Változások - 2016

2016-ban több változást iktattam be a blogon, mert egyszerűen annyira sok kép, beszámoló és egyéb érdekesség került fel, hogy muszáj volt megbontanom az eddigi egységet.
A sálaknál nem történt változás. Igaz bővült a kollekció és 8 darab híján elértem az 1.500 darabot, de egyenlőre nem indokolta semmi, hogy újabb ablakokat nyissak.
A stadionoknál, sportpályáknál már más volt a helyzet. Angliában olyan sok helyre eljutottam és olyan sok felvételt sikerült készítenem, hogy egyszerűen muszáj volt megbontanom a két legfontosabb képanyagot (Stadionok és Krikett Stadionok). Sokat gondolkodtam, hogy megye szinten bontom szét a képeket, de végül úgy döntöttem, hogy marad az ABC sorrend és így szerepeltetem tovább a labdarúgáshoz köthető létesítményeket és krikettpályákat. Ez utóbbit négy csoportba osztottam, így aki akarja, könnyebben megtalálj az adott város krikettgrundjait, persze csak azt, ahol én is jártam. A foci esetében más a helyzet. London már eleve külön szerepelt és most újabb 5 részt hoztam létre a megnövekedett képanyag miatt. Az elv ugyanaz mind a két esetben. Maradtak ABC sorrendben a városok és azon belül a sportpályák, de az eddigi nagy halmazt a krikettnél négy a stadionoknál öt részre bontottam.
A bemutatókat is két részre szedtem a klubok esetében, így innentől a labdarúgó és női kézilabda csapatok bemutatói külön vannak. Ehhez majd később szeretnék egy stadion és sportcsarnok részt nyitni.
Az Ultras rész viszi a többi visszaemlékezést, mindjárt három kategóriában. Az egyik egyfajta visszaemlékezés egy-egy meccsre és az ott történt dolgokra, ami főleg a lelátót érinti. A másik a Debrecenbe érkező táborok szereplését taglalja különböző formában. A harmadik pedig egy-egy szurkolótábor, szurkolói csoport bemutatása a nagyérdeműnek. 
A képekhez visszatérve az egyéb kategórián kívül (ahol a minden más van) a tenisz, lóverseny, bowling green, a golf és a kispályák kaptak egy külön oldalt a megnövekedett anyag miatt.
Teljesen új rész az oldalon a zászlókkal foglalkozó képrovat, ahol a sálakhoz hasonlóan az országok, klubok, szervezetek lobogói szerepelnek. Ezen kívül a matricák is láthatóvá váltak négy alcsoportban és hamarosan a jegyek is felkerülnek, igaz ott még nem döntöttem el milyen szisztéma szerint legyenek feltöltve.
Egyenlőre ennyi változás állt be az oldalon, de biztos lesznek még fejlesztések, javítások, újítások a közeljövőben.
A felmerülő hibákért, olvashatatlanságért, értelmetlenségért továbbra is elnézést kérek, sajnos ez is velejárója az oldalnak.

Üdv:

hancsi78

Debreceni GASE

Debreceni GASE

Az 1868-ban alapított Gazdasági Tanintézet 1902-ben költözött ki Pallagra és ott 1907. november 16-án, az akkor már akadémia rangra emelt intézmény, többnyire katolikus hallgató megalapították a Debreceni Gazdasági Akadémia Sport Egyletet. Az új sportegyesület 1908 tavaszán kezdte meg a tényleges működését piros-kék színekkel. Sok szakosztálya mellett a labdarúgással is foglalkoztak, de a DGASE nem indult el egyetlen hivatalos labdarúgó bajnokságban sem. A helyi debreceni labdarúgó csapatokkal vívtak barátságos meccseket, főleg a DEAC csapatával, akikkel nagy volt az összhang és más sportokban gyakran közös versenyzőket szerepeltettek a fekete-fehérekkel. 1923. február 15-én a diákok rendkívüli közgyűlésen kimondták az akadémián funkcionáló valamennyi egyesület feloszlatását és megalakították a Debreceni Gazdasági Akadémia Ifjúsági Egyesületét, de a labdarúgó csapat neve ls besorolása nem változott. Továbbra sem szerepeltek az MLSZ bajnokságában, csak alkalomszerű mérkőzéseket vívtak a helyi csapatokkal. Az egyesület leghíresebb sportolója ekkor szerepelt a klubban, a későbbi nagyszerű író Wass Albert a csapat lövészszakosztályában versenyzett. 1924. április 26-án vívta az „első nyilvános meccsét” a csapat és ott megsemmisítő, 12-1-es vereséget szenvedtek a DTE gárdájától. 1924 novemberében a feloszlott MOVE DSE játékosainak egy része a klubhoz érkezett, ami jelentős erősítést jelentett az egyesületnek. A barátságos meccsek mellett, az „úgynevezett” gazdász bajnokságban indult a csapat és 1930-ban meg is nyerték az országos versenyt, majd a háború közeledtével feloszlott a gárda.  

Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (193. oldal)

 

1946-ban újra szerveződtek, de a Debreceni GASE név maradt a régi. 1947-ben bronzérmet szereztek az Országos Főiskolai Bajnokságon, ahol a MAFC csapatát győzték le 2-1-re. 1948-tól Mezőgazdasági Akadémiai Sport Egyesület lett a hivatalos nevük, de csak egy évig tevékenykedhettek. 1949-1953 között nem volt Magyarországon mezőgazdasági felsőoktatás az akkori rendszer anomáliájának köszönhetően, így a DGASE sem működhetett. A versenyzők a DEAC színeiben indultak el a különböző versenyeken. 1953-ban, mint Debreceni Mezőgazdasági Haladás SE újjá alakultak, de a labdarúgók csak 1955-ben kapcsolódtak be a Debreceni Városi Ligába, mint Debreceni Akadémia Haladás SE. A forradalmi események után 1957. február 17-én megalapították a Debreceni Akadémia Sport Egyesületet a DAHSE jogutódjaként, amely név hamarosan módosul Debreceni Agrártudományi SE-re. A kék-fehér színű csapat megnyerte a Városi Bajnokságot és sikeres osztályozón legyőzte a Debreceni Postás SE csapatát, így egy évig a megye I-ben szerepelhettek. Onnan a kiesés után ismét esélyesek voltak a feljutásra, de elbukták az osztályozót. Ekkor szerepelt az egyesületben az a Nagykaposi Elemér, aki később a DVSC-ben futott be karriert. 1961-1964-ig ismét a megye legjobbjai között van a DASE. 1965-ben nyerik a Városi Bajnokságot, majd az osztályozón legyőzik a DMTK csapatát. 1965. július 14-én az Újpesti Dózsa érkezett a DEAC Stadionba, ugyanis ott fogadták a félelmetes játékerőt képviselő lila-fehéreket az MNK-ban. A végeredmény nem lehetett kérdés, 12-0-ra kaptak ki a gazdászok. 1967-ben a Hajdúszoboszló mögött másodikak lettek a megyei bajnokságban, de a következő évben megnyerték azt. Az utolsó fordulóban a Debreceni Postás győzték le 3-2-re és a 300 néző méltóképpen ünnepelte a bajnokcsapatot. Ebben az időben szerepelt a csapatban Csank János, aki később több magyar csapatot is bajnoki címre vezetett, mint edző. 1969-ben története során elsőnek szerepelhettek az NBIII-ban, ahol ráadásul a testvércsapatuk (DEAC) is játszott. A végén csak egy ponton múlott a bennmaradás, de az így megszerzett 14. hely az NBIII Északkeleti csoportjában a klub legjobb eredményének számít.  1970-1979 között a megye legjobbjai között szerepeltek és közben a Főiskolai Bajnokság küzdelmeit sem hanyagolták. 1970-ben a Szegedi Egyetem ellen vívtak nagy csatát a négy közé jutásért, de kikaptak. A 400 néző és a csapat a játékvezetőket hibáztatta, aminek köszönhetően az egyik partjelzőt bántalmazták. A meccset lefújták és a pályát két hétre betiltották.. 1977-ben ismét bajnokságot nyertek és osztályozót játszhattak az NBIII-ért, de drámai küzdelemben a Borsodi Bányász büntetőkkel jutott fel.  

 Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (191. oldal)

1979-ben beolvadtak a DUSE csapatába, amely a város vezetőinek nyomására történt meg. Innentől nem volt önálló csapata az agrárosoknak. A lehetetlen állapotból 1988-ban próbáltak szabadulni, amikor újjáalakult a DASE Diáksport Egyesület (DASE DSE), de az anyagi javak hiánya nem tette lehetővé a régi szakosztályok felállítását. 1989-ben széthullott a DUSE, de a labdarúgó szakosztályt ekkor sem tudták újjá alapítani. A DASE DSE később egy Futsal szakosztályt alapított, amely 2005-ben az NBII-ben szerepelt mint DASE DEAC. 2006-ban a Debreceni Egyetem minden egyes karának és minden egyes versenysportjának összeszervezése után az agráros sport végleg megszűnt Debrecenben és a DASE DSE sportolói innentől a DEAC Sport Kft versenyzői lettek. 

Források:
Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet
Szegedi Péter: Pozíciók és oppozíciók: A futballmező kialakulása, struktúrája és dinamikája
magyarfutball.hu

 
hancsi78

Debreceni KASE

Debreceni KASE

Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (219. oldal)

1910. szeptember 1-én (más források szerin 5-én) alakult meg a Debreceni Kereskedelmi Alkalmazottak Sport Egyesülete, mely 1925-ben Debreceni Kereskedők és Alkalmazottak Sport Egyesülete névre változott. A DKASE egyesülete a kék-fehér színeket választotta magának, és a labdarúgó csapat mellett több, más szakosztályt is működtetett. Saját pályájukat 1912-ben avatták fel az FTC második csapata ellen, a Ferenc József körúton és 8-0-s vereséget szenvedtek. A klub tömegbázisát a kereskedők adták és sok alapító tagja zsidó származású volt. A labdarúgó csapatuk kezdetben csak a DTE tartalék csapataival mérkőztek, majd (1911-12) benevezvén a vidéki bajnokságba, egyre nagyobb erőt képviseltek a városban és a régióban. A legjobb eredményük egy megszerzett második hely (1913-14) a Keleti Kerület Nagyváradi csoportjában.

 Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (205. oldal)

A háború alatt szünetelt a labdarúgó szakosztály tevékenysége, melyet 1919 tavaszán alapítottak újjá. Ez év nyarán költöztek a modernebb és nagyobb Lóversenytéri pályára, melyet Ügetőtér névvel is illettek. Az első világháború után fokozatosan vezető szerephez jutottak a KLASZ I. osztályában az egyre gyengülő DTE felett és a hasonló erőt képviselő DVSC mellett. Két bajnoki cím mellett (1921-22, illetve 1929-30) több második és harmadik helyet szereztek, de egyszer sem végeztek a hatodik helynél hátrább. A klub az antiszemita támadások ellenére igen népszerű volt a városban, gyakran ezrek látogatták a DKASE hazai meccseit. 1932-ben a profi Bocskai FC őket választotta anyaegyesületének, ami igen megtisztelő volt az egyesületre nézve. A groteszk a dologban, hogy ekkora tehető a csapat hanyatlása és a kerületi bajnokságban csak a hátsó traktusban jutott nekik hely. Aztán az 1935-36-os szezonban ismét az élen végeztek, begyűjtve ezzel egy újabb kerületi bajnoki címet. Az örömbe persze üröm is vegyült, mert a következő év (1937) tavaszán a szövetség felfüggesztette a csapat játékjogát a sorozatos tartozásai miatt. Igaz, ezt a hátralékot még rendezték, de a következő évi bajnokságtól már vissza kellett lépniük. A klub ekkor szinte már meg is szűnt, de a belügyminisztérium csak 1940-ben végezte el a felszámolásukat. Közben felvetődött pár fúzió lehetőség, de ebből nem lett semmi. Majd megpróbáltak egy profi klubot kialakítani a csapat nyomdokvizén (Debreceni FC), de ebből sem lett semmi. 1941-ben a feltámasztásra tettek kísérletet, de a klub csak papíron létezett.

Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (213. oldal)

1945. július 1-én újjá alapították a klubot az egyetemmel karöltve, Debreceni Egyetem, Kereskedők és Alkalmazottak Sport Egyesülete néven. A csapat csak 3 hétig létezett. Ekkor a DEAC és a Klinika AC leválása után a DKASE magára maradt. 1947. augusztus 30-ig bírták függetlenül, akkor fúzióra léptek a Debreceni MÁV Bocskai és Debreceni MADISZ csapataival és Debreceni MÁV KASE néven folytatták. 1948. július 1-én újabb egyesülés következett a DMTE és a Debreceni Törekvés is csatlakozott a „megaklubhoz” és létrejött a Debreceni Dolgozók Sportegyesülete. Közben az 1947-ben alapított Debreceni Meteor Népbolt vitte tovább a kereskedők zászlaját, melyből 1949-ben Debreceni Meteor lett. Hogy ne legyen ilyen egyértelmű, az 1949 augusztusában a megalakuló Debreceni KAOSZ is jogelődjének tekinti a KASE csapatát, sőt 1950 szeptemberében megalakult egy „másik” KASE is. Ez a gárda 1951-ben beolvadt a Debreceni Petőfi Sport Egyesületbe, mely „nagy” szakszervezeti egyesületeket központi utasításra kellett létrehozni. A káosznak az 1956-os forradalom vetett véget és 1957 év elejétől újra DKASE lett a csapat neve és az NBIII-ba kerülésért játszottak a hátralévő fél szezonban. Az osztályozót sikeresen vették, de a következő évben utolsóként távoztak is onnan. 1958-ban már, mint Debreceni Vörös Meteor szerepeltek a megyei első osztályban, de innen a hanyatlás igen látványosra sikeredett. Előbb az első osztályból pottyantak ki, majd csak az összevont járási és városi bajnokság középmezőnyében szerepeltek. 1964-ben utolsó lett a városi bajnokságban, majd a következő évben létszámgondok akadtak a szakosztály életében és végleg eltűntek a süllyesztőben. A többi szakosztály még működött Vörös Meteor Vendéglátó név alatt, de 1969-ben beolvadtak a Debreceni Spartacus csapatába. 1979-ben feloszlott a Spartacus is, így a DKASE jogutódai is teljesen eltűntek a térképről.

Források:
Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet
Szegedi Péter: Pozíciók és oppozíciók: A futballmező kialakulása, struktúrája és dinamikája
www.magyarfutball.hu

hancsi78

Ultras Debrecen SE

Ultras Debrecen Sportegyesület

Budapesten, 1997-ben alakult meg az Ultras Debrecen Sportegyesület Szanyi Sanyi vezérletével, mint DVSC Ultras SE kispályás labdarúgó csapat. Az egyesület a sportolni vágyó, Budapesten élő Lokistákat, Debrecenieket próbálta egy csapatba gyűjteni és így, különböző szervezett tornákon részt venni. Ez sikerült is, és évekig ez a csapat képviselte a debreceni szurkolókat a kispályás rendezvényeken,  az akkoriban szervezett nyári szurkolói gálákon, melyet a 3. Félidő rendezett több ízben, nagy sikerrel. Volt, hogy két csapattal is indult az "ultrasz"  és olykor egy-egy komolyabb eredmény is becsúszott. 

