2017. február 28., kedd

Sálak Európából II.




Az újabb tíz európai sál újabb országokat, városokat takar ahonnan színesedett a kollekcióm, ezek szintén szimpla klubsálak és szintén nem volt nagy kaland megszerezni őket. A Lask Linz Székesfehérvárról került hozzám, akár csak a Rapid Wien és Deportivo sál. A meccsre kiadott sálak ismét csak egy nagyobb csomag melléktermékei voltak, kivéve a DVSC - Basel sál, az Gyöngyösről érkezett egymagában egy kis külső segítséggel. A Sparta és Guilhofrei egyszerű vásárlás eredménye, míg a Stal sálat a lengyel barátoktól kaptam. A Hajduk Split egy horvát nyaralásból van, de nem én, hanem a testvérem süttette magát a napon és élvezte a tenger hűs habjait, miközben rám is gondolt és meglepett ezzel a selyem klasszikussal. Köszönet neki érte és mindenkinek aki hozzájárult a gyűjteményem gyarapodásához.














hancsi78

Sálak Európából I.



A sálak közlésével kicsit le vagyok maradva a blogon, így a meglévő több mint 1.500 darabból még nem került fel vagy 100-150. Ezt próbálom most orvosolni két bejegyzéssel, ahol az európai darabok lesznek terítéken. Az első 10 darabban ukrán, orosz, török, norvég és walesi darabok szerepelnek. A többség átlagos csapat nyakbavaló és a beszerzésükhöz sem köthető semmi érdekesség. Az Uzshorod sál Csirke barátomnak köszönhető, a Zenit egy unokatestvéremtől van, a Besiktas és Fenrbahce egy török nyaralás emlékei, a Strömsgodset Európa Ligás ellenfelünk volt és az egyiket Komcsinak, a másikat Sándor Misinek köszönhetem. A Cardiff City és a három meccsre kiadott sál pedig egy nagyobb csomag része volt, amit egy jó évvel ezelőtt vettem. Nagyvonalakban ennyi, beszéljenek inkább a képek.













hancsi78

Army Rugby Stadion - Aldershot



2014 év végén jártam Aldershot városában elsőnek és a nem túl sokat nyújtó város megtekintése azért vált érdekessé számomra, mert a televíziós meccsösszefoglalókból kiderült, hogy a helyi labdarúgó csapat megsegítésére elég komoly kis tábor verődik össze hétről-hétre, és amolyan olasz mintára játsszák az ultraszt. A stadion megtekintésére sor is került, még akkor decemberben, viszont kifelé jövet felfedeztem a helyi kaszárnyát, pontosabban a laktanyában egymás mellett álló rögbi és atlétikai stadiont, ami természetesen felkeltette figyelmemet. Mivel a területre civileknek belépni szigorúan tilos, csak az utcafrontról készítettem pár felvételt és fedeztem fel, hogy egy kisebb múzeum is működik a falakon belül, ami viszont látogatható bárki számára. Nem is időztem sokat, hazaérve megbeszéltem a feleségemmel, hogy oda érdemes lenne visszamenni, így a következő év elején már ismét Aldershotban voltam, ezúttal a családdal és a "Military Museum" volt az elsődleges cél. Természetesen a katonai járművek és egyéb érdekes dolgok megtekintése után csak elsétáltunk a stadionok irányába és újra készítettem pár fényképet a lelátókról.


Aldershot - Army Rugby Stadion
 




hancsi78

Tárnok - Iskola utca



Még 2013-ban jártam Tárnokon, de a helyi labdarúgás ismerete híján csak az Iskola utcában kötöttem ki, így az itteni labdarúgó és edzőpályán kívül mást nem hoztam magammal a településről. Az persze csak később derült ki, hogy nem ez a község egyetlen sporttelepe, sőt a helyi csapat nem is ezt a pályát használja, hanem a Sport utcait. Mindenesetre én itt kötöttem ki és örömmel tapasztaltam, hogy teljesen egyben volt mind a centerpálya, mind az edzőpálya. A környezet csendes volt és a szomszédos házak ellenére teljesen nyíltnak tűnt a terület. A pálya ugyan be volt kerítve, de a drótkerítésnek hála semmi akadálya nem volt a fényképezésnek, így a szépen karbantartott gyepen kívül az egyszerű, fedett tribünre is remek kilátás nyílott. A szomszédos edzőpálya is hasonlóan jó kondíciónak örvendett, csak itt hiányzott minden, ami egy pályát otthonosabbá, szebbé tesz, azaz se korlát, se lelátó. Mivel aznap még Érden volt jelenésem, sokat nem időztem az Iskola utcában, de ha tudom, hogy a helyi KSK nem is itt rendezi hazai meccseit, bizony átmentem volna még a Sport utcába, de erre sajnos nem került sor. Legközelebb majd jobban figyelek.


Tárnok - Iskola utca
 



hancsi78

2017. február 25., szombat

Debreceni Sport Club



Debreceni Sport Club

2011 májusában kezdett el kialakulni egy gondolat a Józsa SZTSE keretein belül egy új labdarúgó egyesület megalapítására Debrecenben. A tavasz eltelte után a tettek mezejére léptek az ötlet kiagyalói (Nagy Róbert, Fehér János) és elindították azt a folyamatot, ami a Debreceni Sport Club megalapításához vezetett 2011 augusztus 31-én. Szerencsére hamar sikerült szponzorokat találni és a játékosállomány kialakításával sem volt gond, így a 2011-12-es szezonnak már neki is vághatott a csapat, a Hajdú-Bihar megyei bajnokság, II. osztályának, északi csoportjában. Az egyesület a kék-sárga színeket választotta magának, jelezve a városhoz való ragaszkodást és tiszteletet, valamint rovásírással, magyar motívumokkal mezükön és címerükben azt is kihangsúlyozták, hogy a hazaszeretet is nagyon  fontos a klub számára. Az első szezonnak 22 játékossal vágtak neki és az ifi csapatuk is megfelelő létszámban állt készen a kezdésre. A csapat edzője Nagy Róbert lett, míg a vezetői feladatokat Fehér János látta el.  


A rövid felkészülés után, 2011 augusztus 20-án mutatkozott be a Sport Club és története eddigi legnagyobb idegenbeli győzelmével (Egyek SK - DSC 0-7) kellő alapokat teremtett egy szerethető csapat kialakítása felé. Arról már nem is beszélve, hogy három év után nekik sikerült először hazai pályán legyőzni a Monostorpályi csapatát, ami kellő önbizalommal ruházta fel a vezetést és a játékosokat egyaránt. Az ősz már kicsit felemásabbra sikeredett, de a megye II egyik erős középcsapata lett a DSC az első szezonjában. Fájó vereségeket is összeszedett a csapat, amiből a DEAC II elleni kettős vereség tűnt a legrosszabbnak, főleg, hogy a 0-11 arányú zakót hazai pályán szedték össze a srácok, ami az egyik legsúlyosabb hazai vereség a csapat eddigi rövidke történelmében. A szezont a hetedik helyen zárták, a kupaselejtezőn viszont egyből buktak az erősebb Hajdúnánás ellen, de mindent összevetve a vezetőség sikeresnek ítélte meg a bemutatkozó évet. 


A következő szezonnak nagyobb tervekkel vágtak neki és a dobogós helyek valamelyike lett a cél. Ennek érdekében 8 új játékos érkezett a csapathoz, ami jelentős változást jelentett a kezdetekhez képest. Aztán kiderült, hogy korainak tűnt a dobogós álom, mert Nyírmártonfalván 4-2-re kaptak ki a srácok, amit a vezetőség elég nehezen emésztett meg és nem fukarkodtak a bírálattal. "Azt a munkát, amit egész nyáron bele fektetett a társaság az ezzel a meccsel kiderült, hogy jó pár embernél SZART SE ÉRT!!!! Pedig az edzők jól felkészítették a labdarúgóinkat, de úgy látszik páran csak az edzéseken mernek odalépni a másiknak, edzésen mindent meg merünk csinálni,  ha a  bajnoki pontokért játszunk akkor meg remeg a lábunk, mint a hugyos disznónak!". Majd kitértek az új játékosok beilleszkedésére is: " Ez a nap arra volt jó, hogy azt új játékosok megtudják milyen a megyei II. osztályban focizni, de sajnos egyikőjük sem mondhatja el magáról, hogy sikeresen mutatkozott be".  Télen újabb 6 játékos érkezett és velük együtt a gyenge őszt egy sikeresebb tavasz követte, amellyel az 5. helyet csípte el a gárda. Ekkor aratták történelmük egyik legnagyobb hazai győzelmét, amikor az Álmosdi Hajdú SE csapatát verték 6-0 arányban. A megyei kupaselejtezőben brillírozott a gárda és a Báránd, Létavértes, Pocsaj kiverése után a negyedik körben a Körösszegapáti parancsolt nekik megálljt. A Létavértes kiverése azért volt nagy szám, mert ebben az időben ők adták a DVSC utánpótlás bázisát. 


A következő nyári felkészülés már ténylegesen a dobogós hely megszerzéséről szólt, ezért elég kemény munkát végzett a csapat, hiszen nagyon szerettek volna egy csillogó érmet a vitrinbe. A keretben ismét nagy volt a mozgás  és az ifiből is többen felkerültek, mint Párványik Peti vagy Bai Geri. A nyitányon egy hatost gurítottak a Sárándnak, de aztán jöttek fájó pontvesztések, de így is a második helyen telelt a társaság, úgy, hogy története során először legyőzte a városi rivális DEAC II csapatát. Télen teremtornák, edzőmeccsek szerepeltek a programba és új néven DSC Pannini vágtak neki a tavaszi hadjáratnak. Sajnos ismét jöttek fájó pontvesztések, így csak harmadik lett a gárda, de így is története során először dobogós helyen végeztek a megyei küzdelmekben. A kupában idén kevésbé voltak sikeresek és hazai pályán búcsúztak a Monostorpályi ellenében.


A 2014-15-ös szezonnak ismét nagy álmokkal, fényesebb éremreményekkel vágtak neki és ennek érdekében megpróbálták együtt tartani a csapatot, ami sikerült is, így alig volt mozgás a DSC játékos piacán. A Le Petit névszponzori szerződést kötött a csapattal, így innentől ezen a néven szerepeltek. A szezon jól sikerült, amelyben ismét sikerült legyőzniük a városi riválist, majd a megszerzett 2. hellyel szépítettek a tavalyi érem csillogásán. Ebben az évben a megyei kupaselejtezőkben is tovább bírták és a Bakonszeg kiverése után a Csökmő állta útjukat a 2. kanyarban. 


A következő szezonra már csak álomnak tűnt a kitűzött dobogós hely, hiszen alig akart beindulni a gépezet, sorba jöttek a vereségek és egészen novemberig kellett várni  az első győzelemre, ami a Létavértes ellen következett be. Ezután viszont kétszer nyert zsinórban a csapat és elkerült a tabella utolsó helyéről. 2016 tavaszának legnagyobb dobása az volt, hogy a DASE elleni hazai meccsüket a Nagyerdei Stadionba szervezték és szerencsére ebben mindenki partnernek bizonyult, így a két megyei csapat egy álom arénában mérhette össze tudását. Az élmény maradandó volt a két csapat játékosainak, a stábnak és a kilátogató 1.000 nézőnek egyaránt. A DSC szempontjából sajnos fájó is volt egyben, hiszen 8-0-ra kaptak ki, így a csapat edzője most sem spórolt az őszinteséggel a Haonnak adott nyilatkozatában: "Becserkésztek, levadásztak, felnégyeltek és felfaltak minket. Köszönöm a kilátogatóknak, hogy a szabadidejüket ránk áldozták, de mélységesen szégyellem magam. Mondhatom ezt az egész csapat nevében, hogy ekkora csalódást okoztunk nekik". Sajnos nem csak ez volt az egyetlen súlyos veresége a csapatnak, a tavaszi szezonban beleszaladtak pár bökőbe, ami nem tett jót a morálnak. Csak 11. lett a gárda a szezon végén, ami jelentős visszaesés az elmúlt évek remek szereplései után. Egyszerűen nem alakultak jól a dolgok, a csapat nem akart összeállni. Az edző újított ugyan a játékstíluson, de a csapat vagy nem tudta, vagy nem akarta azt tenni, amit a tréner kért.


