SZUD Könyv

Kicsit megcsúszva ugyan, de megjelent a Szívtiprók Ultras Debrecen csoportjának első 20 évét bemutató könyv. A kiadvány majdnem 400 oldalon mutatja be a csoport életét, tartalmazva minden eseményt (kronológiai sorrendben) ami érintette a csoportot. A száraz tényeket a tagok visszaemlékezései, sztorijai színesítik. Az írott rész mellett 128 oldal színes képmelléklet is a társaság elmúlt két évtizedét taglalja. A nyomdából mindössze 300 darab jött ki, így a csoporton kívül a közelállók, barátok kaphattak még a kiadványból, illetve egy kevés elérhetővé vált a külső érdeklődők számára is.

Kép: hancsi78

A könyv az említett száraz tényeket így tálalja.....

"A vendégeket pár kiírással találtuk meg „Odanézz, Vasas-szurkolók! Már azt hittem, kihaltak!”, majd pár pillanattal később „Védd az állatokat!” feliratot emeltük fel. Ezután 15 tüzet vetettünk be, melyek szépen dolgoztak és keltettek melegséget az „ultraszívekben”. A meccsen csak egy átlagos szintet tudtunk hozni, a győzelem és a három gól ellenére, de azért nem volt ez egy rossz produkció részünkről. Néha a vendégeket is megtaláltuk egy-egy rigmus erejéig, majd egy bő tucatnyian rápróbáltunk a piros-kékekre, de sok ellenállást nem tanúsítottak. Elismerték az egyelőre nálunk lévő jobb erőviszonyokat, és inkább behúzták fülüket-farkukat, így mi is inkább léptünk, mert a yard érdeklődve figyelt a háttérben.”

.... ilyen visszaemlékezésekkel színesíti.......

"Szeghalomnál értük utol őket, és én még mindig annyira fel voltam pörögve, hogy egyszerűen közéjük rohantam. Körbe csak lila volt. Dobáltak minket sörösüveggel, meg ami a kezükben volt, de nem találtak célba. Én berohantam az étterembe, ahol bent voltak egy csomóan, megkerestem a Dávidkának nevezett patkányt és rávertem vagy kettőt a fejére. Mire feleszméltem, a többiek már visszamentek a kocsikhoz és indultak, én meg ott voltam egy halom csabaival körbevéve. Ez a patkány meg el kezdett üvölteni, hogy elmentek, de egy köcsög itt maradt. Rám is futottak vagy 20-an, rávertem, akire tudtam, majd megpróbáltam elszaladni, de lehetetlen küldetés volt. - Tádé"

..... és ilyen képanyagot tartalmaz:

Kép: Szívtiprók Ultras Debrecen 1994-2014 

Mint a könyv írója, szerkesztője, szeretném megköszönni még egyszer mindenkinek a könyv megírásához, kiadásához, eladásához nyújtott segítségét.

Külön köszönet azon barátoknak, ismerősöknek, akik anyagilag segítették a könyv kiadását és önzetlenül lemondva a "befektetett" pénzükről lehetővé tették, hogy az eladásból befolyt teljes összeget, egy számunkra fontos célra fordíthassuk.
Köszönet mindenkinek, aki megvette a könyvet és ezzel meg tudtuk valósítani a célt és a Szívtiprók Ultras Debrecen 1994 csoportja nevében, a befolyt teljes összeget át tudjuk adni Komáromi Enikő Évának és édesanyjának.
Köszönet nektek srácok és lányok! Nélkületek nem sikerült volna!

 Kép: Ultras Debrecen

hancsi78

SZUD 20 & Komcsi

A Szívtiprók Ultras Debrecen narancssárga, vagy ha úgy jobban tetszik arany hatású sálai a 20., jubileumi évfordulóra készültek és eme fontos nyakbavalókat még Komcsi barátomnak köszönhetem, köszönhetjük. A tervezés rutinmunka volt neki, csak a színekkel variált egy picit, ez adta a sálak egyediségét, vagyis az arany és a csíkokba becsempészett ciklámen. A kötött alapsál mellett mindezt selyemben is legyártatta, ahol sokkal jobban kiüt a nemesfémhatás, míg a kötött inkább maradt narancs. Sajnos a barátom itt hagyott minket, így újabb, ő általa tervezett sálakkal már nem leszek gazdagabb, de ezt a két utolsót hozzá méltó helyen őrzöm, mind a polcon, mind a szívemben.
A másik két sál egy fél évvel később, az ő emlékére készült, de csak 8-8 darab lett belőle legyártva. A csoport engedélyével csinálta az a cég, ahol Komcsi is a legtöbb sálat köttette. Bár soha ne lett volna ennek apropója.

