Dunaferr Sportcsarnokok

Dunaújvárosban megfordultam párszor a "szurkolói" karrierem során, így a Dunaferr Sportcsarnok is sokszor az utamba esett. Elsőnek még a kilencvenes évek végén jutottam el a csajok meccsére, amit aztán  még több utazás követett a kohászvárosba. A női kézilabdás lányaink mióta az eszemet tudom egy osztályban szerepelnek, így nem volt nehéz egymásra találni a két piros-fehér tábornak, mely kapcsolat hol szorosabb, hol lazább volt, de ellenséges soha. Ennek függvényében többnyire sörözni, jókat enni, beszélgetni érkeztünk a Dunántúlra, melyet nem utolsó sorban egy-egy meccs fűszerezett meg. Maga a csarnok számomra csak azért furcsa, mert a sikereiről híres helyi "csarnok csapatok" nagyobb lelátókat is meg tudtak volna tölteni szurkolókkal, de ennek ellenére nem épült másik létesítmény. Ez számomra meglepő volt, mert ha nem a kézisek, akkor a röplabdázók muzsikáltak jól, így sokszor a nemzet "sportvárosát" tisztelhettük a településen a "dunaferrek" remek szereplésének köszönhetően. A nagy hosszanti lelátó mellett a két kapu mögött is van egy-egy kis szektor rész és ami még meglepőbb, a hazai tábor azon kapu mögött helyezkedik el, ahol a vendégszektor van kialakítva, így egy-egy húzósabb meccs igen csak pikáns tud lenni a létesítményben. A csarnok az én "rosszallásom" ellenére áll és virul és a helyi nagy cég visszafogottabb sporttámogatása miatt néha kicsit szerényebben szerepelnek a helyi csapatok,  de azért egy-egy rangadóra még mindig kicsinek tűnik az a fránya egyoldalas lelátó. A Dunaferr Jégcsarnokkal nem állok ilyen szoros kapcsolatban, mert a jégen soha nem kísértük el a debreceni csapatot idegenbe. Csak hazaira jártunk ki néha a boldog kilencvenes években. Ennek ellenére szerepeltünk a falak között, mert egy időben a téli terembajnokság döntőjét itt rendezték, és olykor a DVSC sikeresen bejutott a fináléba. Ilyenkor természetesen a jeget műfűre cserélték és már pattoghatott is a labda és zúghatott a labdarúgó táborok dala a lelátókról.

Dunaferr Sportcsarnok:

Dunaferr Jégcsarnok:

hancsi78

Eger - Városi Körcsarnok

Eger városába már gyerekkoromban eljutottam, igaz akkor még nem a sport szeretete hajtott, hanem az Egri Vár látványa, amiért kicsi koromban felettébb lelkesedtem akárcsak a Tokaj-hegy megmászásáért. Sajnos mióta meccsre járok az egri és debreceni sport igencsak korlátozott számban mérte össze tudását, lévén nem azonos osztályban szerepeltek az adott sportágak csapatai. A labdarúgók egy debreceni kupatalálkozót leszámítva évtizedekig nem találkoztak, amikor viszont első osztályú lett az Eger akkor meg a stadionjuk volt alkalmatlan az ellenfelek fogadására, legalább is az MLSZ szerint. Anno női kézilabdában is volt első osztály találka a felek között, de ekkor még én nem jártam Egerben vagyis csak  az említett Egri Várba! A röplabdában pedig a Cívisvárosban nem volt igazán sikeres csapat, így szinte reménytelen volt az Eger - Debrecen párosítás összehozatala, maximum csak ilyen-olyan kupában. A lényeg,  hogy nem tudtam tovább várni és számomra érdekesnek tűnő meccs híján 2013-ban egy bogácsi kirándulásról hazafelé elfordultam a helyi stadion és Városi Körcsarnok felé, hogy legalább lássam csak úgy "pőrén" a két fontosabb létesítményt Dobó városában. Elsőnek a röplabdások szentélyét néztem meg, mely sportcsarnok Dr. Kemény Ferenc nevét viseli és ottjártamkor erős vaskerítés zárt el attól, hogy közelebbi ismeretséget kössünk. A létesítmény zárkózottságának köszönhetően csak közvetett kapcsolatba léptünk és pár külső felvétel után a stadion felé vettem az irányt, ami hasonlóan "hét lakat" alatt volt őrizve.  Azért legalább annyit elmondhatok, hogy végre eljutottam Egerbe és nem csak a várat láttam. Öröm az ürömben, hogy a szezon végére feljutott a helyi főiskolások kézilabda csapata az NBI-be, így ha nem is a nagy csarnokba, de legalább Egerbe szólítja valamelyik csapatomat a sport "istenasszonya", amiről én angliai "száműzetésem" miatt szépen le is maradok!

hancsi78

Paphos

Még 2011-ben jutottunk el Ciprusra (Paphos) egy nyaralás keretében és ha már ott jártunk nem hagyhattuk ki a helyi stadion megtekintését sem. A létesítmény megkeresése és megtalálása sem okozott nagy gondot, igaz idegen környezetben, helyi busszal vágtunk neki a dolognak. A járgányra felszállva és a  sofőrt megkérdezve vágta mit akarunk (igaz nem értette miért), de idejében szólt, hogy akkor ez lenne az a megálló. Jó hogy így tett, mert egyébként elmentünk volna mellette, annyira nem rí ki saját környezetéből. A Pafiako, mondhatni teljesen beleolvad a semmitmondó látványával a semmitmondó környezetbe. Azért leszálltunk, körbejártuk, bementünk, fotóztunk, de sok időt nem töltöttünk a gyönyörködéssel, főleg mert volt vagy negyven fok és a sör és a víz is hidegebb volt a tengerparton.

Pafiako Stadion:

Mielőtt azonban távoztunk volna a betonplaccról, mely csak úgy árasztotta a meleget, belebotlottunk az Aphrodite Sports Hall sportcsarnokban. Ez nem volt nehéz, lévén a stadion egyik sarkán építették fel. A csarnokok nem szoktak szerepelni az elsődleges listámon, de ha már arra jártunk kattintottam párat az éppen renoválás alatt álló "Aphroditi"-ről. Aztán az is kiderült, hogy a helyi röplabda fellegvára a "Hall", ahol a Pafiako Volleyball Team mellett a Dionysos Valleyball Team is püföli a labdát. Innen már egyenes út vezetett a hűs habokba és a napernyő alá, mely kétségtelenül kellemesebb időtöltés volt a negyven fokban, de ha újból kellene döntenem, ismét csak felszállnék arra a helyi autóbuszra.

Aphrodite Sports Hall:
 

hancsi78