Dunaferr Stadion

Dunaújvárosba sokáig csak a sportcsarnokba jártam kézimeccsre, mert a labdarúgókkal nem egy osztályban szerepeltünk, így az Eszperantó úti stadionba megkésve jutottam csak el. A klasszikus régi formáját egyszer sem láthattam, hiszen mire odavetett a sors(olás) már javában bontották és építették a Dunaferr stadiont. Ami érdekes volt, hogy az átalakítások során sem zártak be a kapuk, így a kétezres években úgy vizitálhattunk a vendégszektorban, hogy közben a fél stadion romokban hevert. Aztán szépen felépült a piros-fehér szentély, de nem sokáig élvezhettük az új betonépítményt, mert a friss bajnokcsapat kiesett az első osztályból. A kupában még összesorsolt minket Fortuna, így csaptunk arra egy gyors vizitet, de aztán a Dunaferr beadta a kulcsot és a labdarúgóklub eltűnt a magyar labdarúgó palettáról. Szerencsére egy másik helyi klub új reményekkel már építgette a "karrierjét", így bízhattunk benne, hogy újra lesz első osztályú labdarúgás Dunaújvárosban. Egészen az idei szezonig kellett várni a sikerre és az idei szezonban vizitálhatunk a csapattal az egykori "Sztálinvárosban". Most csak az a kérdés, hogy az MLSZ által bevezetett regisztráció és klubkártya mizéria miatt egyáltalán lesz e aki elmegy Debrecenből a két piros-fehér csapat dunaújvárosi meccsére?  Én nem valószínű, hiszen kártyám sincs és nem csak a két város közötti távot kellene letudnom, hanem vagy 2.000 kilométerrel többet.

Eszperantó úti Stadion:

Dunaferr Stadion:

hancsi78

MTK

A Hungária körúti stadionban még a kilencvenes évek derekán vizitáltam először és nagyon nem fogott meg a nyolcadik kerületi "szentély" kialakítása. Azokban az időkben elég veszélyes volt nekünk Debreceniként Budapest ezen részén járni, lévén a helyi elvetemültek (akkor még ők is többen voltak) sérelmezték pár elkobzott zászlójukat és az idegenben tapasztalható sportszerűtlen fogadtatást. Persze a visszavágáshoz kissé erőtlenek voltak, pedig mi se százasával álltunk az akkor  még fapados hosszanti oldal kopott lelátóján, ahová a vendégszektor kijelölték. Rajtuk kívül a fővárosi nagyok is előszeretettel kilátogattak a kék-fehérekhez, de ők nem a meccsre voltak kíváncsiak hanem ránk, így gyakran többet foglalkoztunk a vendégszektor mellett sátrat verő fővárosi vegyes salátával mint az éppen zajló meccsel. A kétezres években aztán változás állt be minden fronton.  A stadion felújították, a hazaiak nagyon kevesen lettek, a ránk vadászó újpesti és ferencvárosi alakulatok eltűntek és mi is acélosabb létszámban tettük tiszteletünket. Most a stadion rekonstrukciójára koncentrálunk elsősorban, ami szebb lett mint volt, de sajnos csak részben sikerült felújításokat végezni, így a két hatalmas kanyar marad az omladozó szinten, így ide többet nézőt be nem engedtek. A javítási munkák megkezdéséhez kellett, hogy pár meccset nem is engedtek lejátszani, a közben Hidegkuti Nándor nevére keresztelt létesítményben, így volt olyan MTK - DVSC ami zárt kapusra, a sikeredett a lelátók rossz állapota miatt. A két hosszanti oldal rendbetétele után már nem volt akadálya a meccsek megrendezésének, így innentől ismét élvezhettük az MTK stadion "negatív" hangulatát. Mivel 2014-ben elkezdték a stadion teljes átalakítását, ezért többet már nem láthatja a nagyérdemű a létesítményt az "eredeti" formájában, de remélhetőleg a kisebb, de modernebb stadion jobban fog passzolni az MTK hosszú és sikeres történelméhez és mi vendégszurkolók (vagy groundhopperek) is nagyobb élvezettel látogatunk majd ki az új Hungária körúti szentélybe.

Hungária körúti Stadion:

Hidegkuti Nándor Stadion:

hancsi78

UÁMK Tornacsarnok - Debrecen

Az UÁMK, vagyis az Újkerti Általános Művelődési Központ tornacsarnoka a következő "csarnokos" bejegyzés témája. A nyolcvanas évek egyik legnagyobb debreceni általános iskolája az Újkertben üzemelt és én szerény személyem is ezen hatalmas komplexum adott évfolyamának, valamelyik osztályában tengette a kisiskolások sanyarú életét. Gyerekből nem volt hiány, hiszen egy évfolyamra nyolc osztály is jutott, így nem csoda, ha az iskola sportcsarnoka és uszodája is teljes gőzzel üzemelt. Természetesen volt sporttagozat is az évfolyamokban, de azon kívül, hogy az oroszórát velük kellett eltölteni, semmi más emlékem nem maradt a nyolcvanas évek sportjáról a falak között. A csarnok akkor modernek számított, igaz a játéktéren kívül másra már nem jutott hely, így aki szurkolni akart a később itt is játszó DVSC II és DVSC III csapatának vagy az ifiknek, az a kapuk mögötti "szőnyegek" tetején vagy az oldalvonal mellett lepakolt szimpla tornapadokon tehette meg. Én egyetlen meccset nem láttam itt, de nemegyszer megizzadtam valamelyik túlbuzgó tesitanár karmai között. A csarnok az évtizedek alatt nem sokat változott sem kívül, sem belül, így ha arra jár az ember majdnem ugyanazt kapja mint 20 évvel ezelőtt.

