Hancsi78 - Groundhopper & Collector

Már sokszor leírtam, de megteszem újra, az iskolai sporttelepek nem tartoznak a kedvenceim közé, így csak elvétve kapom őket lencsevégre. A legtöbb esetben egyszerűen semmi nem látszik belőlük, külsősként bejutni meg egyszerűen lehetetlen az iskola zárt falai közé. Alapjaiban nincs is ezzel gondom, mert el tudom engedni ezeket a sporttelepeket, a gondjaim akkor kezdődnek, ha ezek a pályák vannak megnevezve egy adott csapat otthonául, hisz onnantól már csak jobban érdekel, amikor XY FC játszik ott. Az Enfieldben található Kingsmead Schoolnál nem volt bejegyzett csapat, viszont szerencsém volt, mert az iskola sporttelepe pont arra a mezőre nézett, ahol az Enfield Playing Fields hatalmas mezeje volt, így nem volt nehéz megörökíteni a pályákat. A Kingsmead School Ground egy nagy füves labdarúgópálya mellett két műfüves játéktérrel is bírt, de emellett 4 teniszpálya és egy sportcsarnok is a sportoló nebulókért volt. Sokat nem időztem el itt. Láttam és fényképeztem, amit lehetett, mert a szi...

A füves kispályák beazonosítása a mai sporttelepeken már szinte lehetetlen, hisz pár átfestett vonal elmozgatott kapuk és már teljesen máshol vannak felállítva, mint egy évvel, vagy akar csak pár héttel korábban. Régen, amikor még ezeknek a pályáknak is volt jelentősége, akkor még én is próbáltam számon tartani, hogy egy adott sporttelepen, hány ilyen kicsi grund van és ezekről külön statisztikát is vezettem. Az elmúlt 7-8 évben viszont teljesen átalakult ez is, így fix pályák már csak nagyon kevés esetben vannak kialakítva, a többi meg igazából majdhogynem lényegtelen, mert elvész a jelentőség azzal, hogy ide-oda pakolgatják őket a zöldterületen. Azért, ahol felfestést találok, vagy a klub külön tájékoztat róla, hogy itt van 1-2 vagy akár 12 kis grund, azt még feljegyzem és bekerül a kispályás listába, de ahogy írtam, sokszor ezeknek már igen kevés a jelentősége. Most Londonra tekintek vissza egy bejegyzés erejéig felsorolva és képpel illusztrálva néhány füves alkalmatosságot, amivel ...

Még mindig Barnetben járunk és még mindig a rögbié a főszerep. Az előző bejegyzést folytatva, nem távolodunk el túl messzire a Copthall résztől, hiszen a Greenlands Lane szinte közvetlenül ott található. A Hendon Rugby Football Club otthonát ugyan megette egy kicsit az idő vasfoga, ám a két külön pályával rendelkező egyesület a maga útját járja az amatőr ligákban. Az otthonuk része ugyan a Copthall Playing Fields nagy egészének, de a klub mégis önállóan éli az életét. Szintén a területen található a Mill Hill RFC grundja, a Champions Way, ahol a rögbipálya mellett egy "gaelic pitch" is a sporttelep részét képezte. Ez utóbbi feláldozásra került a szomszédos sportközpont terjeszkedésének oltárán. Szerencsére a MHRFC apró kis otthonát mindez nem érintette, így az ő pályájuk és a hozzátartozó klubépületük még dacol a környék "profi" elemeivel.   London - Greenlands Lane (2018): London - Champions Way (2018): hancsi78

Barnetben elég sok rögbipályával találkoztam. Ott van mindjárt az atlétikai stadionból rögbistadionná avanzsált Barnet Copthall Stadion, amit a szponzorok után csak Allianz Parknak neveztek a későbbiekben. A stadion új bérlője a legmagasabb szinten játszó profi London Saracens FC lett, így nem csoda, ha a környéken is megpezsdült a tojáslabda kergetők élete. A stadionhoz mindjárt két edzőpálya is társult, amelyet természetesen a szaracénok különböző korosztályai használnak. Az Allianz Park tőszomszédságában található Barnet Copthall Palying Field is két nagy rögbipályával rendelkezik, amit a környékbeliek használnak ugyan, de a 2018-as látogatásomkor nem találtam a grundhoz köthető egyesületet. A bejegyzés első részében ez a két, pontosabban négy pálya kerül fel a blogra, de nem távolodunk el Barnetből, jön nemsokára a többi rögbigrund is.  London - Allianz Park / Barnet Copthall Stadion (2018): London - Barnet Copthall Playing Field (2018) hancsi78

Amikor 2007-ben Angliába költöztem, akkor az első hétvégém az akkori szállásomtól nem messze lévő egykori White Hart Lane-re vezetett, majd hazafelé egy másik úton sattyogva ráakadtam a Coles Park magányosan álló tribünjére. Akkor még egy ütött-kopott, de tetszetős kis lelátó fogadott, ráadásul a pálya körbe se volt kerítve és a göröngyös, néhol füves játéktéren bárki rúghatta a bőrgolyót. Aztán eltelt tíz év és én gondolva egy merészet visszatértem az egykori kezdetek helyszínére. A Haringay Borough FC otthona teljesen megváltozott ebben a tíz évben. A stadion területére már nem volt szabad a hétköznapi bejárás,  a tribünt és a klubházat szépen felújították. A játéktér természetes füves felületét műfűre cserélték és a pályát körbevevő korlátokat, kerítéseket is teljesen kicserélték. Öröm volt ránézni, még akkor is, ha 2017-ben a betonozott parkolóban épp kirakodóvásár rontotta az összképet. Egy évre rá aztán visszatértem egy meccs erejéig, hogy bentről is megcsodálhassam a létesít...