat és már mehettünk is fel a várba!

Home Park Rugby Grounds 1-6:








hancsi78

Ashford (Surrey)

Ashford nevű településből van egy pár a világon, de még Nagy Britanniában is több hasonló nevű város vagy városrész található. Pár hete egy kirándulásról hazafelé mi a Surreyben található Ashfordba látogattunk el ami a Londoni Heathrow repülőtér mellett található. A cél a The Robert Parker stadion megtekintése volt, amely az Ashford Town (Middlesex) FC otthona, a Middlesex jelző itt is azt jelenti, hogy bizony van (volt)  még más Ashford Town FC  Angliában. A stadionhoz érve épp edzés volt az utánpótlástól a felnőtt csapatig mindenkinek, így csak üggyel-bajjal sikerült egy parkoló helyet találni, ami után belevetettem magam a létesítmény feltérképezésébe. A helyi pub is tele volt a helyi fanatikusokkal, akik igen csak meresztgették rám a szemüket, de nem nagyon szóltak semmit csak értetlenkedve figyelték mit csinál itt ez az ember egy fényképezővel a kezében! Ilyenkor általában oda szoktam menni váltani pár szót a "vezérrel" és szinte mindig örömteli a fogadtatás, hiszen tetszik nekik, hogy pont az ő kis csapatuk után érdeklődik egy magamfajta egyszerű stadion "vizitőr" Magyarországról. Most túl fáradt voltam és már sötétedett is, így  kihagytam ezt a procedúrát és csak a stadionra koncentráltam. Igaz így előre kilőttem azt a lehetőséget hogy bejussak a pályára, ugyanis az út rajtuk keresztül vezetett volna. Szóval maradt a külső fotózás, ami viszont jóval kevesebbet árul el a lelátókról, mintha be is jutok. Azért nem voltam / vagyok elégedetlen, így is sikerült jó pár képkockával gazdagítani a gyűjteményemet és ha újra visszatérek akkor talán lesz idő és lehetőség az alaposabb külső és belső feltérképezésre!


hancsi78

2013. október 14., hétfő

Újabb skót nyakbavalók

Egyszer már kerültek fel skót nyakbavalók a blogra, de ez már régen volt, így kénytelen voltam egy új bejegyzéssel adózni az újabb 8 kelléknek. Nincs köztük különleges példány, de azért az Aberdeen FC több mint 20 éves sáljának beszerzésekor szívből örültem. Akár csak a Kilmarnock és St. Johnstone sáljainak, melyeket azóta szeretnék megszerezni mióta Skóciában jártam az említett két csapat stadionjánál. A St. Mirren és Stenhousemuir csapatairól addig nem sokat hallottam, amíg meg nem lettem sáltulajdonos. A glasgowi Rangers sáljai meg nem olyan őrdöngősek, hogy bármiféle külön elbírálást érdemeljenek. Ezzel a nyolc sállal bővült tehát az elmúlt egy évben a "skót osztály", így pontosan 20 sálam van eme nagyszerű ország csapataitól! 









hancsi78

2013. október 11., péntek

Krikettpályák a hátországból

Mint azt már kifejtettem jó párszor Anglia tele van sportpályákkal, így ha valaki nem csak a legjobb, a legnagyobb, a legmodernebb iránt érdeklődik az bőven talál sportlétesítményt, sportegyesületet az egyszerű, amatőr, szegényes "halmazból". Ha elindulok valamerre szinte nincs olyan túra, hogy ne akadjak bele egy kisebb krikett "csodába", hiszen ha más nem is, egy krikettpálya biztos hogy van minden 50 főnél nagyobb lélekszámú településen! Ez persze nem baj, én kifejezetten örülök neki! Most ezekből a kisebb pályákból következik öt, melyeket a kirándulásaim alatt fedeztem fel magamnak úgymond a puszta véletlennek köszönhetően.

A Blenheim Palace-hoz egy évig ingyen járhattunk, mert van ilyen akció Anglia szerte, ha egyszer meglátogatod az adott kastélyt onnantól egy évig bármikor visszatérhetsz és újra élvezheted az adott létesítmény nyújtotta lehetőségeket. Így tettünk mi is és visszatértünk Woodstockba és újra szemügyre vettük Churchill gyerekkori "házát" és természetesen vele együtt a Blenheim Park Cricket Club pályáját. A játéktér közvetlenül a kastély előtt terül el, így ennél fenségesebb környezetben csak ritkán talál az ember sportegyesületet. A pálya mellett most rátaláltam a krikett egyéb kellékeire is, amelyek alaposan el voltak rejtve a kíváncsi szemek elől a pálya melletti erdős részen. Persze rajtam nem fogtak ki, főleg így hogy egy év alatt kétszer is meglátogattam a kastélyt és a parkot.

Woodstock (Blenheim Park):


Seaford egy csodálatos tengerparti település Anglia déli részén. Gyönyörű környezet, kavicsos tengerpart, rálátás a fehér sziklákra! Szóval aki arra jár és szeret eltölteni pár csendes órát pihenéssel, annak mindenféleképpen ajánlott. A Cricketfield Roadon található pálya viszont nem sok vizet zavar, így aki arra jár többnyire elmegy mellette, mert nem tűnik többnek mint egy átlagos iskolai rét és igazából nem is több! Én azért szántam rá pár percet és körbe jártam. Csináltam is pár fotót, hiszen ha  a pálya nem is a környezet annál inkább vonzza a kamerát!

