1995 Zalaegerszeg - Debrecen

1994-ben kezdtem el komolyabban érdeklődni a lelátói élet iránt és még ebben az évben elhatároztam, hogy ultra leszek és fiatal korom ellenére, ahová csak lehet elkísérem a csapatomat idegenbe. Mivel anyagilag nem voltam jól eleresztve, vállaltam nyári munkát, hogy 1995 őszére készen álljak az első nagy kalandomra. A munka mellett fél szemmel a sportújságot lestem, hogy a sorsolás után megtudjam merre is fog vezetni az első kirándulásom. Szerencse vagy nem, de pont a legtávolabbi helyszín jutott nekem osztályrészül, így édesapámtól engedélyt kérve elindulhattam Zalaegerszegre. Az engedélyhez persze kellett egy kis kegyes hazugság, ugyanis azt az apró tényt, hogy a meccset Nyugat-Magyarországon rendezik, egyszerűen elhallgattam. Csak annyit kérdeztem: "Mehetek meccsre szombaton? Amire a válasz ennyi volt: Ha anyád megengedi!". Anya megengedte és szerencsémre csak a meccs napján derült ki, hogy a találkozóra nem Debrecenbe kerül sor, de ekkor én már robogtam a ZTE Stadioon felé, az első idegenbeli túrámra. Íme az akkori történések.


Az 1995-1996-os szezon második fordulójában a DVSC látogatott Zalaegerszegre. A hosszú túrának csak egy félbusznyi piros-fehér drukker vágott neki, így ők meglehetősen kényelemben tudták le a 450 kilométeres utat. Előzetesen nem sok kapcsolat volt a két tábor között, így amolyan semleges viszonynak volt betudható a két véglet szurkolótáborának viszonya. Az, hogy mindez megváltozott ezen az augusztusi délutánon, nagyban köszönhető volt az első fordulónak, ahol a Fradi legyőzése előtt és után is véres jelenetek játszódtak le a Hajdúságban. A friss emlékekkel felvértezve, a vendégszektort elfoglaló Lokisták hamar megtalálták az akkor még, a vendégszektor mellett elhelyezkedő Blue Armadát, akik Ferencváros sálakkal és zászlókkal hergelték őket, majd megérkezett a Hellish Greens osztaga Budapestről, akik főleg női kézilabda meccsekre szakosodtak és baráti szálakat ápoltak a Zegiekkel. Innen már nem volt megállás és a szurkolás mellett szinte folyamatosan egymást szidta, hergelte a két társaság. Talán a szezon elejének, vagy a megszűnő Western Frontnak köszönhető, de nem volt valami acélos a Zete tábora, és mindössze 50-60-an álltak az Armada megtépázott lepedője mögött. Mellettük volt még egy szervezett csoportosulás a meccsen, de ők  a hosszantin álltak a vendég másik oldalán, de csak tucatnyian tartoztak a Settore 11 kötelékébe. A vendégtábor létszáma olyan 70 főre volt tehető, akiknek a nagy része a Balaton hűs habjaiból utazott le Zalába. A szektorban pár kisebb zászló mellett a Wrong Side impozáns lepedője került ki, de összességében nem volt egy acélos vendéghad Debrecenből. A meccsen a már említett egymás szidása mellett a hazai tábor igen látványos szurkolással rukkolt elő és szinte végig élénkek maradtak. A hosszantin állók viszont csak a debrecenieket macerálták. Ennek lett is következménye a szünetben, amikor is a lelátó mögött elcsattant pár pofon és egy hazai sál a vendégekhez vándorolt. Ez persze csak olaj volt a tűzre és a második félidőben még többet foglalkozott egymással a két társaság. A vendégszektor is elég aktívnak mutatkozott a meccsem, ami a szurkolást illeti, így elmondható, hogy a gyengébb létszámok, a kevésbé nívós összetétel ellenére nem volt ez egy rossz meccs a lelátón, ráadásul a pályán is jó volt a foci, melyet 3-2-re a debreceni gárda nyert meg. Ezért a cívisek örülhettek a lefújás után, majd a rövid kis ünneplés után szépen mindenki kiment a járgányaihoz. A meccs nem volt túlbiztosítva, így a buszokra felszálló vendégeket hamar körbekapták a helyiek, de pár tányérsapkás megoldotta a helyzetet és kivezették a buszt komolyabb nehézségek nélkül. A kocsival érkezőknél már más volt a helyzet, rájuk nem jutott rendőr, így az Armada szépen levadászta pár autó utasait, amelyek között ott volt a Wrong Side drapit hazavivő társaság is. Anno különböző híresztelések láttak napvilágot a transzparens megszerzésével kapcsolatban, amelyek vagy igazak voltak, vagy nem. A lényegen nem sokat változtat. A Wrong Side elvesztette a hazai nagy transzparensét, egy komoly figyelmetlenségnek köszönhetően, ami, mint később kiderült, a csoport komoly hanyatlását és majdnem a megszűnését jelentette valamint egy komolyabb ellenségeskedés kezdetét Magyarország két "széle" között.