Debrecen, UÁMK Tornacsarnok:

hancsi78

Pécs

Pécsre még a kezdet kezdetén jutottam el  a Stadion úti Stadionnak nevezett létesítménybe. A két szurkolótábor akkor kibontakozó barátsága ellenére nem múltak eseménytelenül az akkori fellépések, mert nem mindenki vette komolyan a közeledési szándékot. Aztán volt olyan túra, hogy hamar megérkezve egy stadion közeli kocsmában iszogattunk a helyiekkel, éltettük a vidéket és szidtuk a fővárosi alakulatokat, hiszen a két vidéki fellegvár a Budapest ellenességének köszönhette a kapcsolat kialakulását. Ekkor a Déli Front vezette pécsi tábor az egyik legjobb vidéki alakulat volt és ide volt sorolható a mi szerveződő debreceni regimentünk is, így egy komolyabb barátság esetén akár még a nagy fővárosaikkal is felvehettük volna a versenyt. Ebből aztán nem lett semmi, a kapcsolat ellaposodott és évekig nem is hallottunk a másik felől.  A kitekintő után viszont térjünk át a stadionra, amely az elmúlt 20 esztendőben átesett pár változáson, mind "állagában" mint nevében. A szektorok funkcióját is előszeretettel cserélgették a létesítmény üzemeltetői, így a vendégszektor emlékeim szerint három különböző helyen is fellelhető volt és ezzel együtt a hazai tábor is többször vándorolt. A jelenleg Újmecsekaljai Stadion néven futó pécsi szentély megfelel az NBI követelményeinek, van világítás (volt is) és a szektorok nagy része székezett. A befogadó képesség ugyan nem nagy, de a mai magyar valóságban még ez is soknak bizonyul. Nekem soha nem tartozott a kedvenc pályáim közé a pécsi, és ez a többszöri vizitek alkalmával sem változott. Remélhetőleg egyszer itt is felhúznak egy komolyabb stadiont, de ezt csak akkor szeretném, ha mindehhez megfelelő érdeklődés is társul, mert ebben a mai szurkolóellenes hangulatban személy szerint nem szeretnék még több üresen kongó modern csodát látni.

Stadion úti Stadion - Újmecsekaljai Stadion

 

hancsi78

Sóstói Stadion - Székesfehérvár

Debrecen és Miskolc után talán Fehérvár volt az a hely, az a város, az a stadion, ahol a legtöbbet megfordultam a "foci" kapcsán, ami természetesen a két szurkolótábor baráti nexusának volt köszönhető. A jó kapcsolatból adódóan a Sóstói Stadionban nem csak a vendégszektorban fordultam meg egy-egy meccs kapcsán, hanem a hazaiak törzshelyén is, lévén ha volt idő, pénz, lehetőség akkor mentem, mentünk egy kicsit segíteni a Vidista cimboráknak. Én mindig szívesen mentem, hiszen volt mindig miről beszélgetni, volt mit inni és még meccs is akadt, de ha csak nézelődni volt kedve az embernek a város és a környék erre is kiválóan alkalmas volt. A kilencvenes évek közepén vizitáltam elsőnek Fehérváron és akkor még egy nagy betonteknőnek számított a stadion, mely méretével már akkor lenyűgöző volt, lévén akkor már Debrecenben nem akadt valamire való stadion, így minden ami betonból volt, nekem már komoly stadionnak számított. Később ide is elért a stadion rekonstrukciós program és ennek keretében szép sorba leszékezésre kerültek a lelátók, amelyek így még szebbek lettek, lévén a vendégszektor kivételével minden piros-kékben pompázott. Persze minderre csak szakaszosan került sor, így volt olyan időszak amikor a félig leszékezett lelátók között pár szektorban még a beton volt. Napjainkban már szépen, szebben fest a Sóstói létesítmény, de azért még lenne mit felújítani, rendbe tenni a környéken, kérdés minderre mikor kerülhet majd sor. 

hancsi78

Körmend - RSZKI

A kétezres évek elején az ország nyugati szegletébe szólított a kötelesség és pár hétig (hónapig) Körmend vendégszeretetét élveztem, azon belül is a Rendészeti Szakközép Iskola volt az otthonom, határőrségi alap és továbbképzés címszóval. Akkor még élt az a szabály, hogy megfelelő katonai előképzés esetén nem kellett évekig izzadni az iskola padban, így csak egy rövidebb ideig élvezhettem a körmendi napokat. Az iskola, mint olyan rendelkezett egy kisebb sportcsarnokkal, ahol ugyan lelátóknak nem volt hely, de a pálya pont elég volt arra, hogy megizzasszon minket a "kis vörös" tesitanár, aki nem nagyon kímélte a brigádot és edzettünk ész nélkül, hogy kikerülve a határra fitt és erős határőrök legyünk. A teremben fociztunk is olykor, de sok köszönet nem volt benne, mert elég gyenge "muzsikusokat" fújt össze a szél egy brigádba. A csarnok mellett az RSZKI rendelkezett egy saját kis sportteleppel, ami egy nagyméretű labdarúgó pályával és salakos futópályával bírt, plusz pár más kiegészítővel. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy nem a kiképző központ területén, hanem onnan egy kisebb sétára az út túloldalán volt kialakítva. Persze ez nem okozott gondot a magunkfajta sportembereknek, így ha futni kellett egy kis "coopert"  akkor már mentünk is nagy örömmel. A megfelelő gimnasztika és az említett tesztfutás mellett előszeretettel alkalmazták a képzésben a fegyveres futást, így egyszer AMD-vel, egyszer AK-val a kézben, de róttuk a köröket rendesen. A hosszabb kiképzés után, még párszor visszatértem Körmendre, de ezek már csak továbbképzések és vizsgák voltak, amiből akadt bőven a páréves határőr pályafutásom alatt. A csarnok és a pálya ezen időszakban nem sokat változott, kíváncsi lennék most vajon hogy fest az iskola és a hozzá tartozó kiszolgáló "egység".

Körmendi RSZKI Sportpálya és Sportcsarnok:

hancsi78

Sopron

Sopron nem esik közel egy magamfajta debreceni legénynek, de azért szerencsémre sikerült jó párszor eljutnom a "Hűség Városába". Természetesen elsődleges kirándulási alkalmaknak a DVSC Nyugat-Magyarországi fellépései számítottak, de azért sikerült párszor "civilként" is megfordulnom a városban. Sopronnak még a kilencvenes évek közepén sikerült egy csapattal (Sopron LC) feljutnia az NBI-be, de akkor én lemaradtam ezekről a túrákról, így egészen a kilencvenes évek végéig kellett várnom az utazásra, amikor egy újabb csapat (Matáv FC Sopron) kapaszkodott fel a legjobbak közé. Ekkor jött el az első látogatás ideje én meg kíváncsian vártam a találkozást a Káposztás utcai stadionnal, mert előtte csak a tévéből és képek alapján láthattam, milyen is ha az ember az Oláh Gábor utcánál is rosszabb stadionban kénytelen mérkőzéseket megtekinteni. Nem kellett csalódnom, a helyi "fő" stadion elég gyengécske volt, határozottan persze nem állítom, hogy rosszabb volt mint a debreceni "aréna", de fej-fej mellett haladtak a legnívótlanabb NBI-es létesítmény díjáért a kilencvenes évek végén. Szerencsére még időben elkaptam egy látogatással, így legalább van mire visszaemlékezni, még ha kép nem is sok készült akkoriban az ottjártunkról. A kétezres években aztán elérkezett a stadion rekonstrukciós program Sopron városában is és a régi lelátók helyén újakat húztak fel, így a régi Káposztás utcai stadiont felváltotta a Városi Stadion. Viszont  továbbra is csak két hosszanti lelátóval rendelkezett a létesítmény állandó jelleggel, míg a parkoló felől ha szükséges volt mindezt mobil lelátókkal toldották meg, de erre nem sokszor került sor, ha került egyáltalán. Kétségtelen, így már sokkal színvonalasabb képet mutatott a helyi stadion, még akkor is ha a kapu mögötti részen felépített üzletház ront a megjelenésen. Mondjuk ezzel a felállással igen csak egyedi a pálya a magyar palettán. Jelenleg nincs NBI-es csapat a településen, de egy újabb gárdának (Soproni VSE) egyszer talán megadatik, hogy ismét első osztályú stadionná tegye a "káposztás utcát".

Káposztás utcai Stadion:

Városi Stadion:

hancsi78

Bogács

Bogács nekem kimaradt a gyerek és fiatalkori élményeimből, így csak miután érett férfivé léptem elő utaztam el elsőnek a településre. A helyi labdarúgó pálya persze nem maradhatott ki a szórásból, de ekkor már a Bogács KSK nem játszott a faluban hanem a környékre vonult albérletbe. Ez előre sejtette, hogy sokáig nem marad gazdátlan a sportpálya és jöttek is a traktorok, megindult a szántás, majd szépen kiparcellázták a területet. 2013 nyarán már csak pár, a településen kihelyezett információs tábla és az azon lévő térkép mutatta, hogy hol is van, pontosabban hol is volt a Bogácsi Sportpálya. Sajnos a pénz nagyúr, a fürdő közelsége, a terület szépsége vonzóvá teszi a helyet a pihenni vágyóknak és egy labdarúgó pályán elég sok új, bérbe adható házat lehet építeni. Valószínűleg ez történt a Sport utcával is, igaz azóta se jártam utána, hogy mi és hogyan történt, csak annyit tudok, hogy volt egyszer egy labdarúgó pálya Bogácson.

hancsi78

Békéscsaba - Kórház utca

Békéscsaba városában sok éven keresztül minőségi volt a labdarúgás, persze mindezt csak magyar viszonylatban értem, mert nemzetközi szinten sok babér soha nem termett a violáknak. Én még a kilencvenes évek közepén jutottam el elsőnek a Kórház utcába, ahol a BEFC otthona volt kialakítva. A két csapat és főleg a két tábor rivalizálása miatt mindig felfokozott izgalommal indultam neki a Viharsaroknak. A két keleti "óriás" rivalizálása a labdarúgó csapatok mellett a női kézilabdában csúcsosodott ki, így nem kevés adok-kapott volt a két társaság között. A színvonalasabb sportesemények viszont nem a stadionokban, hanem a csarnokokban történtek, lévén utóbbi létesítmények mind a két városban Európa hírűek voltak, míg a labdarúgók szentélyeiről mindez aligha volt elmondható. A Kórház utcában mindössze egy nagyobb beton lelátó volt a kilencvenes években az egyik hosszanti oldalon, ami a szurkolók nagy részét el is nyelte. A túloldalt jóval kisebb volt a düledező stand, de ott legalább tető került a szerencsésebb drukkerek feje  fölé. A két kapu mögötti rész ekkor még szűz terület volt, nem törték fel a gyepet, és lelátókésőbb is csak az egyik mögé került. Részemről inkább hasonlított az egész pálya egy düledező romhalmazra, mint egy első osztályú stadionra. Persze a kritikus szemeim csak most látnak így a múltba, anno semmi bajom nem volt a lelátókkal, igaz akkor komolyabban nem is nagyon érdekelt, hogy melyik stadion hogy is néz ki.Természetesen az évek mólásával a lila-fehérek otthona sem kerülhette el a kisebb-nagyobb felújításokat, így székezések, új lelátó, világítás és hasonló extrák kerültek beépítésre vagy felújításra. Sajnos a két csapat egy jó ideje már nem azonos osztályban szerepel, így az elmúlt években nem volt lehetőségem alaposabban feltérképezni a területet, de remélhetőleg a lilák visszahúzzák a szekerüket az NBI-be és onnantól nem csak a női kézilabdában őrizzük tovább a "nemes" hagyományokat.

hancsi78

Régen látott magyar stadionok

Ismét a korai éveimbe szaladok vissza, amikor még a stadion látogatások nem a pályák lencsevégre kapása miatt volt fontos a számomra, hanem a csapatom idegenbeli fellépéseiért. Ekkoriban nagy hangsúlyt (sőt semmilyen hangsúlyt) nem fektettem a lelátók, a pálya vagy akár a külső homlokzat lefotózására, így inkább az emlékeimre kell hagyatkoznom az akkori körülmények felidézésénél.

Budapest - Sport utcai Stadion:

A nyolcadik kerületben jártam egy párszor, de soha nem a Sport utcai stadion volt a cél ahová érkeztem, helyette a szomszédos Hungária Körúton vizitáltam igen sokszor. A BKV Előre csapatával az elmúlt 20 esztendőben mindössze kétszer találkozott a DVSC, abból is az egyik meccsre Debrecenben került sor. Én sajnos csak a "hazai" meccsünket láttam élőben, így a fővárosi lelátókkal nem kötöttem közelebbi ismeretséget, sőt belülről még egyszer nem láttam a létesítményt. Sajnos ez a hiány még egy darabig éreztetni fogja hatását, mert nincs tervben, hogy komolyabb stadion vizitet tartsak a fővárosunkban.

Tiszakécske - Városi Stadion:

Tiszakécskén egy évig volt első osztályú labdarúgás, így nekem is mindössze egy lehetőségem volt ellátogatni a Városi Stadionba. A nagy eseményre megpróbáltak a város vezetői kicsinosítani a lelátókat, de ez csak részben sikerült. Az egyetlen fő lelátó mellett (új betont és székeket kapott) a stadion többi része eléggé maradi volt, igaz a vendégszektorban még sikerült leönteni pár sor beton lépcsőt. A "kulákok" sokat nem időztek a legjobbak között, így több esélyem nem volt a csapatommal arra járni, de a helyiek se sokáig élvezhették a "minőségi" labdarúgást, hiszen a kiesés után nem sokkal Ceglédre költöztették a csapatot, a stadionból leszerelték a székeket (már ahol volt) és hagyták, hogy az enyészet tegye a dolgát. A településen azóta sincs komolyabb csapat, igazi támogató, így csak az alacsonyabb osztályok, a gyengébb szereplések maradtak hírmondónak a Tisza-partjára. Mi "aktív" túrázók pedig szegényebbek lettünk egy keleti helyszínnel, csak úgy mint az akasztói Stadler Stadion esetében.

Szeged - Városi Stadion:

Szeged városa igen fura helyett foglal a magyar labdarúgó palettán. A focink kialakulása után a vidéki elitet képviselte és ezt a státuszt később sem veszítette el. Sőt, több szegedi csapatának is sikerült a legjobbak között vitézkednie felemás eredményekkel. Aztán a kilencvenes évek közepétől elvesztette a meghatározó szerepét a magyar élvonalban és a második, sőt olykor a harmadik vonalban küzdöttek a szegedi labdarúgók, néha több csapattal is. Ennek köszönhetően nem is jártam Szeged városában labdarúgó meccsen egészen a kilencvenes évek végéig, amikor az összekovácsolt Szeged LC egy fél szezont az élvonalban töltött. Szerencsémre pont délen került sor a találkozóra, így legalább láthattam egy szegedi stadiont a sok közül. Az igazat megvallva nem varázsolt el a létesítmény, egyszerűen nem fogott meg a kialakítása. Valószínűleg, ha nem lennének az évtizedek óta kitartó szegedi ultrák a városban még ennyi figyelmet se szenteltem volna a helyi létesítménynek, de így volt ami különlegessé tegye azt az egyetlen utazást. Bárcsak lenne még lehetőség a városba túrázni. 

hancsi78

Hódos Imre Sportcsarnok - Debrecen

Valamikor a nyolcvanas évek elején mentem ki elsőnek a Hódos Imre Városi Sportcsarnokba, de akkor még sok mindent nem tudtam a létesítmény "igazi" funkciójáról. Viszont nagyon izgatott voltam, mert a 100 Folk Celsius adott Karácsonyi Nagykoncertet a falak között és én már alig vártam, hogy velük és több ezer "rajongóval" együtt énekeljem a "Paff a bűvös sárkányt". Aztán a nagy izgalomból mérhetetlen csalódottság lett, mert a nagy havazás miatt a turnébusz nem ért le Debrecenbe, így az előadás elmaradt én meg a könnyeimmel küszködtem. Akkor még nem tudtam, hogy erre még párszor sor kerül e falak között az elkövetkezendő években, igaz már nem a bánat, hanem az öröm lesz az a hatás ami kiváltja belőlem az érzelmi megnyilvánulás eme fokozatát. A kilencvenes évek elején mindig elképedve figyeltem a DVSC Symphonia menetelését a nemzetközi kupákban, de akkor még a TV előtt, mert a mersz még nem vitt rá, hogy kimenjek a katlanba. Egészen 95-ig vártam a dologgal. Akkor éreztem magamba annyi erőt, hogy fiatal korom ellenére megállhatom a helyem a B középben és végre élőben szurkolhatok Csapó Erikáéknak. Nem kellett csalódnom. Mivel a focipályán tapasztalt hangulat egyből magával ragadott, akkor amit ott, a Hódos falai között tapasztaltam egyszerűen elvarázsolt és magába szívott, pedig a java még csak később jött el. A Gudme és a Larvik elleni meccseken olyan élményben volt részem ami kitörölhetetlen az ember emlékezetéből, érzéseiből. Ezeken a meccseken szinte egybe forrtam a Hódossal. Innentől ha beléptem az ajtón olyan volt mint ha a hazamennék, mindegy hogy előrül vagy hátulról léptem be, ha beléptem a vérem pezsdült. A lelátóra érve egyszerűen kiteljesedtem és alig vártam, hogy szurkolhassak a lányoknak. Szinte mindegy volt, hogy a Magyar Kábel elleni "szuperrangadó" vagy egy nagy nemzetközi meccs érkezett el én mentem, mert ott volt a helyem. A Főnix csarnok megépítésekor kicsit féltem, hogy elveszíti a kedvenc lelátóm a jelentőségét, de erre nem került sor. Szerencsére a DVSC lányai maradtak a jó öreg falak között, így továbbra is pokoli meccseken tudtam ott lenni és szurkolni. Persze nem csak a meccsek miatt emlékezetesek a "falak", itt volt ugyanis a szalagtűzöm és itt volt szinte minden barátomé, rokonomé is. Emellett több koncertnek is helyet adott a csarnok, amiken szintén megfordultam olykor. Az eltelt két évtized alatt párszor változott a létesítmény állapota, így elsőnek a székek lettek lecserélve és a kicsit elhasználódott alkalmatosságokat szép újakkal pótolták és szerencsére a B-szektorba támla nélkülieket szereltek fel. A pálya borítását is felújították párszor, így ezekben az időkben nem is tudott a csapat itt játszani és visszatértünk az első sikereink helyszínére az Oláh Gábor utcába. A külső tér is változott a csarnok előtti aszfalt borítás a szebben mutató térköves burkolat váltotta, ami kisebb tereprendezéssel és "kertrendezéssel" is járt. A csarnok neve is változott hiszen a Hódos Imre Városi Sportcsarnokból Hódos Imre Rendezvénycsarnok lett. Ezen kívül még számtalan kisebb változás is történt a létesítményben, de az alapfunkciója és a kinézete semmit nem változott "Hódosnak" és maradt a debreceni kézilabdázás első számú fellegvára.

Hódos Imre Városi Sportcsarnok

0000

1999

2001

2002

Hódos Imre Rendezvénycsarnok

2005

2007

2009

2013

hancsi78

Magvassy Mihály Sportcsarnok - Győr

A Magvassy Mihály Sportcsarnokba még a kilencvenes évek derekén látogattam el először, mondhatni az első sportcsarnokok között volt ahol vizitáltam a női kézilabda csapatommal. A győri női "handball" szinte együtt emelkedett fel a debrecenivel, de amíg mi a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején voltunk a csúcson, ők napjainkban halmoznak dicsőséget-dicsőségre, nem csak Győrnek, hanem az egész országnak. Amikor az első vizitemet megejtettem a Rába-partjára, akkor fej-fej mellett küzdöttünk a bajnokságban és a kupában, így sose lehetett tudni ki fog éppen győztesen kikerülni a csatákból. Igaz ezen hatalmas küzdelmek mindig azt eredményezték, hogy vagy a Dunaferr vagy a Ferencváros állt fel a dobogó legfelső fokára, mi meg a 2., 3., 4. helyen osztoztunk a győri lányokkal. A csarnok abban az időben teljesen megfelelt az ETO csapatának és szurkolóinak, hiszen a rangadókon rendre elnyelt 2.000 embert, míg a kisebb meccseken csak ennek töredéke árválkodott a lelátón. Mi akár hányszor mentünk volt helyünk, igaz csak 2x-3x voltunk nagy busszal, a többi látogatás kimerült egy vagy két tucatnyi Lokistában, de az is megesett, hogy 2-3 ember volt csak a vendégben. A csarnok nem tartalmaz semmi extrát, legalább is számomra. A két hosszanti oldal megfelelő nézőt tud fogadni, míg a hazai tábornak az egyik kapu mögött van kialakított helye, csak úgy mint a Dunaferr Sportcsarnokban. Jelenleg még mindig ez az ETO csarnok csapatainak az első számú otthona, de már tervben van egy modernebb, nagyobb rendezvénycsarnok felépítése, így a fontosabb meccseket nem kell majd átvinni a nem éppen közeli Veszprémbe és végre otthon vívhatják meg a legnagyobb mérkőzéseiket a Győriek. Remélem még akkor is ilyen jó lesz a csapat, mert debreceniként bizony megtanultam, milyen is az ha "otthon is idegenben" kell meccsre járni vagy ünnepelni.

hancsi78

Dunaferr Sportcsarnokok

Dunaújvárosban megfordultam párszor a "szurkolói" karrierem során, így a Dunaferr Sportcsarnok is sokszor az utamba esett. Elsőnek még a kilencvenes évek végén jutottam el a csajok meccsére, amit aztán  még több utazás követett a kohászvárosba. A női kézilabdás lányaink mióta az eszemet tudom egy osztályban szerepelnek, így nem volt nehéz egymásra találni a két piros-fehér tábornak, mely kapcsolat hol szorosabb, hol lazább volt, de ellenséges soha. Ennek függvényében többnyire sörözni, jókat enni, beszélgetni érkeztünk a Dunántúlra, melyet nem utolsó sorban egy-egy meccs fűszerezett meg. Maga a csarnok számomra csak azért furcsa, mert a sikereiről híres helyi "csarnok csapatok" nagyobb lelátókat is meg tudtak volna tölteni szurkolókkal, de ennek ellenére nem épült másik létesítmény. Ez számomra meglepő volt, mert ha nem a kézisek, akkor a röplabdázók muzsikáltak jól, így sokszor a nemzet "sportvárosát" tisztelhettük a településen a "dunaferrek" remek szereplésének köszönhetően. A nagy hosszanti lelátó mellett a két kapu mögött is van egy-egy kis szektor rész és ami még meglepőbb, a hazai tábor azon kapu mögött helyezkedik el, ahol a vendégszektor van kialakítva, így egy-egy húzósabb meccs igen csak pikáns tud lenni a létesítményben. A csarnok az én "rosszallásom" ellenére áll és virul és a helyi nagy cég visszafogottabb sporttámogatása miatt néha kicsit szerényebben szerepelnek a helyi csapatok,  de azért egy-egy rangadóra még mindig kicsinek tűnik az a fránya egyoldalas lelátó. A Dunaferr Jégcsarnokkal nem állok ilyen szoros kapcsolatban, mert a jégen soha nem kísértük el a debreceni csapatot idegenbe. Csak hazaira jártunk ki néha a boldog kilencvenes években. Ennek ellenére szerepeltünk a falak között, mert egy időben a téli terembajnokság döntőjét itt rendezték, és olykor a DVSC sikeresen bejutott a fináléba. Ilyenkor természetesen a jeget műfűre cserélték és már pattoghatott is a labda és zúghatott a labdarúgó táborok dala a lelátókról.

Dunaferr Sportcsarnok:

Dunaferr Jégcsarnok:

hancsi78

Magyar Sportcsarnokok 2

A magyar labdarúgó stadionok mellett jó pár sportcsarnoknál is megfordultam a kétezres évek végéig, igaz több olyan is volt, amelyben nem láttam meccset. A lényeg, hogy jártam feléjük ilyen-olyan okokból kifolyólag, így most megérettek rá, hogy szerepeljenek a blogban.

Veszprém - Veszprém Aréna:

Veszprémben ezidáig csak átutazóban jártam és egy ilyen alkalommal haladtunk el az impozánsan festő Veszprém Aréna mellet, így volt időm egy kis szemrevételezésre. Sajnos idő híján nagyon nem merültem bele a sportcsarnok tanulmányozásába, de az elsőre is látszott, hogy egy modern és szemet gyönyörködtető arénát álmodtak a Bakonyban a helyi Fotex KC Veszprém gárdájának. A fiúk mellett a női kézisek is felléptek a szentélyben, de komolyabb szurkolóbázis híján ők inkább visszaköltöztek a kisebb, Március 15 utcai csarnokba, ahol családiasabb a hangulat. Azért női kézilabdában is nem egyszer adott otthont a rangos eseménynek az aréna, lévén a Győr Audi ETO KC itt rendezte a Bajnokok Ligája döntőit az elmúlt években. Én még nem láttam meccset ezen falak között, de ami késik az nem múlik, egyszer ennek is eljön az ideje.

Kiskunhalas - ÁMK Sportcsarnok:

Kiskunhalason a Kossuth utcai iskola tornaterme üzemel helyi sportcsarnokként, ahol a KNKSE sokat megélt csapata pattogtatta a labdát hétről-hétre. A halasi lányokkal sokat szerepeltünk egy osztályban, már a kilencvenes évek közepétől, de én elég későn jutottam el a közben ÁMK Sportcsarnok néven üzemelő létesítménybe. Azóta voltam ott párszor, láttam ott néhány éles meccset és a csarnok kialakításával ugyan akadtak gondok, de azért élvezhetők voltak ezek a találkozók A pályát csak egy oldalról övezi egy nagyobb lelátó, míg a kapuk mögött és a másik hosszanti oldalon csak egy korláttal elválasztott karzat van kialakítva, amelyet ha nagyon muszáj akkor teljesen körbe tudják állni egy sorban a szurkolók. Az biztos, a legjobb kilátás ezen karzati részeken van a csarnokban, hiszen a nagy lelátón több akadályozó tényező is nehezíti a meccsek nyugodt megtekintését.

Mezőkövesd - Városi Sportcsarnok:

Mezőkövesden, akár csak Veszprémben a férfi kézilabda az első számú, így a csapatommal soha nem jártam a Városi Sportcsarnokban. Ellenben kívülről megszemlélhettem az épületet, lévén a labdarúgók sporttelepe mellett van felhúzva. A kétezres évek végén jártam elsőnek a városban, amikor is a Magyar Kupában a helyi labdarúgókkal mértük össze tudásunkat, majd pár évre rá egy bogácsi legénybúcsú segített abban, hogy a csarnokot is megtekintsem a matyóknál. Sajnos belülre azóta se jutottam, de ami késik az nem múlik ezen sportcsarnokkal kapcsolatban sem.

Várpalota - Városi Sportcsarnok:

Várpalotán is csak átutazóban jártam, így a főút mellett kialakított sportcsarnokot is csak ekkor figyelhettem meg. Sok közöm ezután sem lett a VBSK csapatainak lelátóihoz, de egy fél évig, heti két alkalommal utaztam el mellette, így nem csoda, ha kívülről már lassan minden porcikáját megismertem. Mivel sokat nem álldogáltunk a létesítmény mellett és be se jutottam egyszer sem, így csak amolyan távoli barátságot kötöttünk, de majd egyszer csak lesz alkalmam alaposabb vizsgálat alá vetni a csarnokot közelebbről és ami még fontosabb belülről is.

hancsi78

Magyar Sportpályák a régmúltból 2.

Ha már így belelendültem az egykori magyar sportpályák taglalásába, íme egy újabb csokorra való abból ahol jártam egykoron.

Létavértes - Debreceni úti Sportpálya:

Létavértesen még a határőr években fordultam meg és nagyon nem vettem figyelembe a Debreceni úton elhelyezkedő sportpályát. Meccset sose láttam ezen határszéli településen, pedig anno megfordult itt az Ultras DSE csapata is megyei bajnoki találkozón, majd a DVSC nagycsapata is fellépett itt a Magyar Kupa küzdelmeiben. Az eseménytelenség miatt nincs is mit regélnem az apró létesítményről, így legyen elég mindenkinek, itt is jártam egykoron, de csak amolyan "szolgálati út" keretein belül.





Nyírbátor - Sport utcai Sportpálya:

Nyírbátor is egy olyan település ahol nem láttam még labdarúgó meccset, ellenben megfordultam a helyi sportpályán, ahol a Nyírbátori FC rúgja a bőrt napjainkban is. A vizit szintúgy mint az előző esetben, még a határőr időkre vezethető vissza, lévén a központ (Határőr Igazgatóság) a városban volt, így elég sokat szaladgáltunk be ezért-azért a kirendeltségünkről. Meccs és egyéb rendezvény híján most se sok mindent tudok feltárni, voltam itt a Sport utcában és remélem majd egyszer vissza is térek és akkor alaposabb beszámolót készítek, a képekről már nem is beszélve.



Nyírbéltek - Nyírbélteki Sportpálya:

Nyírbélteken csak folyamatos átutazó voltam és határszéli településről lévén szó, szintén a határőr időkben száguldottam el párszor a Nyírbélteki Sportpálya mellett. Meccset szintúgy nem láttam a pályán, mint ahogy hosszabb időt sem töltöttem az alaposabb tanulmányozással, így nem csoda ha képek sem készültek megfelelő számban. A hiányt majd mindenféleképpen pótolom és egy nosztalgia körutazás keretében a települést is újra útba fogom ejteni, mert ezen kis szentély megér egy komolyabb tanulmányt.



Álmosd - Álmosdi Sportpálya:

Ha már határszál és határőrság, akkor nem mehetek el szó nélkül az Álmosdi Sportpálya mellett, ahol meccset szintén nem láttam, de stoplisommal érintettem a nem éppen egyenletes gyepszőnyeget, amikor egy kispályás futballkupa keretében a Bagamér HÖK válogatottjával rúgtuk ott a bőrgolyót, elég szerény eredményt elérve a tornán. A pálya kicsit eldugottan fekszik el a település határ felé eső szélén, amolyan erdős, ligetes területen, de igen barátságos környezetben. Amikor megfordultam arra nem nézett ki valami fényesen sem a gyepszőnyeg, sem a pálya többi része, így csak remélni tudom, hogy azóta már jobb körülmények között játszik itt az Álmosdi Hajdú SE.

Hajdúnánás - Hajdúnánási Sporttelep:

Az előzőekkel ellentétben Hajdúnánásnak semmi köze a határőrségnél eltöltött éveimhez, így itt nem ezen okból kifolyólag fordultam meg a településen, hanem a Diósgyőri VTK csapatát kísértük el a barátság jegyében, még a kilencvenes években, a második vonalban. A sporttelep akkor elég ütött-kopott volt, de a rossz kinézetett a többszáz miskolci és debreceni drukker ékítette fel zászlókkal, füstökkel és remek szurkolással, hiszen ekkor már a DVTK erősen az NBI felé orientálódott. A diósgyőri tábor fellépése felejthetetlen volt a nap folyamán, ellenben a meccs és a sporttelep nem hagyott mély nyomokat bennem.


hancsi78

Magyar Sportpályák a régmúltból 1.

Régen nem szenteltem annyi figyelmet egy-egy sportpálya vagy stadion fotózásának mint manapság. Ha komolyabb túrán voltam, nagyobb várost és stadiont látogattam meg, akkor kattogtattam a masinát, de ha más volt a program, kisebb volt a tét vagy a létesítmény, akkor bizony nem a fotózásé volt a főszerep. Ma már másképp van. A kisebb pályák sokszor értékesebbek, érdekesebbek számomra, így ha tehetem mindig csinálok bőven felvételt, hogy mindez megmaradjon nekem és az utókornak: hogy lám itt is jártam egyszer vagy többször és akkoriban így nézett ki ez a sporttelep és az a "szépzöld" gyep. A régi, kisebb jelentőségű pályákat most úgy kellett felidéznem az emlékeimben és ami még nehezebb munka volt, úgy kellett előbányásznom pár értékelhető fotót, hogy valamivel legalább vissza tudjak mutatni ezekre az időkre és a régi találkozásokra.

Ágfalva - Ágfalvai Sportpálya:

Ágfalván csak azért köthettem ki, mert a soproni drukkerek egy időben mindig meginvitáltak minket debreceni szurkolókat az éves focitornájukra, melyek többsége az Ágfalva KSK sportpályáján volt lebonyolítva. Sikerünk nem sok volt a Nyugat-Magyarországi helyszínen, de azért mindig jól éreztük magunkat, köszönhetően a remek szervezésnek. A pályáról sok minden nem maradt meg, jártam itt is, készültek fényképek is. Majd ha legközelebb arra járok, komolyabban átvizsgálom az Ágfalvai Sportpályát, addig viszont marad ennyi emlék és pár kósza felvétel.

Bagamér - Bagaméri Sportpálya:

Bagamérban még akkor ismerkedtem meg a helyi sportpályával, amikor ott teljesítettem katonai szolgálatot büszke határőrként. Sajnos akkor már nem használták a létesítményt semmire és nyakig érő gaz, illetve ostromállapot volt csak a környéken. A Bagaméri Petőfi SE is rég beadta a kulcsot, így nem is nagyon volt miért karbantartani az egykori falusi szentélyt. A határőr évek elmúltak, az emlékek megmaradtak és csak remélni tudom, hogy egyszer a Bagaméri Sportpálya is visszanyeri régi fényét és az elévülés helyett újra a labdarúgásé vagy legalább valami szabadidős tevékenységé lesz a főszerep.

Demecser - Demecseri Sportpálya:

Demecserben életemben egyszer voltam, akkor is csak a DVSC nyári edzőmeccsére ruccantunk át két kocsival, így maradhatott némi emlékem és fogalmam a helyi sportpályáról. Azóta se jártam arra, így azt se nagyon tudom mi a helyzet a Demecseri Sportpályával vagy a helyi labdarúgással. Amikor ott voltam jól elbeszélgettünk a helyiekkel a magyar foci akkori helyzetéről, ami már akkor is gyalázatos volt és azóta csak rosszabb lett. Remélhetőleg mindez nem igaz a helyi sportéletre és ők legalább azt a színvonalat képesek fenntartani amit én jó pár évvel ezelőtt láttam a Demecser FC háza táján.

Felcsút - Felcsúti Sportpálya:

Felcsút egy igen érdekes kis hely hazánkban. Futball "nagyhatalomnak" egyáltalán nem mondhatnánk, de miniszterelnökünk tett róla, hogy mégis bekerüljön az apró település nem csak a magyar, de mondhatni a világ futballjának vérkeringésébe. Anno a Magyar Kupában akadtunk össze Orbán Viktor csapatával és akkor vezető politikusunk még aktívan rúgta a bőrt a csapatban. Így kerültem én Felcsútra és néztem meg magamnak az akkor még az egyszerű Felcsúti Sportpálya néven futó létesítményt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a megyei bajnokság helyett az NBI-ben, a Puskás Akadémia FC rúgja a bőrt és mindezt immár az új Pancho Arénában. Na de ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk még a múltnál és az én első felcsúti fellépésemnél. Az akkori sportpálya is már messze kimagaslott a környékbeli és a csapattal egy kategóriájú klubok otthona közül, így mi is csak pislogtunk a pár soros székezett lelátó, a világítás, a klubház, a VIP club látványától. Az összképen csak a szemben lévő kukorica föld rondított bele, na de valljuk be őszintén a kukorica még mindig közelebb áll egy falusi pályához, mint a mostani szentély amibe az egész falut bele lehetne pakolni háromszor. 

Hortobágy - Petőfi-téri Sportpálya:

A Hortobágy közelsége miatt elég sokszor jártam a kilenclyukú hídnál, de egyszer sem jutott eszembe a régmúltban, hogy készítsek pár képet a helyi sportpályáról. Pedig anno még gyerekként fociztam is rajta, igaz nem hivatalosan csak a suli válogatottjával az éves Hortobágy  Kupákon. Aztán valahogy feledésbe merült a hortobágyi foci, a pálya beleolvad a környezetbe és szinte nem is volt észrevehető, hogy egykoron itt is rúgták a bőrt nagy elánnal. A Petőfi-téri Sportpályából nem sok minden tűnt ki a kétezres évek elején, talán csak a gaz ami megemlíthető. Kérdés, hogy lesz e itt egyszer valaha, újra helyi labdarúgás?

hancsi78

Újpest

Valamikor a kilencvenes évek közepén jutottam el elsőnek a Megyeri úti Stadionba. Egyedül, vonattal keltem útra és ez csak azért volt nagy szó mert Budapestről nem sok fogalmam volt akkoriban, így benne volt a pakliban, hogy meg sem találom a "Dózsa" szentélyét. Tizenévesen persze a szülők azt se tudták merre járok, de hát ultra voltam, mennem kellett. Még akkor is ha a többiek nem nagyon akartak elindulni, lévén a korábbi meccseken a lilák nem kímélték a magamfajta cívis drukkereket. Nekivágtam pár szendviccsel és nagy izgalommal, hogy felfedezzek valami újat, valami izgalmasat. A nyugati pályaudvartól metróval és buszokkal próbáltam operálni és szerencsére adtam magamnak elég időt, így belefért 1-2 rossz útra térés, de így is már két órával a meccs előtt megvettem a jegyet és megkerestem a vendégszektort. Mivel a biléta pont a másik oldalon sikerült beszereznem, így szépen körbe kellett sétálnom a létesítményt, de nem volt gond, nagyon nem hirdettem, hogy honnan jövök, így simán elfoglaltam a helyem a debreceni drukkereknek kijelölt helyen. A külső "borítás" annyira nem fogott meg a Megyeri úti stadion kapcsán, de azért belülről már egészen pofásan hatott, még akkor is, ha már látszott az idő vasfoga bizony kikezdte a lelátók beton alapzatát, a kerítést, és összességében mindent. Az omladozó betont érezhettük saját bőrünkön is, mivel a körbe ránk vicsorgó hazaiak néha megkínáltak 1-2 kisebb-nagyobb darabbal. Mi sokat nem tehettünk ellene, alig 25-en üldögéltünk szétszórva a lelátón és a szervezettségnek a legkisebb jelét sem mutattuk. Kaptunk vagy négy gólt, így az első élményeim eléggé negatívak voltak Budapesttel, a IV. Kerülettel, Újpesttel és a Megyeri úttal kapcsolatban. Aztán még visszatértem párszor, de már nem egyedül, jöttek velem a srácok is, így volt amikor hatan, volt hogy kicsit többen (akár 30-40-en) is felmerészkedtünk a violákhoz. Egy közös volt benne, egyszer sem tudtunk kiemelt létszámban a Megyeri úton vizitálni. Aztán jött a stadion rekonstrukciós program és Újpesten az elsők között vágtak bele a fejlesztésekbe. A stadion maradt a régi helyén, de a lelátókat, a pályát teljesen felújították és ami lényeges teljesen leszékezték és befedték. A székek színhatása miatt hamar a "Barbi" becenévvel illeték az ellenfelek, pedig hivatalosan Szusza Ferenc után keresztelték el a stadiont. A befedés sem sikerült tökéletesre, ugyanis a tető nem védi meg az összes szurkolót az eső vagy hó kíméletlen hatásaitól és az alsó sorok bizony áznak és fáznak egy esetleges teltház és szélsőséges időjárás együttállása esetén. Mindenesetre az új létesítmény szép lett, jó lett és mi is kiemeltebb létszámban kezdtünk el érkezni az új lelátókra, ami nem annyira az új létesítmény hanem a csapatunk előretörésének az érdeme.

Megyeri úti Stadion:

Szusza Ferenc Stadion:

hancsi78