Kalocsa

Kalocsa városának vendégszeretetét nem csak a 2001-es Kalocsa FC - DVSC Magyar Kupa kilencven percében élvezhettem, hanem előtte már három hónapig, a kilencvenes években, amikor is a sorkatonai szolgálatom alapkiképzését töltöttem a Városi Sporttelep melletti laktanyában. Anno sokat nem járkálhattunk ki, így a "paprika" városból csak a kaszárnya maradt meg emlékeimben, na meg a betonkerítésen belül lévő laktanya pályája, ahol a helyi Honvédnak kellett volna a gólokat ontania, de ekkora már nyoma se maradt a településen a piros-fehéreknek. Ekkor jobb híján már csak a mi bakancsaink dübörögtek a füvön, nem éppen labdarúgási célzattal.  Aztán a sors úgy hozta, hogy a 2001-es kupagyőzelem után az újabb sorozat első állomása Kalocsára vezetett, ahová a hétköznapi meccs ellenére egy nagy busszal kísértük el a DVSC labdarúgóit. Az út és a meccs kitárgyalása most nem képezi a bejegyzés fő témáját, így maradjunk annyiban egy feledhetetlen túrán és meccsen lehettünk ott aznap. Maga a sporttelep nem rendelkezett semmiféle luxus tartozékkal, így egy kis kopott lelátó mellett (ahová a lábunkat se tehettük) a szemközti oldalon egy betonozott placc (pár sorban) és némi palatetős tákolmánnyal várta a kilátogató drukkereket. Tíz évvel ezelőtt még volt némi respektje a magyar futballnak, így mondhatni a sporttelep is rendesen megtelt főleg hazai drukkerekkel, de a már említett mi 50 főnk is emelte a délután színvonalát. A stadion eléggé elhanyagoltnak tűnt, így nem csak a játékteret övező salakos futópálya, hanem a számunkra kijelölt beton alapzatú vendégrészt is rendesen benőtte a gaz. Persze ez minket a legkevésbé sem zavart, ettől még lehetett jó meccset látni, jót szurkolni és élvezni az alacsonyabb nívójú stadionok minden előnyét az olcsó sörtől a kedvező jegyárakig.  Hogy azóta történtek e változások a kalocsai sportélet eme alapkövén nem tudom, hiszen nem jártam azóta arra, de ha a "kupa" nem segít akkor majd egy kis kirándulást arra szervezek a családnak, hogy újra felfedezhessem a helyi labdarúgás szentélyeit vagy ami megmaradt belőlük.

hancsi78

Mezőcsát

Mezőcsáton életembe nem jártam, amíg egy bogácsi legénybúcsú, egy sajnálatos karambol, egy régi barát és egy helyi kocsma együttes hatása elő nem idézte az utazás "lehetőségét". A részletekbe most ne menjünk bele, legyen elég annyi hogy a kocsmából kértünk és kaptunk információt "vissza, balra ki, ott lesz 200 méterre" és már ott is álltunk a Mezőcsáti Városi Sporttelep kissé ütött-kopott kapuja előtt. Minden meglepetésként ért amit a pályán láttam, hiszen eddig nem nagyon hallottam a helyi MVSE sikereiről és magáról a stadionról sem. A kapu kicsit megviselt volt ugyan, de ott díszelgett rajta, hogy hová is került az idegen, amolyan íves, tsz-es formában. A klubház a pálya mögött egy nagyobb családi háznak volt megfelelő, de nem is ez volt a lényeg, hanem a "tűzfalon" díszelgő hatalmas Mezőcsáti VSE címer, ami bizony top tízes, mert egyszerűen jól mutatott ott ahová tették. Aztán újabb meglepetésként tárult a szemem elé egy pár soros kis beton lelátó, melynek a közepe fedett volt. A játékteret körbe szép, kék-fehér korlátok vették körbe és egy salakos (kissé elkopott) futópálya. A gyep minősége hagyott bőven kívánnivalót maga után, hiszen majdnem kétszer hasra estünk amikor a túloldalra átsétáltunk szemrevételezni a kispadokat és az ezeréves reklámfelületeket. A kopottsága és a nem éppen első osztályú karbantartás ellenére, örömmel konstatáltam és köszöntem a sorsnak (Saca), hogy ide is eljutottam.

A centerpálya mellett, pontosabban mögött, vagy arra merőlegesen, a háttérben.......... döntse el mindenki melyik a megfelelőbb leírás, szóval ott volt az edzőpálya is. Igaz ezen területről csak távoli képeket készítettem, mer  az is elég volt a két kapu és méteres gaz által határolt területről. A pálya gyepe nyírva volt és távolról még minőségileg is nyújtott annyit mint a fő, de hogy ez így volt e, már nem tudtam meg, mert robogtunk Bogácsra az aznapi végcél felé.

hancsi78

Mátészalka

Mátészalkán nem sokat jártam életemben, akkor se turistáskodtam a városban, így nem is tudok semmit a településről. Még a kétezres évek elején vizitált itt a csapatom a Magyar Kupa keretében, így én és még egy busznyi társam utaztunk Szabolcsba egy kis meccsnézőbe. A Városi Sporttelep nagyon nem volt eldugva az érdeklődők elől, így jegyvásárlás után hamar be is toppantunk a "szentélybe". Ott nem sok minden volt ami említésre méltó. :) Az egyik hosszanti oldalon volt pár soros beton lelátó, a helyi drukkerek többsége itt vert tanyát, míg a vendégszektor a túloldalt volt kialakítva, pontosabban 'kijelölve" a korlát mögötti részen. Volt még két kispad, egy szép fasor, na meg egy kisebb futópálya körbe a gyepen. A klubházból nem sokat láttam (pedig ott jöttünk be), de az is volt, öltözőkkel együtt. Sok fényképet nem tudtam előbányászni a meccsel vagy a pályával kapcsolatban, így be kell érni ezzel a pár kockával ami készült, hol gondoltam én még akkor a "groundhoppingra" és a "blogírásra"................

hancsi78