Hancsi78 - Groundhopper & Collector

Elérkezett ez az idő is! Ezzel a 10 sállal végre felkerül a blogra az összes magyar sál amivel jelenleg rendelkezem. Kivéve természetesen a debrecenieket és azt a pár darabot ami nemrég került hozzám, de ez a nagy számok törvénye alapján már elenyésző. A lényeg, hogy az elmúlt több mint 10 év alatt "felgyülemlett" magyar sálaim most már a nagyvilág számára megosztásra kerültek a maga egyszerűségében és pompájában. Az utolsó 10 sál, három magyar várost és négy csapatot "tartalmaz". Székesfehérvárról a Cornexi (kézilabda) és a Videoton (labdarúgás) is képviselve vagyon 1-3 arányban, 4 kicsit régebbi darabbal. A sálak mindegyike "barátilag" került hozzám vagy csereként vagy csak a jó kapcsolatunk idején egyszerűen a nyakamba akasztotta valamelyik Vidista cimbora. A lényeg, hogy most már az enyémek. Ékesítik a gyűjteményt és a piros-kék szurkolókhoz fűződő baráti szálak miatt különleges helyen szerepelnek a kollekcióban. A budapesti piros-kékhez már nem fűz ...

Oxfordban elég sokat cirkáltam mostanság, így feltűnt, hogy a város peremének számító Bartonban van egy nagyobb sporttelep, ahol a labdarúgó pályák mellett a gyephoki és bowling szerelmesei is megtalálják a lehetőségeket. Megérkezve nem sokat tétlenkedtem és kezembe véve a fényképezőgépet már bele is vetettem magam a "munkába". A sporttelep bejáratánál egy tábla fogadott a "Barton Community Pavilion" felirattal, valamint tájékozódhattam a helyi lehetőségekről. Az is fel volt tüntetve szép, nagy betűkkel, hogy ez a hely a Barton United FC és a Headington Amateurs FC otthona. Továbbhaladva túl is estem az első meglepetésemen, ugyanis a várt Bowling Green pályát lebontották, így már csak a sík felület volt az ami fogadott. Egy "zöld csodával"  kevesebb van a világon.  Mögötte viszont feltűnt az öltöző és klubház "2in1" épülete, ami nem igen nyerné el a legimpozánsabb épületek versenyének első díját. A centerpálya ( 1 ) ennek a kissé egysíkú épületne...

Bevallom őszintén a DASE pályához az eltelt bő 3 évtizedem alatt nem sok közöm volt. Jószerivel azt se tudtam hogy néz ki, igaz sokat nem is jártam arrafelé. Amolyan "fekete báránynak" számított a szememben. Azt se tudtam, hogy van e köthető aktív csapat a pályához vagy csak az egyetemisták koptatják ott a gyepet. Eme tudatlanságom pótlására elhatároztam, hogy kilátogatok a DASE pályára és készítek pár friss és számomra teljesen új fényképet a sporttérről. A környezet impozáns, melynek alapját az Agráregyetem közelsége adja, de a fás, ligetes határolósáv is dob egy kicsit az összképen. A játéktér már nem annyira meggyőző, de az egész telepre ráférne egy rekonstrukció és gyepszőnyegcsere. Persze a lényeg, hogy még ez a sportpálya is áll Debrecenben, így az egyetemi élet mellett "hivatalos" sportélet is folyhat a szent zöld gyepen. Utána is jártam és kiderült hogy a Debreceni SC csapata mellett a Józsai SZTSE is ezen a pályán fogadja ellenfeleit. Remélhetőleg ez még n...

A pályák megtalálását csak a véletlennek és a késő tavaszi kökénykereső hadjáratunknak köszönhetem. Marlow ezen részén még nem nagyon jártunk eddig, de felfedezve, hogy van arra egy nagyobb park, némi "bozótos", plusz ott a Temze, arra ösztökélt minket, hogy megszakítva eredeti célunkat csapjunk egy kört ezen a területen. A körből egy laza séta lett, egy igen csak vonzó környezetben, aminek csúcspontja (már mint nekem) a Gossmore Recration Ground adta, ahol a Marlow United FC lányalakulata játssza hazai meccseit. A centerpálya nem volt nagy és modern, mindössze két kapu, egy kisebb öltözőszerű épület, egy parkoló és némi mellékhelyiség adta a kiszolgáló egységeket. Igazából ha nincs kinn egy molinó, melyen a lánycsapat hirdeti a hazai pályát lehet soha nem tudom meg kik játszanak itt labdarúgó meccseket. Szerencsére viszont kinn volt a "hirdetés", így ha már kökényt nem találtunk legalább három "plusz" pályával gazdagodott a gyűjteményem. Igaz páromat ez e...

