1993 októberében elég sok kispesti drukker érkezett Debrecenbe, amelyen nincs mit csodálkozni, hiszen bajnokcsapatként érkeztek, ráadásul két éve nem is jártak a Hajdúságban. Az új vizitre, új köntösben került sor, hiszen a Loki másodosztályban töltött két éve után, úgy lépett vissza a legjobbak közé, hogy minden jelentősebb szurkolóbázissal rendelkező helyen, már szervezett csoportocskák, csoport kezdemények utaztak a kedvenceikkel. A kispesti ultrák ebben élen jártak, hiszen Magyarország legkorábban jegyzet szurkolói csoportja a piros-feketékhez köthető, így a szervezett szurkolás úttörői érkeztek az Oláh Gábor utcába. A vendégszektor feldíszítésén meg is látszott ez a fajta szervezettség, hiszen a kisebb klubszínű zászlókat és a mindenféle festékkel összefújkált igénytelen lepedőket felváltotta a nagyobb, igényesebb transzparensek mint az Ultras, Ultra Red Boys Kispest, Sexy Hamburgers. A soraikban feltűnt pár kisebb lengetős zászló és a kerítésre egy guminőt is kiakasztottak. A szurkolással 70-80 fő foglalkozott és lendületesen, dallamosan énekeltek, több olyan dalt előadva, ami Debrecenben teljesen idegenül csengett. Mindezt a teljes kilencven perc alatt tették, ami szintén egyedülálló volt akkoriban. Hangerőben ugyan nem tudtak felnőni a hazaiakhoz, de változatosságban, lendületben magasan a cívis tábor felett teljesítettek. A hazai maggal nem volt komolyabb szóváltásuk, viszont a vendégszektor mellett lévő nagyszájú provokatőrökkel akadtak gondjaik.
Kép: Sándor Mihály
A bajnoki vizit után a kupa
negyeddöntőben is összeakadtak a felek, így a kispesti ultrák ismét Debrecenbe
vizitáltak, de jóval kisebb létszámban tették tiszteletüket, így a hangulat sem
volt olyan jó soraikban, mint a bajnoki alatt. A kerítésre a megszokott lepedők
kerültek, illetve egy Napoli kis zászló is a kerítést díszítette.A következő évadban a szezon végén érkeztek olyan 200 fővel és rengeteg transzparenssel (URB, Irriducibili, Red Side Hooligans, Supporters Mastiffs, Red Zone, Ultras). A budapesti események után (hajtóvadászat a debreceni szurkolók ellen), már nem csendesen érkeztek, hanem derékig kilógva a buszból adták tudtára mindenkinek, hogy nem szeretik a cívis fajtát. Az eddigi sima vizitjeiket most egy kisebb koreográfiával toldották meg, melyben egy kiírás adta a fő mondanivalót: "Debrecenit veszek kilóra!, mely üzenet felmutatása közben nagyobb méretű bankjegyeket mutogattak a hazaiaknak. A szurkolással nem foglalkoztak olyan gondosan mint eddig, inkább a Debrecenieket szidták végig, illetve heves szócsatában voltak a szektoruk körül ólálkodókkal. Az akkoriban szakszerű és nagy számú rendőri biztosítás Debrecenben csak ezt a fajta acsarkodást tette lehetővé.
