Sálak 1-től 1.000-ig

Az ezredik sál megszerzése után azt hiszem itt az ideje, hogy bemutassam azokat a darabokat, melyek "jó" időben léptek be a gyűjteménybe és váltak ezáltal feledhetetlenné, legalábbis számomra. 


1. Szívtiprók Debrecen

Az első sálam a Szívtiprók Debrecen fekete-fehér nyakbavalója, amiből alapból csak 10 készült és én ezek közül birtokolok egyet. Ez még akkor is igaz, ha anno alkoholgőzös állapotomban egy miskolci focitornán elcseréltem a sajátomat. Szerencsére Tónyónak köszönhetően ekkor már volt belőle egy másik példány, így nem maradtam csoportsál nélkül. Innentől kezdve viszont nem is cseréltem vagy adtam el egyetlen darabot sem  a kollekcióból, mert most is szívfájdalommal gondolok vissza arra, hogy lehetne ebből az "origi" fajtából kettő.


2. Krefeld Eislauf Verein (Ice Hockey)

A második sálamat Benitotól vettem Debrecenbe, akik mindenáron túl akart adni ezen a számára teljesen felesleges darabon. Ekkor még abszolút nem gondolkodtam azon, hogy sálgyűjtő leszek, de a 300 Forint olyan kevésnek tűnt érte, hogy sebtiben megvásároltam. Így lett a második számú sálam a gyűjteményben a Krefelder Eislaf Verein német jégkorongcsapat sálja, akik azóta már Krefeld Pinguine néven hajszolják a korongot.   


3. FC Nitra

A harmadik sálam a már említett FC Nitra kétoldalas kötött nyakbavalója, amiért a fekete-fehér Szívtiprók sálat adtam. Másnap, amikor "magamhoz tértem", akkor se jutottam dűlőre afelett, hogy elcseréltem a csoport nyakbavalóját egy szimpla kék-fehér sálra. Persze ekkor már ihattam rá hideg vizet, ez elúszott az ostobaság oltárán. Viszont így lett három sálam és egy meghatározó élményem, ami erősen kihatott a későbbi gyűjtési "szisztémámra".


4. 1. FC Kaiserslautern

Mivel belejöttem a gyűjtögetésbe a következő sálat ismét vettem, de ez már drágábbnak bizonyult, hiszen 800 Forintot adtam érte. Arra viszont már nem emlékszem, hogy ki kínálta fel eladásra. Az biztos, hogy a Loki Club Sörözőben vettem valakitől, mert megtetszett a színe és a márkája. 




5. Magyarország

Az ötödik sálamat is a Loki Club Sörözőben vettem, igaz ezt nem a pult alól, hanem a pultból. Ekkor még foglalkozott a söröző ilyesmivel és a szépen dekorált magyar selyem nyakbavaló igen kelendő portéka volt nemcsak Debrecenben, hanem az egész országban. Én is vettem tehát egyet 1.500 Forintért, így már 5 sál alkotta a kezdetleges kollekciómat.


10. XXI Aprile 753 a.C. AS Roma

A tizedik sálamat Mezősi Lacitól vettem a stadion területén működő Ezüstgolyó nevezetű becsületsüllyesztő kerthelyiségében. A sál 500 Forintot kóstált volna, de volt pár kedves jó barátom akik meg tudták győzni az eladót, hogy ez a Roma sál bizony nem ér többet 300 Forintnál, így ez maradt a végső ára.


25. SS Lazio

A 25. sálam az AS Roma városi riválisának az SS Lazionak a kelléke volt és Csipesz barátomtól vettem 800 Forintért. A Puma selyem nyakbavaló elsőre megtetszett, így sokat nem hezitáltam rajta, már csengettem is ki érte a lóvét.



50. Sheffield United

Az 50. a Sheffield United egyoldalas kötött sálja volt, amit Cimpitől, a sírásótól vettem, igaz nem egymagában, hanem egy nagyobb csomag részeként. Volt ott minden PSG, Sheffield Wednesday, FTC - Rapid barátság sál és még egy tucatnyi más, de az ötvenedik helyre még is a "Pengék" sálja futott be.



100.Blue Headz Sterzing (Ice Hockey)

A 100. sálam megszerzésében ismét nagy szerepe volt Mezősi Lacinak, aki révén a Force Field baráti szálakat ápolt pár olasz fanatikussal, akik az északi Sterzing városából kerültek ki és a helyi jégkorongcsapatnak szurkoltak. A Blue Headz sálja így került Debrecenbe és elsőnek Komcsi nyakába, majd az én gyűjteményembe.


