Dunaújvárosban megfordultam párszor a "szurkolói" karrierem során, így a Dunaferr Sportcsarnok is sokszor az utamba esett. Elsőnek még a kilencvenes évek végén jutottam el a csajok meccsére, amit aztán még több utazás követett a kohászvárosba. A női kézilabdás lányaink mióta az eszemet tudom egy osztályban szerepelnek, így nem volt nehéz egymásra találni a két piros-fehér tábornak, mely kapcsolat hol szorosabb, hol lazább volt, de ellenséges soha. Ennek függvényében többnyire sörözni, jókat enni, beszélgetni érkeztünk a Dunántúlra, melyet nem utolsó sorban egy-egy meccs fűszerezett meg. Maga a csarnok számomra csak azért furcsa, mert a sikereiről híres helyi "csarnok csapatok" nagyobb lelátókat is meg tudtak volna tölteni szurkolókkal, de ennek ellenére nem épült másik létesítmény. Ez számomra meglepő volt, mert ha nem a kézisek, akkor a röplabdázók muzsikáltak jól, így sokszor a nemzet "sportvárosát" tisztelhettük a településen a "dunaferrek" remek szereplésének köszönhetően. A nagy hosszanti lelátó mellett a két kapu mögött is van egy-egy kis szektor rész és ami még meglepőbb, a hazai tábor azon kapu mögött helyezkedik el, ahol a vendégszektor van kialakítva, így egy-egy húzósabb meccs igen csak pikáns tud lenni a létesítményben. A csarnok az én "rosszallásom" ellenére áll és virul és a helyi nagy cég visszafogottabb sporttámogatása miatt néha kicsit szerényebben szerepelnek a helyi csapatok, de azért egy-egy rangadóra még mindig kicsinek tűnik az a fránya egyoldalas lelátó. A Dunaferr Jégcsarnokkal nem állok ilyen szoros kapcsolatban, mert a jégen soha nem kísértük el a debreceni csapatot idegenbe. Csak hazaira jártunk ki néha a boldog kilencvenes években. Ennek ellenére szerepeltünk a falak között, mert egy időben a téli terembajnokság döntőjét itt rendezték, és olykor a DVSC sikeresen bejutott a fináléba. Ilyenkor természetesen a jeget műfűre cserélték és már pattoghatott is a labda és zúghatott a labdarúgó táborok dala a lelátókról.
Dunaferr Sportcsarnok:
Dunaferr Jégcsarnok:
hancsi78
