Hancsi78 - Groundhopper & Collector

A mindenféle hozzám kerülő válogatott sálak közül a legnagyobb fejlődésnek az angol, ír, svájci részleg mellett a skót sálak indultak. Rövid időn belül több mint egy tucat felföldi nyakbavaló került a birtokomba, és ebből most 10 kerül közlésre. Mivel a beszerzésük nem volt különleges, így arról nem tudok különösen mit írni, mit ahogy a gyűjteményben sem töltenek be semmilyen extra szerepet. Mint az a válogatott sálaknál lenni szokott, egy kicsit jobban szeretem őket mint a klubsálakat, de ilyen sok, egyben hozzám kerülő sál esetében, gyakran még ezt a különlegességüket is elveszítik. Viszont a több mint egy tucatos darabszám miatt, már szépen mutatnak együtt, amiben azért akad némi különlegesség.  hancsi78

Mint azt már többször kifejtettem Hillingdon elég zsúfolt sportügyileg, így nem nehéz pár óra alatt több tucat pályába belefutni. Most két kisebb krikett klub következik, melyek egymás szomszédságában helyezkedtek el. A látogatás ideje a 2013-as esztendő volt,  a nap pedig ugyanaz. A Woods Cricket Ground a Herefield CC otthona volt és mindenféle külső csicsa nélkül, adott egy szimpla angol krikettpályát számomra, amelyen nem volt sok fényképezni való. Az Oak Avenue névre hallgató krikettpálya sem volt különb, itt csak annyi volt a plusz nehézség, hogy a bejáratot nem találva, egy zsákutcába jutottam és onnan próbáltam meg megfelelő minőségű és mennyiségű fényképet készíteni. Mivel egy hatalmas kerítés megakadályozta a továbbjutásomat, így az Ickenham CC sporttelepéről egyedül a centerpályát sikerült lencsevégre kapnom. Ez is mutatja, hogy nem mindig egyforma a szerencsém és a klubok se egyformán óvják a sporttelepeiket. Woods Cricket Ground - Herefield CC: Oak Avenue - Icke...

Az emlékeim és képeim között kutatva találtam rá a csíkszeredai és kassai jégcsarnokokra, pedig azt hittem már nem találok épkézláb felvételt az egykori vizitjeimről. Kassán még 2004-ben jártam barátokkal. Gyors vizit volt, ahol a város megtekintése szerepelt a programban. Aztán a belváros meghódítása előtt rátaláltunk a Steel Arénára, amit a helyiek Ladislau Troják Stadionnak is neveznek, és ha már ott jártunk fényképeztem is egy kicsit. A csarnokot az előző években építették a HC Kosice csapatának és a Szlovákiában igen fontos jégkorong népszerűsítésére. Arra emlékeztem, hogy készítettem pár felvételt a csarnokról, de a képekre csak nemrég találtam rá, így a pálya most érett meg a közlésre. Akárcsak a Csíkszeredán található Stade Municipale, amely a labdarúgó stadion mellett volt kialakítva, és szerencsétlenségemre csak hátulról tudtam lefényképezni. Ennek köszönhetően a labdarúgó stadion lelátója jobban látszik a képen, mint maga a sportcsarnok. A szegényes felvétel azért születhet...

A tavalyi évben Watfordban jártam, és a korábban már látott Vicarage Road helyett a Woodside Stadion felé vettem az irányt, amely a helyi atlétikai élet központja. Igaz Woodside-ban viszont nem csak a most bemutatott atlétikai stadion üzemel, hanem sportcsarnok, műfüves pálya, féltucat füves edzőpálya, bowling clubok és egy krikett stadion is található a területen. A bejegyzés szempontjából viszont nekem csak a Watford Harriers és a Chiltern Harriers otthona a lényeges. A sporttelep bejáratánál mindjárt jobbra kell fordulni és már bele is botlik az ember a szépen felújított klubházba, ami a narancssárga színével kicsit ki is rí a környezetéből. A klubépület mellett a futó, dobó és a füves pálya is jó állapotúnak tűnt, mint ahogy a fedett tribün állagában sem találtam kivetni valót. A rengeteg látnivaló miatt csak pár percet töltöttem a létesítményen belül, de ennyi pont elég volt, hogy kellő képpel és élménnyel gazdagodjak a stadionról. hancsi78

A Zöld Foki Szigeteken járva a legtöbb időt a repülőtér közeli Riu Karamboában töltöttük. A hotel igen nagy volt, de nem a magasságával, hanem a terjedelmével tűnt ki, az amúgy sivár környezetből. Olyan volt mint egy embereknek épített homokvár, egy csodálatos tengerparton. Mint öt csillagos kiszolgáló egység természetesen a tengerparti üdülőhelyeknek megfelelően rendelkezett a három alapsportolási lehetőséggel, így a röplabda, tenisz és a foci is űzhető volt a falak között. Ezekből a homokos kispálya igencsak egyedi jellegzetességekkel bírt, mivel a kapuk nem éppen a szabvány szerint lettek elkészítve, ami persze a legkevésbé sem zavarta a strandfocizni vágyókat. A röplabda pályák már mások voltak. Eleve mindjárt kettő is a lakók rendelkezésére állt, illetve jobban karban is volt tartva és sokkal kihasználtabb is volt mint a focipálya. A teniszpályák voltak a legszebbek és a legjobb állapotúak, igaz amíg ott voltunk senki nem próbált meg rajtuk játszani, ami a hőségből adódóan érthető...

