Hancsi78 - Groundhopper & Collector

Farnham Common települése nem éppen a legjelentősebb Angliában, így talán érthető, ha a helyi sportélet sem a legkiemelkedőbb. A helyi sportclub sporttelepén 2013 nyarán csaptam egy kis sétát, ahol a rögbi, krikett, tenisz, gyephoki mellett más kevésbé jelentős sportágakat is művelnek a klub tagjai. Engem a három kialakított sportpálya érdekelt leginkább, így ezek kerültek a célkeresztembe. A rögbisek "One Pinjei" a park hátuljában volt kialakítva, ahová nem jutottam el, így be kellett érnem pár távoli fotóval, de az egyszerű, szimpla pályákról talán ennyi elég is volt. A krikettpálya már egy más volumenű létesítmény volt, lévén a pályához több dolog is tartozott, ami megérett a fényképezésre. Ilyen volt első sorban a játéktér, ahol pont a helyi fehér mezesek vonultak ki egy találkozóra, így a zöld gyep mellett a két csapatról is sikerült pár képet készítenem. Aztán ott volt a klubház és az ahhoz tartozó teraszos rész, illetve mintegy 50 fős nézőközönség, akik a csapat hozzát...

Újabb matrica vizitre kerül sor a blogon, mos hogy sikerült a gyűjteményem ezen részét is teljesen rendbe rakni, beszkennelni, kategorizálni, semmi akadálya nincs, hogy egy-egy bejegyzésben mindezt megosszam az érdeklődőkkel. A mostani levonók a világ minden tájáról "érkeztek" és főleg a labdarúgó válogatottakhoz köthetőek. Van benne egyszerű ország címer, labdarúgó szövetség embléma, játékoskép, sportrendezvények matricái és még elég sokféle kellék. Szóval sok-sok minden, ami a sporttal, a labdarúgással összefügg és én úgy gondoltam érdemes megtartani. Nagyon nincs mit írnom ezen darabokról, beszéljenek helyettem a képek. Íme az első rész a "Világ Futballjáról" matrica formában. Wales: USA: Jugoszlávia: Svédország: Spanyolország: Románia: Olaszország: Norvégia: Németország: Mexikó: Málta: Magyarország: hancsi78

Guildfordból hazafelé jövet a város külső részének számító Burpham "településen" is megálltunk egy picit körülnézni. A cél a Southerland Memorial Park volt ahol a helyi labdarúgók és kriketterek pályái vannak kialakítva. A két sport kicsit átfedi egymást a parkban, de ez természetesen engem nem nagyon zavart, hiszen így két legyet üthettem egy csapásra. A sportpályán még a tavasz folyamán voltam, így a terület egy kicsit megviselt volt a felázott talajtól, néhány helyen elég nagy gyepmennyiség hiányzott, de azért még mind a két sport játszható volt. A kialakított játéktereket a felfestésen kívül semmi nem határolta, így eléggé elmosódtak a határok krikett és foci között, de azért még érezhető volt a különbség. A területhez egy öltözőépület tartozott, illetve itt volt eldugva a krikettpályán alkalmazott "nagy fehér valami" azaz a "sight screen" is. A parkon körben még el volt helyezve pár pad, fogjuk rá hogy nézőtér vagy VIP hely, illetve minden oldalról sz...

Swindoni kirándulásaim alatt már szinte minden jelentősebb sportlétesítményben jártam, sőt a kisebb nagyobb labdarúgó és krikettpályák mellett még a salakmotorosok stadionjába is eljutottam. Most a helyi rögbisek kisebb "szentélye" került terítékre, ami már elsőre látszott hogy nem a leglátogatottabb pálya a városban. A megtalálással nem volt gond, nem messze volt Greenbridge Road a belvárostól, így pár "magic roundabout" és már a célnál is voltam. A pálya semmiféle kiemelkedő mutatvánnyal nem bírt, a játéktéren csak a szép zöld gyep és a kapuk voltak értékelhetőek, se korlátok, se egy pici lelátó, így figyelmem inkább a klubépület felé terelődött. A pálya ezen része is eléggé szegényes volt, egy szimpla lapos épület, néhány reklámozóval és a csapat címerével, nevével ellátva. Amúgy a környezet elég szemetes és rendezetlen volt, pedig a klubépület egy részében egy edzőterem működött. A megfelelő képek elkészítése után tovább is álltam, egy újabb emlék, egy újabb hel...

Anglia déli részén kocsikázva (Seaford és a fehér sziklák volt sok esetben a cél), már érdeklődve figyeltem a Falmer Stadion épülését, de a munkaterület miatt megközelíteni nem tudtam. Vártam tehát az átadásra, amire 2011-ben került sor. Igaz egy kicsit túlhúztam a várakozást és egészen 2013-ig nyújtottam a vizitet, lévén mindig volt valami fontosabb cél ami elsőbbséget élvezett, így két évig csak elkocsikáztam a szépen mutató stadion mellett. A tavalyi év aztán meghozta a nagy találkozást és lehajtva a főútról pár perc alatt a stadion parkolójában találtam magam. Innen gyalogszerrel és egy fényképezőgéppel felszerelve vágtam neki a közelebbi ismerkedésnek és beletellett vagy félórába míg szépen körbe cammogtam. Fotózni nem volt mit, mert az új reklámcsoda (American Express Community Stadion) szinte minden oldalról ugyanazt a modern alakzatot mutatja, így csak megszokásból próbáltam mind a négy oldalról megfelelő mennyiségű és minőségű képet készíteni. A változatosságot a ráközelítés, ...

