2012. július 31., kedd

Burnham

Burnham egy kis település, szinte Slough városával egybeépülve, ami már ugye majdnem London része. Ide vetett engem a sors még a 2012-es év elején és ha már itt jártam nem hagyhattam ki a helyi Cricket Ground megtekintését. A Burnham CC otthona igen csak pofás volt, az egyik legszebb az általam eddig látottak közül és a centerpálya mellett egy edzőpálya is tartozott a sporttelephez. A Memorial Ground-ra keresztelt pályára, egy díszes kapun keresztül jutottam be és bent is szép és rendezett kép fogadott. A klubház újszerű állapota nem régen történt építésre vagy felújításra utalt, de maga a gyep és a környezet is ápolt és rendezett volt. A csapat "apró" mivoltának köszönhetően a lelátók ugyan hiányoztak, de ennek ellenére egy szép kis pálya meglátogatásán voltam túl.

 Memorial Ground (Burnham CC):

Memorial Ground Training Field (Burnham CC):


 A kevésbé kedvelt krikett után az általam jobban favorizált helyi labdarúgó csapat stadionja felé vettem az irányt és ebben sem kellett csalódnom. A Memorial Ground után a The Gore néven futó létesítmény is ugyanazt az új, rendezett képet mutatta mint szomszédja. Ebből le is szűrhető, hogy Burnham Village-ben odafigyelnek a helyi sportlétesítményekre. A The Gore egy szép kis hazai tribünnel rendelkezik és körben is jó páran elférnek, így ha rangadó van akár 2.500-an is kellemesen szórakozhatnak. A klubház ugyan modern, de egy ilyen kis csapat esetében jól tud mutatni, még ha egy több tíz éves tribünt nem is múlhat felül. A pálya többi része is teljesen rendbe volt, a kerítés is szépen felújítva valamint még egy kisebb lelátó is volt a másik hosszanti oldalon. Burnham-ben a szó szoros értelmében, szép élményekkel gazdagodtam.

The Gore (Burnham FC):

hancsi78

Szkopje

Még 2006-ban fedezhettem fel a macedón főváros fő létesítményét, mely egyben hazai pályája a nemzeti válogatottnak, valamint az FK Rabotnicski és az FK Vardar csapatainak. Engem akkor a DVSC soros BL ellenfele vonzott a városba a Rabotnicski személyében és igen népes kis kompániával tettem ott tiszteletemet. Az már egy más kérdés, hogy a határtól tortúrára sikeredett a kaland, ugyanis a helyi határőr és rendőri egységek senkit nem akartak beengedni a városba, aki Magyarországról érkezett. Így a társaság nagy része fél napot a határon, majd fél napot a stadion melletti parkolóban töltötte, szoros rendőri gyűrűben. Azért volt akinek sikerült kalandos utakon lelépnie (köztük nekem is), igaz messzire nem jutottam, de így is jobban jártam a stadion melletti étteremmel, mint a többiek a busz melletti napozással. Innen több órán keresztül csodálhattam a Philip II Arénára keresztelt nemzeti stadiont, közben finom ételeket és hideg söröcskéket fogyasztva a pár fős "lógós" brigáddal. A hosszú várakozás után bebocsájtást nyertünk az ekkor még tök üres stadionba, így volt idő körbefotózni és kianalizálni a lelátókat. Még épp időben jártunk arrafelé, hiszen pár évre rá teljesen felújították a Philip II-t, de én még régi mivoltában csodálhattam. A fő tribün igen érdekesnek mondható a hullámszerű lelátójával és az ehhez hasonuló tetővel, de a többi lelátó rész nem tartalmazott semmi egyedit, csak betont, szépen leszékezve. Ráadásul a meccsen sem volt pokol, hiszen a kisebbik bérlővel hozott minket össze a sors, a Komiti ellen biztos jobb lett volna a hangulat és maradandóbb az élmény. A meccset simán elvesztettük, így búcsút intettünk a BL-nek és a városnak, talán majd legközelebb, az új Arénában. 



hancsi78

Coventry

Coventry városába még ez év elején voltunk látogatóba és a Luftwaffe által tönkre bombázott óváros és a lerombolt katedrális megtekintése mellett a helyi Közlekedési Múzeum bejárása szerepelt a programban. Természetesen mindezek előtt megálltunk a Ricoh Aréna mellett és szép lassan szemügyre vettük, hogy mi merre és hány méter. A szomszédos bevásárló központból kiindulva már csodálhattuk is a létesítményt, ami ilyen távolságból "csodásnak" volt mondható, de ez a távolság jól is állt a stadionnak, hiszen közelebbről már nem volt annyira szívdobogtató. A 2005-ben felhúzott "nívós" létesítmény magán hordozza a "modernizmus" minden jellegzetességet, így nekem "csak egy nagy és új stadion, különösebb extrák nélkül". Az extrákat a kor szellemében az egyik standdal egybe épített pláza és hotel adja, mely nekem személy szerint nem nagyon jön be. Ott volt még a klubshop, ahol pár fillérért szép kis égszínkék sálakat lehetett vásárolni, ami azért már sokkal jobban tetszett.



