2013. július 25., csütörtök

Mezőcsát

Mezőcsáton életembe nem jártam, amíg egy bogácsi legénybúcsú, egy sajnálatos karambol, egy régi barát és egy helyi kocsma együttes hatása elő nem idézte az utazás "lehetőségét". A részletekbe most ne menjünk bele, legyen elég annyi hogy a kocsmából kértünk és kaptunk információt "vissza, balra ki, ott lesz 200 méterre" és már ott is álltunk a Mezőcsáti Városi Sporttelep kissé ütött-kopott kapuja előtt. Minden meglepetésként ért amit a pályán láttam, hiszen eddig nem nagyon hallottam a helyi MVSE sikereiről és magáról a stadionról sem. A kapu kicsit megviselt volt ugyan, de ott díszelgett rajta, hogy hová is került az idegen, amolyan íves, tsz-es formában. A klubház a pálya mögött egy nagyobb családi háznak volt megfelelő, de nem is ez volt a lényeg, hanem a "tűzfalon" díszelgő hatalmas Mezőcsáti VSE címer, ami bizony top tízes, mert egyszerűen jól mutatott ott ahová tették. Aztán újabb meglepetésként tárult a szemem elé egy pár soros kis beton lelátó, melynek a közepe fedett volt. A játékteret körbe szép, kék-fehér korlátok vették körbe és egy salakos (kissé elkopott) futópálya. A gyep minősége hagyott bőven kívánnivalót maga után, hiszen majdnem kétszer hasra estünk amikor a túloldalra átsétáltunk szemrevételezni a kispadokat és az ezeréves reklámfelületeket. A kopottsága és a nem éppen első osztályú karbantartás ellenére, örömmel konstatáltam és köszöntem a sorsnak (Saca), hogy ide is eljutottam.


A centerpálya mellett, pontosabban mögött, vagy arra merőlegesen, a háttérben.......... döntse el mindenki melyik a megfelelőbb leírás, szóval ott volt az edzőpálya is. Igaz ezen területről csak távoli képeket készítettem, mer  az is elég volt a két kapu és méteres gaz által határolt területről. A pálya gyepe nyírva volt és távolról még minőségileg is nyújtott annyit mint a fő, de hogy ez így volt e, már nem tudtam meg, mert robogtunk Bogácsra az aznapi végcél felé.


hancsi78

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése