10 éve kezdődött

Jubileumhoz érkeztem, mégpedig a sajátos módon elindított stadion látogatási karrierem 10 éves jubileumához.

Tíz éve, pontosan 2007 március 23-án váltam el szeretett városomtól és csapatomtól, hogy egy új világban, egy merőben más életet kezdjek el élni.

Több mint tíz éven át a DVSC jelentett mindent. Még gyerekként kerültem bele a város szurkolói "elitjébe" és velük együtt, egy közösség részeként, ultraként váltam felnőtté.

Sajnos az élet úgy hozta, hogy még aránylag fiatalon, de kellő tettrekészséggel  nekivágtam a világnak és feladtam mindent, ami addig az életemet jelentette. Minden maradt Magyarországon, így a család, a város, a csapat és ami minden nap hiányzik, az ultras. Egyedül a feleségem (akkor még csak menyasszonyom) jelentett biztos pontot Angliában is, de két és fél hónapig még tőle is távol voltam, hogy beindítsam az akkor még nem létező angliai életünket.

Megérkezve a szigetekre tudtam, hogy nem leszek nagy meccsre járó, a testem ugyan Londonban kötött ki, de a szívem Debrecenben dobogott tovább. Nem érdekelt az itteni foci és a lelátói élet, sem akkor, sem most. Kedvenc külhoni csapatról sem beszélhetek és kötődés nélkül én amúgy sem tudtam, tudok rendszeresen meccsre járni.

Viszont a labdarúgás szeretete, de inkább fogalmazzunk úgy, hogy a sport szeretete tettrekészségre sarkalt és a szabadnapokat is el kellett valahogy ütni,  így az első hétvégémen neki is vágtam egy túrának, amely a White Hart Lane stadionjához vezetett.

Előtte nem csináltam ilyet, nem fényképeztem csak úgy pályákat, néha meccseken, túrákon volt velem masina, de azzal inkább a kirándulás fontosabb, személyre szabottabb eseményeit örökítettem meg és csak néha a szimpla lelátókat.

Ez most megváltozott, hiszen meccsre nem akartam járni, viszont a híres stadionok érdekeltek, gondoltam miért ne sétálnám őket körbe, ha a szabadidőm engedi. Ezt a gondolatmenetet követte a  Tottenham Hotspur stadionjának a meglátogatása, amely azért lett az első, mert a szállásom épp a közelbe esett.

Akkor még nem sejtettem, mit is fogok elindítani ezzel a sétával, pedig voltak intő jelek, hiszen hazafelé egy másik úton (az igazi White Hart Lanen) mentem és belebotlottam a Haringey Borough FC otthonába, amely szabad bejárást engedélyezett és a Coles Park kis tribünje annyira megfogott, hogy csináltam róla pár képet. Azt már meg se említem, hogy innen pár yardnyira a New River Stadion sziluettjének feltűnésekor már éreztem, ez bizony komolyabb lesz mint egy-egy nagy stadion felkutatása és lefényképezése.

Azóta több száz kisebb-nagyobb pályát kerestem fel Angliában és Európában és a kezdeti nagyvadak és főleg labdarúgó stadionok felkutatása után ma már teljesen mindenevő vagyok, sőt néha már túlzásokba is esem, de hát ilyen ez a szenvedély.

Mert kétséget kizáróan a szenvedélyemmé vált és távol a debreceni lelátói élettől, most ez tölti ki a szabadidőm nagy részét.

Rendszeresen továbbra sem járok meccsre Angliában, néha elkapok egy-egy találkozót a Premier Leagueban vagy alacsonyabb szinten, de még mindig nem érzem úgy, hogy nekem több kell az angliai labdarúgásból. A stadionok és a szimpla libalegelők, vagy az elbontott tribünök hűlt helynek fényképezése kielégíti az éhségem.

Ezért nem is számítok igazi groundhoppernek, mert engem csak a lelátók érdekelnek és nem a meccsek. Ehhez pedig nem kell bajnoki vagy kupaforduló, így igazodnom sem kell a csapatok programjához, ami kétségtelenül könnyebbé teszi a pályák archiválását.