250. Karlsruher SC

A családom nem nagyon vette komolyan az én sálgyűjtési fanatizmusomat és bizony sokáig nem hitték el, hogy nekem több száz nyakbavaló után is, még mindig az egyik legnagyobb ajándék amit kaphatok az a sál. A 250. darabot így a családnak köszönhetem, pontosabban párom édesanyjának és barátjának, akik Németországba járva vettek nekem egy Karlsruher SC sálat, amiért a mai napig nagyon hálás is vagyok.


500.Oxford - York (Play-off match)

Az 500. sálamat a szerencsének köszönhettem, ugyanis egy bazársoron akadtam rá, mondhatni megmentetettem a szemétbe dobástól, mert az eladó szemében nagy értéket nem képviselt. Kért érte 100 Forintnak megfelelő valutát és már vihettem is, csak neki ne kelljen vesződnie vele. 



750.Wales - Cymru

A 750. sálammal is hasonlóan jártam mint az előzővel, azzal a különbséggel, hogy ezt már dupla annyiért vettem. Ezt a sálat is úgy bányásztam ki egy halom szemétre szánt dolog közül, de megérte hiszen az első walesi sálamat tisztelhettem benne, ráadásul a 750.-et a kollekcióban.


1.000. Salford Reds (Rugby)

Az ezredik sálam egy nagyobb csomag "melléktermékeként" került hozzám, de akkor még nem sejtettem, hogy pont ez lesz a jubiláló darab. A Salford Reds rögbicsapatának egyszerű kétoldalas kötöttje, így bevonult a "hancsitörténelembe", mert bizony ő lett a kerek ezredik a sorban.


hancsi78

SZUD sálak II.

Ma a Szívtiprók Ultras Debrecen, újabb 10 nyakbavalója kerül terítékre, és ez a 10 darab a legutolsó változatokat is mutatja egyben. Az utóbbi egy, másfél évben a csoport nem készített új nyakbavalót, mivel egyre kevesebben viselik ezen kellékeket a társaságból, így kicsit "okafogyottá" vált az újabb változatok legyártása. Az utolsó két minta szinte egyszerre került a tagok nyakába, hiszen mások nagyon nem juthatnak hozzá ezen kiegészítőkhöz, de még így is alig 20 darab készült a belőlük együttesen. Nem a csoport létszámának megfogyatkozása, hanem a sálak iránti érdeklődés hiánya az ami miatt elég volt ilyen alacsony darabszám leköttetése. Az előttük lévő fajtából viszont igen magas darabszám készült, konkrétan minden csoporttag kapott belőle és a szekciók külön változatokat hordhattak ezután. A 15 éves jubileumra készített kissé "jobbos" sálból, csak a csoport gerince kapott, míg a szimpla csíkos 15-ös sálból jutott mindenkinek, még azoknak is akik csak a csoporthoz közel állónak számítottak. A 10. évre egy konszolidált kötéssel állt elő a SZUD, melynek egyik oldalán egy szimpla Ultras felirat volt, míg a másikon a csoport új címere és egy 10-es, egy babérkoszorúban volt belehímezve, mely természetesen a jubileumra utalt. Sok tagnak ez volt és ez most is a kedvenc változata, hiszen kevésbé, sőt egyáltalán nem tartalmazott szélsőséges jelképeket. A Szívtiprók Army viszont pont az ellentéte volt, hiszen majdnem minden sarka a csoport "szélsőséges" beállítottságát hirdette, ami viszont nagyon bejött a brigád azon részének, akik aktív szereplői voltak nem csak az ultrasznak hanem a politikának is. Ezek a legújabb Szívtipró sálak, de valószínűleg az idei évben tovább bővül majd a sorozat, hiszen a csoport idén ősszel tölti a 20. évét, ami további kiegészítők elkészítését irányozza elő.

hancsi78

Szívtiprók Ultras Debrecen III

A csoport első tíz éve után itt egy újabb 5 éves periódus, ami igen mozgalmasan alakult a debreceni tábor életében. A legek ekkor születtek, amihez a csapat sikerkorszaka nagyban hozzájárult. Nem is fecsérlem tovább a szavakat, íme a 2004-2009 közötti időszak a SZUD szemszögéből.