Seaford (Cricketfield Road Cricket Ground):


Oxfordban hasonló volt a helyzet mint az előbb említett Seafordon. Az ember csak úgy sétálgat és egyáltalán nem érdekli a sport, akkor simán elmegy a Merton Field Playing Ground mellett, mintha az csak egy szimpla rét lenne, ahol páran szabadidős tevékenységet folytatnak. Az igazat megvalva elsőre még én is elmentem mellette, hiszen semmi olyan különleges ismertető jelet nem tartalmazott a mező, ami miatt felkeltette volna az érdeklődésemet. Aztán valami mégis csak motoszkált bennem és alapos tanulmányozás után kiderült, hogy ez biz a helyi "egyetem" egyik kollégiumának a hazai krikett pályája, így nem volt mit tenni készítettem róla pár felvételt és ím, most mindenki láthatja!

Oxford (Merton Field Playing Ground):


A Stowe House-nál még a 2011-es esztendőben vizitáltunk és a házat valamint a hatalmas területen elnyúló kertet vettük szemügyre. A ház előtt elterülő krikettpálya csak a nap végén került lencsevégre és akkor derült ki, hogy a helyi iskola sportolói űzik itt e nemes sportot, ami nekem még mindig unalmas és nem érdekes! Természetesen most se a meccset néztem, csak a pálya volt számomra fontos, így pár kép készítése után már robogtunk is tovább.

Stowe (Stowe House Cricket Ground):



Maidenhead északi részén járva ráakadtam a North Maidenhead Cricket Club hazai pályájára, pedig rendesen el volt zárva a kíváncsi szemek elől. Már a helyes útra is nehéz volt ráfordulni, ami a Summerleaze Roadra vezet, de bejutni a játéktérre még embert próbálóbb volt. Pontosabban lett volna, ugyanis a kapunál tovább nem nagyon jutottam. Sajna ide csak meccs napján lehetne bejutni (legalább is ebből az irányból), de arra viszont nem tudom, hogy valaha is rászánom magam. Így erre a napra maradt a "kintrekedés" és be kellett érnem azzal, hogy valahol "arra" van a pálya amerre a táblák mutatták!

Maidenhead (Summerleaze Road Cricket Grounds 1-2):






hancsi78

Inverness Caledonian Thistle

A tavalyi skóciai kirándulásomból még kimaradt Inverness városa, ahol a helyi labdarúgó csapat otthona mellett egy atlétikai és gyephoki csapat stadionját is megtekintettem. A Calaedonian stadion megtalálásával akadtak gondok, ugyanis az előzetesen felírt "postcode" sehogy sem akart elvezetni a szentély irányába. Már-már feladni kényszerültem a találkozást, amikor a "józan paraszti észre" hagyatkozva kicsit tüzetesebben kezdtem el kutatni az "ipari park" széles utcái között és szerencsére rá is leltem a helyes irányra és a város határában álló stadionra.Elsőnek kívülről jártam körbe a létesítményt és megállapíthattam, hogy a fő tribün mellett a többi lelátó eltörpül, de esetleges túlzott érdeklődés esetén a stadion ezen standjai tetszés szerint megnagyobbíthatóak, legalább is hely az van rá. Nagy élet nem volt a stadion környékén, de a lakókocsiból kialakított shop azért nyitva volt, így betértem egy sál erejéig. Az eladó hölgy nagyon kedves volt, látta hogy fotózok ezerrel, így megkérdezte nem akarok e bemenni és onnan is megnézni a lelátókat! Naná hogy akartam, így belülről is megtekintettem a helyiek egyik büszkeségét. A Caledonian stadion meglátogatásával egy leget is felállítottam magamnak, hiszen ez a legészakibb pálya amit valaha meglátogattam!


hancsi78

2013. október 10., csütörtök

Német jégkorong sálak

Német jégkorong sálból csak 5 darab van a gyűjteményemben, de ebből mindjárt kettő egyedi jellegzetességekkel bír. A Krefelder sál ugyanis a második sál a gyűjteményemben, amit még anno 300 Forintért vettem egy Benito becenevű Fiorentina szurkoló sráctól! Hogy miért maradt mindez így meg bennem, hát azért mert mint írtam ez volt a második sálam! Igaz ekkor még eszembe se jutott, hogy ezután egyre jobban halmozni fogom az "élvezeteket". Anno csak azért vettem meg eme sárga-fekete darabot, mert a haver épp pénz szűkében volt én meg segíteni akartam és mondom miért is ne díszíthetné a szobám falát egy ilyen német jégkorong sál! A másik példány ami kiemelkedő a sorozatból azaz ESC Hamm 98/99-es bajnoki sálja, ami konkrétan a legnagyobb sál a gyűjteményemben és egy hazai gyűjtőtől (Kecsege - Zalaegerszeg) került hozzám! Olyannyira nagy, hogy a szimpla kis kamerámmal elsőre le se tudtam fotózni és kénytelen voltam "összephotoshopolni", hogy itt mégis csak egy sálként szerepeljen és természetesen a teljes terjedelmében! Ezen kívül a Berlini Jegesmedvéktől mindjárt két sálam is van, de a Cologne városi jegesektől is akad egy, ami így együtt öt.






hancsi78