Debreceni csoportsálak a 90-es évekből

Eddig nem kerültek fel debreceni csoportsálak nagy számban a blogra, mely rossz hagyományt most megtörök és a kilencvenes évek pár neves darabját teszem közzé a gyűjteményemből. Ezen sálak többsége szinte beszerezhetetlen napjainkban, de azért nagy ritkán fel-fel tűnik egy-egy a piacon és akkor bizony igen borsos áron lehet csak hozzájutni. Én ezen sálak többségét ajándékba kaptam a gyűjtőszenvedélyemnek és sok jó ismerősnek, barátnak köszönhetően. Van olyan darab amiből mindössze 1 van az egész világon, de az itt lévő sálak egyikéből sem készült több ötvennél, kivéve egy 1991-es fehér Red Front sálat, ami az első tömegesen gyártott debreceni csoportsál volt. Ezen sálaknak már tényleg külön története van, így ha felkerül majd minden darab a gyűjteményemből, akkor szentelek rá időt és bemutatóm őket egyesével is, addig legyen szíves mindeni beérni ezen pár sorral és a képekkel.

hancsi78

Hajduk Split

Horvátország egyik leghíresebb stadionjában a 2005-ös BL menetelésünk idején jutottam el és szerencsére  nem voltam egyedül, mert legalább 1.200 debreceni drukkerrel oszthattam meg a vendégszektort. Sajnos sok lehetőségünk nem volt sem a városban, sem a stadion körül nézelődni, lévén aki magyar volt azt a vendégszektor melletti hatalmas parkolóban terelték össze és innen már csak a stadionba vezetett az út. Már jóval a város előtt a rendőrség összeszedte a buszokat, így csak az jutott ki a rostán, aki teljes inkognitóban vagy más irányból közelítette meg Split városát. Szóval a szigorú őrizet miatt csak egy oldalról sikerült lencsevégre kapnom a stadiont, ami így eléggé egysíkúra sikeredett. Szerencsére a benti élmények kárpótoltak a külső korlátokért, így a képek többségét a lelátókról csináltam. A Poljud nem csak Horvátország, hanem az egész Balkán egyik leghíresebb létesítménye, amit főleg az 1950-ben alapított Torcidának köszönhet, de azért a Hajduk Split neve is hangzatosan cseng a labdarúgó berkekben. A legnagyobb élmény a nap folyamán a csapatom pályán nyújtott szenzációs teljesítménye volt, ugyanis 5 góllal terheltük meg a Hajduk hálóját, ami az otthoni 3-0 után sima továbbjutást eredményezett. Ezen szenzációs eredmény hatására nem könnyekkel küszködve, hanem örömittasan hagytam el a Poljudot és azóta is az egyik legnagyszerűbb kirándulásként él emlékezetemben.

hancsi78

The Oval

A tavalyi évben látogattuk meg Londonban az Imperial War Museum szép gyűjteményét, ami után a The Oval felé vettük az irányt, ami Surrey leghíresebb egyletének a Surrey County Cricket Clubnak az otthona. Ottjártunkkor már az új név, azaz a The Kia Oval díszelgett a külső homlokzatokon, lévén ide is befurakodott a "nagy lové" így a 1845-óta álló híres krikett stadionnak névszponzora született. Sajnos bebocsájtást nem nyertem a történelmi létesítménybe, de azért ahonnan lehetett megközelítettem a lelátókat és készítettem szaporán a felvételeket. A "standok" majdnem 25.000 nézőt képesek befogadni, de ezzel nem az "Oval" a legnagyobb krikett stadion Angliában, de még Londonban sem, arra ugyanis ott a Lord's, ami egyben a legnagyobb angliai ellenfelük hazai létesítménye. A pályán egykoron nem csak a kriketterek játszottak, hanem labdarúgó pálya is "kialakítható" volt így jó pár meccsre sor került a falak között még a 19. században. Ma már a krikett az egyeduralkodó, amiért itt Angliában igen csak lelkesednek az "alattvalók".