Kép: Ultras Debrecen

hancsi78

Jegyek - Zalaegerszeg

A sálak után következzenek a jegyek. Most éppen Zalaegerszegre látogathatunk el a ZTE Stadion, majd Aréna vendégszektorába, de csak a DVSC fellépéseit tekinthetjük meg a most bemutatott biléták segítségével. Az első idegenbeli túrám épp Zalába vezetett még 1995-ben, így az első idegenbeli jegyemet is (azt a szép tüdőszínűt) ekkor szereztem. Az egyik legféltettebb kincseim közé tartozik a maga egyszerűségével, így még mindig a birtokomban van. A következő évben már újított a Zete vezetősége és megkapta a jegy a csapat kék-fehér színeit, sőt az ellenfél neve is rákerült, valamint a meccs pontos időpontja. Ezután nem tudom milyenek voltak a zalaegerszegi "ticketek", mert évekig nem jutottam el az ország ezen szegletébe. 2001-től ismét jöttek a zalai túrák és ezzel együtt gyűltek a jegyek különböző formában és mintával, majd a túrák elmaradtak, de pár barátnak köszönhetően a jegyek még mindig gyűltek. Jelenleg 11 idegenbeli bilétám van az elmúlt 20 évből, ami közel sem 100%-os teljesítmény, de sokkal jobb mint egy-két NBI-es csapat elleni "mérlegem".

hancsi78

Zalaegerszeg

Zalaegerszegre elsőnek labdarúgó meccsre jutottam el (azóta se jártam ott másért) és mindez már elég régen történt, valamikor 1995 augusztusban, amikor is életem első idegenbeli túrája szólított a zalai megyeszékhelyre. Akkor még szinte, sőt biztos hogy gyermek voltam, így a szülök csak annyit tudtak, hogy a "Zete" ellen játszunk, azt viszont elfelejtettem mondani, hogy minderre Debrecentől 450 kilométerre kerül majd sor. Mire rájöttek már száguldott velünk egy kényelmes busz nyugatra, én pedig teljesen felpörögve vártam hogy megérkezzünk. Akkor még nem volt sehol a "nagy stadion rekonstrukciós" program, így a ZTE stadion láthattam a régi mivoltában. Nekem akkor mindez "szépnek és lenyűgözőnek" hatott, a mi kis "oláhgabink" után ami betonnal volt kiöntve az már "nagy stadionnak" számított. Ez pedig pont ilyen volt.
Aztán a sors úgy hozta hogy eljutottam még párszor a nyugati országrész eme szegletébe, akkor is amikor a "régi" lelátók álltak és akkor is amikor sor került a három oldal felújítására, leszékezésére és befedésére. Kétségtelen a 2002-ben felújított létesítmény sokkal nívósabb lett a székek és a tetőszerkezet után, az összképet csak a negyedik oldal omladozó betonja rontja. Ennek ellenére legalább van egy félkész stadion arrafelé, amit legalább lehet mutogatni. Nálunk lassan két évtizede semmi, csak ígérgetés........

hancsi78