hancsi78

2012. július 24., kedd

Venezia

Abban a szerencsés helyzetben vagyok,  hogy Velencében eddig többször jártam életem során és minden egyes megközelítés és ottlét egy-egy újabb élménnyel gazdagított. A város maga csodálatos és érdekes, aki még nem járt a "lagúnák városába" el sem tudja képzelni milyen lehet sétálgatni a "vízen", ehhez oda kell menni, át kell élni. Az élmény maradandó lesz és örök! Engem természetesen nem csak a város nevezetességei érdekeltek hanem az AC Venezia szintén "érdekes" kategóriába sorolt stadionja is. A történet még 2001-ben játszódott, amikor is egy jó szombathelyi túra után nem hazafelé (Debrecen) vettük az irányt a fiúkkal, hanem kiruccantunk a hazaiak AS Roma elleni bajnokijára. Az egész napos városnézés után jött el az idő, hogy megtekintsük a Pierluigi Penzora keresztelt létesítményt. Első pillantásra kissé meglepődtünk, hisz a "mobil" lelátókon át lehetett látni a stadionon. Körben ott volt a tenger és mi azt hittük ha ide bemegy az a pár ezer ember, menten elsüllyed az egész kóceráj, de aztán erőt gyűjtöttünk és neki vágtunk a kalandnak. A jegyünk a vendégszektorba szólt, így onnan leshettünk be a kissé szellős velencei szentélybe, mely nem volt több mint vasállványok garmadája. Mindenesetre a legfelső sarokba felmászva és onnan le, illetve kitekintve elég félelmetes volt az összkép. Még mindig azt vártuk mikor omlik össze az egész, mint egy kártyavár. Szerencsére ez nem következett be (azóta sem), sőt akkor is több ezer római farkas ugrálta végig a kilencven percet és meg se kottyant a lelátónak egyik oldalon sem. A velencei labdarúgó meccs és maga a stadion is egyedi, mint maga a város, egy élmény, egy kihagyhatatlan kirándulás, csak ajánlani tudom mindenkinek.



hancsi78

2012. július 21., szombat

Cambridge

Cambridge? Cambridge! Oxford mellett egy újabb híres egyetemváros megtekintése szerepelt a napi programban, de nem most, hanem úgy két évvel ezelőtt. A kellemesnek induló kirándulást kicsit keresztbe húzta egy  4 órás dugó az autópályán, melyben állva csak órák kérdése, hogy az ember felrobban a dühtől vagy jót mosolyog az egészen. Mi az utóbbit választottuk, lévén csak kirándulni mentünk, de ami utána jött az inkább sokkolt minket, kilépve ugyanis a közlekedési masszából, mindenki rálépett a gázra, így 3-4 kilométer után szerencsésnek mondhattuk magunkat, hogy megúsztunk egy hatalmas karambolt, ahol számtalan kocsi rohant egymásba. Ezek után remegő lábakkal szálltunk ki az Abbey Stadion parkolójában és pár kép készítése után már odébb is álltunk. Kívülről amúgy sem nagy szám a stadion, de szerencsére a kapuk nyitva voltak, így bejuthattam a zöld gyepre és innen már egész pofás képek sikeredtek. Ezután megnéztük a várost, de mindent csak futtában ugyanis időnk már nem nagyon maradt a délelőtti események miatt, bejutni meg végképp nem sikerült sehová! Kivéve persze a stadiont, melynek megtekintése és az odáig vezető út, kitörölhetetlen emléket képez az elmémben.


hancsi78

2012. július 6., péntek

Caorle

Egy 2006-os olaszországi nyaralás során Caorleba vezetett az utunk, lévén a szomszédos Porto Santa Margarita falujában töltöttünk egy kellemes hetet. A napozás, fürdés, pihenés mellett persze hogy belefért a szomszédos kisváros stadionjának a megtekintése, melyet természetesen párom is nagyon élvezett. A létesítmény kapui szerencsére tárva-nyitva voltak, így belülről is megcsodálhattam az apró létesítményt. Pár fotó itt, pár fotó ott és gyorsan mentünk is vissza a tengerpartra mielőtt még magamra haragíthattam volna hű társam megértő kegyeit.



hancsi78

Watford

Watfordban 2008-ban jártam és ha már ott voltam a belváros, a parkok és a több kisebb látnivaló mellett nem mehetettem el szó nélkül a Vicarage Road mellett sem. A stadion egyszerre otthona a Watford FC focistáinak és a Saracens FC profi rögbiseinek, akiknek az eredeti székhelye a közeli St. Albansban van, de megfelelő létesítmény híján itt játsszák a hazai meccseiket. A fő stand éppen felújítás alatt állt, így ez a rész megközelíthetetlen volt egy egyszerű érdeklődő számára, így nekem is csak a többi terasz maradt fotózásra. Nagy látványosságban viszont nem volt részem, csak egyszerű külsőség és még egyszerűbb belsőség várt, így pár kép készítése után tovább is álltam.


hancsi78