Matricák - Ex-Jugoszlávia

Az egykori Jugoszlávia területéről nem sok matrica maradt rám, pedig azt nem lehet mondani, hogy nem volt jó foci a déli szomszédoknál, csak ugye nem ezen kellékek gyűjtése volt az igazi profilom. A foci mellett a szurkolás is erőssége volt az egykori összetákolt államnak és ebben az is benne volt, hogy már a kezdetek kezdetétől remek kis ajándéktárgyakkal rendelkeztek, köztük a most bemutatott levonókkal is. Ez a későbbiekben sem változott. A labdarúgásuk és a szurkolásuk is maradt mérvadó délen, csak most már sok kisebb utódállam viszi tovább ezt a "népszerűséget". Sok szót nem érdemes tovább fecsérelnem, beszéljenek inkább a képek és a gyűjtemény, ami nem nagy, de legalább van benne pár ezeréves darab, ami jelentősen növeli az értékét.


Macedónia, Vardar Skopje:

Szlovénia, NK Mura:

Szerbia, Crvenazvezda Belgrad:

Szerbia, Balkan Mirijevo:

Szerbia, Partizan Belgrad:

Szerbia, Radnicki Kragujevac:

Szerbia, Vojvodina Novi Sad:

hancsi78

Szkopje

Még 2006-ban fedezhettem fel a macedón főváros fő létesítményét, mely egyben hazai pályája a nemzeti válogatottnak, valamint az FK Rabotnicski és az FK Vardar csapatainak. Engem akkor a DVSC soros BL ellenfele vonzott a városba a Rabotnicski személyében és igen népes kis kompániával tettem ott tiszteletemet. Az már egy más kérdés, hogy a határtól tortúrára sikeredett a kaland, ugyanis a helyi határőr és rendőri egységek senkit nem akartak beengedni a városba, aki Magyarországról érkezett. Így a társaság nagy része fél napot a határon, majd fél napot a stadion melletti parkolóban töltötte, szoros rendőri gyűrűben. Azért volt akinek sikerült kalandos utakon lelépnie (köztük nekem is), igaz messzire nem jutottam, de így is jobban jártam a stadion melletti étteremmel, mint a többiek a busz melletti napozással. Innen több órán keresztül csodálhattam a Philip II Arénára keresztelt nemzeti stadiont, közben finom ételeket és hideg söröcskéket fogyasztva a pár fős "lógós" brigáddal. A hosszú várakozás után bebocsájtást nyertünk az ekkor még tök üres stadionba, így volt idő körbefotózni és kianalizálni a lelátókat. Még épp időben jártunk arrafelé, hiszen pár évre rá teljesen felújították a Philip II-t, de én még régi mivoltában csodálhattam. A fő tribün igen érdekesnek mondható a hullámszerű lelátójával és az ehhez hasonuló tetővel, de a többi lelátó rész nem tartalmazott semmi egyedit, csak betont, szépen leszékezve. Ráadásul a meccsen sem volt pokol, hiszen a kisebbik bérlővel hozott minket össze a sors, a Komiti ellen biztos jobb lett volna a hangulat és maradandóbb az élmény. A meccset simán elvesztettük, így búcsút intettünk a BL-nek és a városnak, talán majd legközelebb, az új Arénában. 

hancsi78