Elvesztettem egy gyerekkori barátot! Soha nem ért még ekkora veszteség! Soha nem éreztem még ilyen tehetetlenséget és fájdalmat! Már a hír is sokkolt, hogy balesetet szenvedtél, de amikor közölték, hogy nem jössz vissza, egyszerűen csak sírni tudtam és fátyolos szemeim mögül bámulni az ismeretlenbe. Igen oda, mert távozásoddal a nagy ismeretlen következik számomra, és még több száz ismerős, barát és családtag számára. Nem tudom, nem tudjuk hogyan fogjuk pótolni az űrt ami távozásod miatt keletkezett, de gyanítom, téged pótolni egyszerűen lehetetlen lesz. Kamasz kölykök voltunk még 1994-ben, de együtt nőttünk fel a lelátón, és lettünk testvérek. Nagyon sok mindent megéltem veled az elmúlt 20 évben, ami akkor is igaz, ha nyolc éve már nem élek Magyarországon. Tinédzser korunktól kezdve minden fontos eseményen ott voltunk egymás életében. Tűztünk szalagot és nyomtuk ezerrel a gázkürtöket. Ballagtunk és mentünk szerenádot adni gyerekkori szerelmednek. Vigasztaltuk egymást bánatban, majd ittunk egy jót minden rosszat feledve. Sokszor utaztuk át az országot és Európát, hisz mégis a meccsre járás volt az, ami igazán eggyé tett minket. Sose felejtem el azokat az utakat, amikor ketten vágtunk neki az ismeretlennek, vagy pár fővel a hátunk mögött próbáltunk maradandót alkotni. Ott voltak a meleg szituk, amikor a te mentalitásod adott erőt, pedig ketten nem voltunk 80 kilók. Most is itt cseng a fülembe: "Gyere Hancsi megcsináljuk!". És mentünk, megcsináltuk, felálltunk, még ha kaptunk is. A gyűjtő szenvedélyemet is neked köszönhetem, az első nekem adott fényképek, sálak és matricák miatt lettem a csoport egyik "szertárosa". Aztán te lettél a legnagyobb segítségem a debreceni sálak összegyűjtésében, ha te nem vagy én se büszkélkedhetnék ekkora kollekcióval. Mindig gondoltál rám, ha én nem tarthattam veletek valahová. Ezt a fajta gondoskodást egy-egy sál jelzi a gyűjteményemben, mert te soha nem feledkeztél meg rólam. Ígérem én sem teszem. Örülök, hogy a barátod lehettem és mindent köszönök amit értem tettél. Soha nem feledlek barátom!
KOMCSI 1980 - 2015
Kép: Ultras Debrecen
SZÍVTIPRÓK ULTRAS DEBRECEN 1994
"Nem voltam soha a szavak embere, de sokszor leírtam, ami bennem volt. Most is ezt teszem, könnyekkel áztatva a „papírt”, ami előttem fekszik.
Elmentél testvér, itt hagytál minket. A fájdalom, amit érzünk semmihez sem fogható. Soha nem fogjuk elfelejteni, amit értünk tettél. Egy olyan biztos pontja voltál az életünknek, csoportunknak, amihez fogható nagyon kevés van, nem csak az országban, hanem a világon is. Hihetetlen erőt és elszántságot tudtál adni, mert soha nem csüggedtél, vagy szomorkodtál. Mindig kerested a lehetőséget a jobbra, ami állandó mozgásban és fejlődésben tartott minket. Sok meghatározó tagunk került el, lépett ki a kötelékből, de te sohasem. Mindig a hazáért, a városért, a DVSC-ért éltél, és értünk Szívtiprókért. Mi voltunk a családod és te az apánk! Sokan veled nőttünk fel, sokan a te szárnyaid alatt. Büszkék vagyunk mindannyian, hogy egy „falkában” lehettünk veled, ahol te voltál a vezér. Mert tudom, tudjuk soha nem tartottad magad annak, de az voltál, egy igazi vezér. Ott voltál mindig az első sorban, mi csak utánad mehettünk a harcba. Védted a gyengébbeket, segítettél annak, aki bajban volt. Mindig te tartottad elsőnek a hátad , ha bántottak minket. Nagy ember voltál Gabi. Egy igazi hős. Nekünk az voltál és az is maradsz, mindörökké. Tetteid kitörölhetetlenek a csoportunk és a debreceni szurkolói társadalom életéből. Soha nem feledünk Vezérem!
hancsi78 SZUD'94"
Kép: Czabán Dániel
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése