Milton Keynes

2009-et mutatott a naptár amikor eljutottam Milton Keynes városába, melyről előzetesen nem sok jót tudtam volna elmondani. Sőt csak rossz dolog szerepelt az emlékezetemben, melyből kiemelkedett a híres Wimbledon AFC elköltözése Londonból MK-ba. Persze ez csak annak szúr szemet aki legalább annyira követi a labdarúgó eseményeket mint én és ezen belül nagyon nem szereti, ha tradicionális együttesek tűnnek el a süllyesztőben telephely változtatások és licencjogok eladása miatt. Szóval ilyen előjelekkel érkeztem a városba, ahol elsőnek a 2007-ben bezárt, The Hockey stadiont kerestem fel. Szerencsémre a stadion két nagyobb lelátója még állt, sőt a főtribün még egész jó állapotban volt. Aztán további szerencsémre az épületet felügyelő biztonsági cég alkalmazottja még azt is megengedte, hogy csapjak benn egy kört, így igazán nem panaszkodhattam a kezdetekre. Félig lebontva, kissé gazosan, már nem volt olyan impozáns az angol gyephoki válogatott egykori hazai stadionja, de azért kívülről a fő lelátó és egyben klubház még igen csak odatette magát.

The Hockey Stadion:

Innen a Milton Keynes Dons FC új arénája felé vettem az irányt, mely a város egy teljesen más pontján épült fel és kizárólag a labdarúgó csapat otthonául szolgál. A nem túl fantáziadús Stadion MK-ra keresztelt létesítmény kinézete távolról és közelről is igen impozáns volt, amin csak dobott a fekete szín, ami nem gyakori a stadionok világában. Szóval elsőre tetszett, másodjára viszont rájöttem, hogy túl modern ez nekem, de azért még is több volt benne mint sok új, túlmodernizált stadionban. Sajnos be nem jutottam, mert még egy portást sem találtam, így kívülről szemlélődtem, illetve ahol lehetett bepillantottam a szentélybe. Ekkor még csak a stadion alsó lelátói voltak leszékezve, a további felszerelésre csak később került sor, de igaz ami igaz a helyi drukkerek még így sincsenek annyian, hogy ezt a fél stadiont megtöltsék. Ezután már csak az  őskorinak nem nevezhető belváros megtekintése szerepelt a programban, majd a környékbeli parkok és tavak felfedezése. Összegezve: pozitív csalódás volt számomra a "city" minden tekintetben.

Stadion MK:

hancsi78

Linford Christie Stadion

2007-ben tévedtem London ezen szegletében ahol a 100 méteres síkfutás egykori olimpiai bajnoka is nevelkedett, sőt a mai napon már az ő nevét viseli az atlétikai stadion. Előtte a West London stadion megszólítás szerepelt mindenhol a nagykönyvekben, mint a Thames Valley Harriers AC hazai pályája. Napjainkban viszont otthonául szolgál a PHC Chiswick gyephokisainak, illetve a London Nigerians RFC rögbiseinek is. Ottjártamkor is atletizáltak rendesen, de nagy erőkifejtést nem okozott bejutni a belső térre, így onnan is fotózhattam párat. Bejutva nagy csodát nem láttam (igaz kívülről még semmitmondóbb az egész), így egyedül csak a név az, ami igazán megmaradt az emlékezetemben, a többi eléggé felejtős volt.

hancsi78

Egy kis krikett

2012-ben elég sok helyen jártam Angliában, így óhatatlanul is számos sportpályába botlottam eldugott kis településeken és kisebb városokban. Ennek köszönhetően ma több krikett pálya kerül megosztásra, melyek nem szerepelnek a "fontos" címkében számomra, de azért ha útba esnek nem hagyom ki a lehetőséget a megtekintésükre és fotózásukra.

Wooburn Green-ben nem kellett sokat menni, hiszen egy kis kutyasétáltatás és már a lábaim előtt hevert a Wooburn Park-i "aréna", ahol nem csak hobbi szinten űzik ezt a nemes sportot. Itt játssza ugyanis hivatalos meccseit a helyi Wooburn Narkovians Cricket Club. A pálya gyönyörű szép környezetben helyezkedik el, kisebb patakokkal és dombokkal körülvéve, így ha másért nem is, egy kellemes sétáért mindig érdemes arra járni.