Kép: Sándor Mihály
1996-ban májusban érkeztek és kicsit kevesebben mint az előző évben, de annál szervezettebben. Az ultrák a megszokott buszokkal jöttek és erős rendőri felvezetés után foglalták el a vendéget és díszítették azt fel lepedőikkel (URB, Ultras dei Curva Rosso, Szelidek). Már ekkor több, angol mintájú kiszászló felfedezhető volt soraikban (Wild Boys, KHFC, URBK, Kelenföld) amelyekkel teljesen beborították a rendelkezésükre álló kerítés részeket. Mivel nem töltötték meg teljesen a vendégszektort, egy nagyobb KHFC címeres zászlóval pótolták ki a helyet és a hazaiaknak két üzenetet is kiraktak: DVSC Ebola, Loki Merda. A szurkolásukat pár kisebb lengetőssel dobták fel és gyakran sálaztak, amely közben látható volt pár nyíregyházi drukker aktív jelenléte is. A meccsen egy nagy zászlós koreográfiát is bemutattak, egy piros-fekete csíkos kellékkel, amely teljesen beborította a vendégszektort. A szurkolásuk többnyire folyamatos volt, ha megálltak akkor vagy a hazaiakat szidták, vagy aktív dobálás folyt a mellettük lévőkkel. A hajigálásnak a rendőrök vetettek véget, akik bevonultak a szektorokba. Ez volt az első debreceni meccs, amikor volt szórványos összecsapás a felek között. Az elsőre még Hajdúszoboszlón került sor, ahol a Szelídek tagjai tették le névjegyüket, míg a meccs után kisebb pofozkodás volt a hazaiak és a kocsival érkező kispestiek között.
Kép: Sándor Mihály
1997 tavasza volt az első, hogy
üres maradt a vendégszektor kerítése, mert egy lehetetlen szerda kora délelőtti
időpontban csak 25 szimpla kispesti drukker volt a vendégszektorbanŐszre már beerősítettek és a fiatalok alkotta Nuova Guardia brigádjával és 100-as létszámmal, folyamatos szurkolással egy nagyon egységes, jó tábor benyomását keltették. A soraikban ismét megjelentek a szomszédos nyíregyházi ultrák és ezúttal az UEM egy kisebb lepedője is kikerült a kerítésre. A szurkolás mellett természetesen nem maradt el a hazaiakkal való társalgás sem, melyet egy "Pusztulj Paraszt!" felirattal is nyomatékosítottak. Mindezek ellenére, ismét csak acsarkodás volt a két fél között.
Kép: Ultras Debrecen
A következő év őszén kísértetiesen hasonló bemutatót tartottak. Körülbelül 80 fő, a megszokott transzparensek, pár szabolcsi segéderő és folyamatos kontaktus a hazaiakkal, főleg a kerítés mellett lévőkkel. A szurkolást nem erőltették, azaz csak elfogadható perceik voltak és nem folyamatos, jó szurkolásuk.
Kép: Derencsényi István
Legközelebb majdnem pontosan egy
év múlva érkeztek Debrecenbe a megszokott külsőségekkel (Red Boys, Nuova
Guradia, Szelídek) és pár Mastiffs tag Nyíregyházáról, talán csak a tömeges
keltakeresztek megjelenése volt egy kicsit új, de egyáltalán nem szokatlan. A
szurkolásuk ismét elég szaggatott volt és létszámban sem lépték át a 100 főt. A
hazai bulihuligánokkal ismét folyamatos volt a kontakt, de ennél több ismét nem
történt.A következő esztendőben a kvalifikációban nem találkoztak a felek, de a bajnoki rendszerben tavasszal igen nagy létszámban jelentek meg a piros-feketék. A társaságuk egy kisebb része, már a meccs előtt a cívisvárosban volt és össze is futottak egy kisebb hazai maggal, de nem volt semmi említésre méltó. Másnap a buszokkal érkezőket hamar lekapcsolta a yard, de az előző napos brigád szabadon kószált és sokan nem kötöttek beléjük, így nyugiban foglalták el a szektorukat. A kerítést teljesen feltapétázták igényes lepedőikkel, ami jelezte a kispesti ultraműhely nem pihen. Az URB, NG, Fedayn lepedők mellett a Soldados del Inferno új brigádja is láthatóvá vált. Látványként egy kisebb füstöt és kisebb rudasokat vetettek be, amelyek az egész meccs alatt lengedeztek. A szurkolásuk kiemelkedő volt, szinte meg sem álltak, tapsoltak, sálaztak, de a leglátványosabb az egész szektoros háttal szurkolásuk volt. A meccs után a hazaiakkal nem volt semmi, Karcagon viszont összecsaptak a vonatra felszállni próbáló kisebbségiekkel.
