Válogatott 5x2

Erősítsünk egy kicsit válogatott sálak terén, melyekből újabb 10 kerül fel a képrovatba. A Nagy Britannia sálak érdekes részei a gyűjteményemnek, hiszen a legtöbb labdás sporteseményen külön szerepelnek az Egyesült Királyság labdarúgói, rögbisei, kosarasai, de az olimpia ezalól kivételt képez, így itt közösen játszanak a válogatottak, azaz a sálak is közösek. Az osztrák sálak nem képezték soha jelentős részét a gyűjteményemnek és amúgy sem lelkesedtem a sógorok darabjaiért, viszont az itteni harmadik "Österreich" sál elnyerte a tetszésemet. A lengyel és francia sálak nem jelentenek különösebb díszt a kollekciómban, de nálam kötöttek ki, így be kell mutatnom őket a nagyközönségnek. A Capo Verde sálak viszont annál fontosabbak számomra, hiszen a Zöld Foki Szigetek meglátogatása egy különleges álom beteljesülése számomra. Ezzel a tízzel erősítem most a válogatott szekciót, de szólok, van még bőven raktáron hasonló nyakbavalóból.
 

hancsi78

Inverary Park Training Grounds

East Belfastban járva az Inverary Park stadionja mellett három edzőpálya is található, melyből csak egy volt némileg karbantartva, míg a  másik kettő csak az útmutatón szerepelt pályaként. Az egyes játéktérnek kikiáltott "training fielden" a két kapu mellett még a felfestés is kivehető volt, de ez volt a legtöbb, ami elmondható volt a felszereltségéről. A másik két edzőtér még ennyit sem mutatott magából, csak a szépen vágott gyep jelezte, hogy talán olykor még folynak itt labdás, kapus edzések. A pályák és a környezet összképét nagyban rontotta, hogy a területre rengeteg szemetet hordott ki valaki, amelynek nagy részét érkezésem előtt elégettek, így a szemét helyett akkora már a kiégett gyep rontotta az összképet. A tűz, hamu és korom okozta "sérülés" igazából csak egy pályát érintett közvetlenül, a másik kettőnek csak a megítélését rontotta. Remélhetőleg csak egyedi esettel találkoztam itt 2014 nyarán és azóta nem vált szemétlerakóvá az Inverary Park és környéke.

Belfast - Inverary Park Training Grounds 1-3

hancsi78

Ebes - Rózsa utca

Ebes nem messze van Debrecentől, de nekem mégis 2014-ig kellett várnom, hogy eljussak a Rózsa utcába, ahol az Ebesi KKSE csapata székel. A kiscsapat ekkor élte fénykorát és megnyerve a megyei küzdelmeket az NB3-ban találta magát, de sajnos a piszkos anyagiak miatt nem sokáig élvezhették a Nemzeti Bajnokság légkörét. Ebben az időszakban több száz piros-fehér drukker népesítette be a sportpálya környékét és ha nem is a nagy csapatokkal, de az FTC, DVSC második számú gárdájával találkozhattak bajnoki meccseken. A Rózsa utcai létesítmény egy szépen karbantartott sporttelepnek mutatkozott. A pálya és a kis fedett tribün állapotában nem volt kivetni való, csakúgy mint a klubépületben és a kiszolgáló létesítményekben. A nagypálya mellett egy műfüves kispálya is volt a telepen és mindez szépen körbekerítve a hívatlan látogatók, kósza fotósok ellen. Mivel épp hajnalban jártam a településen, a fényképek nem lettek a legélesebbek, de ez legyen az én problémám. A lényeg, hogy hosszú várakozás után sikeresen kipipálhattam a Debrecen és Hajdúszoboszló között lévő egyetlen labdarúgópályát a listámról.

hancsi78

5x2 Anglia IV.

Újabb 5x2 sál Angliából, olyan csapatoktól amelyektől már van 1-2, vagy akár ennél több sál is a bírtokomban. Mondhatni ezen 10 sál egyfajta varriációt jelent egy adott labdarúgó klub sálainak választékában, amelyek még nem voltak részei az én kollekciómnak. Charlton, Bolton, Burnley, Crystal Palace és Southampton az 5 csapat amelyek most színesítve lettek. Kölönleges darab nincs közöttük, egyszerűen a szerencsémnek köszönhetem a mostani 10-et, melyek közöl a Burnley sálak tetszenek a színkombinációjuk miatt.