Berkhamsted városában elég sok mindenért érdemes elutazni. Ott van a régi vár, lehet vásárolgatni, de ami a legcsodálatosabb az a tavasszal nyíló harangvirág "erdő" a környéken. Azt nem szabad kihagynia egyetlen arra járónak sem. Én természetesen a helyi látványosságok sorába beleveszem a település sportpályáit is, így a Kitcheners Field megtekintése természetes programnak számít az én "olvasatomban". A sporttelepről már megemlítettem a kisebb berkhamstedi labdarúgó csapatot, illetve van itt még egyéb sportolásra kialakított pálya is mint bowling vagy tenisz. A létesítmény együttes legnagyobb és legszebb részét viszont a kriketterek birtokolják, így az ő "pavilionjuk" az ami mérvadó a területen és ugye ehhez jön még két krikettpálya. A klubházon és az ott kialakított kis "teraszon" kívül nem volt más lelátórész a centerpályán körbe, de ennek hiányát kárpótolta a kilátás, melynek alapját a szemben elhelyezkedő dombok és a rajtuk nyugodtan legelész...

Kalocsa városának vendégszeretetét nem csak a 2001-es Kalocsa FC - DVSC Magyar Kupa kilencven percében élvezhettem, hanem előtte már három hónapig, a kilencvenes években, amikor is a sorkatonai szolgálatom alapkiképzését töltöttem a Városi Sporttelep melletti laktanyában. Anno sokat nem járkálhattunk ki, így a "paprika" városból csak a kaszárnya maradt meg emlékeimben, na meg a betonkerítésen belül lévő laktanya pályája, ahol a helyi Honvédnak kellett volna a gólokat ontania, de ekkora már nyoma se maradt a településen a piros-fehéreknek. Ekkor jobb híján már csak a mi bakancsaink dübörögtek a füvön, nem éppen labdarúgási célzattal.  Aztán a sors úgy hozta, hogy a 2001-es kupagyőzelem után az újabb sorozat első állomása Kalocsára vezetett, ahová a hétköznapi meccs ellenére egy nagy busszal kísértük el a DVSC labdarúgóit. Az út és a meccs kitárgyalása most nem képezi a bejegyzés fő témáját, így maradjunk annyiban egy feledhetetlen túrán és meccsen lehettünk ott aznap. Maga a s...

Lewes mellett többször is jártam az évek során, de valamiért mindig kimaradt, hogy bemenve a városba megtekintsem a The Dripping Panre keresztelt helyi szentélyt. A távolmaradás egészen 2013 nyaráig tartott, amikor megunva a folytonos "kóborlást" a tengerpartról egyenesen a Lewes FC hazai pályája felé vettem az irányt. A stadion megtalálásával nem volt gond köszönhetően a GPS alkalmazásának, de a parkolás már nem volt ilyen egyszerű, lévén csak fizetős helyek voltak a környéken és azok is igen korlátozott számban álltak rendelkezésre. Mivel nem tudtunk más kitalálni, jobb híján a kedvesem a kocsiban maradt, amíg én nekilódultam kamerával a kézben a felfedező körútnak. A létesítmény kialakítása elég furományos, lévén a egy domboldalban található, így a pálya lejtésének elkerülése érdekében mondhatni a fél stadiont beásták a lejtőbe. A főbejárat a dombtetőn volt és itt sikerült pár jónak mondható képet ellőnöm, majd felfedeztem, hogy nyitva egy kis oldalajtó, így gondoltam egy ...