Wooburn Green - Wooburn Park (Wooburn Narkovians CC)

2008

2012

Burghclere falujában is ebben az évben vizitáltunk és a fő programban mellett jutott idő (bőven) a helyi Recreation Ground megtekintésére, amely a település és a Burghclere Sport Club kezében "művelődik". Mivel több látnivaló nem volt a környéken, itt hamar végeztünk, így elég eseménytelenre sikeredett ez a nap.

Burghclere - Recreation Groud (Burghclere SC):

Stoke Poges településre nem szerveztünk céltudatos túrát, de ha már arra jártunk nem hagytuk ki a lehetőséget és csaptunk pár kört, melybe simán belefért a Stoke Greens Cricket Club hazai pályájának a megtekintése. A kapuk még éppen nyitva voltak, így sikeresen bejutottunk és készítettünk pár képet, majd távoztunk, hiszen aznap mi voltunk az utolsó látogatók a sporttelepen.

Stoke Poges - Stoke Green (Stoke Greens CC):

Ennyit egyenlőre a krikettről "kicsiben". A labdarúgópályák mellett ezen "füves létesítmények" ugyanolyan népszerűek az Egyesült Királyságban, így ahol nincs helyi labdarúgó vagy rögbicsapat, ott biztos akad egy krikett különítmény, akinek biztos hogy akad egy vagy két kisebb pályája. Mondhatni kánaán ez az ország a magamfajta érdeklődőknek.

hancsi78

Pisa

2009-ben jártunk egy rövid kirándulás keretében Pisa városában, ahol a "city" megtekintése mellett természetesem a ferde torony látványa vonzott minket is a környékre. Igaz most felcseréltük a dolgokat és fő látványosság helyett előbb az Arena Garibaldi felé vettük az irányt, ami nekem persze nem volt mellék hadszíntér. Szóval elkocsikáztunk a stadio tövébe, majd szépen körbejártuk, de már az első találkozásnál kiderült, hogy a város valószínűleg szebb látványokkal fog minket elkápráztatni mint az ütött-kopott betonteknő. Mivel bemenni sajnos nem lehetett és stadion látogató túrát sem szerveztek arrafelé, marad a "külcsíny" és annak fotózása. Szerencsére megmászva a ferde tornyot bepillanthattam a stadion "belsejébe" amolyan madártávlatból. Az élmény nagyszerű volt, a látvány meg olyan amilyen. Itt is jártam, de ha a "Garibaldi" nem is szerepelt álmaim látványa között, a város és méltán híres turisztikai vonzalma igen.

hancsi78

Könyvek

Szakítsuk meg ismét egy gondolat erejéig a stadionok taglalását és kalandozzunk el a gyűjtemények világába. A fő profil a sál, azon belül is a debreceni darabok, de emellett sok egyéb, a klubomhoz köthető kiegészítő is a birtokomba került. Ide tartoznak a könyvek, melyek nagy részét beszereztem, igaz itt is (akár csak a sálaknál) vannak olyan darabok, melyeket csak akkor tartok meg, ha hozzám vágják az utcán. Sajnos ezen "alkotások" tartalma nem üti meg azt a szintet ami miatt felférne a kispolcra és ezért a szarért (már bocs) kemény ezreseket kérnek el, így egy percig se bánom ha nem ékesítik a gyűjteményemet. A debreceni labdarúgás mellett a magyar labdarúgás szerelmese is vagyok, így ami kis hazánk focijáról napvilágot látott kötött formában az szintén érdekel. Szintúgy mint a magyar lelátói életről szóló alkotások, mely választéka sajnos igen gyér és szegényes és azon pár darab beszerzése, mely kiadásra került igen csak nehezen kivitelezhető.

A magyar lelátóról szóló könyvek hiányát pótolja az angolszászoknál napvilágot látott "ezernyi" alkotás, melyek különböző formában taglalják a lelátók, főleg árnyas oldalát. Mivel a választék bő, így én is sokkal többet "botlok" ezekbe a könyvekbe és ha már "találkozunk" általában meg is veszem őket. Nem csak azért mert jól mutat a polcon, hanem azért is mert felbecsülhetetlen infókat tartalmaznak olyan embereknek, akik teljes mértékben elkötelezettjei a lelátói életnek.