Köszönet Palesznek, aki az első túráimon hűséges társnak számított!

hancsi78

Matrica - Pécsi MFC

Miután szert tettem pár tucatnyi magyar matricára a debreceni darabokon kívül, gondoltam egy merészet és gyűjteményem ezen szegletét is fokozatosan elkezdtem feltölteni a blog képrovatába. A sorban a pécsi szurkolók által készített darabok jönnek, amelyek nagy része új eresztés, de van itt kettő a sor elején, amelyek 1995-ben kerültek hozzám. A két színben készült Déli Front levonók minősége kiváló, abban az időben nem nagyon láttam ehhez foghatót, persze manapság már könnyen legyint az ember, de 20 éve minőséget képviselt, akár csak a pécsi tábor, amely a vidék egyik legjobb alakulataként volt számon tartva a kilencvenes évek közepén. Közismertek voltak a főváros ellenességükről, így hamar megtalálták a közös hangot a debreceni táborral, amely bimbózó kapcsolatnak soha nem lett komolyabb folytatása és az évtizedekig tartó lapos kapcsolat mára már nyílt ellenséges viszonyba csapott át. Mindez mit sem von le a levonók értékéből és számomra továbbra is különös részt töltenek be a kollekcióban, főleg ez a két ezeréves Front kellék.

hancsi78

Henley Regatta

A világ egyik leghíresebb evezős versenye a Royal Henley Regatta, amelyet 1839-ben rendeztek meg elsőnek természetesen Oxford és Cambridge diákjainak részvételével. Az évszázados párharc viszont tíz évvel korábra nyúlik vissza, hiszen 1829-ben rendezték meg az első evezős versenyt a két híres egyetem között, amelyet az oxfordi nyolcas nyert meg. Azóta tavaszi szenzáció a kissé felturbózott evezős verseny, amely teljesen megbénítja az amúgy gyönyörű Temze-parti város életét. Egyszer nekem is sikerült figyelmetlenségből órákat ülnöm a dugóban, de azóta tanultam az esetből és ha közeleg a regatta vagy a másik híres rendezvény a Henley fesztivál én messzire kerülöm a várost. Igaz csak ilyenkor, mert amúgy megéri átruccanni és a folyóparti vagy belvárosi séta mellett a sportegyesületek otthonát is lencsevégre lehet kapni. Ebből az egyik a város központi hídja (Henley Bridge) mellett található Henley Royal Regatta épülete, ahol a "headquarters" tanyázik és a mostani bejegyzésem apropóját is adja.

Henley-on-Thames

Henley Royal Regatta Headquarters

 

hancsi78

Vámospércs 2014

Vámospércsen többször is megfordultam az elmúlt években és mindig új élményekkel gazdagabban tértem vissza a helyi sporttelep fotózásáról. Legutóbb volt időm teljesen körbejárni a telepet, így a centerpálya mellett a füves edzőpályáról és az elkészült műfüves edzőpályáról is megfelelő számú képet tudtam készíteni. A képek élvezhetőségén az éppen leszálló köd rontott egy cseppet, de azért amiért kikocsikáztam a határmenti városba, azt megkaptam. A helyi Bocskai nem most éli fénykorát és csak a környékbeli "falusi" gárdákkal szerepelnek egy rendszerben a megye II-ben, immár lassan egy évtizede. Hol van már az NBIII-ban lehúzott két szezon? A csapat mellett a pálya felett is eljárt az idő és igaz itt van edzőpálya és most már egy műfüves is (ami igaz nem UEFA szabvány), de maga a centerpálya az egyik legrosszabb a környéken. A lelátókról már nem is beszélve, hiszen itt nincs, míg a szomszédos községeiben majdnem mindenhol található legalább egy kisebb tribün. Talán ez a fajta rekonstrukció megérkezik egyszer Vámospércsre is és én is újra visszatérhetek új képeket készíteni.

Vámospércsi Sporttelep

 Sportpálya

Edzőpálya

Műfüves Edzőpálya

hancsi78

Cherrywood Road - Farnborough

Amikor Farnboroughban vizitáltam nem sejtettem, hogy a helyi labdarúgó klub egy igen komoly kis otthonnal bír. A bajnokságokat figyelve alig, vagy csak elvétve találkoztam a Farnborough Football Club nevével, így tényleg nem sejtettem, hogy a Cherrywood Roadon egy komoly, több lelátóval ellátott igazi kis szentély fogad. Mondtam is a feleségemnek, na ezek jól megleptek: "Egy libalegelőre számítottam és egy stadiont kaptam. Az örömöm és lelkesedésem csak tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy bejutnom is sikerül a falak közé, így mind a négy lelátóról tudtam képeket készíteni. Az élmény megfizethetetlen volt, pedig még csak ezután következett az Aldershot Town otthona ahol hasonlóan szerencsés voltam, majd megkoronáztuk a napot a helyi Military Múzeum megtekintésével, de ez már egy másik történet és nem is vág a blog témájába.

Farnborough - Paddy Power Park (Cherrywood Road)

 

hancsi78