Hancsi78 - Groundhopper & Collector

Jubileumhoz érkeztem, mégpedig a sajátos módon elindított stadion látogatási karrierem 10 éves jubileumához. Tíz éve, pontosan 2007 március 23-án váltam el szeretett városomtól és csapatomtól, hogy egy új világban, egy merőben más életet kezdjek el élni. Több mint tíz éven át a DVSC jelentett mindent. Még gyerekként kerültem bele a város szurkolói "elitjébe" és velük együtt, egy közösség részeként, ultraként váltam felnőtté. Sajnos az élet úgy hozta, hogy még aránylag fiatalon, de kellő tettrekészséggel   nekivágtam a világnak és feladtam mindent, ami addig az életemet jelentette. Minden maradt Magyarországon, így a család, a város, a csapat és ami minden nap hiányzik, az ultras. Egyedül a feleségem (akkor még csak menyasszonyom) jelentett biztos pontot Angliában is, de két és fél hónapig még tőle is távol voltam, hogy beindítsam az akkor még nem létező angliai életünket. Megérkezve a szigetekre tudtam, hogy nem leszek nagy meccsre járó, a testem ugyan Londonban kötö...

Miután szert tettem pár tucatnyi magyar matricára a debreceni darabokon kívül, gondoltam egy merészet és gyűjteményem ezen szegletét is fokozatosan elkezdtem feltölteni a blog képrovatába. A sorban a pécsi szurkolók által készített darabok jönnek, amelyek nagy része új eresztés, de van itt kettő a sor elején, amelyek 1995-ben kerültek hozzám. A két színben készült Déli Front levonók minősége kiváló, abban az időben nem nagyon láttam ehhez foghatót, persze manapság már könnyen legyint az ember, de 20 éve minőséget képviselt, akár csak a pécsi tábor, amely a vidék egyik legjobb alakulataként volt számon tartva a kilencvenes évek közepén. Közismertek voltak a főváros ellenességükről, így hamar megtalálták a közös hangot a debreceni táborral, amely bimbózó kapcsolatnak soha nem lett komolyabb folytatása és az évtizedekig tartó lapos kapcsolat mára már nyílt ellenséges viszonyba csapott át. Mindez mit sem von le a levonók értékéből és számomra továbbra is különös részt töltenek be a kol...

A világ egyik leghíresebb evezős versenye a Royal Henley Regatta, amelyet 1839-ben rendeztek meg elsőnek természetesen Oxford és Cambridge diákjainak részvételével. Az évszázados párharc viszont tíz évvel korábra nyúlik vissza, hiszen 1829-ben rendezték meg az első evezős versenyt a két híres egyetem között, amelyet az oxfordi nyolcas nyert meg. Azóta tavaszi szenzáció a kissé felturbózott evezős verseny, amely teljesen megbénítja az amúgy gyönyörű Temze-parti város életét. Egyszer nekem is sikerült figyelmetlenségből órákat ülnöm a dugóban, de azóta tanultam az esetből és ha közeleg a regatta vagy a másik híres rendezvény a Henley fesztivál én messzire kerülöm a várost. Igaz csak ilyenkor, mert amúgy megéri átruccanni és a folyóparti vagy belvárosi séta mellett a sportegyesületek otthonát is lencsevégre lehet kapni. Ebből az egyik a város központi hídja (Henley Bridge) mellett található Henley Royal Regatta épülete, ahol a "headquarters" tanyázik és a mostani bejegyzésem...

Vámospércsen többször is megfordultam az elmúlt években és mindig új élményekkel gazdagabban tértem vissza a helyi sporttelep fotózásáról. Legutóbb volt időm teljesen körbejárni a telepet, így a centerpálya mellett a füves edzőpályáról és az elkészült műfüves edzőpályáról is megfelelő számú képet tudtam készíteni. A képek élvezhetőségén az éppen leszálló köd rontott egy cseppet, de azért amiért kikocsikáztam a határmenti városba, azt megkaptam. A helyi Bocskai nem most éli fénykorát és csak a környékbeli "falusi" gárdákkal szerepelnek egy rendszerben a megye II-ben, immár lassan egy évtizede. Hol van már az NBIII-ban lehúzott két szezon? A csapat mellett a pálya felett is eljárt az idő és igaz itt van edzőpálya és most már egy műfüves is (ami igaz nem UEFA szabvány), de maga a centerpálya az egyik legrosszabb a környéken. A lelátókról már nem is beszélve, hiszen itt nincs, míg a szomszédos községeiben majdnem mindenhol található legalább egy kisebb tribün. Talán ez a faj...

Amikor Farnboroughban vizitáltam nem sejtettem, hogy a helyi labdarúgó klub egy igen komoly kis otthonnal bír. A bajnokságokat figyelve alig, vagy csak elvétve találkoztam a Farnborough Football Club nevével, így tényleg nem sejtettem, hogy a Cherrywood Roadon egy komoly, több lelátóval ellátott igazi kis szentély fogad. Mondtam is a feleségemnek, na ezek jól megleptek: "Egy libalegelőre számítottam és egy stadiont kaptam. Az örömöm és lelkesedésem csak tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy bejutnom is sikerül a falak közé, így mind a négy lelátóról tudtam képeket készíteni. Az élmény megfizethetetlen volt, pedig még csak ezután következett az Aldershot Town otthona ahol hasonlóan szerencsés voltam, majd megkoronáztuk a napot a helyi Military Múzeum megtekintésével, de ez már egy másik történet és nem is vág a blog témájába. Farnborough - Paddy Power Park (Cherrywood Road)   hancsi78