Békéscsabai Előre KSE - Debreceni VSC 1992-1993

Debreceni szurkolóként nem voltam szerencsés az elmúlt esztendőben, olyan szurkolótársakat vesztettem, akik pótolhatatlanok. Távozásuk alapjaiban rendítette meg a hitemet, ami amúgy sem volt túl erős. Rajtuk kívül is vesztettem ismerősöket, egy közös volt bennük, mindannyian fiatalon, tragikusan hagyták itt a családot és a barátokat. Az élet ezután sem volt kegyes hozzám és a február végi, csabai lilák felett aratott győzelmi mámorban, egy olyan hírt kaptam pár órával a lefújás után, ami ismét visszavetett a hitemben. Mondtam is magambaroskadva, az nem lehet, hogy ennyire ne szeressenek minket az égiek. 37 évig nem tudtam mi a halál, mit jelent a gyász, milyen sírni még hónapok múlva is, amikor egy közös kép vagy videó révén mint egy nyíl csapódik beléd a felismerés szörnyű fájdalma, hogy az akit szerettél, tiszteltél és együtt nőttél fel vele nincs többé. Nem tudtam milyen könnyes szemmel felkelni és várni a párod ölelését, aki már tudta mi a baj, hiszen a lassan húsz év alatt nem hagyta el annyi könny a szemedet mint ebben az elátkozott elmúlt egy esztendőben. Az élet tett róla hogy mindezt megtudjam és volt annyira mocsok, hogy azóta mindig újabb embereket ragad el mellőlem, hogy soha ne feledjem a fájdalmat. Csak szólok, én soha nem feledek el senkit, akivel együtt harcoltam és álltam ki számtalan próbát. Én nem abban a társaságban nőttem fel aki elfelejti a testvéreit. Kemény a megmérettetés, de kiállom, és igaz, a szívemben örök marad a fájdalom, de nem törsz meg te mocsok, én nem abból a vérből való vagyok. Most ti mentetek el barátaim, ismét értelmetlenül, ismét tragikusan, ismét itt hagyva magatok mögött egy hatalmas űrt és mérhetetlen fájdalmat. Mit mondhatnék....... legyen nektek könnyű a föld! Egyszer még találkozunk! Szóljon most nektek ez a bejegyzés, hogy odafent olvasva láthassátok, hogyan is kezdődött az a párharc amin ti is részt vettetek, sajnos utoljára.

Kép: Ultras Debrecen

Békéscsabai Előre KSE - Debreceni VSC   29-23

Békéscsaba - Városi Sportcsarnok

1993.03.01 NBI Rájátszás

A női kézilabdázás mind Békéscsabán, mind Debrecenben igen jelentős múltra tekint vissza és a labdarúgás után a legnépszerűbb sportnak tekinthető. A két város viszonylagos közelsége ellenére a kilencvenes évek elejéig nem volt túl nagy ellentét a felek között, pedig elég sűrűn összecsaptak a lila-fehér és piros-fehér sportolók a gyepen vagy éppen a parketten. Persze nagy összeborulásról sem beszélhetünk a két város szurkolóit illetően, amolyan éles rivalizálásnak volt tekinthető, ha a két város csapatai találkoztak. 

Az ellenséges viszony 1992-ben kezdődött, amikor az MKSZ úgy döntött, nem a tabella szerint elfoglalt helyek szerint indítanak csapatot az IHF Kupában, hanem a DVSC-t, mint korábban remekül szereplő kupacsapatot indítják el a nemzetközi vizeken, pedig a Loki csak az 5. helyen végzett az előző évi bajnokságban. A lilák bronzérmesek lettek, így nekik kellett volna startolniuk, de nem így lett, a szövetség másképp határozott. Nem csoda, ha kiakadtak a Viharsarokban és előbb a klubok csaptak össze az újságok hasábjain, majd a békéscsabai drukkerek üzenték meg Debrecenbe, hogy ha egyetlen cívis lemer menni a találkozóra, ők bizony pépé verik. Nagy volt a sérelem, és aki tiszteletben tartja a "fair play" szabályait, az bizony a csabaiakkal értett egyet ebben a kérdésben. Az esetről legkevésbé tehető debreceni szurkolók csak mosolyogtak magukban, mígnem megkapták a lilák üzenetét, amit kihívásnak vettek, így meg is indult a szervezkedés a déli túrára, a lehető legnagyobb létszámban. Ezt követően visszaüzentek, hogy most már biztos nem hagyják ki a találkozót és megszállják a Békés megyei várost.  

A hajdúságiak két rogyásig telt busszal és kocsikkal indultak neki a 130 kilométernek, míg a lilák igen tekintélyes létszámban gyülekeztek a sportcsarnok körül, hogy méltó fogadtatásban részesítsék a vendégeket. Természetesen a "lebeszélt" randevúról a rendőrség is tudomást szerzett, így kiemelt létszámban voltak jelen a környéken, sőt a klub feketébe öltöztetett rendezőgárdájának létszámát is megnövelték. Mint az ilyenkor lenni szokott, nem is történt semmi különös a meccs előtt. A 120 cívis és az 1.500 főnyi hazai drukker viszonylag csendesen foglalta el a lelátókat, ami köszönhető volt annak, hogy a debreceniek buszai épphogy beestek kezdésre, és ekkora, a türelmetlen hazaiak már a szektorukban hangoltak. A hangolás hamar szidalmakba csapott át a hazaiak részéről és a hangbéli üzenetek mellett egy "Red Animal" és egy "I love Dijon" (A CSL Dijon verte ki a DVSC-t az IHF Kupából) molinót is kihelyeztek a sok-sok lila-fehér kellék mellé, amelyek között ott volt a Violet Fanatics lobogója is. A debreceni oldalon a piros-fehér kellékek között egy Jolly Roger és egy amerikai lobogó is feltűnt, a kor zászlóparkjának megfelelően. A szurkolást a vendégoldal is hamar megkezdte, majd többféle labdát (pingpong, tenisz, gumi) dobáltak a játéktérre, ezzel jelezve, hogy szerintük hol tart a viharsarki kézilabdázás. Ezen kívül a megszokott konfettieső sem maradhatott el, amit többször megismételtek a meccs folyamán. Hogy ne maradjunk pofozkodás nélkül a meccs alatt, arról pár eltévedt debreceni tehetett, akiket rendesen helybenhagytak a lilák, de így legalább megtanulták merre van a biztonságos vendégszektor. Az egymást megtaláló rigmusok ellenére a csapatuk biztatásával is foglalkoztak a táborok és ennek köszönhetően végig hatalmas hangzavar volt a csarnokban. Ha viszont nem szurkoltak, akkor ocsmányabbnál ocsmányabb rigmusokat küldtek egymás felé.  A meccset a hazaiak nyerték, így a két pont mellett a lefújás utáni öröm is az övék volt.

Az igazi móka ezután kezdődött. A kivonuló debreceniek köré a rendőrök élő gyűrűt vontak, így a hazaiak nem férhettek hozzájuk. Nem maradt más eszközük, csak a dobálás, ami viszont igen veszélyes mutatvány volt, hiszen az eldobott méretes kövek, üvegek nem kis sérülésre képesek. Ráadásul a cívisek sem maradtak adósak, így amit tudtak visszahajigáltak a lilák irányába. A rendőrök végül kiszorították a hazaiakat dobótávon túlra, de ekkorra már többen szereztek kisebb-nagyobb sérüléseket mind a két oldalon, sőt a rendőrök és a rendezők sem úszták meg épp bőrrel. A hazaiak elterelés viszont lehetővé tette, hogy a debrecenieket buszokra szállítsák, de az út nem tartott sokáig, hiszen a rendőri kíséret ellenére a parkolóból kifordul járgányokat a lilák ismét kőzépor alá vették. Bezúztak rengeteg ablakot és sajnos egy debreceni drukkert is fejbe találtak, akit komoly sérüléssel szállítottak a mentők kórházba. Az újabb támadás következtében ismét elszabadult a pokol, a járatok megálltak, a rendőrök pedig aprítottak akit értek a hazai oldalon, illetve a buszról leszálló cíviseket is visszaverték a járgányokra. A rend nagy nehezen helyreállt és a debrecenieket kivitték a városból. A meccs után kétségtelenül kijelenthető, hogy kezdetét vette a Békéscsaba - Debrecen ellenségeskedés, véget ért az idillinek tűnő addigi éles rivalizálás.

1992-1993

Békéscsabai EKSE - Debreceni VSC

Kép: Bartolf Ágnes

hancsi78

MK Döntő 1999 - R.I.P. Kövi

Nem számítottam rá, hogy pár hónapon belül egy újabb barátomtól kell búcsúznom, de a sors úgy látszik nem kegyes hozzám ebben az esztendőben. Itt hagyott egy olyan fiatal srác, aki érdeklődésének és mentalitásának köszönhetően az egyik legjobb beszélgető partnerem lett az elmúlt esztendőkben. Szenvedéllyel élt, és minden beszélgetésünkben ez a szenvedély tükröződött vissza. Minden szabadidejét a lelátói kultúra tanulmányozásának szentelte és én ebben próbáltam neki segíteni régi sztorik felidézésével, történetek kiegészítésével.  Az egyik leglelkesebb olvasója volt a blog szurkolókkal foglalkozó részének, és én örömmel vettem a bejegyzések miatt felmerülő kérdéseit, amiből akadt szép számmal. 
Sajnálom, hogy ezt a pár sort már nem olvashatod csak odafent és nem kérdezhetsz újra és újra. Biztos élvezettel csemegéznél a sorok közt, hisz te kétszeresen is érintett vagy az 1999-es kupadöntő(k) kapcsán. 
Kövi! Örülök, hogy a barátod lehettem! Nyugodj békében!

Kövi 1987 - 2015

 Kép: Kövesdi Gábor

1999 május 20-án történelmi meccset játszott a Debreceni Vasutas a Magyar Kupában, hiszen a Lokinak még egyszer sem sikerült eljutni eme rangos eseménysorozat döntőjébe. A találkozóra Vácon, a Városi Stadionban került sor, az ellenfél pedig a másodosztályt vezető Lombard FC Tatabánya volt……

Sajnos a hétköznapi időpont és az éppen zajló érettségi kicsit befolyásolta az utazó létszámokat, de így is több ezren indultak meg mind a két városból (sőt még többől) a Dunakanyarba. A bányászok többsége közúton közelítette meg a helyszínt és elég hamar megérkeztek, így nem maradtak le a Szabad Föld kupa döntőjéről sem, amelyet a Harta csapata vívott a Kemecsével. Meglepetésre mind a két vidéki egyletet nagyobb létszámú drukker kísérte el. A hartai kék-fehérek pár kisebb zászló mögül biztatták a kedvenceiket és talán a színegyezőség miatt a tatabányai csapatnak is szurkoltak. Ellenfelük a szabolcsi kiscsapat volt, akik az egyszerű zászlóik mellett egy Yellow Blue Hooligans lepedőt is kiaggattak, de szurkolásuk nem volt jobb az ellennél, viszont valami oknál fogva a debreceni vasutasoknak is szorítottak, teljesen két részre osztva ezzel a kupadöntős táborokat. A szurkolásuk kezdetleges volt, látszott hogy nem igazán szervezettek és a kupadöntő nagy falat számukra, de itt voltak mind a két oldalról, ráadásul nem is rossz létszámban, így feltétlenül jár nekik a tisztelet. A kilencven perc nem hozott döntést a pályán, de még gólt sem, így büntetők következtek, ahol a Kemecse nyert 5-4 arányban, így a kék-sárgák örülhettek az elsőnek a váci stadionban..

Kemecse

 Kép: Sándor Mihály

 

Harta

Kép: Sándor Mihály

Az est fénypontjára a bányászok olyan 3.000-en érkeztek és megjelenésükön látszott az első osztály és az igazi megmérettetések hiánya. A kerítést azért elég szépen telepakolták, többnyire szimpla kék-fehér kellékekkel, amin esetleg a Lombard FC felirat vagy címer szerepelt. Két csoportjellegű transzparens is kikerült Blue Boys és Blue White Clan felirattal, valamint a Harta drukkerek nagyobb lepedője is ide került. A hangerejükkel nem volt gond, de a változatosságot nem erőltették túl. 4-5 komolyabb dalt váltogattak, de volt hogy csak csendben figyeltek. Látványként pár nagyobb zászlót feszítettek ki a fejük fölé és 50-60 pénztárgépszalag is repült a pályára egy kis konfettivel vegyítve. A második félidőben pár rakétát lőttek fel és 3-4 görögtüzet is begyújtottak, majd folytatták a lelkes, de olykor csendes szurkolásukat. A debreceniekkel nem nagyon foglalkoztak, így nem volt különösebb gond a két fél között. A kupadöntőt elvesztették, ami miatt érezhető volt a csalódottságuk, de ezt hamar feledték és az NBI-be jutott csapatukat ünnepelték, majd csendesen távoztak Vácról. 

Tatabánya

 Kép: Régi Idők Lelátója

 Kép: 3. Félidő

Debrecenből megközelítőleg 5.000 drukker vágott neki a váci túrának egy különvonattal, amelyet a klub szervezett és 25 nagy busszal, amelyet az ultracsoportok indítottak el. A nagy létszám miatt folyamatos volt az érkezés a lelátóra, így a kerítésre sorban kerültek ki a csoportok (Szívtiprók, Force Field, Red Hell, Red Veterans, Red Front, Red Territory, Balmaz Front, Vadmacskák) transzparensei. Pár régen látott lepedő is a kerítést díszítette mint a Lokika feliratú molinó, vagy az egy szektorral arrább állomásozó  Wrong Side transzparense. A debreceni csoportokon kívül a fehérvári barátok is szép számmal érkeztek a rendezvényre, amelyet az RBD, Hableányok és az Alba Volános United Ultras nagy, Székesfehérvár molinója is jelzett. Ezen kívül a hazai csoportok is a debreceni csapatot és tábort támogatták, így pár váci lepedő és szurkoló is kint volt a kanyarban. A piros-fehér oldal már a kezdetekben sokkal szervezettebb volt az ellennél, ami megmutatkozott egy meccs előtti koreográfiában, amelyben piros kartonok között egy római egyes szám vált ki fehérrel. Egy kiírással is társult a látványhoz: A Kupát mindenáron. A kartonok két oldalán fehér kisebb lengetősök jutottak szerephez, illetve a szomszédos szektorban (Wrong Side) egy nagy, szárnyaskereket ábrázoló zászló feszített a fejek fölé. A szurkolást megafonos előénekesek vezették, ami által sokkal hangosabb és folyamatosabb volt a debreceni kórus. A koreográfia után fehér és sárga füstök lettek begyújtva és nagyobb lengetősök színezték a bemutatót. Az előénekesek ellenére az első félidőben csak párszor dörrent meg igazán a debreceni had, és ebbe azért néha beleszőttek egy-egy, az ellenfelet megtaláló rigmust is. A második félidő elején a pirotechnikáé lett a főszerep. 10 tűz és tucatnyi sima fáklya mellett rakéták és  füstök lettek bevetve. A szurkolás a kupa elhódításának közeledésére lett egyre jobb és hangosabb, de az utolsó percekig volt miért izgulni, így nem volt azaz önfeledt fieszta a szektorban. A rudasok mellett még 4-5 tűz és némi füst is szerephez jutott a második félidőben, majd a lefújás pillanatában szinte mindenki a pályára rohant ünnepelni. Kezdetét vette egy kis őrjöngés és annak a trófeának az ünneplése, amelynél fényesebb még nem volt a vasutasok vitrinjében. A pálya elfoglalása  másfél óráig tartott és közben a bányászokat hergelték páran a pályáról, de a felsorakozó rendőrök hamar eloltották a túlzott közeledési szándékot. A hazaút is ünnepléssel telt, ami néhol vandalizmusba csapott át, és problémát okozott a kíséretet ellátó rendőri egységekkel. Debrecenbe érve 10-12.000 ember ünnepelte hajnalig a kupagyőzteseket utcabállal és tűzijátékkal. Feledhetetlen nap volt ez a hajdúsági szurkolók életében.

Debrecen

Képek: Derencsényi István

hancsi78

Magyar Műfüves Kispályák

Az egykori bitumenes felületet manapság már egyre több helyen felváltja a műanyag vagy műfüves borítás, a kisebb, kézilabda méretű pályák esetében. A műfüves játékterekből következik most négy, pontosabban 5, mert a Debreceni Agrártudományi Egyetem területén egymás mellett két ilyen kispálya is ki van alakítva. Mind a kettő jó állapotban volt, amikor két éve arra jártam, igaz arról nincs információm, hogy mikor alakították ki őket. A centerpálya mellett pár soros mobillelátó is fel van állítva, amely egy kisebb szurkolósereget kényelmesen kiszolgál. Csakúgy, mint az Oláh Gábor utcai Stadion Műfüves nagypályájának (egykori füves edzőpálya) végében kialakított kispálya, ahol igaz csak az egyik kapu mögött, de szintén van egy pár soros fapados, mobilizálható stand. A Derék utcán már nincs ilyen kiszolgáló rész a pálya körül, igaz ez nem is egy sporttelep, vagy egyetem területén van kialakítva, hanem a betondzsungel szomszédságában, a Debreceni Jégcsarnok mellett. Debrecen városát elhagyva Ebesen, a Rózsa utcában is van egy műfüves kispálya a sporttelepen. Sajnos ezt csak távolról tudtam lencsevégre kapni, mert a hajnali vizitemnek köszönhetően a terület még nem volt nyitva.

Debrecen - Agrár Egyetem(Debreceni ASE):

Debrecen - Derék utca:

Debrecen - Oláh Gábor utca(Debreceni VSC):

Ebes - Rózsa utca:

hancsi78