hancsi78

Matricák - Debrecen feketén-fehéren

Nemrég felkerült egy tucatnyi fekete-fehér matricám a blogra, amelyek a Szívtiprók Ultras Debrecen lassan 20 éve kiadott darabjai voltak. Most egy újabb sorozat következik, de itt már a SZUD ezeréves darabjai mellé, szimpla Ultras Debrecen matricák is kerültek, illetve a Force Field első, szintén "színtelen" levonója. Ezek a matricák már nagyon régen lejöttek már a "gyártósorról", így beszerzésük szinte megoldhatatlan. Szerencsére olykor előkerül egy-egy sorozat, így az igazán fanatikus gyűjtök, nagy szerencsével hozzájuthatnak innen-onnan. Az első két darab ugyan kinézetre egyforma, de méretre nem, hiszen a kisebbik 15, míg a nagyobbik 26 cm hosszú. Az UD darabok már egy új generációs sorozat részei, és később színes változat is készült belőlük. Az FF pepita matricája az ezredforduló előtt készült, csakúgy mint a SZUD - Boys Bielefeld barátságot dicsőítő levonó.

hancsi78

Komcsi

Neked, rólad szól ez a bejegyzés Komcsi, hiszen ha te nem vagy, akkor én sem az lennék aki......

Elvesztettem egy gyerekkori barátot! Soha nem ért még ekkora veszteség! Soha nem éreztem még ilyen tehetetlenséget és fájdalmat! Már a hír is sokkolt, hogy balesetet szenvedtél, de amikor közölték, hogy nem jössz vissza, egyszerűen csak sírni tudtam és fátyolos szemeim mögül bámulni az ismeretlenbe. Igen oda, mert távozásoddal a nagy ismeretlen következik számomra, és még több száz ismerős, barát és családtag számára. Nem tudom, nem tudjuk hogyan fogjuk pótolni az űrt ami távozásod miatt keletkezett, de gyanítom, téged pótolni egyszerűen lehetetlen lesz. Kamasz kölykök voltunk még 1994-ben, de együtt nőttünk fel a lelátón, és lettünk testvérek. Nagyon sok mindent megéltem veled az elmúlt 20 évben, ami akkor is igaz, ha nyolc éve már nem élek Magyarországon. Tinédzser korunktól kezdve minden fontos eseményen ott voltunk egymás életében. Tűztünk szalagot és nyomtuk ezerrel a gázkürtöket. Ballagtunk és mentünk szerenádot adni gyerekkori szerelmednek. Vigasztaltuk egymást bánatban, majd ittunk egy jót minden rosszat feledve. Sokszor utaztuk át az országot és Európát, hisz mégis a meccsre járás volt az, ami igazán eggyé tett minket. Sose felejtem el azokat az utakat, amikor ketten vágtunk neki az ismeretlennek, vagy pár fővel a hátunk mögött próbáltunk maradandót alkotni. Ott voltak a meleg szituk, amikor a te mentalitásod adott erőt, pedig ketten nem voltunk 80 kilók. Most is itt cseng a fülembe: "Gyere Hancsi megcsináljuk!". És mentünk, megcsináltuk, felálltunk, még ha kaptunk is. A gyűjtő szenvedélyemet is neked köszönhetem, az első nekem adott fényképek, sálak és matricák miatt lettem a csoport egyik "szertárosa". Aztán te lettél a legnagyobb segítségem a debreceni sálak összegyűjtésében, ha te nem vagy én se büszkélkedhetnék ekkora kollekcióval. Mindig gondoltál rám, ha én nem tarthattam veletek valahová. Ezt a fajta gondoskodást egy-egy sál jelzi a gyűjteményemben, mert te soha nem feledkeztél meg rólam. Ígérem én sem teszem. Örülök, hogy a barátod lehettem és mindent köszönök amit értem tettél. Soha nem feledlek barátom!

 KOMCSI 1980 - 2015

Kép: Ultras Debrecen

SZÍVTIPRÓK ULTRAS DEBRECEN 1994

"Nem voltam soha a szavak embere, de sokszor leírtam, ami bennem volt. Most is ezt teszem, könnyekkel áztatva a „papírt”, ami előttem fekszik.
Elmentél testvér, itt hagytál minket. A fájdalom, amit érzünk semmihez sem fogható. Soha nem fogjuk elfelejteni, amit értünk tettél. Egy olyan biztos pontja voltál az életünknek, csoportunknak, amihez fogható nagyon kevés van, nem csak az országban, hanem a világon is. Hihetetlen erőt és elszántságot tudtál adni, mert soha nem csüggedtél, vagy szomorkodtál. Mindig kerested a lehetőséget a jobbra, ami állandó mozgásban és fejlődésben tartott minket. Sok meghatározó tagunk került el, lépett ki a kötelékből, de te sohasem. Mindig a hazáért, a városért, a DVSC-ért éltél, és értünk Szívtiprókért. Mi voltunk a családod és te az apánk! Sokan veled nőttünk fel, sokan a te szárnyaid alatt. Büszkék vagyunk mindannyian, hogy egy „falkában” lehettünk veled, ahol te voltál a vezér. Mert tudom, tudjuk soha nem tartottad magad annak, de az voltál, egy igazi vezér. Ott voltál mindig az első sorban, mi csak utánad mehettünk a harcba. Védted a gyengébbeket, segítettél annak, aki bajban volt. Mindig te tartottad elsőnek a hátad , ha bántottak minket. Nagy ember voltál Gabi. Egy igazi hős. Nekünk az voltál és az is maradsz, mindörökké. Tetteid kitörölhetetlenek a csoportunk és a debreceni szurkolói társadalom életéből. Soha nem feledünk Vezérem!

hancsi78 SZUD'94"

 Kép: Czabán Dániel

hancsi78

DVSC csoportsálak

A 2014 előtt szerzett debreceni sálaim maradéka kerül most fel az oldalra, főleg az elmúlt 2 évtized meghatározó helyi csoportjainak nyakbavalóival. A sálak többségét a csoportok tagjaitól kaptam ajándékba, hogy megmaradjanak az utókor számára és én büszkén vettem át ezen darabokat megőrzésre. A Force Field sálaim elég hiányosak, hiszen ezen három darabon kívül a csoport még 4-5 fajtával biztos hogy rendelkezik, de így is örülhetek, hiszen az első darab nem mindennapi kincsnek számít egy sálgyűjtő kollekciójában. A Boysos fiúk a megalakulásuk után egyből le is köttettek egy  kelléket maguknak és gondoltak rám is, így köszönet nekik az "ajándékért". Szintén így tettek a Sziporkák is, a sálaik legyártásakor számítottak rám, így mondhatni frissiben megkaptam a "rózsaszín" ereklyéket. Az NSH és BF selyem sáljai egyszerre lettek legyártva és én mind a két csoporttól kaptam egyet-egyet, még a kétezres évek elején. A Lázadó Ifjúságról csak annyit tudtam, hogy léteznek, de a sáljukról sokáig nem. Aztán az is felbukkant és én sikeresen szert tettem egyre. Az Ultra Sharks selymét még a kilencvenes évek végén készítette az Ultra Service és hozzám is került egy, igaz csak később. A Casual Crew és az Ultras 1994 sálak nem csoport kellékek, a szimpla szurkolóknak is elérhetőek voltak, így ezekből én is csak vettem egy-egy példányt. Ezzel a bejegyzéssel  fel is került az összes DVSC és egyben magyar sálam is az oldalra. Persze azóta már sikerült szert tennem újabb kincsekre, de ezekről majd később. Most egy darabig legyen mindenki megelégedve ezen mennyiséggel és minőséggel.

hancsi78

Ultras Debrecen SE

Ultras Debrecen Sportegyesület

Budapesten, 1997-ben alakult meg az Ultras Debrecen Sportegyesület Szanyi Sanyi vezérletével, mint DVSC Ultras SE kispályás labdarúgó csapat. Az egyesület a sportolni vágyó, Budapesten élő Lokistákat, Debrecenieket próbálta egy csapatba gyűjteni és így, különböző szervezett tornákon részt venni. Ez sikerült is, és évekig ez a csapat képviselte a debreceni szurkolókat a kispályás rendezvényeken,  az akkoriban szervezett nyári szurkolói gálákon, melyet a 3. Félidő rendezett több ízben, nagy sikerrel. Volt, hogy két csapattal is indult az "ultrasz"  és olykor egy-egy komolyabb eredmény is becsúszott. 

Kép: Ifj. Szanyi Sándor

1997 DVSC Ultras SE, 3. Félidő Kispályás Labdarúgó Kupa, 3. hely: 

Felső sor: Paragh Norbert, Pesti György,  Madár Attila, Madár László, Pikó Péter
Alsó sor: Lővei András, Szanyi Sándor, Szász Zsolt, Bárány Tamás

Az igazi változásra 1999 nyarán került sor, amikor is a UDSE tagtoborzót hirdetett a Nagyerdőre, ahol mintegy 30 fiatal labdát rúgni vágyó jött össze és lefektették a nagycsapat alapjait. A gárda kizárólag lokálpatrióta helyiekből és aktív szurkolókból állt össze, így a játékosok mellett a csapat vezetése is a "táborból" került ki. A felnőtt gárda mellett ifi és serdülő csapatot is indított az egyesület, akiket Zákány Feri edzett és a debreceni olasz focisulival működtek együtt. Az egyesületet a Loki Szurkolók Egyesülete támogatta a kezdeti időkben, így az egyesület LOSZ Ultras Debrecen SE névvel lett bejegyezve és a Budai Ézsaiás utcai focipályáján játszotta a hazai meccseit. A gárda a járási bajnokságba kapott besorolást, ami akkor a Hajdú-Bihar megyei III. osztály, Debreceni körzeteként volt nyilvántartva. 

Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (288. oldal)

1999-2000 LOSZ Ultras DSE megyei III. osztályú csapata:

Felső sor: Percze Zsolt, Rózsa Attila, Petrovics Mihály, Szanyi Sándor, Radeczki Lajos, Balogh Béla, Teslár Mihály

Alsó sor: Kelemen Zsolt, Balogh Zsolt, Fekete Richárd, Kun Zoltán, Ötvös Zoltán, Széll Tamás, Kristóf Sándor Péter

A következő évben a LOSZ levette támogatói felügyeletét a labdarúgó csapatról, így innentől szimplán Ultras Debrecen Sportegyesület lett a csapat neve. A hetedik vonalban három évig vitézkedtek a fiúk, de fokozatosan kapaszkodtak felfelé a tabellán és 2002-ben feljutottak az összevont megyei II. osztályba, ami az akkori hatodik osztály jelentette. Ekkor a csapat már a DEAC Sporttelepén, a Dóczy József utcában rúgta a bőrgolyót, nem egyszer pár tucat debreceni ultra támogatásával, akik olykor idegenbe is elkísérték a csapatot.

Kép: Derencsényi István

2001: Létavértes SC - Ultras Debrecen SE 3-1 (Edzőmeccs)

A gárdát továbbra is Szanyi Sanyi trenírozta amolyan menedzseri, játékosedzői beosztásban Bolló Zsolt segítségével. Olyan szurkolók alkották még a csapatot mint Nagy Csaba, Harsányi Ádám, Zabos Zsolt,  Mandics Zoltán, Gönczi Laci, Nagy Balázs, Mészáros Róbert,  Varga Tamás,  és még sokan mások, akik az amatőr sportolás mellett hétről-hétre kint voltak az Oláh Gábor utcán szurkolni is a DVSC-nek. A támogatói kör is a táborból került ki, így a már sokszor említett Szanyi Sanyi mellett Mandics Zoltán, Balogh Zsolt, Paragh Norbert és Ádám fedezte a csapat kiadásait.  Az első megye kettes évben az előkelő hetedik helyet szerezte meg a stílusosan piros - fehér - (feketében) játszó csapat, majd a következő esztendőben a szerényebb 12. hely jutott csak a osztályrészül. A következő évben már nem állt össze a társaság, így 2004-05-ben nem indítottak egyetlen csapatot sem a bajnokságokban. Ez nem jelentette azt hogy megszűnt volna a klub, csak azt, hogy azóta nincs csapat melyet versenyeztetnének. A szüneteltetésre egyszerű volt az indok, nem volt rá pénz. Az anyagi támogatók szétváltak, a források elapadtak, a baráti társaság már nem olyan volt mint pár évvel azelőtt, így többen inkább kiszálltak, mert nem akarták ilyen körülmények között folytatni. Az egyesület ennek ellenére nem szűnt meg, továbbra is él, de csapatot nem indít egyetlen bajnokságban sem. Csak remélni lehet, hogy egyszer ismét eljön az idő és személy, aki kezébe veszi az egyesület sorsát és újra retteghetnek az ellenfelek nem csak a lelátón hanem a zöld gyepen is a debreceni ultráktól.