hancsi78

Jegyek

A gyűjtő szenvedélyem a meccsbelépőkkel kezdődött, hiszen 1995-ben kilátogatva első DVSC mérkőzésemre egyből meg is őrizem az akkor még 200 Forintba kerülő NBI-es ticketet. Azóta már igazi kincs lett belőle pedig azóta rengeteg követte és egy jó barátnak köszönhetően nem is ez a legrégebbi jegyem (Kösz Cimpi!). A legöregebb ugyanis egy  Hollabrunn - DVSC meccsbelépő a DVSC kézilabdás lányainak 1990-91-es nemzetközi meneteléséből. Itt meg is kell állnom egy pillanatra, hiszen én nem gyűjtök mindenféle jegyeket, pontosabban igen, de céltudatosan csak a DVSC csapatának a meccsbelépői az amit igazán kincsnek tekintek. Ezen darabok összegyűjtésével  nem is volt gond sokáig mivel többnyire minden meccsen ott voltam ahol játszott a csapat Bordeauxtól Donyeckig, így csak egyszerűen eltettem az adott meccsre kibocsájtott belépőt. A bajok akkor kezdődtek amikor elkerültem Magyarországról és nem lehettem ott minden meccsen, sőt alig jutottam haza kis hazánkba, így ekkor már mások jóindulatára lettem bízva. Szerencsére akadt aki megértette szenvedélyem (Kösz Gabika!), így amikor hazamegyek mindig vár egy boríték benne az aktuális jegyhalmazzal.
A DVSC meccsek mellett néha tanulmány utakra is adtam a fejem így jó pár jeggyel gazdagodtam Olaszországból, Németországból vagy éppen Angliából, de ezek csak amolyan mellékszereplői a kollekciónak. Aztán más sportágakat is meglátogattam és ha már lúd akkor legyen kövér alapon eltettem ezen belépőket is, így van még egy kategória amibe az autóversenyektől a lóversenyekig vannak a jegyek eltéve.
Pár éve egy másik kedves barátom (Kösz Roni!) lepett meg egy nagy kupac jeggyel, majd egy újabb haver (Kösz Atka!) és már alig tudtam követni a pluszba felhalmozott jegyek tömkelegét. Az addig szépen mappákba berendezett kollekció így átszervezésre vár, hiszen jó pár hiánypótló jegy származik az említett két úriembertől, így a tisztánlátás kedvéért egy új rendszert kell kidolgoznom.

hancsi78

New River Stadion 2013

2007-ben már jártam a New River Stadionnál, de akkor sajnos nem tudtam bemenni a sporttelepre, most viszont egy kispályás labdarúgó tornának köszönhetően igen. A stadion nem sokat változott az elmúlt hat évben, mondhatni minden maradt a régiben. Változásokat nem vettem észre sem a lelátón, sem a pályán, talán a futópálya kapott új borítást, de ez egyszer sem biztos. Most volt időm körbefotózni a lelátókat és a játékteret minden oldalról, hiszen több órát töltöttünk a környéken. Ennek köszönhetően most alaposan archiválva lett a White Hart Lane Sports Centre központi pályája. A sporttelepen található volt még pár kisebb edző és műfüves pálya, de ezekről majd egy későbbi időpontban teszek említést. A NRS-ben ugyanazok a csapatok játszanak mint pár évvel ezelőtt, így a London Skolars és Haringey Rhinos rögbisei mellett a helyi és enfieldi atléták is itt róják a köröket, amit a stadionba kierősített molinók is egyértelművé tettek.

New River Stadion:

New River Stadion Rugby Training Ground:

hancsi78

Játszd újra "Fülöp"!

A sokszori pálya melletti elhaladás és a két évvel ezelőtti vizit után ismét csak Fülöpön kötöttem ki. A faluban járva-kelve arra lettem figyelmes, hogy valami megváltozott a sportpálya környékén. Nem is kellett a  szememben csalódni (habár már az se a régi), hiszen a "telep" szép és új fakerítéssel lett körbekapva, ami jelentősen megdobja a szépségét. Aztán egy tábla is kikerült (hogy mindenki tudja éppen hol is jár) és némi festési munkálatokat is véghezvittek a játéktéren körbe, ami főleg a korlátokat, oszlopokat, labdafogót érintette. A lelátó az megmaradt a maga ütött-kopott módján, de még van és ez egy községi labdarúgó pályán nem szokott annyira szokványos lenni. A klubépületet már korábban felújították, ami így, egy szebbé tett környezetben már nem rí ki annyira. A legnagyobb újítás viszont a gyepszőnyeg cseréje volt, így júniusban, szinte tükörsima volt a felület, ami szintén nagy szó egy kisebb "stadionban". Már csak egy valamit hiányolok a sporttelepről, egy szépen megfestett címert és a csapat nevének kiírását a klubépületre és / vagy a kerítésre. Ha ez megtörténne, akkor még kiemelkedőbb lenne a fülöpi sportpálya, nem mint ha lenne párja a szűk környezetében. Öröm lehet fülöpi szurkolónak és játékosnak lenni! 

hancsi78

HWRUFC

Ha már így belejöttem High Wycombe sporttelepeinek bemutatásába, nem hagyhatom ki a 2011-ben meglátogatott Kingsmade Roadot,  amely a helyi rögbicsapat otthona. A pálya mellet rengetegszer elmentem ugyan, de amerről én jártam mindig csak egy nagy mező látszott és csak pár mérfölddel odébb jelezte egy kis tábla, hogy "HWRUFC" balra.  Gondoltam, egyszer majd bekocsikázok és megnézem magamnak, hát ha több lehetőség van ebben a "stadionban" mint az általam mindig látott mező. Így is tettem és a szokásos utamba beiktattam egy kis kitérőt és amolyan visszafordítós, kacskaringós mellékutakon el is jutottam a "zöld terület" másik oldalára, ahol bizony több volt mint egy "pálya". Itt volt ugyanis a rögbi club székháza és öltöző épülete, szépen kitáblázva, felcímerezve, ennél többet már igazán nem is kívánhattam magamnak.. Készítettem pár jónak mondható felvételt, majd odébb is álltam, de azóta is többször elhaladtam a "Kingsmade Roadon", de most már úgy, hogy tudom mi van a másik oldalon!

 Kingsmead Road Rugby Ground:

Kingsmead Road Training Ground 1-6:

hancsi78

Magyar sálak feltöltés alatt.....

Már csak egy adag és felkerül az összes magyar sál a blogra és ha az is megtörténik onnantól már csak az újakkal kell foglalkozni, persze csak akkor ha lesz új. :) Így utolsó előttinek többnyire hajdúsági sálak maradtak a kollekcióban, hiszen a debreceni DEAC, Vadkakasok, DKSE mellett egy-egy balmazújvárosi és berettyóújfalui sál is a gyűjteményem része. Ezen sálak többsége újnak számít,  talán csak a Corner Crew idősebb. Természetesen az Ultras Tromos sem mai, még a kétezres évek elején lépett be az életembe, amikor a csoport befejezte az aktív ténykedését.

hancsi78

Walthamstow Stadion

2007-volt a nevezetes évszám, amikor eljutottam a Walthamstow Stadionhoz, amely Anglia és ezen belül London egyik "kutyafuttató" pályája. Én még éppen időben jártam a környéken, mert a következő év augusztusában bezárta kapuit a walthamstowi "greyhound racing", így működő állapotában most már nem tekinthető meg. Akkor sokat nem mondott a létesítmény és az agárversenyekről se nagyon tudtam részleteket, de volt (van?) egy ilyen stadion és gondoltam miért is ne nézném meg magamnak. Okosabb most se vagyok a témában, a fogadás se az én asztalom, így akár a lóverseny, ez a sport sem került az érdeklődésem középpontjába. Azért jó volt látni egy erre a célra létesített pályát, hiszen érdekesnek mindenféleképpen érdekes volt. :)

hancsi78

Hithercroft FC

Jártam-keltem High Wycombe-on körbe-körbe és mindig figyeltem egy nagyobb parkot (amit jelenleg a kutyasétáltatók uralnak), mert úgy tűnt, ott bizony egykor egy focipálya lehetett. Közelebb érve a jelek egyértelművé váltak. A két összeroskadt kapu, némi fakorlát és egy elhagyatott sufnira emlékeztető építmény azt a látszatot keltette, hogy itt bizony művelték egykoron a labdarúgás gyönyörű sportját. El is határoztam, hogy a kamerát a kezembe kapom és visszatérek fotózni a helyszínre. Később derült csak ki, hogy ráakadtam az egykori Hithercroft FC hazai pályájára, amit a The Pedestal névvel jelöltek a város  West Wycombe felőli részén. A területet már évek óta nem használják a "szent játékra" és a klubépületen is csak egy megkopott cégtábla jelezte az egykori csapat jelenlétét. A HFC 2008/09-ben adta az utolsó életjelet magáról, mint felnőtt csapat, de az utánpótlással továbbra is foglalkoznak, csak nem itt a The Pedestalon.

hancsi78

London - Focitorna 2013

Pár hónappal ezelőtt vetődött fel a gondolat, hogy mint debreceni "emigránsok" és DVSC szurkolók részt veszünk egy lengyel szervezésben lebonyolításra kerülő kispályás focitornán. Persze az ötlet nem magunktól jött, hanem a szervezők meghívására döntöttünk úgy, hogy ha a létszám engedi indítunk egy csapatot. Nagy készülődés nem volt a rendezvényre, a létszám megvolt így csak egy számozott és névvel ellátott mezt csináltattunk és vártuk az augusztus 4.-t. A kapcsolat egyébként Millwall meccsről datálódik ahol megtalálta egymást pár lengyel és magyar drukker, akik "milvéj" találkozókra járnak rendszeresen, ha már ilyen messzire kerültek a honi kedvencektől.