Kép: Ifj. Szanyi Sándor

1997 DVSC Ultras SE, 3. Félidő Kispályás Labdarúgó Kupa, 3. hely: 

Felső sor: Paragh Norbert, Pesti György,  Madár Attila, Madár László, Pikó Péter
Alsó sor: Lővei András, Szanyi Sándor, Szász Zsolt, Bárány Tamás

Az igazi változásra 1999 nyarán került sor, amikor is a UDSE tagtoborzót hirdetett a Nagyerdőre, ahol mintegy 30 fiatal labdát rúgni vágyó jött össze és lefektették a nagycsapat alapjait. A gárda kizárólag lokálpatrióta helyiekből és aktív szurkolókból állt össze, így a játékosok mellett a csapat vezetése is a "táborból" került ki. A felnőtt gárda mellett ifi és serdülő csapatot is indított az egyesület, akiket Zákány Feri edzett és a debreceni olasz focisulival működtek együtt. Az egyesületet a Loki Szurkolók Egyesülete támogatta a kezdeti időkben, így az egyesület LOSZ Ultras Debrecen SE névvel lett bejegyezve és a Budai Ézsaiás utcai focipályáján játszotta a hazai meccseit. A gárda a járási bajnokságba kapott besorolást, ami akkor a Hajdú-Bihar megyei III. osztály, Debreceni körzeteként volt nyilvántartva. 

Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (288. oldal)

1999-2000 LOSZ Ultras DSE megyei III. osztályú csapata:

Felső sor: Percze Zsolt, Rózsa Attila, Petrovics Mihály, Szanyi Sándor, Radeczki Lajos, Balogh Béla, Teslár Mihály

Alsó sor: Kelemen Zsolt, Balogh Zsolt, Fekete Richárd, Kun Zoltán, Ötvös Zoltán, Széll Tamás, Kristóf Sándor Péter

A következő évben a LOSZ levette támogatói felügyeletét a labdarúgó csapatról, így innentől szimplán Ultras Debrecen Sportegyesület lett a csapat neve. A hetedik vonalban három évig vitézkedtek a fiúk, de fokozatosan kapaszkodtak felfelé a tabellán és 2002-ben feljutottak az összevont megyei II. osztályba, ami az akkori hatodik osztály jelentette. Ekkor a csapat már a DEAC Sporttelepén, a Dóczy József utcában rúgta a bőrgolyót, nem egyszer pár tucat debreceni ultra támogatásával, akik olykor idegenbe is elkísérték a csapatot.

Kép: Derencsényi István

2001: Létavértes SC - Ultras Debrecen SE 3-1 (Edzőmeccs)

A gárdát továbbra is Szanyi Sanyi trenírozta amolyan menedzseri, játékosedzői beosztásban Bolló Zsolt segítségével. Olyan szurkolók alkották még a csapatot mint Nagy Csaba, Harsányi Ádám, Zabos Zsolt,  Mandics Zoltán, Gönczi Laci, Nagy Balázs, Mészáros Róbert,  Varga Tamás,  és még sokan mások, akik az amatőr sportolás mellett hétről-hétre kint voltak az Oláh Gábor utcán szurkolni is a DVSC-nek. A támogatói kör is a táborból került ki, így a már sokszor említett Szanyi Sanyi mellett Mandics Zoltán, Balogh Zsolt, Paragh Norbert és Ádám fedezte a csapat kiadásait.  Az első megye kettes évben az előkelő hetedik helyet szerezte meg a stílusosan piros - fehér - (feketében) játszó csapat, majd a következő esztendőben a szerényebb 12. hely jutott csak a osztályrészül. A következő évben már nem állt össze a társaság, így 2004-05-ben nem indítottak egyetlen csapatot sem a bajnokságokban. Ez nem jelentette azt hogy megszűnt volna a klub, csak azt, hogy azóta nincs csapat melyet versenyeztetnének. A szüneteltetésre egyszerű volt az indok, nem volt rá pénz. Az anyagi támogatók szétváltak, a források elapadtak, a baráti társaság már nem olyan volt mint pár évvel azelőtt, így többen inkább kiszálltak, mert nem akarták ilyen körülmények között folytatni. Az egyesület ennek ellenére nem szűnt meg, továbbra is él, de csapatot nem indít egyetlen bajnokságban sem. Csak remélni lehet, hogy egyszer ismét eljön az idő és személy, aki kezébe veszi az egyesület sorsát és újra retteghetnek az ellenfelek nem csak a lelátón hanem a zöld gyepen is a debreceni ultráktól.

Források:
Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet
www.magyarfutball.hu
Ifj. Szanyi Sándor

 hancsi78