Edinburgh sálak

Sokáig egyetlen sálam sem volt Edinburgh városából, ami azért meglepő, mert a Hearts és a Hibernian nem számít olyan kiscsapatnak Skóciában, még ha a galasgowi óriások mellé nem is érhetnek fel. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is nagyon hajtottam ezeket a sálakat, csak vártam a megfelelő pillanatra, amikor végre elmondhatom, hogy én is büszke tulajdonosa vagyok ezen kellékeknek. Két intenzív évnek köszönhetően lett is két Hearts és 3 Hibernian sálam, sőt a szerencsémnek köszönhetően egy Spartans sál is becsúszott, így immár hat nyakbavalóm van a skótok fővárosából.

hancsi78

2012 Olimpia - Edinburgh

2012-ben nagy volt a nyüzsgés Nagy Britanniában és minket is elragadott ez a hév, így Anglia után Wales és Skócia gyönyörű tájait és városait látogattuk meg. A skót fővárosba is eljutottunk, és a főbb stadionok mellett jutott idő a kastély és még számtalan látnivaló megtekintésére. Mivel az olimpia nem csak Londonra korlátozódott, így Edinburgh városában is akadtak események. Az Olimpiai Karikák kisebb-nagyobb kivitelben felfedezhetőek voltak több ponton is, de sok parkban a virágkompozíciókat is a nagy eseménynek szentelték. Ezt láthattuk mi is, így London után itt is részesei lehettünk egy csöppet a játékoknak.

hancsi78

Hancsi78: Stadion "legek"

20 év távlatából elérkezett az idő, hogy áttekintsem az általam meglátogatott stadionok, sportcsarnokok garmadáját, és amolyan statisztika gyanánt megnézzem, melyek a legnagyobbak, a legszebbek vagy csak a legkedvesebbek. Azt is górcső alá veszem, hogy szülővárosomból (Debrecen) kiindulva melyik általam meglátogatott stadion esik legmesszebbre, legészakabbra, legnyugatabbra és így tovább. Mindezt a 2014-es évvel bezárólag.

A legtávolabbiak:

2009-ben Fuertaventurára utaztunk családi vakációra. Az egy hét alatt felfedeztük magunknak a nyaralóhelyet, és közben az egész szigetet. Így jutottunk le a déli részre, ahol egy tengeralattjáró túra után Morro Jable nevezetű településen a helyi stadiont is megtekintettem, ami így elnyerte 2015-ben a legnyugatabbra és egyben legdélebbre meglátogatott stadion „hancsi78 díjat” is. Sőt a 4.665 kilométeres távolságával a legmesszebbre is a Kanári-szigeteki pálya volt Debrecentől. 

2012-ben jutottam el legészakabbra, és a dolog szépsége, hogy tényleg csak a stadion miatt érkeztem Inverness városába. Mindezt már kitárgyaltam a megfelelő bejegyzésben, így most csak tényként állapítom meg, hogy a Caledonia Stadion, 2015-ig az a létesítmény, melyet legészakabbra láttam.

2005-ben kiesett a DVSC a Bajnokok Ligája selejtezője során, de még volt esélyünk az akkor még UEFA Kupa néven futó második számú európai sorozatban. A sors az ukrán Sahtyor Donyeck csapatát hozta az utunkba, mi pedig már robogtunk is vonattal a keleti végekre. Ennek a túrának köszönhetem a legkeletibb "szentélyt" az Olympiysky Stadion személyében. A dolog szépségét emeli, hogy kedvenc csapatom meccsét tekinthettem meg, az azóta már elhagyott lelátók alatt.

A legnagyobbak:

Következzen most az általam meglátogatott legnagyobb 20 stadiont, amelyek mindegyike összeköthető a focival, de nem mind funkcionál kizárólagosan labdarúgó stadionként. Sok közülük nemzeti vagy olimpiai stadionnak épült, így az atlétika mellett a rögbi is gyakran otthonra lel néhány méretes stadionban. 2006-ig jószerivel csak a csapatommal utaztam Európában, majd 2007-től jöttek a stadion vizitek. A „gyűjtemény” innen ugrott meg igazán, hiszen amerre jártam mindig lencsevégre kaptam előbb a nagyobb és híresebb, majd később minden stadiont. Mindközül a legnagyobb a londoni Wembley, amellyel 2007-ben kötöttem szorosabb ismeretséget, majd 2010-ben a magyar válogatott fellépését is megcsodálhattam a falak között. A római Olimpiai Stadion még 2003-ban került fel a térképemre, amikor egy dél-olasz nyaralás során álltunk meg a fővárosban és tettünk egy kanyart a stadion irányába. A milanói San Siroban 2006-ban jártam és egy AC Milan – US Palermo meccs szerepelt a programban. A Twickenham Stadion az angol rögbi válogatott otthona és 82.000-es befogadó képességével épp csak lecsúszik a dobogómról. Az ötödik helyre a párizsi Stade de France futott be, majd a 2012-es londoni olimpiára épített stadion éri még el a 80.000-es álomhatárt. Aztán a cardiffi Milleneum Stadion jön a 74.500-as székszámával, majd a skótok két stadionnal (Murrayfield Stadion, Celtic Park) és az ágyúsok Emirates Stadionja lépi át a 60.000-es szintet. Aztán nemzetünk büszkesége, a lassan lebontásra ítélt Puskás Ferenc Stadion következik a maga 56.000-es befogadó képességével, ahol még a kilencvenes években vizitáltam először.  Majd ismét a skótok jönnek két 50.000 feletti (Hampden Park, Ibrox Stadion) szentéllyel. Az első húszban a Tottenham stadionját kivéve csak negyvenezer feletti létesítmények férnek be, melyből kettő Londonból, kettő pedig Liverpoolból erősíti az én első húszamat. Firenze, Genova és Párizs is ad (még)egy stadiont a listára.

1 - 2007:   London   -   Wembley Stadion:   90.000

2 - 2003:   Roma   -   Stadio Olimpico:   82.992

3 - 2006:   Milano   -   San Siro:   82.955

4 - 2012:   London   -   Twickenham Stadion:   82.000

5 - 2010:   Paris   -   Stade de France:   81.388

6 - 2012:   London   -   Olympic Stadion:   80.000

7 - 2012:   Cardiff   -  Milleneum Stadion:   74.500

8 - 2012:   Edinburgh   -   Murrayfield Stadion:   67.144

9 - 2012:   Glasgow   -   Celtic Park:   60.355

10 - 2007:   London   -   Emirates Stadion:   60.272

11 - 1998:   Budapest   -   Puskás Ferenc Stadion:   56.000

12 - 2012:   Glasgow   -   Hampden Park:   52.025

13 - 2012:   Glasgow   -    Ibrox Stadion:    50.987

14 - 2010:   Paris   -   Parc des Princes:   48.712

15 - 2009:   Firenze   -    Stadio Artemio Franchi:   47.282

16 - 2009:   Liverpool   -   Anfield Road:   45.522

17 - 2007:   London   -   Stamford Bridge:   42.360

18 - 2006:   Genoa   -   Stadio Luigi Ferraris:   41.917

19 - 2009:   Liverpool   -   Goodison Park:   40.569

20 - 2007:   London   -   White Hart Lane:   36.310

A sportcsarnokoknál egyértelműen London az egyeduralkodó. Az itt felsorolt és általam meglátogatott létesítmények mindegyike több mint 10.000 néző befogadására alkalmas. Az O2 és a Wembley Aréna multifunkcionális, vagyis elég sok mindenre jó a sportrendezvények lebonyolítása mellett is.  Az olimpiára épített Aquatics Centre a vizes sportok kedvelőinek épült, a Basketball Arena a kosarasoknak, míg a mára már lebontott Docklands Aréna főleg a jégkorongozók otthona volt. Az ötödik helyre Magyarország egyik legnagyobb sportcsarnoka a Főnix Rendezvénycsarnok futott be, amely egyben szülővárosom egyik büszkesége is.

1 - 2007:   London   -   The O2 Arena:   20.000

2 - 2012:   London   -    Aquatics Centre:   17.500

3 - 2007:   London   -   Wembley Arena:   12.500

     2007:   London   -    Docklands Arena:   12.500

4 - 2012:   London   -   Basketball Arena:   12.000

5 - 2002:   Debrecen   -   Főnix Rendezvénycsarnok:   8.500

Az egyéb kategóriában a Silverston Circiut az első a befogadó képességet illetően, hiszen 90.000 jegyet tudnak eladni a lelátókra, egy Formula 1-es futamra. Innentől viszont a lóverseny szerelmeseitől jön két pályája, melyből Ascot 80.000, Cheltenham pedig 67.500 nézőt fogadhat. A skót Ayr Racecourse, a majdnem londoni Kempton Park és a Warwick Racecourse pályáira nem találtam hiteles adatokat a befogadóképességüket illetően, de nagyságukból ítélve ez a három pálya fér oda közvetlenül  a dobogó mögé.

1 - 2010:   Silverstone Circuit:   90.000

2 - 2009:   Ascot Racecourse:   80.000

3 - 2013:   Cheltenham Racecourse:   67.500

Ayr Racecourse (2012), Kempton Park (2013), Cheltenham Racecourse (2013)

A krikett stadionoknál ismét Londoné a vezető szerep. Az első helyre a krikett alapkövének számító Lord’s Cricet Ground ért oda, míg mellé a The Oval zárkózott fel. A nottinghami Trent Bridge már nem lépi át a húszezres határt, de így is megszerezte a bronzérmet. Ezután a walesi főváros SWALEC stadionja következik, melyet Sophia Garden névvel is illetnek. Az ötödik helyre a meséiről és katedrálisáról híres Canterbury legnagyobb létesítménye a St. Lawrence Ground került.

1 - 2007:   London   -   Lord’s Cricket Ground:   28.000

2 - 2012:   London   -   The Oval:   23.500

3 - 2009:   Nottingham   -   Trent Bridge:   17.500

4 - 2012:   Cardiff   -   SWALEC Stadion (Sophia Garden):   15.600

5 - 2011:   Canterbury   -   St. Lawrence Ground:   15.000

hancsi78

Skócia - Bowling Greens

Skóciából még adós vagyok 2 bowling green pályával, melyeket még a 2012-es kirándulás alatt fedeztem fel. Az első egy vidéki állomás alatt akadt a horogra, amikor a Dundonald kastélyt vettük szemügyre és a falakról letekintve a város mellett a The Secreary is lencsevégre került. A második viszont már a skót fővárosban várt rám, és a buszra várva sikerült pár képet készítenem a The Royal Mile-on lévő pályáról. Ezzel a két kis szentéllyel zárom a 2012-es skóciai kirándulás 'bowling" részét, mely sorozat remélhetőleg bővülni fog a közeljövőben.

Dundonald - The Secretary:

Edinburgh - The Royal Mile:

hancsi78

Edinburgh

A skóciai kirándulásunk elején érkeztünk Edinburgh városába, mely ugye a skótok fővárosa és történelmi múltja kötelezővé tette számunka a megtekintést. A kocsi gyors letétele után helyi autóbusszal vánszorogtunk be a központba, majd gyalog folytattuk az utunkat a helyi nevezetességek felé. Mivel nem éppen sík területre épült a város, hamar kifáradnunk, de az sem segített hogy az olimpia utózöngéje és az épp kezdődő Edinburgh fesztivál miatt még mozdulni is alig lehetett a belvárosban. A tömeg módszeres leküzdése után szintén helyi busszal "száguldottunk" a kikötő felé, ahol a Britannia megtekintése szerepelt a programban, de külső és belső okok miatt ez végül meghiúsult. Visszafelé megálltunk az Easter Roadon és megtekintettük a Hibernian FC zöld-fehér épületét, mely egy klasszikus brit stadionnak felel meg. Sok extrát nem is nyújtott, igaz alaposan nem is lehetett körbe járni, mert a főbejáraton és a shopon kívül minden kerítéssel volt körbevéve, így kíváncsi szemeimnek ezúttal meg kellett elégednie a külső látvánnyal.

Easter Road (Hibernian FC):

A helyi zöld-fehérek után ismét az álmosító helyi buszjárat következett, mely a 200 méterenkénti megállóknak és a délutáni csúcsnak köszönhetően több mint két óra hosszan keresztül vánszorgott velünk az Easter Road-tól a reptér melletti parkolóig. A "tortúra" után bepattantunk a kocsiba és a "Da Vinci Kód" (mint film) helyszínének megtalálása után meg sem álltunk a Murrayfield Stadionig. Természetesen ekkora már szakad az eső, így a monstrum megtekintése közben sikerült szépen eláznom. Szerencsémre a létesítmény nem zárkózik el a látogatók elől, sőt mindezért még pénzt sem kérnek, így az eső elől a fedett lelátóra menekültem és megcsodáltam belülről is a stadiont. A stadiont, mely 1925-ben nyitott és 1995-ben esett át egy nagy felújításon. A Murrayfield a skót nemzeti rögbi válogatott otthona, de itt játszik a Murrayfield Warriors FC illetve olykor a Hearts is kibérli egy-egy fontosabb találkozóra.

Murrayfield Stadion (Murrayfield Warriors FC / National Rugby Team):
 

Innen elsőnek gyalog próbáltam átverekedni magam a Tynecastle Stadionig, de az útlezárások, forgalomelterelések és az a tény, hogy még mindig szakad az eső visszajuttattak a kocsihoz, így a10 perces sétából, pár perces kocsikázás lett. A Gorgie városrészen elhelyezkedő létesítmény nem mutatott magából sokat, hiszen a városi riválishoz hasonlóan  a Tynecastle-nak is csak az egyik oldala megközelíthető "szünnapokon". Ez természetesen a főbejárat oldala volt, így én is innen próbáltam elkapni pár jó felvételt és átérezni egy kicsit a skót futball "feelinget". Az eső persze nem adta fel és majdnem este lévén a shop sem volt már nyitva, így visszatértem a kocsihoz és száguldottunk is Irvine-be ahol a szállásunkat foglaltuk.

Tynecastle Stadion (Heart of Midlothian FC):

hancsi78