Angliai tartózkodásom alatt Windsor igen csak közel esett az állandó "lakcímemhez", így a város és a királynő nyári rezidenciája mellett volt időm alaposabban feltérképezni a helyi sportegyesületek létesítményeit is. A krikett, futball, rögbi pályák kivesézése után a helyi és környékbeli atletizálok paradicsoma felé vettem az irányt, hogy készítsek pár felvételt a Thames Valley Athletics Centre tribünjéről, mely igencsak forgalmasnak ígérkezett, hiszen a windsori atlétikai pályát használja a Hounslow, Eton, Windsor és Slough atlétikai csapata! Az említett közelség miatt sokat nem kellett kocsikázni és már ott is parkoltam a kialakított várakozó zónában. Sajnos a pályára nem jutottam be, de a szellős elkerítésnek köszönhetően sikerült jó pár képet készítenem mind a pályáról, mind a tribünről. Az utóbbi lelátó volt az egyetlen stand a pályánál, ami a klubház pályára néző részéből volt kialakítva, mondhatni igen ügyes megoldással. A pálya többi részére csak a sportolók juthatta...

Eger városába már gyerekkoromban eljutottam, igaz akkor még nem a sport szeretete hajtott, hanem az Egri Vár látványa, amiért kicsi koromban felettébb lelkesedtem akárcsak a Tokaj-hegy megmászásáért. Sajnos mióta meccsre járok az egri és debreceni sport igencsak korlátozott számban mérte össze tudását, lévén nem azonos osztályban szerepeltek az adott sportágak csapatai. A labdarúgók egy debreceni kupatalálkozót leszámítva évtizedekig nem találkoztak, amikor viszont első osztályú lett az Eger akkor meg a stadionjuk volt alkalmatlan az ellenfelek fogadására, legalább is az MLSZ szerint. Anno női kézilabdában is volt első osztály találka a felek között, de ekkor még én nem jártam Egerben vagyis csak  az említett Egri Várba! A röplabdában pedig a Cívisvárosban nem volt igazán sikeres csapat, így szinte reménytelen volt az Eger - Debrecen párosítás összehozatala, maximum csak ilyen-olyan kupában. A lényeg,  hogy nem tudtam tovább várni és számomra érdekesnek tűnő meccs híján 2013-b...

Twyfordban az idei évben vezetett utam és ha már arra jártam nem lehetett kérdés, hogy megnézem e a Hunter Parkban található sportpályákat vagy ne? A helyi park igen impozáns kis környezet volt és beállva a parkolóba elsőnek a krikettpálya terült el az ember szeme előtt. Ez is tűnt fontosabbnak a helyiek sportéletében, hiszen a klubépület, a tájékoztató táblák mind-mind itt voltak elhelyezve. A pálya kicsit kopottnak tűnt, a felfestés is hiányzott innen-onnan, de a süllyesztésnek köszönhetően a földsáncok amolyan lelátóként funkcionáltak és VIP jelleggel néhol még egy-egy pad is ki volt téve a "domboldal" tetején. A futballpálya már nem volt ennyire szurkolóbarát, ugyanis az előzőekkel ellentétben, a játéktér itt ki volt emelve és három oldalról bizony elég nehézkesnek volt mondható az Otterbourne FC hazai meccseinek a követése. Szerencsére a negyedik oldalon vagy ha úgy jobban tetszik az egyik hosszantin ismét csak volt egy kis földsánc, így innen akár két sorban is követhet...

Egy kis oxfordi kirándulás mellékzöngéjeként jutottam el a Yarnton Roadra Kidlingtonba. A pályát csak második nekifutásra sikerült megtalálni, lévén az első próbálkozás alatt minden segédeszköz csődöt jelentett, így szabad szemmel kellett tájékozódni, de pontos cím és megfelelő térkép híján a nyári felfedező körút nem járt sikerrel. Őszre aztán sikerült pótolni a bedöglött navigációs rendszert és nem is kellett csalódnom, nyíl egyenesen a Kidlington FC szentélye felé irányított. A klubépülethez egy kátyús, sáros mellékúton sikerült beevickélni és már-már úgy tűnt, hogy meccs híján a pályából nem sokat fogok látni, amikor a kedvesem szólt, hogy "néz csak ott van egy rés amin be lehetne lopózni a játéktérre". Így is tettem és a szemfülességnek köszönhetően (ami nem engem dicsért) sikerült készítenem jó pár felvételt a pályáról és a két kisebb, de fedett, székezett tribünről is. Sok időt nem töltöttem a nézelődéssel, mert nem szerettem volna ha valaki azt hiszi valami rosszban s...