 A következő szezon se indult jól a csapat számára, hiszen két 11-0-ás vereség minden volt csak jó kezdés nem. A harmadik meccsen már csak hatot kapott a DSC, de három meccsen 1-28-as gólátlaga nem volt éppen biztató a jövőre nézve. Aztán összekapta magát a gárda és két győzelmet csak sikerült begyűjteni, amivel elmozdultak az utolsó helyről. A többi meccsük viszont vereség volt, a 11 meccsen kapott 55 gól pedig a legtöbb az osztályban. Ennek ellenére nem állt le a munka a csapatnál, a célok továbbra is megmaradtak: a lehető legelőrébb végezni és a legtöbb pontot gyűjteni. 
A csapat eddig nem rendelkezett saját hazai pályával, így a legtöbb otthoni meccsét a DASE Sportpályán rendezte az Agrár Egyetemen, 20-50 néző előtt. Egy szezont Létavértesen is lehúztak, mert a Volán pályát nem sikerült felújítani, így kénytelenek voltak városhatáron kívül fogadni az ellenfeleiket. Az idei szezonban viszont reális esélyük nyílt egy saját hazai pálya (régi TBG sportpálya a Vértesi úton) kialakítására, amihez pályázaton nyertek pénzt, így ha minden összejön hamarosan saját otthona lehet a "Dél Debreceni" alakulatnak. Addig viszont marad az Agrár Egyetemi otthon és az idegenben lejátszott találkozók. 

A neves játékosok közül Veres Sándor az NBI-et is megjárta a DVSC-vel és a kezdetektől a csapatot erősíti, akárcsak a megyei legenda Zsíros Norbert. Szintén a kezdetektől a DSC-vel meccsel Pintér Dániel és egy kicsit később csatlakozott a gárdához az NBII-t is megjárt Magi Laci. Az Ultras Debrecent a veterán Nagy Balázs, illetve a fiatalabbak közül Dobrán Csabi ás Párványik Peti képviseli. A csapatnál olyan fiatalok értek be mint Bai Gergő vagy Gyulai Renátó és az utánpótlásban is több tehetséges fiatal is rúgja a bőrt. 

A felnőtt csapat eddigi legnagyobb sikere a megszerzett bronz, majd ezüstérem a megye II-ben. Az ifik ennél jobban teljesítettek és kétszer nyertek bajnokságot, az U16 pedig egy bronzzal büszkélkedhet. Eredménytől függetlenül a célok továbbra is megmaradtak: a lehető legjobban szerepelni a honi küzdelmekben és egy szerethető csapat kialakítása a város "déli" lakosainak.


Források:

Fehér János / www.magyarfutball.hu / www.haon.hu / Debreceni SC - Facebook

Képek: 
Debreceni SC  / Lente Mihály / Égerházy Péter / Fehér János / Nagy Balázs




Debreceni SC II

A 2015-16-os szezonban a Debreceni SC elindította második számú csapatát is a Hajdú Bihar megyei bajnokságban, ott is a megyei III. osztály, északi csoportjában. Az új egyesületnek nem volt más célja, minthogy játékban tartsa az első csapatnál csak részszerepet kapókat és a beépítésre váló fiatalokat. A csapatra jellemző volt, hogy ha kikaptak, akkor nagyon kikaptak, ha nyertek akkor pedig nagy gólaránnyal nyertek.  A Hajdúsámson II egyszer 13-at és egyszer 9-et gurított nekik, a Hajdúszoboszló II kétszer nyolcat, de a Derecske II is vert egyszer kilencet a DSC II-nek. A győzelmeikkor ők sem spóroltak a találatokkal, igaz erre csak kétszer került sor és mind a kétszer a Nyírábrány II volt az ellenfél, az eredmény pedig  7-1 és 13-1 volt. A bajnokságot végül a hatodik helyen zárták két ponttal, ugyanis hiába a két győzelemért járó hat pont, levontak a gárdától négyet, így jött össze a szerény két pontocska. Mögöttük végzett a Nyírábrány II (mert tőlük az összes pontot levonták) míg a Komádi II korábban visszalépett és ezzel ők lettek az utolsók. Sajnos az év végére az egyesület vezetője és az edző között megromlott a kapcsolat, így a következő szezonra már nem is nevezett a gárda.  


Források:

Fehér János / www.magyarfutball.hu / Debreceni SC - Facebook

hancsi78