hancsi78

Paris - AFAC Sports

Párizsba menni jelenleg nem ajánlatos, legalább is nem tanácsolják az utazási irodák, ami az elmúlt hetek eseményeit figyelembe véve érthető is. Kérdés, lesz e majd valamikor ismét ajánlatos a francia fővárosba látogatni. Én szerencsére 2010-ben már eljutottam a Szajna partjára és hazudnék ha azt mondanám teljesen elvarázsolt. Sajnos a mostani események előszele már akkor végigfutott a városon és igaz minket nem ért különösebb atrocitás az ott eltöltött 4 nap alatt, de letudva a mindenféleképpen látni kívánt részeket alig vártuk, hogy visszatérjünk a számunkra kellemesebb angol környezetbe. Ebből a kirándulásból származó stadion látogatásaimat már közzé tettem a blogon, egyetlen egy pályával vagyok még adós, nevezetesen az AFAC Sports Atlétikai és Labdarúgó Stadionnal, illetve a mellette álló sportcsarnokkal. A sporttelep nívós környezetben van kialakítva, szinte az Eiffel torony tövében, a Szajna partján. Ennek függvényében a képeket is a magasból csináltam, akárcsak annak idején a Stadion Garibaldiról Pisában. A stadion különlegességét is ez a helyszín adja és nem a sportpálya szépsége vagy az ott játszó csapatok híressége. Ha nincs előre lefoglalt jegyünk a toronyba, valószínűleg ezzel a bejegyzéssel most szegényebb lenne a blog olvasó közönsége.

AFAC Sports Stadion & Sports Hall

hancsi78

Vasas - DVSC 1996.11.02

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egy olyan korban születtem és nőttem fel, amikor meccsre járni, szurkolni még nem volt bűn, sőt egy olyan felhőtlen szórakozást jelentett a kilátogató több ezer szurkolónak, amihez fogható érzés azóta se kerített hatalmába.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert az éppen szárnyait bontogató szervezett magyar szurkolói élet aktív részese lehettem, így olyan élményekkel lettem gazdagabb, amit egy mai fiatal már sajnos megálmodni sem képes. 

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a magyar labdarugó posványban, egy olyan csapatnak szurkolhatok, amely csak pár évenként ért fel a csúcsra (ami akkor a magyar NBI-et és a bennmaradást jelentette), de az én időmben lett nagy csapat, többszörös magyar bajnok, kupagyőztes és nemzetközileg "jegyzett" gárda. 

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a labdarúgás mellett a klubom egy olyan szakosztállyal is rendelkezik, amely magyar és nemzetközi sikereket hozott a városnak, a klubnak és nekünk szurkolóknak, és miattuk, a női kézilabdázóink miatt lettem igazán fanatikus szurkoló.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy olyan szurkolói csoport tagja lehettem (és vagyok), amely több mint 20 éve van ott a lelátón és nem volt hatalom, erő vagy bármi más ami eltűntette volna zászlaját a korlátról. 

Szerencsés vagyok, mert a hazámtól, városomtól távol kerülve, számomra még mindig a kilencvenes és kétezres évek lelátója jelenti a jelent és nem a mai posvány, amikor a szépen megálmodott stadionokban nem csak néző, de hangulat sincs. 

Ezt a nosztalgikus vonalat megragadva emlékezek vissza egy 1996-os találkozóra, amikor még izgalmas, szívdobogtató, várva várt esemény volt meccsre menni, utazni, szurkolni. Félre ne értse senki, nem a pályán látott sziporkázó és színvonalas játék miatt éltük át ezeket az élményeket és vártuk a következőt, hanem a lelátó "varázsa" miatt.

Vasas SC - DVSC   1-0

Budapest, Fáy utcai Stadion
1996.11.02   NBI őszi forduló

A kilencvenes években az Angyalföldi legényekkel elég mérges volt a viszony, akik valamiért a debreceni szurkolókat kiáltották ki fő ellenségnek és gyorsan szerveztek is egy "Anti" csoportot ellenünk a békéscsabai és nyíregyházi barátaikkal egyetemben. Aki nem tudná, nem a labdarúgó pályán, hanem a szomszédos csarnokban kezdődött a rossz viszony, ahol vérremenő küzdelmek voltak a női kézilabda rangadókon a pályán és a lelátón egyaránt. Ez tevődött át a stadionba, így a Fáy utcai találkozók elég érdekesen alakultak ebben az időben, hiszen kialakított és elszeparált vendégszektor híján, pár tányérsapkás rendőr biztosította csak a rendet, ami nem mindig járt sikerrel. Ráadásul a hazaiak mellett az újpestiek is gyakran gondolták úgy, hogy kijönnek egy kis pofozkodásra, így gyakran járt rosszul a debreceni különítmény, főleg azok, akik szervezetlenül közelítették meg a helyszínt. Visszavágni sajnos nem volt reális esélye a debreceni magnak, mert a Vasas szurkolók inkább érkeztek a Kórház utcába a csabai lilákkal, vagy az Újpestiekkel a debreceni vendégszektorba, mint a saját meccsükre a hajdúságba.  Ha véletlen elmerészkedtek egy tucatnyian Debrecenbe, akkor az egyik legbiztonságosabb vendégszektorban tehették mindezt, így nem volt okuk a "félelemre". Az izgalmasabb találkozók így Budapesten voltak, amelyből most az 1996-os párosítást elevenítem fel.

1996 novemberében fogadta a hazai piros-kék galeri a cíviseket és kiegészülve egy masszív újpesti brigáddal türelmesen várták a vendégszektor mellett. A türelmük a meccs kezdetére fogyott el, amikor még se hírük, se hamvuk nem volt a piros-fehéreknek, így inkább bementek a lelátóra, de nagyon nem foglalkoztak a már bent lévő tucatnyi debreceni drukkerrel. A meccsen 4.000 néző volt kint és a hazai tábort olyan 200 fő alkotta, akik előtt az akkor megszokott angyalföldi lepedők voltak kitéve: Ultra Vasas, Vasas Pirates, Angelo Territorio, Blood Reds, Vasas Trio, Vasas Mezőtúr és az elmaradhatatlan Anti Red Front DVSC lepedőjük. A csapatok bevonulásakor egy látvánnyal próbáltak kedveskedni a fiaiknak, melyben elszórtan emeltek fel piros és kék kartonokat, valamint egy üzenetet: "Ti a szívetekkel, mi a hangunkkal! Győzni fogunk!". A szurkolásukat még pár kisebb lengetőssel színesítették, majd előszeretettel foglalkoztak a még sehol nem lévő Debreceniekkel. A cívis mag közben két tömött nagy busszal szelte a kilométereket, de Füzesabonyban volt egy kis "galiba", így már onnan jelentős késéssel indultak tovább. A Fáy utcába jó 20 perces késéssel érkeztek meg, de szerencsére akkor még elég volt csak jegyet venni, így a 100 ember pár perc alatt a lelátón találta magát. A bevonulás hangos volt, de nem egységes. A meccsből hátralévő időt a két tábor egymás pocskondiázásával töltötte. A szünetben a kor szellemének megfelelően közelebb húzódott egymáshoz a két fél és a karzaton, illetve hátul a placcon volt egy kis ütésváltás a felek között, de a második félidőre lecsitultak a kedélyek. Az angyalföldiek a szurkoláson kívül már nem rukkoltak elő semmivel a második félidőben, csak a vendégeknek címzett rigmusaik skáláját színesítették. Hasonlóan jártak el a debreceniek is, akik szinte alig szurkoltak a kedvenceiknek, csak a hazaiak és a kerítés mellett álldogáló lilák szidalmazása volt terítéken. Közben az Unscarred pár jelzőfáklyát vetett be, amiből lószar se látszott, illetve az egykori Wrong Side tagjai, egy szerintük humorosnak vélt üzenetet feszítettek ki "A falu bikái!" felirattal. A meccs egy gólos hazai győzelmet hozott, de talán ez maradt meg legkevésbé az aznapi találkozóból. Ugyanis a lefújás után még nem ért véget a párharc. A rendőrök a vendégszektor mellé hozott buszokra terelték volna a cíviseket, de azok nem akartak felszállni, aki felszállt az gyorsan leszállt, mert a rendőrök elkezdték csépelni a népet, amibe beszállt az időközben kiérkező budapesti vegyessaláta is, így hatalmas káosz alakult ki az utcán. Igazából mindenkit vert mindenki, volt akit a rendőr, volt akit az ellenfél. Kisebb szaladások, üldözések, a klasszikus 5-en verünk egyet, szóval minden ami belefér, természetesen mindezt átható könnygázfelhőben. Nehezen állt helyre a rend, amelyben kisebb sérülések születtek, illetve két cívist állítottak elő a rendőrök. A kedélyek lecsitulásával a rendőrök azért még befújtak egy kis gázt a buszokba, így ismét csak az utcára kerültek a piros-fehérek. A két előállított felvétele után, rendőri kísérettel hagyták el a fővárost. A rendőrök leválásával egy kocsma lett teljesen szétverve, illetve Hatvan magasságában egy kis szóváltásra került sor az örömlányokra vigyázó társasággal, akik előbb szamuráj karddal és ütővel támadtak a debreceniekre, majd kocsikkal hajtottak a tömegbe, amire üvegzápor volt a válasz. Természetesen ezzel nem lett vége az ügynek a két busznyi renitens a kapitányságon végezte és hajnak 5 felé szabadult. Az egész napos események miatt egy tucatnyi ember ellen indult eljárás különböző "vádpontokban", amelyekben később született ítélet. 

Ilyen volt egy fontosabb találkozó a kilencvenes években, ahol a mind a két fél jó létszámban képviselte színeit és a szócsata mellett nem félt felvenni a harcot az utcán sem. 

 Kép: Ultra Vasas - Vasas Pirates

 Kép: Ultras Debrecen

hancsi78