Szívtiprók Ultras Debrecen 1994 III

Tíz év elteltével már nem kellett bemutatni csoportunkat, sem otthon, sem külföldön. A társaság kinőtt a gyermekcipőből és közel a harminc felé, már látszott kinek vált tényleg az élete részévé, pontosabban az életéve ez a négy betű. Természetesen a csoportot sem kerülték el a létszámproblémák és sokan kiváltak ilyen-olyan okokból. Volt aki külön kezdett el ténykedni, volt aki ki sem dugta többet az orrát a meccsekre, de ezzel nem volt mit tenni, aki maradt az folytatta a megkezdett munkát és nem is sejtettük micsoda örömök elé nézünk és megélhetjük csapatunk legkáprázatosabb szereplését, melyet a több mint 100 év alatt valaha is elért. Igaz azt sem sejtettük hogy ez mivel fog járni a lelátót tekintve és felkészületlenül ért minket a tömegesen megjelenő divatszurkolók problémája. Emiatt nem csak velük, hanem a csapat vezetőségével is gyakran összetűztünk. Néha feleslegesnek tituláltak minket, hiszen a mi létszámunk elenyésző volt a több ezres tömeggel szemben. Persze egy percre sem adtuk fel, igaz volt, hogy nem szurkoltunk ilyen-olyan megfontolásból, vagy éppen lepofoztunk valakit aki erősebnek hitte magát nálunk,  vagy egyszerűen csak kiírásainkkal, szórólapjainkkal tudatuk nézeteinket, észrevételeinket a nagyérdeművel. Emellett az MLSZ-szel és a meccseket lehetetlen időpontokban közvetítő RTL Klubbal is felvettük a harcot a többi szurkolótáborral egyetemben. Elindítottunk egy összefogást is a Magyarországot teljesen megfertőző cigány bűnözés ellen, majd a magyarokat ért elnyomások ellen szövetkeztünk és léptünk a többi magyar táborral egyetemben. A szurkolásunkat immár állandó előénekesünk (néha kettő) irányította, de így is gyakran előfordult, hogy nem volt meg a kellő lelkesedés egy-egy átlagos meccsen. A legjobb szurkolást természetesen a nagyobb rangadókon és a nemzetközi meccseken produkáltuk, mint ahogy koreográfiával is ezeken a meccseken rukkoltunk elő. Ezen látványosságok mennyisége egészen visszaesett, volt olyan év hogy csak egyet csináltunk, de ez nem csak egyedi visszaesés volt, ez országosan érintette a mozgalmat. A fő profil (mint az elmúlt tíz év alatt) a pirotechnika volt és ezen időszakban használtuk el a legtöbb tüzet és füstöt, gyakran 30-40-50 darabjával. Néha a nemzetközi meccseken is szerephez jutottak, amely azért is volt nagy szó mivel az UEFA szigorúan bünteti az alkalmazását. Ezzel nem a csapatunknak akartunk ártani, hanem a modern foci térhódítása ellen kívántunk tiltakozni, mint ahogy gyakran üzeneteink és rigmusaink is e célt szolgálták. Az utazásaink száz százalékossá váltak és ahol labdarúgóink megjelentek, onnan mi sem hiányozhatunk. E nagy szó még ha néha nem is tömegesen jelentünk meg egy-egy helyszínen. Volt amikor egyetlen keleti csapatként kellett beutazni az országot és volt olyan találkozó amin a zárkapú ellenére is bejutottunk. A legjobb fellépések természetesen most is a keleti szomszédokhoz vezettek, de néha Budapesten is több száz fős létszámot produkáltunk. A csapatunk remek hazai szereplésével egyre több nemzetközi túra szakadt a csoport nyakába, ahol néha igen jó létszámban jelentünk meg (Manchester, Split, Szkopje), de nem hiszem, hogy a kisebb létszámban látogatott Elfsborg, Donyeck és Karagandi (Kazahsztán) városa más csoportnak is álmai fellépése lett volna. Ezen kívül a stadionunk katasztrofális állapota miatt néhány hazai meccsünket kénytelenek voltunk az üdvözítő megoldásnak szánt Puskás Ferenc stadionban lejátszani Budapesten, amolyan hazai pálya gyanánt. Megjelenésünket tekintve egy kicsit konszolidálódott a csoport és eltűnt a bakancs, bomber az emberekről és felváltotta egy kényelmesebb utcai viselet. Ez a zászlóparkunkon is meglátszott és kevesebb lett a kelta kereszt, de annál több a casual stílusú zászló. Összetűzéseink terén még mindig a keleti ellenfeleinkkel voltak a leghevesebbek, habár itt inkább a rendőrség képezte az ellenfelet, ez pedig gyakran nem jött jól csoportunknak. A csabaiakhoz fűződött két lebeszélt bokszunk egymás után, amelyek tiszta körülmények között zajlottak, utat mutatva a többnyire eszközökkel fertőzött hazai összecsapásoknak. A fővárosi nagyok közül a lilákkal és a zöldekkel ritkán volt valami lehetőség, míg a kispestiekkel egy semleges viszonyt alakítottunk ki. A Vasas drukkerek meg egyszerűen nagyon megfogyatkoztak a közelmúltban. Nyugaton sem voltak különösebb összezörrenéseink, habár az egerszegi és győri hasonszőrűekkel csak kicsiken múlott egy-egy komolyabb összecsapás. Ezzel egyben ki is veséztük, hogy ekkor kikkel nem ettünk egy tányérból, amely csak alig változott az elmúlt 15 évben. A régi barátaink sora teljesen lerövidült, hiszen megszakadt a jó kapcsolatunk a Fehérváriakkal, generációs, politikai és egyéb okokból kifolyólag. Itthon akivel nem ellenséges viszonyt ápoltunk azzal semleges volt a kontaktus, ebből valamivel több a hódmezővásárhelyi és dunaújvárosiakkal folytatott kapcsolat. Egyetlen régi baráti kapcsolatunk az országhatáron túlra nyúlik a bielefeldi fiúkkal. A stadion mellett a lányok meccseire is odafigyeltünk és az egyre jobb szereplésüket mi is egyre nagyobb létszámban követtük figyelemmel. Kiemelkedő meccsek természetesen a hazai rangadók mellett a nemzetközi megmérettetések voltak. Ezekre a találkozókra gyakran egész szektoros, de néha egész csarnokos koreográfiát készítettünk és a hangulat is magáért beszélt. Az utóbbi években remek túrákat szerveztünk és volt ahol több százan (Zilah, Brasso, Galati, Lublin, Kapronca) volt ahol csak egy kisbusszal (2xMetz, Ikast) tettük tiszteletünket. Összetűzések terén a fővárosi zöldekkel és a csabaiakkal maradt meg a rossz nexus, habár egy-egy közös cél érdekében ezeket az ellentéteket félre tettük az adott meccsekre. A labdarúgó válogatottunk gyenge szereplése ellenére mi úgy gondoltuk pár kiemelt találkozóra külföldre is elutazunk, így szép számban jelentünk meg Lengyelországban, Boszniában és Albániában folytatva ezzel a megkezdett utunkat a nemzeti tizenegy mellett is.

