Hancsi78 - Groundhopper & Collector

Erősítsünk egy kicsit válogatott sálak terén, melyekből újabb 10 kerül fel a képrovatba. A Nagy Britannia sálak érdekes részei a gyűjteményemnek, hiszen a legtöbb labdás sporteseményen külön szerepelnek az Egyesült Királyság labdarúgói, rögbisei, kosarasai, de az olimpia ezalól kivételt képez, így itt közösen játszanak a válogatottak, azaz a sálak is közösek. Az osztrák sálak nem képezték soha jelentős részét a gyűjteményemnek és amúgy sem lelkesedtem a sógorok darabjaiért, viszont az itteni harmadik "Österreich" sál elnyerte a tetszésemet. A lengyel és francia sálak nem jelentenek különösebb díszt a kollekciómban, de nálam kötöttek ki, így be kell mutatnom őket a nagyközönségnek. A Capo Verde sálak viszont annál fontosabbak számomra, hiszen a Zöld Foki Szigetek meglátogatása egy különleges álom beteljesülése számomra. Ezzel a tízzel erősítem most a válogatott szekciót, de szólok, van még bőven raktáron hasonló nyakbavalóból.   hancsi78

East Belfastban járva az Inverary Park stadionja mellett három edzőpálya is található, melyből csak egy volt némileg karbantartva, míg a  másik kettő csak az útmutatón szerepelt pályaként. Az egyes játéktérnek kikiáltott "training fielden" a két kapu mellett még a felfestés is kivehető volt, de ez volt a legtöbb, ami elmondható volt a felszereltségéről. A másik két edzőtér még ennyit sem mutatott magából, csak a szépen vágott gyep jelezte, hogy talán olykor még folynak itt labdás, kapus edzések. A pályák és a környezet összképét nagyban rontotta, hogy a területre rengeteg szemetet hordott ki valaki, amelynek nagy részét érkezésem előtt elégettek, így a szemét helyett akkora már a kiégett gyep rontotta az összképet. A tűz, hamu és korom okozta "sérülés" igazából csak egy pályát érintett közvetlenül, a másik kettőnek csak a megítélését rontotta. Remélhetőleg csak egyedi esettel találkoztam itt 2014 nyarán és azóta nem vált szemétlerakóvá az Inverary Park és körny...

Ebes nem messze van Debrecentől, de nekem mégis 2014-ig kellett várnom, hogy eljussak a Rózsa utcába, ahol az Ebesi KKSE csapata székel. A kiscsapat ekkor élte fénykorát és megnyerve a megyei küzdelmeket az NB3-ban találta magát, de sajnos a piszkos anyagiak miatt nem sokáig élvezhették a Nemzeti Bajnokság légkörét. Ebben az időszakban több száz piros-fehér drukker népesítette be a sportpálya környékét és ha nem is a nagy csapatokkal, de az FTC, DVSC második számú gárdájával találkozhattak bajnoki meccseken. A Rózsa utcai létesítmény egy szépen karbantartott sporttelepnek mutatkozott. A pálya és a kis fedett tribün állapotában nem volt kivetni való, csakúgy mint a klubépületben és a kiszolgáló létesítményekben. A nagypálya mellett egy műfüves kispálya is volt a telepen és mindez szépen körbekerítve a hívatlan látogatók, kósza fotósok ellen. Mivel épp hajnalban jártam a településen, a fényképek nem lettek a legélesebbek, de ez legyen az én problémám. A lényeg, hogy hosszú várakozás ...

Újabb 5x2 sál Angliából, olyan csapatoktól amelyektől már van 1-2, vagy akár ennél több sál is a bírtokomban. Mondhatni ezen 10 sál egyfajta varriációt jelent egy adott labdarúgó klub sálainak választékában, amelyek még nem voltak részei az én kollekciómnak. Charlton, Bolton, Burnley, Crystal Palace és Southampton az 5 csapat amelyek most színesítve lettek. Kölönleges darab nincs közöttük, egyszerűen a szerencsémnek köszönhetem a mostani 10-et, melyek közöl a Burnley sálak tetszenek a színkombinációjuk miatt. hancsi78

Párizsba menni jelenleg nem ajánlatos, legalább is nem tanácsolják az utazási irodák, ami az elmúlt hetek eseményeit figyelembe véve érthető is. Kérdés, lesz e majd valamikor ismét ajánlatos a francia fővárosba látogatni. Én szerencsére 2010-ben már eljutottam a Szajna partjára és hazudnék ha azt mondanám teljesen elvarázsolt. Sajnos a mostani események előszele már akkor végigfutott a városon és igaz minket nem ért különösebb atrocitás az ott eltöltött 4 nap alatt, de letudva a mindenféleképpen látni kívánt részeket alig vártuk, hogy visszatérjünk a számunkra kellemesebb angol környezetbe. Ebből a kirándulásból származó stadion látogatásaimat már közzé tettem a blogon, egyetlen egy pályával vagyok még adós, nevezetesen az AFAC Sports Atlétikai és Labdarúgó Stadionnal, illetve a mellette álló sportcsarnokkal. A sporttelep nívós környezetben van kialakítva, szinte az Eiffel torony tövében, a Szajna partján. Ennek függvényében a képeket is a magasból csináltam, akárcsak annak idején ...

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egy olyan korban születtem és nőttem fel, amikor meccsre járni, szurkolni még nem volt bűn, sőt egy olyan felhőtlen szórakozást jelentett a kilátogató több ezer szurkolónak, amihez fogható érzés azóta se kerített hatalmába. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az éppen szárnyait bontogató szervezett magyar szurkolói élet aktív részese lehettem, így olyan élményekkel lettem gazdagabb, amit egy mai fiatal már sajnos megálmodni sem képes.  Szerencsésnek mondhatom magam, mert a magyar labdarugó posványban, egy olyan csapatnak szurkolhatok, amely csak pár évenként ért fel a csúcsra (ami akkor a magyar NBI-et és a bennmaradást jelentette), de az én időmben lett nagy csapat, többszörös magyar bajnok, kupagyőztes és nemzetközileg "jegyzett" gárda.  Szerencsésnek mondhatom magam, mert a labdarúgás mellett a klubom egy olyan szakosztállyal is rendelkezik, amely magyar és nemzetközi sikereket hozott a városnak, a klubnak és nekünk szurk...