Források:
Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet
www.magyarfutball.hu
Ifj. Szanyi Sándor

 hancsi78

Szívtiprók Ultras Debrecen III

A csoport első tíz éve után itt egy újabb 5 éves periódus, ami igen mozgalmasan alakult a debreceni tábor életében. A legek ekkor születtek, amihez a csapat sikerkorszaka nagyban hozzájárult. Nem is fecsérlem tovább a szavakat, íme a 2004-2009 közötti időszak a SZUD szemszögéből.

Szívtiprók Ultras Debrecen 1994 III

Tíz év elteltével már nem kellett bemutatni csoportunkat, sem otthon, sem külföldön. A társaság kinőtt a gyermekcipőből és közel a harminc felé, már látszott kinek vált tényleg az élete részévé, pontosabban az életéve ez a négy betű. Természetesen a csoportot sem kerülték el a létszámproblémák és sokan kiváltak ilyen-olyan okokból. Volt aki külön kezdett el ténykedni, volt aki ki sem dugta többet az orrát a meccsekre, de ezzel nem volt mit tenni, aki maradt az folytatta a megkezdett munkát és nem is sejtettük micsoda örömök elé nézünk és megélhetjük csapatunk legkáprázatosabb szereplését, melyet a több mint 100 év alatt valaha is elért. Igaz azt sem sejtettük hogy ez mivel fog járni a lelátót tekintve és felkészületlenül ért minket a tömegesen megjelenő divatszurkolók problémája. Emiatt nem csak velük, hanem a csapat vezetőségével is gyakran összetűztünk. Néha feleslegesnek tituláltak minket, hiszen a mi létszámunk elenyésző volt a több ezres tömeggel szemben. Persze egy percre sem adtuk fel, igaz volt, hogy nem szurkoltunk ilyen-olyan megfontolásból, vagy éppen lepofoztunk valakit aki erősebnek hitte magát nálunk,  vagy egyszerűen csak kiírásainkkal, szórólapjainkkal tudatuk nézeteinket, észrevételeinket a nagyérdeművel. Emellett az MLSZ-szel és a meccseket lehetetlen időpontokban közvetítő RTL Klubbal is felvettük a harcot a többi szurkolótáborral egyetemben. Elindítottunk egy összefogást is a Magyarországot teljesen megfertőző cigány bűnözés ellen, majd a magyarokat ért elnyomások ellen szövetkeztünk és léptünk a többi magyar táborral egyetemben. A szurkolásunkat immár állandó előénekesünk (néha kettő) irányította, de így is gyakran előfordult, hogy nem volt meg a kellő lelkesedés egy-egy átlagos meccsen. A legjobb szurkolást természetesen a nagyobb rangadókon és a nemzetközi meccseken produkáltuk, mint ahogy koreográfiával is ezeken a meccseken rukkoltunk elő. Ezen látványosságok mennyisége egészen visszaesett, volt olyan év hogy csak egyet csináltunk, de ez nem csak egyedi visszaesés volt, ez országosan érintette a mozgalmat. A fő profil (mint az elmúlt tíz év alatt) a pirotechnika volt és ezen időszakban használtuk el a legtöbb tüzet és füstöt, gyakran 30-40-50 darabjával. Néha a nemzetközi meccseken is szerephez jutottak, amely azért is volt nagy szó mivel az UEFA szigorúan bünteti az alkalmazását. Ezzel nem a csapatunknak akartunk ártani, hanem a modern foci térhódítása ellen kívántunk tiltakozni, mint ahogy gyakran üzeneteink és rigmusaink is e célt szolgálták. Az utazásaink száz százalékossá váltak és ahol labdarúgóink megjelentek, onnan mi sem hiányozhatunk. E nagy szó még ha néha nem is tömegesen jelentünk meg egy-egy helyszínen. Volt amikor egyetlen keleti csapatként kellett beutazni az országot és volt olyan találkozó amin a zárkapú ellenére is bejutottunk. A legjobb fellépések természetesen most is a keleti szomszédokhoz