A helyszín London Wood Green volt, a White Hart Lane Sport Centre keretein belül, egy műfüves pályán keresztbe. A torna meghívásos volt, így az 5 lengyel "baráti" brigád mellett a mi kis debreceni csapatunk volt a hatodik, egy kis kispesti kiegészítéssel. A szervezés egy kicsit akadozott, így eleinte senki nem találta a helyét, mi meg a szervezőket, de azért átöltöztünk és vártuk a 11-es kezdést. Ekkor érkezett a Siarka Tarnobrzeg mintegy 45-50 fője, egyenpólókban, tüzekkel, énekelve az utcán, szépre és látványosra sikeredett a bevonulásuk, melyet a pályára (lelátóra) érkezve is megismételtek. Rajtuk kívül a GKS Katowice, Gornik Zabrze, Bron Radom, Stal Sanok indított csapatot, de kinn volt pár Banik Ostrava drukker és más lengyel brigádból is akadtak érdeklődők. A csapatokat indítók olyan 25-30 főt delegáltak, kivéve a Siarkát ők többen voltak, illetve minket akik  jóval kevesebben.  A lelátó mögötti kerítésre szépen kikerültek a már említett csapatok szurkolóinak molinói, melyek mindegyike, amolyan angol szekciónak volt tekinthető (Torcida London, Londobrzeg stb.). Természetesen mi sem maradtunk ki a jóból és egy kisebb Debreceni VSC és egy magyar zászló kikerült mögénk. A kezdésre még várhattunk, ugyanis az egész rendezvény 1 órára csúszott, de így legalább volt idő elfogyasztani a nevezéshez járó kolbász, sör, ásványvíz adagokat, ami nagyon is jól esett a néha tikkasztó melegben.

A lebonyolítás egyszerű volt, mindenki játszott mindenkivel, de csak 10 perces meccseket, az alapszakasz végén az 1-2. helyezett meccsel a döntőért, a 3-4. a bronzért. Mi vérmes reményeket nem tápláltunk a helyezéseket illetően. Pesszimista módon az volt a meglátásunk, ha rúgunk 1 gólt és meccsenként megússzuk pár kapott góllal akkor már "jónak" nevezhetjük a szereplést. Aztán jött a meglepetés és elsőre csak egy döntetlenre (1-1) futotta a Bron Random ellen, de aztán mind a Stal Sanok, mind a Siarka Tarnobrzeg gárdáját leléptük 1-0-ra. Ezután jött egy nagy pofon a GKS Katowice csapata simán lelépett minket 4-0-ra, de szépítettünk a végén és a Gornik Zabrze csapatát 2-0-ra vertük. Ebből az a fura helyzet állt elő, hogy az első 3 helyezett azonos pontszámmal állt a körbeveréseknek köszönhetően, de mi a harmadik helyre csúsztunk a 4-0-ás zakónknak köszönhetően. Tehát maradt nekünk a bronzcsata, amit legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna, de hát összejött, sőt majdnem az arany is. :) Az ellenfél kérdése is egy külön sztori a 3. helyért, mert a Bron Random és a Stal Sanok egyformán álltak minden tekintetben, így egy rájátszás meccsre került sor köztük, amit a Bron nyert büntetőkkel. Ezután mi lejátszottuk a bronzcsatát, ahol sajnos 1-0-ás vereséget szenvedtünk, míg a döntőben csak nagy nehezen, újra büntetőkkel tudott nyerni a Siarka Tarnobrzeg a Katowiceiek ellen.

A London 2013 torna végeredménye tehát: 1. Siarka Tarnobrzeg, 2.GKS Katowice, 3.Bron Radom, 4.Debreceni VSC, 5.Stal Sanok, 6.Gornik Zabrze

A rendezvény körítése egyébként elsőrangú volt, hiszen a Siarka tábora nem csak a bejövetelkor énekelt és tüzezett hanem szinte minden meccsen és akkor is ha kedvük volt, az pedig volt bőséggel. Külön élmény hogy ellenünk egyszerre mintegy 10-12 görögtüzet vetettek be ami a nap egyik legszebb produktuma volt. Mellettük a bronzcsatán is élvezhetünk némi pirotechnikai showt, amikor szintén 8-10 tüzet gyújtottak be a Bron Radom és Stal Sanok legényei. A Katowiceiek piró helyett 8-10 csíkos kis rudast hoztak és azt lengették a meccseik alatt és nem elhanyagolható, hogy mindegyik lengyel banda szurkolt a sajátjainak a meccseik alatt, így elég nagy volt a hangzavar, hiszen olykor egyszerre két meccs is lebonyolításra került. Velünk többnyire barátságosan viselkedett minden tábor, habár volt aki tartózkodott az ismerkedéstől. Azért párszor felcsendült az ismert "Lengyel-Magyar két jó barát..." és "Ria-ria-Hungária" kezdetű rigmus. A végére már csak a díjak kiosztása és egy csoportos fotózás maradt, majd mindenki átvehette az ajándékba kapott pólót és aki még bírta mehetett az esti kocsmapartira.Sajnos a mi brigádunk ekkora nagyon megfogyatkozott, kinek a munka, kinek a távolság szólt közbe, de még így is egy feledhetetlen napon lehetnek túl a résztvevők.

hancsi78

Képek:

hancsi78