A vízi sportok nem tartoznak a kedvenc szabadidős tevékenységeim közé, de mivel Angliában elég nagy kultusza van a habok szelésének, így az utamba akadó evezős, vitorlás, kajakos vagy kenus sport clubok mellett nem megyek el szó nélkül. Már csak azért sem mert itt egy Henley Regatta például igazi népünnepélynek számít és nem csak az oxfordi és Cambridge-i diákoknak, hanem az egész országnak. A mai bemutatóban a Temze kanyargós partjai mellett "evezünk" és bemutatok négy olyan sportegyesületet, melynek tevékenysége szorosan összefügg a vízzel! A bemutatót persze tessenek képletesen érteni, mert azon kívül hogy jártam és láttam, sőt még fotóztam is ezeket a helyeket, mást nem nagyon tudok róluk, csak amit saját két szememmel megtapasztaltam. Marlow egy gyönyörű kisváros a Temze-partján, így aki egy kis vasárnapi pihenésre vágyik annak szívből ajánlott a folyópart melletti parkok valamelyikének a felkeresése, mert egy kis napsütés mellett szépen fellehet töltődni. Aki a sporto...

A White Hart Lane Community Centre felé már többször jártam, de a sportcentrumban nem a most bemutatott All Weather Pitch műfüves pálya az ami szembetűnik, hanem a mellette lévő Riverside Stadion. Annak rendje és módja szerint én se sok figyelmet szenteltem eddig ezen kis pályának, de mivel a sors úgy hozta, hogy még meccset is láthattam a londoni városi bajnokságból itt, sőt még pályára is léphettem eme "szent gyepen" úgy gondoltam megérdemli, hogy felkerüljön a listára mint angliai "stadion". A pálya rendezett, ehhez kétség sem fér!  A körítés, már mint a kerítés szinte teljesen új, a fű, már mint a műfű az elég ramaty, de azért el lehet rajta szaladgálni és még a labda is pattan úgy-ahogy. A játéktér belső hosszanti oldalán egy 3 soros beton lelátó is ki volt alakíva, amelyek lépcsői voltak annyira szélesek, hogy akár hat soros is lehetett volna a "szektor". Szóval majdnem minden előírásnak megfelel, amit egy csapat és egy szurkoló kívánhat. Talán ha a...

Íme újabb hat debreceni, pontosabban DVSC nyakbavaló, mely a szimpla klubsálak egyik szebb szegmensét jelentik számomra. Azt persze tudni kell hogy ezen sálak leköttetéséhez a klub "szurkolói kellékeket gyártó" osztályának semmi köze. Ezen darabokat a szurkolók tervezték és köttették le maguknak, hogy legyen némi szín és változatosság a DVSC, Debreceni VSC vagy Cívisváros feliratú sálakban, mert a klubtól csak ugyanaz a "foss" jön ki lassan már 10 éve! Ja bocs nem, a dátum mindig változik vagy variálnak a PNB, NBI, BL, UEFA Kupa, EL, Kupagyőztes, Bajnokcsapat kiegészítők között.  Na ez a hat nem abból a sorozatból való, amit a bevitt szürke és fekete színek egyből nyomatékosítanak, illetve itt a kiegészítő egy szép hímzés vagy egy frappánsabb szöveg, címer. A lényeg, hogy aki ezzel a hat sállal rendelkezik az méltán lehet büszke hogy DVSC szurkoló, mert amellett hogy hazánk egyik legkiemelkedőbb csapatának szurkol, a "nyakából" igényesség is tükröződik! ...

A nyári Balaton-parti körsétámból (ami csak félkör ha volt) nem maradhatott ki Balatonalmádi sem, így egy bal kanyar mielőtt jobbra fordultam volna és már is ott álltam egy fényképezővel a kezemben a BSE sporttelepe mellett. Sajnos az időpont megválasztása nem volt a legmegfelelőbb, ugyanis a "stadion" éppen üzemen kívül volt, szóval bejutni nem sikerült. Azért fotózni így is tudtam, lévén eléggé szellős a játéktért határoló korlátok, kerítések hada és a Balaton-part egy kicsit fotogénebbé is tette a pályát, mint az amúgy lenni szokott. A sporttelep egy kisebb földhányásba betonozott lelátóval volt ellátva, amely kapott egy kis műanyag borítást, míg a többi részen csak a megszokott korlátot támaszthatta az ember, amolyan állóhelyi "szektorként". Az látszott hogy az alapokat nem most tették le a létesítményben, de azért elég szépen karban volt tartva a környezet, így egy rossz szavam nem lehet a pályával kapcsolatban. Talán csak a főbejáratnál és a klubépületnél volt...