Igazából könyv terén mindenevő vagyok, elolvasok minden sztorit, regényt és megtörtént esetet, így miért ne gyűjteném akkor őket? Persze, amíg az olvasás mindenre kiterjed, a gyűjtés csak a sport könyvekre, de ez szólhat stadionokról, egy játékosról, csapatról, a lelátóról. Lehet csak "kultusza" a lelátónak és / vagy a labdarúgásnak, az engem érdekel és ha lehetőség van rá nem hagyom ki a beszerzését.

hancsi78

Southend-on-Sea

Még 2010-ben jártunk Anglia eme szegletébe ahová a tengerpart és a világ egyik leghosszabb mólója vonzott minket. Persze a fürdés eleve kizárt arrafelé a magunkfajta meleg tengerekhez szokott nyaralóknak, de a mólóra való kivonatozást (gyalog nem vállaltuk) azért megejtettük. Jó idő ott se volt. Sál, sapka elkelt és így csak félig átfagyva kellett megkeresni a Southend United FC otthonát. Sokat nem keringtünk, hamar odataláltuk, igaz az 1955-ben átadott stadion nem nagyon rí ki a környezetéből. Szerintem az átadás után nem sokat renováltak a lelátókat, hiszen teljesen ütött-kopott az egész, de így legalább hordoz magán némi "múltbéli' jellegzetességet. Természetesen az Angliában "kötelező" leszékezés  itt is megtörtént, így belülről már egész "dizájnos" az otthon, de azért az idő vasfoga mindenhol kiütött a Roots Hall-on. A csapat, a város, a megye tervezi ugyan hogy építenek egy új létesítményt, de ehhez egy kicsit a United-nek is jobban kellene szerepelnie a honi pontvadászatban.

hancsi78

BBB

Három kisebb település, három kisebb stadionja következik Angliából. Haladjunk most időrendi (látogatási) sorrendben a "B-s" települések között.

Beaconsfielden 2008-ban jártam elsőnek, azóta már számtalanszor, de ahhoz, hogy a helyi stadiont megtudjam nézni, elég volt csak letérni az M40-es autópálya 2-es számú kijáratánál és már ott is volt a számban a Holloways Park "építészeti csodája". Az apró létesítmény 3.500 szurkoló befogadására alkalmas, nem rendelkezik sem szép lelátókkal, sem szép klubépülettel, sőt inkább az elhanyagolt szó a legmegfelelőbb a létesítményre és környékére. Ez csak azért is fura, mert a helyi SYCOB FC mellett egy ideje a szomszédos Slough Town FC férfi és női csapata is a beaconsfieldi pályát használja otthonául, miután az övék teljesen lerongyolódott. Szóval van itt vagy három hazai csapat, de a környezet nem éppen ideális, inkább katasztrofális.

Beaconsfield - Holloways Oak:

 A következő állomás Berkhamsted települése volt, mely egy kis falu, csodálatos környezetben. Rengeteg harangvirág nyílik tavasszal a környező erdőkben, melyek teljesen virágba borítják az avart. Mi is ezért jártunk arra két alkalommal és a második viziten már nem hagyhattam ki (elsőre nem is tudtam hogy van) a Broadwater Stadiont, mely nevéhez méltóan egy kisebb csatorna partján fekszik. Az apró létesítmény nem mutatott magából túl sokat, de a szépen karbantartott klubház, kerítések és pálya, arról árulkodott hogy szeretik arrafelé a labdarúgást és a helyi csapatot.

Berkhamsted - Broadwater Stadion

A harmadik és egyben utolsó kisebb "B" kezdőbetűs településem Broxbourne városa volt, ahová egy kirándulásról hazafelé tartva ugrottunk be. Igazából a településről nem is tudtam semmit (ez azóta se változott), de az tudtam hogy a Goffs Lane menetvonalra esik, így mit volt mit tenni megálltunk pár képkocka erejéig. Minderre az idei évben került sor, így az élmények frissek, de nem olyan tartósak, lévén az 5.000 főre kalibrált stadion nem tartalmaz semmi olyan "csodát" ami miatt belevésődne körvonala az emlékezetembe. A lényeg hogy jártam arra is, így a Broxbourne Borough FC hazai pályája kipipálva a képzeletbeli listámon.

Broxbourne - Goffs Lane:
 

hancsi78 

Liverpool

2009-ben nagy tettet vitt véghez a labdarúgó csapatunk, nevezetesen bejutott a Bajnokok Ligájának csoportkörébe, így már előre tudtuk 1-2 neves ellenfél biztos akadni fog a hálónkba. Nem is kellett csalódnunk, hiszen első idegenbeli tóránk során már készülhettünk is Liverpoolba, ahol mindjárt két híres angol labdarúgó klub is székel, igaz nekünk csak egy jutott ellenfélül. A helyszínt kocsival értük el és a korai érkezésnek köszönhetően volt idő elballagni a belvárosba, a kikötőbe, megnézni "Bitliszéket" és természetesen átsétálni a Goodison Parkba ahol az Everton FC otthona van. A hagyományoktól eltérően, ezt most nem párommal, hanem egy kisebb csipet-csapattal tettem meg és mákunk volt, nyitva találtuk a stadiont, pontosabban volt aki beengedjen minket. A kékek otthona így üresen is elég impozáns és igaz nem pont ebben a formájában, de 1892-óta hazai pályája az Evertonnak. Ez azért tiszteletet parancsoló, igaz a briteknél nem egyedülálló. Érthető hogy kattogtak a masinák, hiszen mindenki szeretett volna emléket a "történelmi" pályáról, még ha ma este nem is ez volt a fő attrakció számukra. A kellemes nézelődés után köszönetet mondtunk a segítőkész szakinak, majd szépen visszasétáltunk az Anfield Roadra.

Goodison Park (Everton FC)

Az Anfieldre visszaérve, már a meccsnapokon megszokott tömeg fogadott minket. Csak úgy kígyóztak a sorok és mindenki az esti találkozóra koncentrált, főleg mert a mi kis szerény csapatunkra nem minden bérletes volt kíváncsi, így most volt alkalom másnak is bejutni a méltán híressé vált piros-fehér lelátókra. Nekünk sem volt akadály, így hamar el is foglaltuk a helyünket és ezzel egy újabb "kívánság" teljesítve lett a listáról. Az Anfield, a Kop és a "You'll never walk alone", így egyszerre, egy helyen, élőben, erre vártam az életben. A "három kívánság" ugyan teljesült, de abból a varázsból amit ennek a stadionnak nyújtania kellene már szinte semmi nem maradt. Ott az Anfield, ami szép, jó, modernizált és ugye csak a Liverpool FC otthona (még ha eredetileg az Everton FC is volt a házigazda), eddig ok. Ott a Kop, gyerekkorom egyik idealizált hazai lelátóhelye, ami akkor még talán az is volt, amire joggal nézett fel egy-egy honi vagy külföldi tábor. Egy állóhelyi szektor, ahol iszonyat hangerővel biztatták a vörös ördögöket, most ugyanolyan átlagos hely mint a többi, csak annyi hogy itt van pár zászló a sorok között. A teljesítmény nulla! A "himnuszukat" jó volt egyszer élőben hallani, aztán még egyszer, de más nem volt, csak székcsattogás, meg egyszer egy nagy "jeeee" és ennyi. Egy kiherélt tábor, egy nagy színház, semmi több, ez volt nekem  az Anfield 2009-ben.

hancsi78

Lublin helyett Chelm

2006-ban a lányaink a SPR Icom Lublin csapatát kapták ellenfélül a nemzetközi kupában, így nem volt mit tenni elindultunk a nem túl messzi Lengyelország felé. A sors fintora, hogy a helyi sportcsarnok éppen foglalt volt, így csak a szállásunk volt Lublinban, a meccs már nem, azt a szomszédos Chelm városában játszottuk le. Persze a napot és az éjszakát Lublinban töltöttük, de a csarnokok és stadionok helyett inkább a kocsmák feltérképezése szerepelt a programban. Másnap elég fáradtan indultunk a meccs színhelyére, melyet hamar felfedeztünk, így a kezdésre nem voltak titkai a "Miejska Halla Sportowa" sportcsarnoknak. A létesítmény nem tartogatott sok meglepetést, a "klasszik" kétoldalas lelátók mellett a kapuk mögött csak egy-egy karzat volt, ahol viszont szabadon áramolhatott a tömeg. A meccsen nem volt sok néző, annál több rendező és rendőr, akik úgy kívül, mint belül ügyeltek a rendre. Mi gondoltuk kicsit nagy itt a felhajtás, nagyon nem akarunk semmit a "hazai" zöld-fehérektől, amikor is kiderült hogy nem is miattunk hanem a helyi és az ő oldalukon fellépő Motor huligánok miatt vannak ennyien. Aztán lett is mozgolódás a kézilabda drukkerek és a futball szurkolók között, melybe mi jó "barátként" inkább megpróbáltunk nem belefolyni. A lelátón nem született győztes, a pályán viszont igen, hiszen a lányaink gond nélkül jutottak túl a kupában.