vezettek, de néha Budapesten is több száz fős létszámot produkáltunk. A csapatunk remek hazai szereplésével egyre több nemzetközi túra szakadt a csoport nyakába, ahol néha igen jó létszámban jelentünk meg (Manchester, Split, Szkopje), de nem hiszem, hogy a kisebb létszámban látogatott Elfsborg, Donyeck és Karagandi (Kazahsztán) városa más csoportnak is álmai fellépése lett volna. Ezen kívül a stadionunk katasztrofális állapota miatt néhány hazai meccsünket kénytelenek voltunk az üdvözítő megoldásnak szánt Puskás Ferenc stadionban lejátszani Budapesten, amolyan hazai pálya gyanánt. Megjelenésünket tekintve egy kicsit konszolidálódott a csoport és eltűnt a bakancs, bomber az emberekről és felváltotta egy kényelmesebb utcai viselet. Ez a zászlóparkunkon is meglátszott és kevesebb lett a kelta kereszt, de annál több a casual stílusú zászló. Összetűzéseink terén még mindig a keleti ellenfeleinkkel voltak a leghevesebbek, habár itt inkább a rendőrség képezte az ellenfelet, ez pedig gyakran nem jött jól csoportunknak. A csabaiakhoz fűződött két lebeszélt bokszunk egymás után, amelyek tiszta körülmények között zajlottak, utat mutatva a többnyire eszközökkel fertőzött hazai összecsapásoknak. A fővárosi nagyok közül a lilákkal és a zöldekkel ritkán volt valami lehetőség, míg a kispestiekkel egy semleges viszonyt alakítottunk ki. A Vasas drukkerek meg egyszerűen nagyon megfogyatkoztak a közelmúltban. Nyugaton sem voltak különösebb összezörrenéseink, habár az egerszegi és győri hasonszőrűekkel csak kicsiken múlott egy-egy komolyabb összecsapás. Ezzel egyben ki is veséztük, hogy ekkor kikkel nem ettünk egy tányérból, amely csak alig változott az elmúlt 15 évben. A régi barátaink sora teljesen lerövidült, hiszen megszakadt a jó kapcsolatunk a Fehérváriakkal, generációs, politikai és egyéb okokból kifolyólag. Itthon akivel nem ellenséges viszonyt ápoltunk azzal semleges volt a kontaktus, ebből valamivel több a hódmezővásárhelyi és dunaújvárosiakkal folytatott kapcsolat. Egyetlen régi baráti kapcsolatunk az országhatáron túlra nyúlik a bielefeldi fiúkkal. A stadion mellett a lányok meccseire is odafigyeltünk és az egyre jobb szereplésüket mi is egyre nagyobb létszámban követtük figyelemmel. Kiemelkedő meccsek természetesen a hazai rangadók mellett a nemzetközi megmérettetések voltak. Ezekre a találkozókra gyakran egész szektoros, de néha egész csarnokos koreográfiát készítettünk és a hangulat is magáért beszélt. Az utóbbi években remek túrákat szerveztünk és volt ahol több százan (Zilah, Brasso, Galati, Lublin, Kapronca) volt ahol csak egy kisbusszal (2xMetz, Ikast) tettük tiszteletünket. Összetűzések terén a fővárosi zöldekkel és a csabaiakkal maradt meg a rossz nexus, habár egy-egy közös cél érdekében ezeket az ellentéteket félre tettük az adott meccsekre. A labdarúgó válogatottunk gyenge szereplése ellenére mi úgy gondoltuk pár kiemelt találkozóra külföldre is elutazunk, így szép számban jelentünk meg Lengyelországban, Boszniában és Albániában folytatva ezzel a megkezdett utunkat a nemzeti tizenegy mellett is.

5 év képekben (2004-2009):

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Csuti

 Kép: Csuti

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Derencsényi István

Kép: Derencsényi István

 

 Kép: Derencsényi István

 Kép: Dihen Tibor

 Kép: Derencsényi István

Kép: Derencsényi István

hancsi78