Romsey városában már meg nem mondom hogy jutottam el és az se nagyon rémlik hogy miért is voltunk a környéken. Egy biztos a helyi labdarúgó pályát utunkba ejtettük és jó pár felvétellel gazdagabban tértünk haza. Az rémlik, hogy a labdarúgók mellett a megszokott krikett és rögbi pályák is megtalálhatók a településen, sőt mi több ott is voltunk és fotóztunk. Lehet nem ártana valami emlékezést elősegítő gyógyszert szednem, mert lassan azt is elfelejtem, hogy hol élek. Persze van nekem ilyen emlékeztetőm, amelyek biztos pontjai az utazásaimnak. Pont ezek a stadionok, melyekre szinte mindig emlékszem, így ehhez kötve tudom meghatározni hogy hol is található az adott település és azt hogy a stadionhoz viszonyítva merre is található az amit amúgy "családi programként" kerestünk. Ennek köszönhetően már be is ugrott, hogy Mottisfontnál vizitáltunk, ahol egy szép régi ház mellett a kert is megért egy "misét". Arra persze már nem vállalkozom hogy elmondjam miért is volt olyan ...

Mivel a sport szeretete jött magától, a gyűjtőszenvedély kialakulásához sem vezetett olyan hosszú út. Jószerivel mindent gyűjtök ami a sporttal, a szurkolással kapcsolatos, így hazánk egyik régi kedvelt sport ereklyéinek számító kis zászlókból is akad egy pár a tarsolyban. Főleg debreceni darabok, hiszen ezek állnak hozzám legközelebb, de azért akad itt más magyar csapattól is egy-egy darab, sőt pár külföldi és "ultra" vonatkozású is hozzám került az évek során. Nagy hangsúlyt soha nem fektettem a beszerzésükre, de azért ha DVSC vagy éppen debreceni vonatkozású került a látóterembe arra gyorsan lecsaptam. A kollekció így is elég szegényes alig 25-30 darabom van ezen sportzászlókból, de azért elférnek a polcon, sőt 1-2 darab még ritkaságnak is elmegy! hancsi78

Guildfordban elég sok ilyen-olyan sportlétesítmény van. A megszokott krikett, rögbi, futball pályák mellett a teremsportok, atletizálók is megtalálják a számukra megfelelő lehetőségeket. A The Guildford Spectrum egy hatalmas sport komplexum amiben elég sok minden megtalálható a feetnes termektől, az uszodán át a jégcsarnokig. Ami nekem feltűnt az jégcsarnokként való üzemelése, na nem a korcsolya iránti szeretetem miatt, hanem mert ezen sportcsarnok ad otthont a Guildford Flames HC jégkorong csapatának is. Mondjuk az "ice hockey" se áll oly közel a szívemhez, de azért csak egy csapatsportról van szó, amiben még gólt is kell ütni, szóval a csarnok így megért nekem egy kis fényképezést. hancsi78

Az angliai sálkészletem szinte kimeríthetetlen, mindig jönnek újabb és újabb darabok, de ezt én egy percig nem bánom, mert a labdarúgás otthonából érkező minden egyes nyakbavalót szívesen fogadok. Főleg akkor ha egy régebbi darabról (Arsenal 1994) van szó. A legjobban persze a hiánypótló sálaknak örülök, mint jelen esetben a Birmingham City és a Derby County kelléke, hiszen ezen csapatoktól ezidáig még nem rendelkeztem egyetlen darabbal sem. Aztán ott vannak az olyanok amelyek valamiért megfognak (Reading), meg azok amelyek csak úgy beesnek az "ajtón" (Charlton). Egy a lényeg az angliai sálgyűjteményem már meghaladta a 200 darabot és ha nem figyelek lassan több lesz belőle mint a magyar sálakból, de mivel ez nem verseny, ha így lesz se fogok egy percig sem bánkódni! hancsi78