5 év képekben (2004-2009):

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Csuti

 Kép: Csuti

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Derencsényi István

Kép: Derencsényi István

 

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Dihen Tibor

 Kép: Derencsényi István

Kép: Derencsényi István

hancsi78

SZUD sálak I.

Gyűjteményem legféltettebb kincsei a Szívtiprók Ultras Debrecen 1994 csoportjának nyakbavalói, melyeket soha semmilyen körülmények között nem adnék vagy cserélnék el! (Nem mint ha többit igen!)
Az első sálam is egy SZUD darab volt lévén csatlakozva a csoporthoz épp azután került "piacra" az első fekete-fehér önálló nyakbavaló, mely sokáig az egyetlen sálam volt az akkor még nem létező gyűjteményemben. Ezután a csoport csináltatott újabb három variációt, de ezeket már piros-fehérben és én ekkortájt jöttem rá, hogy a Szívtiprók sálai mellett a DVSC ajándékait is össze kellene szedegetnem, sőt a többi csoporttól se ártana beszerezni 1-1 változatot. Ez akkor még nem tűnt egy lehetetlen feladatnak, mert összesen 20-25 fajta lehetett. Aztán rá kellett jönnöm, hogy pár debreceni csoportsál beszerzése abból az időből igen is embertpróbáló feladat. A SZUD sálaival nem volt ekkora gond, miután az egyik meghatározó tagunk (Kösz Szöszi!) elővarázsolta az Ultras DSI alapítóknak köttetett sárga-kék "alapját", már csak arra kellett koncentrálnom, hogy amikor csináltatunk sálat én le ne maradjak! Persze ez se ment mindig simán, mert elkerülve Magyarországról kissé nehézkesebben ment a sálak "elrakása", de szerencsére hű társakkal vagyok körülvéve, akik gondolnak rám, még ebben a "nehéz" időszakban is! Mindezek ellenére van még pár változat ami hiányzik a listáról, de ezen darabokon csak kisebb eltérések vannak az alapsálakhoz képest, így hiányuk nem annyira fájó! Jelenleg több mint 20 változattal bír a csoport, amiből most az első 10 kerül fel a blogra.

hancsi78