hancsi78

Newquay

Cornwallban 2011-ben jártunk pár nap erejéig és ha valaki látni akar szépet a brit szigeten, akkor ne hagyja ki Anglia ezen részének megtekintését. A tengerpart és az ott megbúvó apró falvak, kisebb városok feledhetetlen élményt nyújtanak. Nekünk legalább is nagyon bejött. Egy valami rontja csak a látványt és a felhőtlen kirándulást, az pedig nem más mint az időjárás, de ha az ember előre megbékél vele "hogy úgy is esni fog" akkor gond egy szál se, lehet élvezni a látványt. Sportügyileg, pontosabban labdarúgás ügyileg nagyon nincsenek arrafelé eleresztve a települések, így a 4-5 napos tartózkodás alatt, csak a helyi (értsd: ott volt a szállásunk) Newquay AFC stadionjába botlottam bele. Igen belebotlottam, hiszen a "világvégi" kirándulás a páromnak szólt, így próbáltam mellőzni a megszámlálhatatlan angliai "libalegelők" mindegyikének a megtekintését. Nem is érhette szó a ház elejét, hiszen a pár napos üdülésbe csak a Mount Wise stadion "piszkított" bele. Itt se időztünk sokat, csak gyorsan körbenéztem, készítettem pár fotót és megállapítottam hogy nem egy "Premier Ligás" együttessel van ma dolgom.

hancsi78

Gretna Green

Gretna Green neve elsőnek a "Csengeted Mylord?" című tévésorozatból vált számomra ismerté, így nem is volt kérdés, ha egyszer eljutunk Skóciába a "kovácsműhelyt" mindenféleképpen látnom kell. A "tervezés" fázisában még a házasság gyors gondolata is megfordult a fejünkben, de a nem éppen baráti árak hamar lelohasztották a lelkesedést, így maradt nekünk a "műhely" és természetesen a helyi futball club stadionja, na meg a "jegyben járás", amit már rutinból "megoldunk". A híres házasságkötő hely körbejárása és alapos feltérképezése után elkocsikáztunk a pár sarokra lévő Raydale Park-hoz, mely a Gretna FC otthonául szolgál. Maga a létesítmény nem egy "nívós" darab, egy komolyabb lelátóval és "betonkoszorúval" van ellátva plusz egy kopottacska öltözővel. Mindezt még 1946-ban adták át, így ha másért nem hát az "idős kora" miatt látni kellett a fekete-fehérek otthonát. Sokat nem időztünk a sporttelepen, mert még hátra volt pár mérföld a szállásig, így jobbnak láttuk minél hamarább elérni a pihentető ágyat. A skóciai első élmények tehát meg is voltak és még ezután jött rengeteg kastély, tó és stadion. (Melynek egy részét már be is mutattam felrúgva az időrendiség "szabályát".)

hancsi78

Zalaegerszeg

Zalaegerszegre elsőnek labdarúgó meccsre jutottam el (azóta se jártam ott másért) és mindez már elég régen történt, valamikor 1995 augusztusban, amikor is életem első idegenbeli túrája szólított a zalai megyeszékhelyre. Akkor még szinte, sőt biztos hogy gyermek voltam, így a szülök csak annyit tudtak, hogy a "Zete" ellen játszunk, azt viszont elfelejtettem mondani, hogy minderre Debrecentől 450 kilométerre kerül majd sor. Mire rájöttek már száguldott velünk egy kényelmes busz nyugatra, én pedig teljesen felpörögve vártam hogy megérkezzünk. Akkor még nem volt sehol a "nagy stadion rekonstrukciós" program, így a ZTE stadion láthattam a régi mivoltában. Nekem akkor mindez "szépnek és lenyűgözőnek" hatott, a mi kis "oláhgabink" után ami betonnal volt kiöntve az már "nagy stadionnak" számított. Ez pedig pont ilyen volt.
Aztán a sors úgy hozta hogy eljutottam még párszor a nyugati országrész eme szegletébe, akkor is amikor a "régi" lelátók álltak és akkor is amikor sor került a három oldal felújítására, leszékezésére és befedésére. Kétségtelen a 2002-ben felújított létesítmény sokkal nívósabb lett a székek és a tetőszerkezet után, az összképet csak a negyedik oldal omladozó betonja rontja. Ennek ellenére legalább van egy félkész stadion arrafelé, amit legalább lehet mutogatni. Nálunk lassan két évtizede semmi, csak ígérgetés........

