Belfast - Windsor Park

Az északír fővárosban tett látogatásom még mindig nem teljesen feltárt a nagyközönség előtt, lévén több stadion és edzőpálya vár még közlésre. Most Belfast egyik legismertebb labdarúgó stadionja kerül fel a blogra, amely a Linfield FC otthona, de emellett a válogatott elsőszámú pályája és a kupadöntők állandó helyszíne. Amikor ott jártam épp a stadion rekonstrukciója zajlott. Ez egy hosszabb folyamat része és épp két stand bontása zajlott, ami azt jelentette, hogy kaptam még egy kicsit a Windsor Park régi mivoltából, amiért hálás vagyok Fortunának, hogy ide sodorta csapatom Bajnokok Ligája meccset játszani. Most2016-ot írunk, így lassan a felújítások teljesen befejeződnek, ami azt jelenti, ha legközelebb arra járok, már egy teljesen új nemzeti stadionnal találkozhatok

Belfast - Windsor Park (Linfield FC & National Team)

hancsi78

Stade de France és a La Petite

A 2010-es párizsi romantikus kirándulás egyik mellékvágánya Európa egyik legnagyobb, teljesen leszékezett stadionjának a megtekintése volt. Természetesen nem az első utunk vezetett a híres stadionhoz, hanem a sokadik. Az amikor már kicsit enyhült a láz a várossal való első találkozás után. A Stade de France az 1998-as világbajnokságra épült, miután a franciák elnyerték a rendezési jogot és azóta több fontos, kiemelkedő sporteseménynek otthont adott, illetve azóta is itt játszik a francia labdarúgó és rögbi válogatott. Megtalálni nem volt nehéz, mert minden térkép jelzi, hogy merre is található, így a központból csak ki kellett metrózni Saint-Denisbe,  majd egyenesen kisétálni a létesítményhez. A stadion jó nagy, de külsőleg csak ennyi, ami pozitívumként elmondható, nekem nem jött be elsőre. Ha látom belülről is akkor biztos más lett volna a véleményem, de így csak egy nagy, szürke kolosszus volt, mely minden oldalról ugyanúgy nézett ki. Szerencsére az Eiffel-toronyból kiváló rálátást nyílt a stadionra, így más szemszögből és távolságból is tudtam pár képet készíteni róla, még ha egy kicsit messze is esett. A Stade de France mellett közvetlenül volt egy pici kis pálya, melynek a neve (La Petite Stade) is jelezte, hogy ez a nagy kistestvére és azért épült hogy kiszolgálja a "szomszédot". Természetesen erről a kisebb pályáról is készítettem pár felvételt, majd befejeztük a stadion körbejárását és metróztunk is vissza a belváros irányába.

La Petite Stade:

Stade de France:

hancsi78

Puskás Ferenc (Nép)Stadion

Elérkezett az idő, hogy felkerüljön a blogra Magyarország legnagyobb stadionja, mely nem egy esetben a DVSC hazai pályáját jelentette az elmúlt évtizedben. Első alkalommal 2003-ban játszott itt tétmeccset a csapatom, természetesen csak az én meccsre járásomat beleszámítva. Akkor az FTC ellen vívtunk Magyar Kupa döntőt és nem hozott szerencsét a debütálás. Előtte már megfordultam az akkor még Népstadion néven futó beton kolosszusban, de nem mint Loki, hanem mint magyar drukker, hiszen a stadion kezdetektől a magyar válogatott első számú kiszolgálója, illetve az egykori kettős rangadók színhelye. Ezen kívül még jó pár válogatott meccsre érkeztem a Puskás Ferenc nevével fémjelzett létesítménybe, de nekem mégis a 2005-ös újabb DVSC megmérettetés volt az ami élénken él emlékezetemben, ugyanis ekkor fogadtuk a Manchester United csapatát Budapesten. Akkor csak reméltük, hogy ez volt az első és utolsó kényszerpálya, de sajnos  nem így lett. A 2009-es és 2010-es nagy BL és EL menetelés többségét is a Puskás lelátói alatt vívtuk meg, normális debreceni stadion híján. Ezekben a találkozókban csak egy öröm lehetett, nevezetesen az, hogy láthattuk ha van foci a magyar szurkolók is özönlenek a stadionokba, olyan hihetetlen létszámokat produkálva amire évtizedek óta nem volt példa. A nemzetközi meccseken kívül még két debreceni érdekeltségű kupadöntőnek is színhelye volt a szentély, illetve napjainkban a Fradi játssza itt hazai meccseit, így ismét csak van miért a Puskás Ferenc stadionba utazni. Személy szerint nem vagyok elragadtatva a stadiontól, persze tiszteletben tartva a hagyományokat, a történelmet elismerem eme monstrum egykori szükségszerűségét, de a napjainkban szerintem egyáltalán nem praktikus és nem is szép. Az első találkozásomkor persze nagyon oda voltam, hiszen csak az ország legnagyobb létesítményéről beszélünk, de a későbbiekben egyre jobban kiábrándultam. Szurkolói szempontból egyenesen katasztrofálisnak tartom a kialakításokat, a távoli játékteret, a lapos szektorokat. Mindettől függetlenül az egykori Népstadion még mindig a legnagyobb létesítmény kis hazánkban, így az első hely az övé, de nagyon ránk férne már egy új nemzeti büszkeség, hogy ne ebben az "ezeréves" betonteknőben kelljen nyomon követni a magyar válogatott szenvedéseit. Mert akit még érdekel az egyre jobban gyengülő magyar foci, az legalább egy szép (szebb) stadiont megérdemelne.

hancsi78

A Wembley

2007-ben jártam először Angliában és ha nem is a legelső, de első utam egyike a Wembley szentélyéhez vezetett. Csak a labdarúgásban teljesen analfabéták számára kell leírni, hogy eme stadion meglátogatása mit is jelent egy focikedvelő számára. Hát nekem is azt jelentette mint sok ezer szurkolótársamnak, akik ha Londonban járnak akkor nem hagyják ki eme történelmi létesítmény meglátogatását. Egy vágy, egy álom teljesült akkor amikor eljutottam ide, még akkor is, ha ez már az új Wembley volt és nem a régi. Első vizitem során nem jutottam be a lelátókra, csak körbejártam és fényképeztem a szentélyt. Ekkor még a stadion környéki utómunkák javában folytak, de már így is látszott hogy szemet gyönyörködtető lesz a végleges "tereprendezés". Sok új, modern stadionnal ellentétben (melyek nem igen nyerték el a tetszésemet a túlcsicsázott külsejükkel) a Wembley elsőre megtetszett, igaz ez is modern és hatalmas "alkotás" lett, de legalább megőrizte stadion jellegét, ami fontos egy magamfajta "maradi" rajongónak.

2007

Három évvel később már abba a szerencsés helyzetbe  voltam, hogy be is léphettem a "szentélybe" igaz nem a fizetett "körutazáson" vettem részt, hanem a magyar válogatott angliai fellépésére érkeztem a vendégszektorba. Kívülről a megszokott "hatás" fogadott, csak most a sorokban hömpölygő szurkolók javítottak az összképen, amit tovább fokozott a feltűnő magyar trikolórok sokasága. Belül is az a kép fogadott amire vártam, egy hatalmas és impozáns létesítmény, melyet méltán hívnak "A futball otthonának!". Sajnos az ülőhelyem nem a legjobb helyre szólt, de azért átérezhettem a varázslatot, még ha a meccs és az azt körülvevő elég lapos hangulat nem is bővült el teljesen. Ezzel a meccsel sikerült kívül-belül megtekintenem Anglia legnagyobb stadionját, mely a világ legnagyobb tetővel borított létesítménye is egyben. Az álom teljesült, én meg szerencsére azóta is többször láttam "Anglia egyik büszkeségét!".