Kép: Derencsényi István
2001 augusztusában is találkozhattak a felek, hiszen a visszalépő BKV Előrének köszönhetően a DVSC maradt az első osztályban. Az alapszakaszban nem érkezett csak 80 fő kispesti, akik kisebb lepedőkkel díszítették fel a szektorukat. Ezen a fellépésen a szurkolásuk nem volt olyan intenzív és inkább a hazaiak Sonderling nevű formációjával ment a kontaktus. Ebben a kis párbeszédben annyira felhergelték magukat, hogy megindultak a kiszemeltek felé, de a rendezők és rendőrök alkotta sorfal túl nagy falatnak bizonyult és visszaszorították őket. A második félidőben sem csitultak a kedélyek és emiatt a szurkolás sem lett jobb. Az egyik góljuk után egy görögtüzet gyújtottak be, amit még égő állapotban a pályára dobtak. Emiatt bemasíroztak közéjük a rendfenntartók és kiemelték a vélt elkövetőt, ami miatt állt egy kicsit a bál a szektorukban. A meccs után még maradtak páran a cívitasban és össze is futottak pár hazaival, de nem történt összecsapás a felek között.
Kép: Derencsényi István
Az alapszakasz következő debreceni összecsapására ismét érkeztek vagy 100-an. Többnyire kocsikkal jutottak el a Nagyerdőre, hiszen a szerdai nap nem kedvezett az utazásnak. A megfelelő módon, szinte minden rendelkezésre álló helyet kitapétáztak a lepedőikkel és kis kihagyás után az UEM is megjelent a soraikban egy kisebb magyar trikolorral. A szurkolást nem nagyon erőltették a kilencven perc alatt, mint ahogy a hazaiakkal sem volt azaz ádáz szitokáradat. Sokat konszolidálódott a két fél csoporttagjainak a kapcsolat és igaz tábor szinten még mindig ellenségeskedés figyelhető meg a felek között, egyes csoportok tagjai viszont szimpatizálnak a másikkal, ami egyfajta semlegesség kialakulásához vezetett.
Kép: Derencsényi István
A rájátszásban külön osztályba kerültek a felek, így az újabb randevúra a következő szezonig kellett várni. Ott ismét szép létszámú rossonero érkezett Debrecenbe és egységes, összetartó és jó szurkoló brigád benyomását keltették. Létszámban ugyan nem nőttek fel a Fradi, vagy Újpest táborhoz, de jóval kevesebb töltelék ember volt közöttük, ami sokkal jobbá tette a megjelenésüket. A hazaiakkal maradt a semleges viszony, mármint ami a vezető csoportokat illeti, mert a szimpla drukkerekkel továbbra is ment a szájkarate. A lepedőik most csak előre kerültek ki ás egy Support Sadam molinó is a kerítésre került az URB műhelyéből.
Kép: Dihen Tibor
A rájátszásban ismét nem találkoztak a felek, sőt egy esztendő randevú nélkül maradt, mert a Honvéd hosszú idő után kiesett az élvonalból.
Szerencsre sokáig nem maradtak a hátországban és Debrecenbe a tavaszi nyitányra érkeztek kiemelt létszámban. A kerítést a megszokott módon, teljesen kiposztózták. Rengeteg régi (URB, NG, Békés megye, Veszprém, Rákospalota, Forever Ultras, Hawanna ) és új (Szövetség, Famiglia di Corleone, Mods) lepedővel. Kezdésre 5 tűzzel és számtalan kisebb lengetőssel nyitottak, valamint a kórusaik is jól szóltak. A szomszédos szektorlakókkal sem felejtették el a kommunikációt és alpári stílusban osztották egymást. Emiatt a szurkolásuk is jelentősen visszaesett, mert teljesen lekötötte őket a kommunikáció. A lefújás után megpróbáltak a provokatőrök közelébe férkőzni, de a rendőrség könnygázzal állította meg őket. Aztán ez egyik legnagyobb összecsapásra került sor a felek között, amikor a már buszon lévő piros-feketék eleget téve a mutogató hazaiaknak leszálltak és összecsaptak velük, amely fellépésük erőteljes és gyors volt, mondhatni meglepték a cívis oldalt. Gyors győzelmet arattak, mielőtt visszaszálltak volna a buszaikra.