hancsi78

Brighton

2009-ben jártam a "melegek fővárosában" és mit ne mondjak, volt is belőlük bőven a tengerparton és a bevásárló részen, így a ragadványnév részemről "ok". Persze minket nem ők vonzottak a városban, hanem elsősorban Brighton, mint angol tengerparti pihenőhely, ami nekem személy szerint nem jött be. Lehet "túl meleg" volt? Nem tudom, de sokat nem időztünk arrafelé. Persze mielőtt még odébbálltunk volna megnéztük a helyi akvárium látványosságait, lévén azért mentünk a kézben tartott 2in1 kuponunkkal. A cápák, ráják és ezernyi tengeri herkentyű megcsodálása után már robogtunk is haza. A Falmer stadion még akkortájt kezdték el építeni, így mi a Brighton & Hove Albion FC akkori hazai pályája, a Withdean stadion felé vettük az irányt. A látvány megérkezéskor minden volt csak nem lenyűgöző. A "csoda" inkább atlétikai létesítmény, így nem nagyon hordozta magán a labdarúgás jegyeit, csak a pályafelfestések és a "sirályok" mindenhol fellelhető címere mutatta, hogy itt bizony nem csak a Brighton & Hove Athletics Club tevékenykedik. Azért a kedvező alkalmat kihasználva bementem a pályára is, így belülről is megfigyelhettem, hogy ez tényleg  nem igazi labdarúgó stadion, így megérett a "mellőzésre".

hancsi78

Cheshunt

A Paradise Wildlife Park-ból hazafelé tartva ugrottunk be Cheshunt település Cheshunt Football Clubra keresztelt csapatának Cheshunt nevű stadionjába. A megtalálással nem volt gond, hiszen a főút mellett helyezkedett el a "borostyán". Viszont a környezet elég fura volt, mert egy kavicsbánya (vagy valami hasonló) mellett terült el, így elsőre egy portástól kértem engedélyt a belépésre, majd a hatalmas markoló és szállítógépek között lavíroztam be a stadionba. Ott már várt rám egy pályamunkás, akik kicsit borgőzös állapotban körbemutogatta a háromezer főre kalibrált létesítményt és nagy örömmel vette tudomásul, hogy engem pont az ő csapatuk stadionja érdekel. Rövid párbeszéd és pár kép készítése után el is búcsúztam, hiszen jobbnak láttam nem belemenni mélységében a helyi klubtörténetnek.

hancsi78

Irvine

A nyári skóciai kalandok kiinduló pontja Irvine városa volt, mely a gyönyörű tengerpartján kívül nem szolgált sok látványossággal. A szállások viszont jóval olcsóbbak voltak mint a keleti parton, így maradtunk a település vendégszereteténél. A városra ugyan nem sok idő jutott, lévén fontosabb helyszínekre kellett eljutnunk, azért az egyik esti időpontban sikerült legalább a tengerpartra lesétálni, mely közben belebotlottunk a The Magnum névre keresztelt sportcsarnokba, mely a helyi szabadidős központ is egyben. Sok figyelmet nem szenteltünk a létesítménynek pár fotó, majd séta tovább az alig pár száz méterre lévő homokos tengerpartra. Természetesen a csobbanást elfelejthetjük, hiszen a nyári 18 fokos hőmérséklet és a jéghideg víz még a lehetőségét is elvetette a fürdőzésnek, így maradt a tengerpart, a naplemente, a fókák, na meg ha visszanéztem a partól akkor a The Magnum sportcsarnok.

The Magnum:

A sportcsarnokot csak a véletlennek köszönhetjük, a helyi labdarúgó pályákat viszont tudatosan felskicceltem a "jegyzetfüzetembe". Igaz időnk nem sok volt, tényleg csak aludni jártunk a hotelbe, de azért utolsó nap, mielőtt hazafelé, pontosabban Glasgowba vettük volna az irányt elkocsikáztunk a Victoria Parkba. Itt a helyiek egyik régi csapata az Irvine Victoria FC rúgja a bőrgolyót és az 1904-es alapítás bizony nem a "fiatalságukra" utal. A létesítmény sem tűnt mainak, igaz mind a komolyabb lelátók, mind a klubépület hiányzott a pályáról, de azért volt egy kis beton "kanyar", na meg fedett állóhely és még valami épületféle is, ahol át lehetett öltözni és meccsnapokon büfé is üzemelt. A bejárati homlokzat viszont egész pofás volt, kár hogy mögötte már nem ugyanaz volt a tartalom.

Victoria Park:

A "viktoria" után pár perces kocsikázása volt a Meadow Park, ahol az Irvine Meadow XI. FC játssza hazai meccseit. Itt már komolyabb létesítmény fogadott és a szépen körbevett Wilson Avenue-i pálya már a modernizált alsóbb ligás csapatok egyik otthonát mutatta be. A tribün és a többi lelátói rész teljesen felújított állapotban volt, igaz komolyabb stand csak a főoldalon volt felépítve. Sajnos ide nem jutottam be, így kénytelen voltam egyoldalú fényképezésbe bocsátkozni lévén a "park" csak egy oldalról megközelíthető. A helyi gárda szintén nem ma kezdte a labdarúgást, ugyanis még 1897-ben letették az alapokat és azóta is tagjai a skót alsóbb ligáknak.

 Meadow Park:

hancsi78

Exeter

Tavaly megcsodáltuk Cornwall szépségét, majd hazafelé jövetben úgy döntöttünk az exeteri katedrális is megér egy megállót. Ha mér így döntöttünk, meg is álltunk, majd a belváros és renoválás alatt álló "szent hely" megtekintése után szépen elsétáltunk a St. James Parkig, mely a helyi Exeter City FC otthonául szolgál. A túra nem volt megerőltető, szép időben, 10 perc alatt már ott is voltunk a kissé elhasználódott teraszoknál. A stadion egy része ezer éves, a többi csak 500, de azért az egészre ráférne egy nagy felújítás. Szerencsémre ottjártunkkor még ez nem következett be így "eredeti" mivoltában láthattam a lelátókat. A kapuk nyitva voltak, így belülről is csaphattunk egy kört és innen már jobban hatott a létesítmény varázsa. Mert volt neki ez nem kérdés. Az ódon lelátókkal, a megkopott székekkel, már csak egy jó meccs hiányzott, de aznapra sajnos ez nem volt "előjegyezve".

hancsi78

Arminia Bielefeld

2001 telén egy kisbusszal vágtunk neki Németországnak, hogy élőben lássuk a lányaink EHF Kupa szereplését Leverkusenben. Onnan viszont csak egy "köpésre" volt Bielefeld, mely város csapatának Boys nevű csoportjával baráti kapcsolatot tartottunk (és tartunk azóta is), így kihasználva az alkalmat meglátogattuk őket is egy "laza" hétvégére. A fogadtatás első osztályú volt, a szállástól a vendéglátásig, így panaszra nem lehetett okunk. A nagyobb piálás megkezdése előtt feltérképeztük a környéket és betértünk a Bielefelder Alm-ra is, melyet simán kinyitottak nekünk, az idegenvezetőinknek köszönhetően, így belülről is megcsodálhattuk az "arénát". Akkor még nagyon nem sejtettem, hogy bő 10 év múlva blogot fogok írni és bemutatom benne az általam meglátogatott stadionokat, így a képek száma és minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de hát ez már így alakult. A létesítményt teljesen körbe jártuk, bejutottunk a "titkos" helyekre, majd a DSC shopjában kötöttünk ki, ahol pár ereklyével lettünk gazdagabbak. A stadion vizit előtt és után természetesen megcsodáltuk a várost, aztán meg jártunk kocsmáról-kocsmára, így kicsit homályosra sikerült a nap további része......de volt bor, sör, pálinka, törökök, pofozkodás, borotvahab, nevelés, alvás, felkelés, majd bor, sör, pálinka.......másnap meg meccs Leverkusenben.

hancsi78