Tíz újabb sál, öt csapattól,  Angliából. Két újonnan debütáló is van a pakliban, nevezetesen a Gillingham FC és az AFC Totton, akiktől mindjárt 2-2 darab is színesíti a palettámat. A Liverpool, Portsmouth, West Bromwich hármas már más tészta, ők már régebb óta adnak legalább egy nyakbavalót a kollekciómba. Nincs is mit írnom erről a 10 sálról, mert egyáltalán nem különlegesek. Talán csak a régebbi Gills, az idegenbeli Liverpool és az egyik oldalán rózsaszín Totton sál bír különösebb ismertetőjelekkel. hancsi78

Kisgyerekként volt egy álmom: eljutni a világ minden országába. Ezt az inspirációt a nemzeti zászlók színkavalkádja adta, ami egykoron a földrajz atlasz közepén volt megtalálható. Képes voltam órákat a kontinensek, országok, zászlók tanulmányozásával tölteni. A szigetországok különösen lekötötték a figyelmemet, főleg az olyan egyedüli adottságokkal rendelkezők, mint Cape Verde, vagy magyarosan a Zöld Foki Szigetek. Ahogy cseperedtem, sajnos be kellett látnom, hogy gyerekkori vágyaimból nagyon sokat fel kell hogy adjak, mert egyszerű magyar gyerekként, nagyon kevés esélyem volt olyan helyekre eljutni amit egykor az atlaszban felfedeztem. Lentebb is adtam, és már annak is örültem, hogy huszonévesen kijutottam Bécsújhelyre, a DVSC kézilabdás lányainak nemzetközi fellépésére. Innentől ahová tudtam a csapattal utaztam, így a külföldi kirándulások oda szóltak ahol a srácok, vagy a lányok játszottak. Persze a munka, pénz, szabadidő így is sokszor megkötötte a kezem, de ahová lehetett mentem, ...

Farnham Common települése nem esik messze a jelenlegi angliai tartózkodási helyemtől, így nem volt meglepő, ha egy kezdeti gyengébb próbálkozás után újból kimentem a One Pin Lane-re és lefotóztam az összes pályát. A helyi Sport Club fő profilja a krikett, így az ő pályájuk, klubépületük a legszembetűnőbb, főleg mert a rögbi és gyephoki csapat is az ő öltözőjüket és pavilonjukat használja. A hokipálya ráadásul rá is lóg a krikettre, így amolyan szimbiózisban van a két egyesület. A Drifters RFC ellenben két saját pályával is rendelkezik a sporttelep hátsó részén, de csak a felfestett játéktér és a kapuk vannak kialakítva. Nincs viszont lelátó, de még korlát sem, így igazán nincsenek is behatárolva a területek. A teniszezők az egyetlenek akik teljesen elkülönülnek a többiektől, és a grundnév ugyan közös, de ők önálló, saját kis klubházzal rendelkeznek és érthető okokból a szintkülönbséggel épített pályáikat is jól körbehatároltak. Az új látogatásnak azt hiszem meg lett az eredménye, és a ...

A debreceni kispályák után, íme néhány debreceni tornacsarnok, melyek szintén a tavalyi évben akadtak lencsevégre, vagy ha nem akkor egy régi felvétel támassza alá az egykori látogatásomat. A Könnyűipari Szakközépiskolához nem sok közöm volt az elmúlt negyven évben, de a sors úgy hozta, hogy tavaly egy régi cimborát ott látogathattam meg. A ziccert nem hagytam ki és teljesen ismeretlenül készítettem pár kockát a helyi csarnokról. A Hunyadi Általános Iskola tornaterme is ugyanilyen fekete ló volt, annyi különbséggel, hogy számtalanszor láthattam bordó sziluettjét a meccsekre menet. Az UÁMK Sportcsarnok és Uszoda már szerepelt a blogon, hiszen ide jártam kisiskolásként, így száraz és vizes felületet is használtam sportolásra. A Vágóhíd utcai Sportcsarnok is felkerült már a képrovatba, még ha bejegyzés eddig nem is született róla. Az újrafotózásra 2014-ben került sor, melynek apropója a stadion tribünjének lebontása volt, így megesett velem az a hihetetlen dolog, hogy az újabb képek hamar...

Valami oknál fogva a svájci sálakért nem vagyok odáig, de a sors fintora, hogy mindig az utamba akadnak. A Young Boys sálaktól eltekintve, egyetlen svájci sálat se akartam még igazán megszerezni, ennek ellenére lassan elérik az 50-es darabszámot. Az érdektelenség a válogatott sálakat is érinti, de Fortunát ez nagyon nem érdekli, és a most látható 10 piros-fehér nyakbavaló is a szerencsémnek, vagy ha úgy tetszik a szerencsétlenségemnek köszönhető. Megvenni egyiket se akartam, viszont mindegyik részese volt egy nagyobb csomagnak, amibe szerepeltek kívánt sálak, és ezek meg jöttek velük. Panaszkodni persze nem panaszkodom, hiszen így is ékei a gyűjteményemnek, de mennyivel boldogabb is lehetnék, ha ez a tíz, mondjuk más-más európai válogatott nyakbavaló lenne. De nem vagyok elégedetlen, még akkor se, hogy a bejegyzéssel egy időben újabb svájci válogatott sálak kerültek a birtokomba. hancsi78