Kép: www.basildon.hu
2005 decemberében száz fölötti létszámban jöttek és tucatnyian már egy nappal a meccs előtt a városban mulattak. A csoportok képviselői találkoztak is egymással és egy jót beszélgettek. Barátság még mindig nem alakult ki a két tábor között, csak pár fő, jó kapcsolatáról beszélhetünk. A semlegesség se volt igaz még ekkor, hiszen a Guardia drapiján ott virított egy szerzett debreceni sál a meccs kezdetére. A kerítést teljesen telipakolták a lepedőikkel és két tűzzel és egy kiírással nyitottak: "Egy csaló százat csinál!" amely üzenetet a hazaiak is bemutattak az előre megbeszéltek alapján. Mindez a sorozatos játékvezetői tévedésekre kívánta felhívni a figyelmet. A pályán landoló tüzek mellett a kisebb lengetősök és kétrudasok is szerephez jutottak, de a főszerep ma a kiírásoké volt. Az üzeneteke erdeje a már említett játékvezetőknek szólt, majd jött szépen sorban a többi vélemény nyilvánítás: Eltiporhatatlanok, Saskőy! Kispesten halott vagy!, Puszi a stadionban, faszszopás az újságban. Mindezen akciót a szünet szakította félbe, amikor a sárga mellényesekkel mentek össze a pályára dobott tüzek miatt, majd a rohamosztag is megérkezett a szektorukba. A 2. félidőben is folytatták az üzengetést: Modern labdarúgás: JT, MLL, MLSZ, Média: csalók, hazugok, tolvajok, buzik!, amely közben nagyobb méretű piros lapokat mutattak fel és sípjaikat fújták. A sípokat innentől mint szurkolói kelléket végig használták és közben még bevetettek pár tüzet. A szurkolást még ekkor se erőltették inkább szidták aki nem tetszett nekik, majd egy újabb kiírást emeltek fel: 2005.11.29! Igazságot! Puhl maffia!, majd a 6-1-es vereség ellenére az eléjük kivonuló csapatuknak is felmutattak egy kiírást: "Mi erre vagyunk büszkék: Csak a Kispest!". A mozgalmas szektorélet után már nem volt említésre méltó esemény a városban, mondhatni csendesen távoztak Debrecenből.
Kép: www.basildon.hu
Majdnem egy év múlva szeptemberben száz körül vizitáltak Debrecenben, de a többi nagy táborhoz hasonlóan nem vittek, pontosabban nem raktak ki transzparenseket, az egységes MLSZ elleni tűntetés jegyében. A szurkolást nem nagyon erőltették, így az egyik leghangulatlanabb debreceni fellépésük volt. A meccs végén ismét a rendezőkkel akadtak össze, majd a rendőrök is besegítettek és pár piros-fekete srácot elő is állítottak.
Kép: www.basildon.hu
2007 nyarán egy új színtéren is
csatáztak a felek, nevezetesen a Szuperkupa döntőjének második meccsére
érkeztek Debrecenbe. Tették ezt szép létszámban és az ismert lepedőik mellett
egy nagyobb Puskás Öcsi portréjával ellátott molinót is kitettek a szektorban.
Nagy hangulatban nem voltak, amit a sima
vereségük sem javított. Ráadásul feszült viszonyban voltak az őket elkísérő security
tagjaival, ami tettlegességig fajult. A rossonerok le is léptek hamarább, majd
a hazafelé úton is összeakadtak a rendezőkkel, akik meg akarták szabni, hogy
kinek, hogyan kell viselkedni. Ez nem nagyon feküdt a piros-feketéknek, így nem
maradt el az újabb külön menet sem.Decemberben a Ligakupában is összekerültek a felek, de ez a sorozat nagyon kevés szurkolót és annál is kevesebb aktív csoportot érintett, így nem csoda, ha csak tucatnyi szimpla kispesti drukker volt a vendégben.
A tavaszi bajnoki fordulóra jó 80 kispesti érkezett a már sokszor említett igényes kisebb lepedőkkel. A Nuova Guardia egy üzenetet is a kerítésre rakott, amelynek egyértelmű volt a mondanivalója: Szabadságot az ultráknak!. Velük volt pár Hajdúnánás szurkoló is, amelyet az elválasztó kerítésre kitett lobogójuk jelzett. A semleges viszony megmaradt a két fél között, sőt az "ultra reneszánsz" című klasszikus megtekintésével közös régi élmények is felelevenítésre kerültek.
Kép: www.basildon.hu
A kupadöntő visszavágójára kevesen érkeztek, ami érthető volt a hazai 7-1-es vereség után. A csoport lepedők kerültek ki előre és egy üzenet: 1920.06.04: Igazságot Magyarországnak!. A meccsen szinte semmit nem csináltak, csak a megjelenés volt díjazandó. A találkozó után egy részük Debrecenben maradt és a hazaiakkal sörözött.
Kép: www.basildon.hu
Még ebben az évben ősszel ismét a kupában mentek Debrecenbe, de
ezúttal a DVSC II DEAC ellenfeleként. Negyven kispesti, pár kisebb lengetőssel
elszurkolgatott a találkozó alatt, majd a győzelmet megünnepelve, csendesen
távoztak a Hajdúságból.Egy jó hónap múlva az NBI-be dupla annyian érkeztek és a kerítést mértani pontossággal díszítették fel lepedőikkel. Ezzel el is lett mondva minden a teljesítményükről, mert pár rigmustól eltekintve csendben nézték a pályán történteket.
Tavasszal ismét a Ligakupában kellett volna jönniük, de most a tucatnyi piros-fekete sem jelent meg, így teljesen üresen maradt a vendég.
Három nap múlva viszont jöttek szép számmal és kiegészülve a hajdúnánási drukkerekkel szokásukhoz híven szépen feldíszítették a szektorukat. Az NG az FF tagjaival italozott a találkozó előtt, majd közösen mentek a stadionhoz. A Hódos előtt volt egy kis méregetés a többiekkel, de pár beszóláson kívül nem történt más. A meccsen jól néztek ki külsőleg, de a szurkolást egyáltalán nem erőltették, így csendes volt a vendég a kilencven perc alatt. A meccs után páran bekóstolták őket a hazaiaktól, hiszen nem minden brigád díjazza a két fél közelebb kerülését egymáshoz. Érdekes szituáció volt az biztos.
Kép: www.haon.hu
Pár nap múlva a magyar kupában is DVSC - BHFC meccset rendeztek, így a rossonerok ismét az Oláh Gábor utcában vizitáltak. Ha a visszavágókat is belevesszük, akkor egy hónapon belül 5x találkozott egymással a két csapat. A szektorban most kevesebben voltak, de a drapijaik nem hiányoztak, mint ahogy a nánási fiatalok sem. Ami meglepő volt egy nagyobb létszámú rendezői gárda folyamatosan a szektorukban volt, amolyan erődemonstráció jelleggel. A meccs alatt nem sokat szurkoltak, közönyösen vették tudomásul a kupabúcsút, majd távoztak a cívitasból.
Kép: www.basildon.hu
A csapatuk és táboruk hanyatlása
ellenére 2011 tavaszán még mindig egy masszív 70 fős piros-fekete különítmény
tette tiszteletét Debrecenben. A vendégszektor a megszokott képet mutatta,
szépen kidekorálva a kispesti lepedőkkel, illetve a Nánás Casual Firm molinójával.
A szurkolásukról sok jót nem lehet elmondani, néha megdörrentek, de semmi több.A következő esztendőre feljavult a Honvéd, így a kispesti szurkolók is sokkal többen érkeztek Debrecenbe. A szektort a megszokott módon teljesen kitapétázták (URB, NG, Puskás Army, Szövetség, Kispest City, Fans, Fedayn, illetve most sem hiányozott a Nánás Casual Firm lepedője. A meccs előtt pár kisebb csoport találkozott egymással, de nem erőfelmérő volt a dologban, hanem közös piálgatás. A meccsen a nagyobb létszám megtette hatását és az elejétől kezdve jó hangulatot teremtettek. A lelkesedésük a meccs végéig kitartott, így rég nem hallott szurkolás volt a vendégben.
Kép: Derencsényi István
2012 szeptemberében már ismét a
megszokott 80-as létszámmal érkeztek, nagyon őket sem dobta fel a vasárnapi
túrázás. A meccsen előtt néhányan meglátogatták a Hódost ahol a helyiekkel
sörözgettek. Most kevesebb lepedőt hoztak magukkal, de a szurkolni nem
felejtették el és ha nem kapják azt a sok gólt, egész jó lett volna a
produkció. Az utolsó 20 percben már a gólok száma sem érdekelte őket és végig
szurkoltak a lefújásig.Legközelebb csak 2014 júniusában utaztak Debrecenbe, ahol ekkora felépült az Új Nagyerdei Stadion. Egy masszív 200-as létszámmal foglalták el a vendéget, de zászlót jóval kevesebbet hoztak magukkal mint szoktak. Ennek meg volt a miértje, hiszen összetűztek a rendezőikkel és egy előállítás miatt a fő csoportok lepedői kint maradtak. Kikerült viszont több szekció lepedője: Mátraalja, Lajosmizse, Eger, Rákospalota, illetve a Havanna Boys, Kispest Youth molinója. A fiataloknál pár kisebb lengetős is feltűnt, de a szurkolásuk csak az utolsó 20 percben volt jó, amikor biztossá vált, hogy hosszú idő után győztesen távoznak Debrecenből.
Kép: Sós Tibor
Októberben már csak 20-an érkeztek. Az össznépi bojkott, az MLSZ hajtóvadászata a szurkolók ellen, a magyar labdarúgás körüli áldatlan állapotok, a kispesti tulajdonossal való rossz kapcsolatuk mind-mind rányomta a bélyegét az utazásukra, így drapi nélkül, néha egy-egy bekiabálással tudták le a kilencven percet.
Kép: www.facebook.hu
2015-ben már minden megoldottnak látszott a kispesti kanyarban és a szezont nem is kezdték rosszul. Ennek ellenére Debrecenbe csak 40-en jöttek pár kisebb lepedővel. A találkozó előtt meglátogatták Komcsi sírját, majd a stadionban együtt éltették a debreceni vezért a hazaiakkal. Nem tűntek túl egységesnek a szektorban, mert teljesen szétszóródtak és a szurkolást se nagyon erőltették.
Kép: Vikcsi
Márciusban kicsit többen jöttek és a csapatuk megtáltosodva hármat gurított a DVSC esélyesebbnek titulált gárdájának. Ezt előbb néma közönnyel, majd kis szurkolással, aztán mosolygós meccsnézéssel konstatálták. Igazából nem hittek a szemüknek, így inkább nézték a meccset komolyabb szurkolás helyett, pár nánási szurkolóval.
Ezzel a feledhető túrával záródott a kispesti szurkolók debreceni vizitje, amely minden valószínűleg folytatódni fog a következő esztendőkben.
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése