Magyar sálak 5x2

Az új magyar sálaimról az utóbbi 2-3 esztendőben elég kevés megosztást csináltam és ezt a hiányt próbálom most pótolni, újabb tíz ereklyével.  A Diósgyőri VTK csapata és szurkolói több darabbal is megleptek, amelyek többsége a régi baráti nexusnak köszönhető, de azért a jelenlegi semleges viszony alatt is csak csordogálnak hozzám a piros-fehér kellékek. Sopronnal is majdnem ez a helyzet, a baráti szálaknak köszönhetően került hozzám pár helyi nyakbavaló. Szegeddel kapcsolatban is hasonló a szitu, igaz komoly baráti szálakat soha nem ápolt a két társaság, de mindig is volt egy komolyabb, személyes kapcsolatokra alapozott közelség a két város táborai között. Nem csoda, ha így nekem is jutott valami a szegedi csapatoktól. A Videotonnal ugyanaz a helyzet, mint a Diósgyőrrel, azzal a különbséggel, hogy a piros-kékekkel ismét baráti a nexus, így valószínűleg sikerül majd újabb Vidista ereklyékre szert tennem, ezen két sálon kívül is. A pécsi szurkolókkal nagyon, de nagyon régen volt baráti a kapcsolat, de az akkori viszonyt, csak pár régi matricával őrzöm, a mostani két PMFC sál teljesen más úton került a kollekciómba.

hancsi78

Sóstói Stadion - Székesfehérvár

Debrecen és Miskolc után talán Fehérvár volt az a hely, az a város, az a stadion, ahol a legtöbbet megfordultam a "foci" kapcsán, ami természetesen a két szurkolótábor baráti nexusának volt köszönhető. A jó kapcsolatból adódóan a Sóstói Stadionban nem csak a vendégszektorban fordultam meg egy-egy meccs kapcsán, hanem a hazaiak törzshelyén is, lévén ha volt idő, pénz, lehetőség akkor mentem, mentünk egy kicsit segíteni a Vidista cimboráknak. Én mindig szívesen mentem, hiszen volt mindig miről beszélgetni, volt mit inni és még meccs is akadt, de ha csak nézelődni volt kedve az embernek a város és a környék erre is kiválóan alkalmas volt. A kilencvenes évek közepén vizitáltam elsőnek Fehérváron és akkor még egy nagy betonteknőnek számított a stadion, mely méretével már akkor lenyűgöző volt, lévén akkor már Debrecenben nem akadt valamire való stadion, így minden ami betonból volt, nekem már komoly stadionnak számított. Később ide is elért a stadion rekonstrukciós program és ennek keretében szép sorba leszékezésre kerültek a lelátók, amelyek így még szebbek lettek, lévén a vendégszektor kivételével minden piros-kékben pompázott. Persze minderre csak szakaszosan került sor, így volt olyan időszak amikor a félig leszékezett lelátók között pár szektorban még a beton volt. Napjainkban már szépen, szebben fest a Sóstói létesítmény, de azért még lenne mit felújítani, rendbe tenni a környéken, kérdés minderre mikor kerülhet majd sor. 

hancsi78

Utolsó magyar darabok

Elérkezett ez az idő is! Ezzel a 10 sállal végre felkerül a blogra az összes magyar sál amivel jelenleg rendelkezem. Kivéve természetesen a debrecenieket és azt a pár darabot ami nemrég került hozzám, de ez a nagy számok törvénye alapján már elenyésző. A lényeg, hogy az elmúlt több mint 10 év alatt "felgyülemlett" magyar sálaim most már a nagyvilág számára megosztásra kerültek a maga egyszerűségében és pompájában.

Az utolsó 10 sál, három magyar várost és négy csapatot "tartalmaz". Székesfehérvárról a Cornexi (kézilabda) és a Videoton (labdarúgás) is képviselve vagyon 1-3 arányban, 4 kicsit régebbi darabbal. A sálak mindegyike "barátilag" került hozzám vagy csereként vagy csak a jó kapcsolatunk idején egyszerűen a nyakamba akasztotta valamelyik Vidista cimbora. A lényeg, hogy most már az enyémek. Ékesítik a gyűjteményt és a piros-kék szurkolókhoz fűződő baráti szálak miatt különleges helyen szerepelnek a kollekcióban. A budapesti piros-kékhez már nem fűz ilyen közeli szál, így ők már nem osztogatták olyan bőszen a nyakbavalókat, ezért ha akartam Vasas sálat, azt el kellett "venni". Van is így két darabom, habár a "vételnél" nem voltam "aktív" , de "passzív" felhasználóvá mégis csak én váltam. Zalaegerszegről még a kétezres évek elején került hozzám egy sál, egy cseredarab volt, de nem én, hanem Zé cimborám bonyolította nekem le az üzletet és lettem büszke tulajdonosa egy Zalaegerszegi TE sálnak. A másik három kötött már újkori darab, az egyik a kilencven éves centenáriumra készült, míg a másik kettő az egymás ellen vívott kupadöntőre. Mivel itt is-ott is készült egy-egy változat, ezeket természetesen oda-vissza alapon elcseréltük Fehér Tamás (Kecsege) barátommal. Így teljes és végleges a magyar gyűjtemény eddig, mert mint azt már jeleztem, újabb darabok pihennek a szekrényben fotózásra és feltöltésre várva.

hancsi78