2010

hancsi78

Milton Keynes

2009-et mutatott a naptár amikor eljutottam Milton Keynes városába, melyről előzetesen nem sok jót tudtam volna elmondani. Sőt csak rossz dolog szerepelt az emlékezetemben, melyből kiemelkedett a híres Wimbledon AFC elköltözése Londonból MK-ba. Persze ez csak annak szúr szemet aki legalább annyira követi a labdarúgó eseményeket mint én és ezen belül nagyon nem szereti, ha tradicionális együttesek tűnnek el a süllyesztőben telephely változtatások és licencjogok eladása miatt. Szóval ilyen előjelekkel érkeztem a városba, ahol elsőnek a 2007-ben bezárt, The Hockey stadiont kerestem fel. Szerencsémre a stadion két nagyobb lelátója még állt, sőt a főtribün még egész jó állapotban volt. Aztán további szerencsémre az épületet felügyelő biztonsági cég alkalmazottja még azt is megengedte, hogy csapjak benn egy kört, így igazán nem panaszkodhattam a kezdetekre. Félig lebontva, kissé gazosan, már nem volt olyan impozáns az angol gyephoki válogatott egykori hazai stadionja, de azért kívülről a fő lelátó és egyben klubház még igen csak odatette magát.

The Hockey Stadion:

Innen a Milton Keynes Dons FC új arénája felé vettem az irányt, mely a város egy teljesen más pontján épült fel és kizárólag a labdarúgó csapat otthonául szolgál. A nem túl fantáziadús Stadion MK-ra keresztelt létesítmény kinézete távolról és közelről is igen impozáns volt, amin csak dobott a fekete szín, ami nem gyakori a stadionok világában. Szóval elsőre tetszett, másodjára viszont rájöttem, hogy túl modern ez nekem, de azért még is több volt benne mint sok új, túlmodernizált stadionban. Sajnos be nem jutottam, mert még egy portást sem találtam, így kívülről szemlélődtem, illetve ahol lehetett bepillantottam a szentélybe. Ekkor még csak a stadion alsó lelátói voltak leszékezve, a további felszerelésre csak később került sor, de igaz ami igaz a helyi drukkerek még így sincsenek annyian, hogy ezt a fél stadiont megtöltsék. Ezután már csak az  őskorinak nem nevezhető belváros megtekintése szerepelt a programban, majd a környékbeli parkok és tavak felfedezése. Összegezve: pozitív csalódás volt számomra a "city" minden tekintetben.

Stadion MK:

hancsi78

Edinburgh

A skóciai kirándulásunk elején érkeztünk Edinburgh városába, mely ugye a skótok fővárosa és történelmi múltja kötelezővé tette számunka a megtekintést. A kocsi gyors letétele után helyi autóbusszal vánszorogtunk be a központba, majd gyalog folytattuk az utunkat a helyi nevezetességek felé. Mivel nem éppen sík területre épült a város, hamar kifáradnunk, de az sem segített hogy az olimpia utózöngéje és az épp kezdődő Edinburgh fesztivál miatt még mozdulni is alig lehetett a belvárosban. A tömeg módszeres leküzdése után szintén helyi busszal "száguldottunk" a kikötő felé, ahol a Britannia megtekintése szerepelt a programban, de külső és belső okok miatt ez végül meghiúsult. Visszafelé megálltunk az Easter Roadon és megtekintettük a Hibernian FC zöld-fehér épületét, mely egy klasszikus brit stadionnak felel meg. Sok extrát nem is nyújtott, igaz alaposan nem is lehetett körbe járni, mert a főbejáraton és a shopon kívül minden kerítéssel volt körbevéve, így kíváncsi szemeimnek ezúttal meg kellett elégednie a külső látvánnyal.

Easter Road (Hibernian FC):

A helyi zöld-fehérek után ismét az álmosító helyi buszjárat következett, mely a 200 méterenkénti megállóknak és a délutáni csúcsnak köszönhetően több mint két óra hosszan keresztül vánszorgott velünk az Easter Road-tól a reptér melletti parkolóig. A "tortúra" után bepattantunk a kocsiba és a "Da Vinci Kód" (mint film) helyszínének megtalálása után meg sem álltunk a Murrayfield Stadionig. Természetesen ekkora már szakad az eső, így a monstrum megtekintése közben sikerült szépen eláznom. Szerencsémre a létesítmény nem zárkózik el a látogatók elől, sőt mindezért még pénzt sem kérnek, így az eső elől a fedett lelátóra menekültem és megcsodáltam belülről is a stadiont. A stadiont, mely 1925-ben nyitott és 1995-ben esett át egy nagy felújításon. A Murrayfield a skót nemzeti rögbi válogatott otthona, de itt játszik a Murrayfield Warriors FC illetve olykor a Hearts is kibérli egy-egy fontosabb találkozóra.

Murrayfield Stadion (Murrayfield Warriors FC / National Rugby Team):
 

Innen elsőnek gyalog próbáltam átverekedni magam a Tynecastle Stadionig, de az útlezárások, forgalomelterelések és az a tény, hogy még mindig szakad az eső visszajuttattak a kocsihoz, így a10 perces sétából, pár perces kocsikázás lett. A Gorgie városrészen elhelyezkedő létesítmény nem mutatott magából sokat, hiszen a városi riválishoz hasonlóan  a Tynecastle-nak is csak az egyik oldala megközelíthető "szünnapokon". Ez természetesen a főbejárat oldala volt, így én is innen próbáltam elkapni pár jó felvételt és átérezni egy kicsit a skót futball "feelinget". Az eső persze nem adta fel és majdnem este lévén a shop sem volt már nyitva, így visszatértem a kocsihoz és száguldottunk is Irvine-be ahol a szállásunkat foglaltuk.

Tynecastle Stadion (Heart of Midlothian FC):

hancsi78

Róma

A történet még 2003-ban játszódott, amikor egy vonattal végrehajtott Dél-Olaszországi nyaralás átszállására éppen az olasz fővárosban került sor. Mivel időben kissé le voltunk korlátozva (nyolc óra állt rendelkezésünkre) sietnünk kellett, hogy megnézzük a várost. Az arány 2-2 volt, azaz ketten már jártak előtte Rómában, míg ketten nem, de egyben mindenki biztos volt a kötelezőket látni kell, hiszen Róma az még is csak Róma. Spórolási célzattal gyalog vettük nyakunkban a várost és már ekkor tudtuk, nem kis feladatra vállalkozunk. Ennek ellenére mentünk ezerrel, láttunk mindent ami fontos. Aztán a lányoknak valahogy nem akaródzott még az Olimpico-t is megtekinteni, nekünk fiúknak meg egyszerűen muszáj volt kisétálni odáig. Döntött az erő és lóhalálában mentünk a létesítmény felé, amit ha nem is hamar, de lassan csak elénk tárult. Sok időnk nem lévén, gyorsan körbejártuk, készítettünk pár fotót és egy álom valóra válásának köszönhetően, szinte repültünk vissza a vasútállomásra. Már mint mi fiúk, mert a lányokat csak vánszorogtak, őket nem nagyon dobta fel a látvány okozta hangulat. Visszafelé még beruháztunk egy tálca sörre és meglátogattuk az ASR shopját. Ott szereztünk pár Róma és egy szép Palermo sálat, majd irány a vonat, ami tovább száguldott velünk a csizma talpába.

hancsi78

Szkopje

Még 2006-ban fedezhettem fel a macedón főváros fő létesítményét, mely egyben hazai pályája a nemzeti válogatottnak, valamint az FK Rabotnicski és az FK Vardar csapatainak. Engem akkor a DVSC soros BL ellenfele vonzott a városba a Rabotnicski személyében és igen népes kis kompániával tettem ott tiszteletemet. Az már egy más kérdés, hogy a határtól tortúrára sikeredett a kaland, ugyanis a helyi határőr és rendőri egységek senkit nem akartak beengedni a városba, aki Magyarországról érkezett. Így a társaság nagy része fél napot a határon, majd fél napot a stadion melletti parkolóban töltötte, szoros rendőri gyűrűben. Azért volt akinek sikerült kalandos utakon lelépnie (köztük nekem is), igaz messzire nem jutottam, de így is jobban jártam a stadion melletti étteremmel, mint a többiek a busz melletti napozással. Innen több órán keresztül csodálhattam a Philip II Arénára keresztelt nemzeti stadiont, közben finom ételeket és hideg söröcskéket fogyasztva a pár fős "lógós" brigáddal. A hosszú várakozás után bebocsájtást nyertünk az ekkor még tök üres stadionba, így volt idő körbefotózni és kianalizálni a lelátókat. Még épp időben jártunk arrafelé, hiszen pár évre rá teljesen felújították a Philip II-t, de én még régi mivoltában csodálhattam. A fő tribün igen érdekesnek mondható a hullámszerű lelátójával és az ehhez hasonuló tetővel, de a többi lelátó rész nem tartalmazott semmi egyedit, csak betont, szépen leszékezve. Ráadásul a meccsen sem volt pokol, hiszen a kisebbik bérlővel hozott minket össze a sors, a Komiti ellen biztos jobb lett volna a hangulat és maradandóbb az élmény. A meccset simán elvesztettük, így búcsút intettünk a BL-nek és a városnak, talán majd legközelebb, az új Arénában. 

hancsi78

London - Twickenham

Az élmények frissek, hiszen a héten jártunk London Twickenham részén, ahol egy kellemes elhelyezkedésű park várt minket a maga vonzó látványosságaival és természetes valóságával. A csend már-már megnyugtató lenne eme szép nagy zöld területen, ha a Heathrow nemzetközi repülőtérről 2 percenként nem emelkedne a magasba egy-egy gépcsoda, ami kicsit rontott az összképen és főleg a "hanghatáson". Mondjuk egy félóra múlva már fittyet sem hánytunk a "hangrobbanásokra" és élveztük a természet és az emberi alkotás nyújtotta csodákat. A kikapcsolódás és pár kilométeres sétálgatás után belevetettük magunkat a forgalomba és meg sem álltunk Anglia egyik, majd másik rögbi fellegváráig. Az első létesítmény a Stoop Stadionra keresztelt stadion volt, ami egyszerre ad otthont a Harlequin FC és a London Broncos profi rögbiseinek. A stadionon amolyan "bohócosra" sikeredett. A székek ezer színben pompáznak, a gyep sem volt az a "szép, zöld, angol", de legalább jól meg lehetett nézni a létesítményt és ezerféleképpen le lehetett fotózni, így az élmény mindent kielégítő volt.

Stoop Stadion (Harlequin FC / London Bronchos RFC)

 A Stoop megnézése után, csak a főút túloldalára kellett átmasírozni amit egy kis fahídon, amolyan "felüljáróként" tettünk meg, így szép kilátást nyílt a méreteivel amúgy is kimagasló Twickenham Stadionra, mely az angol nemzeti rögbi válogatott hazai pályája. A stadion inkább méreteivel nyeri el az ember tetszését, mint a külcsínnyel. Habár a frontoldalt szépen megcsinálták, múzeummal, shoppal, kávézóval és természetesen egy hotellel, amit jelen esetben a Mariot képviselt. A létesítmény nem kicsi, elég körbejárni, de legalább körbe lehet, igaz a bemenetel csak a borsos múzeumtúra jegyárának megfizetésével lehetséges. Mivel annyira nem áll szívemhez közel a rögbi, így maradt a külső szemlélődés és fotózás, ami így is örök élmény nyújtott egy magamfajta sportrajongónak. A stadion egyébként 82.000 néző befogadására alkalmas, amivel Nagy Britannia második legnagyobb stadionja a Wembley után, így már csak az idén megépült Olimpia Stadion hiányzik az "első három nagy" kipipálásához az Egyesült Királyságban.

Twickenham Stadion (National Rugby Team)

hancsi78

Cardiff

A Húsvét hétvége Walesbe szólított minket és mi mentünk is, igaz nem a turisztikailag látványosabb észak, hanem a stadionokban gazdag déli országrész volt a célpont. A döntésnél persze nem ez, hanem az olcsóság, közelség és az a tény játszott szerepet, hogy Cardiff csak Wales fővárosa, amit nekünk látni kell. Az ott halomra felhúzott létesítmények csak mint "szükséges rossz" szerepeltek a kirándulási programban. Szerencsére láttunk majdnem mindent, a kastély nagyszerű látnivalói után a belváros és Cardiff tengerpartja is megnézhető, de mély nyomokat nem hagy az emberben, a stadionok annál inkább.

Az első "építmény" az Arms Park és nem volt nehéz megtalálni, mert a Milleneumi Stadionnal van "összenőve" és "békés" napokon parkolóhelynek van kialakítva a létesítmény környéke, ahova mi is befurakodtunk a "kis csodával". A stadion pofás, ülő és állóhelyekkel is rendelkezik és egészen furcsán hat, ahogy a monumentális rögbi stadion mellett helyezkedik el. A helyi Cardiff RFC játssza itt a meccseit illetve olykor a profi Cardiff Blues is betéved. Ráadásul nyitva van a nagyközönség előtt, így szabadon lehet ki-be szaladgálni a pályán és a lelátókon!

Arms Park (Cardiff RFC / Cardiff Blues RFC)

A következő természetesen a Milleneumi stadion volt amit lencsevégre kaptam, mely a belvárosi nyomravezetőnk volt hatalmas terjedelmével. A stadiont a walesi nemzeti válogatott használja (Futball, Rögbi) és méreteivel Wales legnagyobb és Britannia ötödik legnagyobb stadionjának látványát élvezhettem. A válogatott meccsek mellett koncertek, motor és autó versenyeknek valamint nagy nemzetközi tornáknak ad helyet. Részemről elég volt megkerülni, már csak azért is mert szinte teljesen körbe van építve és ugye az előbb említett Arms Parkot is muszáj körbeloholni, ha látni akarjuk minden oldalát a "nagytestvérnek".

Milleneum Stadion (National Team Football & Rugby)

Innen csak egy kisebb séta befelé a "folyó" parton (igaz mi kocsival mentünk) és rá is akadhatunk a SWALEC Stadionra, mely a Glamorgan County Cricket Club hazai pályája. Nekem nem sokat mond a "krikett" habár már többször is elmélyülten tanulmányoztam a szabályokat. A stadionjaikat viszont szívesen megnézem, még ha a "szurkolók" közé nem is tartozom a lelkiismeretes tanulás ellenére sem.

SWALEC Stadion (Glamorgan Country CC)

Ha már "krikett" akkor legyen egy kis "gyephoki" is, amely az előző stadion szomszédságában van és ha már ott jártam nem hagyhattam ki és megnéztem magamnak a National Hockey Centert, ami a Cardiff & UWIC HC pályája.

National Hockey Centre (Cardiff & UWIC HC)

Innen egy kicsit kocsikázni kellett hogy a helyi Cardiff City FC stadionját szemügyre vehessük, sajnos csak az újat hiszen a Ninian Parkot 2009-ben lebontották, így nekem csak az új Cardiff City Stadion maradt, ahol a profi focisták mellett a profi Cardiff Blues "rögbisei" is játszanak. A stadion új, szép, nagy, kék, néhány szögből nézve még tetszetős is, megérte megnézni, mint minden egyes stadiont.

Cardiff City Stadion (Cardiff City FC / Cardiff Blues RFC)

Átsétálva a négysávos út túloldalára egy újabb stadionnak lehettünk "szemtanúi" amely főleg az atletizálóknak nyújt kényelmes otthont, de itt játszik az egykori Inter Cardiff FC jogutódja vagy a Grange Harlequins AFC, Cardiff City Ladies FC is. A stadion az Cardiff International Sports Stadion nevet viseli.

Cardiff International Sports Stadion (Inter Cardiff FC / Cardiff City LFC / Cardiff Harlequins FC)

hancsi78