Győrbe még a kilencvenes évek közepén jutottam el először, igaz akkor már jártam meccsre egy ideje, de az 1996-os idénynyitó volt az első, hogy élőben láttam a csapatomat a Rába-parti városban, így az első jegyem is abból az időből datálódik. Minden évben ezután sem sikerült eljutnom a zöld-fehérekhez, de ha tehettem ott voltam a buszon vagy vonaton, hogy ott lehessek előbb az ETO Stadionban, majd a felépített ETO Parkban. Egyet sajnálok, de nagyon, hogy pont az átmeneti időszakban amikor se Stadion, se Park nem volt nem tudtam elutazni a fiúkkal, így nem láttam a MÁV DAC stadionját és bilétám sincs a meccsről. Egyenlőre így fest a győri jegysarok. Nem sok, nincs is minden szezonból, de sose lehet tudni, egyszer majd ráállok és pótlom a hiányosságokat. hancsi78

A Barnet Copthall Stadionban még 2012-ben tettem egy rövid sétát, pont mielőtt nekiláttak felújítani a lelátókat, ugyanis a Saracens rögbisei Watfordból ide tették át székhelyüket. Előtte csak atlétikai csapatok (Barnet & District AC, illetve a Shaftesbury Barnet Harriers AC) uralták a pályát, míg a szurkolóik a lelátókat. A szép zöld gyepet egy igen széles futópálya vett körbe, ami jelezte hogy a játéktér kialakításánál elsősorban az atletizálókra gondoltak és akkor a többi extráról (ugrógödrök, hajító helyek) még nem is beszéltem. A létesítmény ekkor mindössze egy nagyobb tribünből állott, melynek másik oldala jelentette a főbejáratot és az épületben volt kialakítva a klubépület és az öltözők rendszere. A szemközti oldalon ekkor már dolgoztak a munkagépek és igaz akkor még nem sejtettem, de valószínűleg egy másik lelátó alapjait tették le éppen. Mindenesetre sok mindent még nem árult el az építkezés abban a szakaszban, azt az egyetlen lelátót meg elég hamar körbefotóztam, így pár...

Egy újabb londoni vizit után hazafelé jövet "akadtam" bele a Kempton Park nevezetű lóverseny pályába, amely Sunbury-on-Thames városában található. Nagy figyelmet első körben nem szenteltem a létesítménynek, de a pálya mellett elhaladva két nagyobb lelátót is megpillantottam az útról, így jobbnak láttam betérni a parkolóba, ahol ekkor már rengeteg kocsi állt, így sejtettem, hogy "valami" futam lehet a versenypályán. Ez így is volt, de köszönhetően a lóversenyt elkerülő "huliganizmusnak" nagy ellenőrzés nem volt a parkolóban, sőt a beléptetésnél sem, így az a groteszk helyzet is előfordulhatott, hogy jegy nélkül szépen be tudtam sétálni a lelátóra. Ekkor még csak a háttérben volt nagy a nyüzsgés, így hamar feltűntem a biztonságiaknak, hiszen én elsősorban a tribünöket és a pályát fotóztam, majd mint aki jól végezte dolgát mentem is kifelé. Ekkor kérdeztek rá, hogy mit is csináltam én a lelátón? Nem hazudtam, elmondtam ki vagyok, mit csináltam, így mosolyogta...

A labdarúgócsapatok mellett most eljött az idő, hogy a DVSC női kézilabda szakosztályát is bemutassam, persze csak a magam szerény módján. Ennyivel tartozom annak a csapatnak amely miatt ízig-vérig Lokista lettem és elválaszthatatlan a magyar sporttól és főleg a lelátótól. Szurkolói létem első meghatározó és sorsdöntő élményeit ők adták nekem, így eme pár sorral adózóm és tisztelgek nagyságuk előtt, hisz nekem ők is ugyanúgy a DVSC-t jelentik mint a labdarúgók. Továbbá nem feledem azon sportolókat sem  akik más sportágakban a Vasutas színeiért harcoltak az eltelt több mint 110 év során, de róluk majd később egy újabb fejezetben szeretnék szólni. Kép:Ultras Debrecen Debreceni  VSC - Női Kézilabda Szakosztály A Debreceni Vasutas Sport Clubot még 1902 -ben alapították mint Egyetértés FC-t és kezdetben  csak a labdarúgás jelentette a klub profilját. A további szakosztályokat a későbbi időkben állították fel, így a női kézilabda szakosztályra egészen 1948 -ig ...

Fiatal koromban az olasz foci volt az etalon a baráti körömben, igaz nem is annyira a labdarúgás mint inkább a lelátó volt az, ami megfogott minket. Ha kellett órákig beszéltünk egy-egy kép felé görnyedve az olasz ultrák remek produkcióiról és alig vártuk, hogy valaki visszatérve a "csizma" valamelyik szegletéből meglepjen minket egy-egy Supertifoval, ami hetekig témát adott a társaságnak. Ahogy cseperedtünk és fiatalemberekké váltunk már elkezdtük szervezni egy-egy olasz meccs megtekintését és ha nyugaton játszott a Loki, hát nem voltunk restek tovább robogni egy-egy "serias" találkozóért Észak-Olaszországba. A társaság egységesen nem szurkolt egyetlen olasz csapatnak sem. Sőt egységesen nem lelkesedtünk egyetlen olasz táborért sem, így azokat a meccseket néztük meg, amit dobott nekünk Fortuna. Nem voltunk válogatósak, szinte mindegy volt, hogy melyik városba, melyik osztályba és melyik szektorba megyünk, csak menjünk. Az első jegyeim ebből az időből szárm...