Sálak a "KOP"-ból

A Liverpool FC csapatát kicsit kiemeltebb figyelemmel kísértem eddigi életem során, mert az egykoron szenzációs "KOP" bizony kiemelte őket a nagy angol "átlagból". Aztán volt egy közös BL meccsünk és a mítosz köddé vált, nincs ott már szenzációs szurkolás, csak színház.........de most nem ez a lényeg, hanem a sálak. Az ismerősi körben rengetegen szorítottak, szorítanak a Liverpoolért és a színegyezőség miatt rengeteg szurkolótársam horda is a "liverpudlik" nyakbavalóját. Én nem tartoztam közéjük, de előszeretettel gyűjtöm ezeket a sálakat is, így mára már kilenc tartozik "hozzám". Ezek többsége igen csak koros darab, de akad két olyan ami az egymás ellen vívott BL meccsre készült. Az egyik legjobban "elcseszett" sál is innen kerül ki, nevezetesen a Liverpool Holligans. Igen nem csak én írtam el most, hanem a sál készítői is a gyártásnál. :) :)

hancsi78

DEAC

A kétezres évekre nem sok meghatározó debreceni labdarúgó csapat maradt talpon. A DVSC mellett csak a DEAC büszkélkedhet azzal a ténnyel, hogy a klub száz éves történettel rendelkezik, sőt mi több stadionja a legrégebbi a városban. Az Egyetemi Sporttelepet ugyanis 1926-ban vehették birtokba a sportolni vágyók és azóta ugyan kisebb-nagyobb változásokon átesett, de még mindig áll és jobban pattog rajta a labda mint valaha. A DEAC egyetemi csapata mellett jelenleg a DVSC II is a Dóczy József utcában játssza hazai meccseit így meg van terhelve a létesítmény rendesen. Én sokat nem jártam a sporttelepen hiszen se a második csapat, se a DEAC meccseit nem látogattam, látogatom rendszeresen, így csak 1-2 MK találkozón vagy kiemeltebb másodosztályú meccsen tettem tiszteletemet.

Aztán elkapott ez a stadion látogatási mizéria és 2009-ben úgy gondoltam a többi, még álló debreceni stadion és sportcsarnok mellett a DEAC pályára is kilátogatok és kattintok párat a gyűjtemény számára, meccs nélkül, csak úgy "pőrén" a lelátókról. Az eredmény a "képek" között látható én meg csak remélni tudom, hogy 5-10-20 vagy akár 50 év múlva is állni fog ez a "történelmi" létesítmény.

hancsi78

Diósgyőr

Magyar sálak közül és a Debrecenieket kivéve Diósgyőr az egyik csapat ahol majdnem tíz sál is a birtokomban van. Az első piros-fehér nyakbavalóm még abból az időből származik amikor jó kapcsolatot ápoltunk a diókkal és csere útján került a kezembe. Aztán mikor megromlott a viszony a táborok között, a személyes kapcsolatok még fennmaradtak és így még sikerült pár cserét alkalmaznom, de olyan is volt amit ajándékba kaptam. Kétségtelen nem teljes a gyűjtemény és valószínűleg nem is lesz az soha, de az egykori jó kapcsolatra emlékezve a miskolci nyakbavalók mindig is többet jelentenek nekem mint a többi magyar csapat termékei.

hancsi78

Staines

Staines-upon-Thames városában 2011-ben vizitáltam és ha már arra jártam persze hogy elkocsikáztam a helyi pályákig. Az első a sorban a Wheatsheaf Park létesítménye volt, mely a helyi Staines Town FC otthona. A stadion igen pofásan mutatott, ami mostanság lezajlott felújításra utalt és így szépen kikenve-kifestve tényleg jól nézett ki. A fedett tribünnek helyet adó lelátó rész egyben egy hatalmas fitness központ hátulja is, ami természetesen magába foglalta a klubépületet is. A többi részen nem voltak komolyabb lelátók, de azért így is kellő gonddal voltak kialakítva az állóhelyek és itt is minden újszerűnek hatott. A pálya meglátogatása "pozitív" töltetű volt számomra és igaz sokkal jobban szeretem a régi tribünökkel és lelátórészekkel megáldott stadionokat, de egy ilyen kisebb csapat esetében, egy új vagy felújított stadion is igen pozitívan tud hatni.

Wheatsheaf Park (Staines Town FC):

A Wheatsheaf Park után egy másik helyi labdarúgó pálya felé vettem az irányt, igaz itt már előre tudható volt hogy a The Laleham Recreation Ground nem fog akkora élménnyel szolgálni mint a korábban látott társa. Sajnos ez be is igazolódott, hiszen a Staines Lammas FC otthonából nem sokat láthattam, mert egyszerűen le volt zárva az odavezető útszakasz. Így csak a távoli fotózás maradt, na meg a "grundot" jelző tábla megtekintése, aztán irány tovább.....

The Laleham Recreation Ground (Staines Lammas FC):

hancsi78

WHU sálak

A West Ham csapatának elég nagy respektje van a magyar szurkolói körökben, melyet nem is annyira a csapat, hanem az Inter City Firm huligánjainak tevékenysége váltott ki. Hozzánk is hamar elért a WHU őrület és akik nem egy-egy nagy angol csapatot kezdtek el kedvelni a nagyságuk, sikereik és hírnevük miatt, azok hamar "szerelmesek" lettek a "greenstreetiek" csapatába, pusztán csak szurkolóik miatt. Én nem tartozom ezek közé, habár kétségtelen egy-egy híres vagy hírhedt szurkolótáborral megáldott csapat az én érdeklődésemet is jobban kiváltja. Valahogy így vagyok én a "uniteddel" is. A sálak különböző úton módon kerültek hozzám, párat baráti alapon kaptam megőrzésre (Balu), amit meg nem kaptam azt vettem szimpla boltban vagy piacon, de olyan is akadt amit a stadionban berendezett ajándékboltban sikerült beszereznem. Jelen pillanatban így fest a WHU gyűjtemény, kilenc darab sál, melyből a csíkosak a kedvenceim, főleg a címeres, nem éppen ma kötött darab.

hancsi78

Vasas

Még a kilencvenes évek közepén érkeztem elsőnek Angyalföldre, pontosabban a Fáy utcába ahol a helyi piros-kékekkel játszott a csapatom. Anno nem fogadtak minket nagy barátsággal arrafelé és ha nem a hazaiak akkor más budapesti alakulatok tettél tiszteletüket a vendégszektorban, így volt pár éles és meleg szituáció és hamar kiderült, hogy az angyalföldi nem éppen a legjobban elszeparált vendégszektor. Maga a stadion már akkor elég kopott állapotban volt és mit ne mondjak nem nyerte el a tetszésemet. Ennek ellenére jó párszor megfordultam arrafelé. Sajnos abban az időben még nem koncentráltam annyira a stadionokra, így igen kevés értékelhető felvétel készült a meccsek alatt, az meg egyszerűen eszembe se jutott, hogy csak úgy körbefotózzam a "túrák" helyszíneit. Persze ez idővel változott, mint ahogy a Fáy utcai Vasas stadion állapota és neve is.
2002-ben jött el a változás első szele és megváltozott a név. Ezután mint Ilovszky Rudolf Stadion szerepelt a hivatalos "közleményekben", de a létesítmény állapota nem sokat javult ebben az időszakban. Az új név ugyan kikerült pár helyre, de komolyabb javításokat nem lehetett felfedezni a lelátókon vagy a mellékhelyiségekben. Ekkora a biztonság is feljavult egy kicsit Angyalföldön, így a csatározások inkább az utcára terelődtek. A stadion hangulata viszont ugyanolyan silány maradt mint amilyennek a kilencvenes években megismertem.
A 2010-es év felé aztán komolyabb munkálatokról érkezett hír. Ez a klubhelyiség mellett a lelátók felújítását is magában foglalta. A hazai fő tribün is szépen le lett székezve, sőt még egy "Hajrá Vasas" felirat is belekerült és némi fedél is elkezdte védeni a hosszanti oldal egy részét. A többi lelátó rész is átesett felújításokon, javításokon, festésen és így már egész jól kezd kinézni a továbbra is Ilovszky Rudolf nevét viselő létesítmény. A felújítások után a szurkolók csak a stadionjuk újszerű állapotának örülhettek, ugyanis a aranylábú legények 2012-ben kiestek a második vonalba. A sok megélt "angyalföldi" túra miatt nekem nem is nagyon hiányzik a találkozás, maga a stadion meg főleg, mert felújítások ide, felújítások oda, még mindig nem nyerte el a tetszésem a Vasas SC hazai pályája.

A labdarúgó csapat mellett volt még egy párviadal ahol évtizedekig vérre menő csaták voltak a két fél között és nem csak a pályán, hanem a lelátón is. Sajnos csak volt, ugyanis az angyalföldi kézilabdás lányok, már elég régen az alsóbb osztályok parkettjét koptatják, így egy ideje nem találkoztak a "felek". A Vasas sportcsarnok nem a legnívósabb Budapesten, de azért a célnak megfelel. A pályát két oldalról egy-egy pár soros, "fapados" lelátó veszi közre, de ha valaki nagyon akar, akkor a karzatok mögül is nézheti a meccset, igaz innen csak állva. Ami a lényeg, hogy a küzdőtér be van süllyesztve, így mondhatni mindenki páholyban érezheti magát a mérkőzések megtekintésekor. Igaz ez a páholy néha akadályozza az embert a szabad kilátásban, de hát ha egyszer így tervezték, akkor nekünk így kell nézelődni. A Vasas csarnok sem tartozik a kedvenceim közé mint "épület", viszont remek kis túráink voltak arrafelé, így ha lehet ilyet mondani ide legalább szerettem járni.

hancsi78

Brentford

2007-ben vettem rá páromat, hogy nekünk feltétlenül el kell metrózni a Griffin Parkhoz, hiszen ott a híres Brentford FC stadionja terül el. Mondanom se kell a felvetésem "osztatlan" sikert aratott az általa egyáltalán még csak nem is hallott csapat stadionjának a programba vételéhez. Az út egyszerű volt, csak metrózni és sétálni kellett egy csöppet és már ott is voltunk a stadion lábánál. Sajnos ennél tovább nem is jutottunk, hiszen a bejutás tiltott volt, így a nagyszerű délutáni program abban merült ki, hogy körbejártuk a létesítményt és egy "lyukas" helyen még bepillantást is nyerhettem a lelátókra és a zöld gyepre. Nekem ettől függetlenül még nagy volt az örömöm, hiszen az "érzés" mellett egy szép kötött sállal is gazdagodtam a shopból. A párom viszont csak annak örült, hogy végre indulunk visszafelé London egyik "fő" látványosságától, mely neki nem lett annyira maradandó élmény mint nekem.

hancsi78

Meccs, barátság és emléksálak Debrecenből

Újabb "szerencsétlen" 13 debreceni sál, melyek egy része nem is csak debreceni, mert az adott BL, EL vagy MK meccsre készült. Az első ilyen DVSC sálak megjelenésekor még repestem az örömtől, hiszen a Manchasterből hazatérő Szöszi és Mocsa barátom meglepett két nyakbavalóval is, ami akkor még majdhogynem egyedülálló volt a klub sáltörténetében. Aztán jöttek az eredmények és sorba a nemzetközi meccsek, ami magával hozott egy csomó hasonló "egy meccsre" készült sálat. Sajnos ezek minősége nagyon ritkán éri el a kívánt színvonalat, így ha csak nem akadok bele valahogyan egybe, nagyon nem kutatom ezen darabokat. Persze így is összejött vagy 8-9, mert ami "szembejön" azt nem kerülöm ki, de nagy hiányérzetem egyenlőre nincs, amiért nincs több a kollekcióban.

A Gara emlékére készített sál már egy más kategóriát képvisel, hiszen egy nagyszerű embernek és edzőnek allít emléket egy szépen kidolgozott darabbal. Az én generációmnak különösen sokat jelentett "Lajosbá" munkája, mondhatni együtt lettünk "nagyok", így a sál nagyszerű emlékeket idéz fel a "közös" munkáról.

A szomszédos Nyíregyházi szurkolók "tiszteletére" készített sálak már piacon vannak egy ideje, főleg a selyem nyakbavalók, melyből három színváltozat (fekete, bordó, piros) is készült anno. A kötött kétoldalas széria egy kicsit később jött le a kötőgépről, de még így is egy korosabb darabnak számít. Lassan jöhet is a harmadik generáció. :)

A "barátság" sálak listája elég rövid Debrecenben. Amikor még akad baráti tábor vagy csoport bőven, akkor még nem volt divat ilyesmiket gyártani, amióta viszont már készülnek ilyen nyakbavalók, a barátok száma rövidült le egy csöppet. A KVSC - DVSC kapcsolatot a kolozsvári srácok foglalták emlékbe, míg a SZUD - Boys Bielefeld kapcsolat igazából csak egy közös felvarró egy fekete sálra feltéve. Ezen utóbbi kapcsolatnak van egy komolyabb kötött változata, de ez még sajnos nem került hozzám, pedig elvileg már az enyém!?

hancsi78