Magyar sálak "keletről"

A nyugati sálak után, itt egy csokorra való magyar nyakbavaló, de most a másik oldalról, azaz keletről. Ebből a félből csak hét sálat sikerült beszereznem ugyanannyi idő alatt, ami azért meglepő, mert én csak a "vadkelethez" tartozom az országon belül. A kevesebb darabot  a minőség pótolja, így a két nyíregyházi sál mellett a dunaharaszti, vagy éppen a nyírábrányi csoportsál sokat dob az összértéken, feltéve, ha valaki eszerint osztályozza a nyakbavalókat. Én nem így teszek, így mind a hetet szívesen látom a kollekciómban, főleg mert mindegyikhez tartozik egy kis emlék, ami igazán felbecsülhetetlenné teszi őket számomra.

hancsi78

Leisure & Sports - Anglia

Angliában járva-kelve nagyon sok "leisure and sport" központba akadok bele, amelyek főleg az edzeni és úszni vágyok igényeit hivatottak kielégíteni. Az edző és fitness termek, valamint az uszodák mellett a teremsportokra alkalmas pályák is megtalálhatók ezekben a "monstrumokban", illetve konferencia és játéktermek, óvodák és oktatási központok is, de ezek mellékesek a blog szempontjából. Az összetételt az adott rendezvényközpont határozza meg, és a méretétől függően férnek el benne a felsorolt, és olykor még ennél is több sportolásra, és egyéb tevékenységre alkalmas helyiségek. Sajnos a legtöbb sportcsarnokkal is rendelkező "központhoz" elég nehéz csapatot is társítani, legalább is a számomra oly népszerű kézilabda csak kevés helyen lelhető fel, de az angol kosárlabda, hálólabda vagy éppen röplabda csapatokkal sem nagyon vagyok előrébb. Talán csak a jégkorong az, ami egy kiemeltebb kategóriát képez a csarnoksportok közül, de ezen csapatok többnyire külön csarnokkal rendelkeznek, így a beazonosításuk is sokkal könnyebb. A most bemutatott négy csarnok közül csak az Imbert Court zárt létesítményéhez tudtam aktív csapatot társítani a Richmond VT röplabdásainak személyében. Bourne End apró kis településén a helyi BE Juniors SC iskolásai űzik a teremsportot, főleg a kosárlabdát. Highworthban és a brightoni Withdean Sport Complexben pedig az egyéni és amatőr sportolok találják meg a számításukat.  

Bourne End: The Wye Valley School Sports Hall

2013

2014

Brighton: Withdean Sport Complex

Highworth: The Rec

Molesey: Imbert Court

hancsi78

The O2 Arena

Az O2 Arénát 2007-ben látogattam meg elsőnek, és a cél, csak a híres rendezvényközpont meglátogatása volt, nem pedig egy benne zajló esemény. Az aréna nagyon sokrétű, így a sportesemények mellett koncerteknek, konferenciáknak és még számtalan különböző eseménynek és esemény sorozatnak ad otthont. A sporton belül is igen változó a csarnok funkciója, hiszen kosárlabdameccsektől kezdve a jéghokin át, volt itt már minden: torna, tenisz vagy akár bokszmeccs is. Ennek függvényében a lelátók nem állandóak, pontosabban állandóan variálhatóak és egy kosármeccsre akár 20.000-en is beférnek. Ezzel  a világ egyik legnagyobb sportcsarnoka az O2 néven futó aréna, amely Millennium Dome néven kezdte meg karrierjét. Természetesen a 2012-es londoni olimpiai játékok egyik helyszíne volt a rendezvényközpont, de ekkor mint North Greenwich Arena szerepelt a közvetítésekben. Én 2013-ban jártam a tövében újra és készítettem pár új fotót, amelyek szinte semmivel nem lettek jobbak mint a hat évvel korábbi képek.

2007

2013

hancsi78

Szívtiprók Ultras Debrecen I.

A debreceni szurkolói mozgalomról és azon belül az egyes csoportokról már rengeteg "nem hivatalos" cikket írtam különböző újságokba és internetes portálokra. Most itt az ideje, hogy a blogon is feltűnjön Debrecen leghíresebb szurkolói csoportja a Szívtiprók Ultras Debrecen 1994, melynek szerény személyem is tagja, majdnem a kezdetektől. Mivel a társaság lassan 20 éve együtt mozog és biztatja kedvenceit, egyetlen bejegyzésbe nem férne bele a történet vagy ha igen az túl hosszú lenne, így 5 évre lebontva osztom azt meg a blog olvasóival. A mostani bemutató nem új, hiszen ez szerepel azokon az oldalakon ahol a szurkolói mozgalmakon belül, a debreceni lelátói élettel is foglalkoznak. Mivel azokat is többnyire az én tollamból származnak, nem láttam értelmét egy "másik" bemutató kreálásának ide, hiszen ezen "történelem" megírásának nagy része már jó pár évvel ezelőtt megszületett, így csak az utolsó évi kiegészítések lesznek majd frissek.

Szívtiprók Ultra Debrecen 1994

I. rész

1994 - 1999

A csoport története 20 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor négy fiatal társunk határozott úgy, hogy kosárlabda meccseken kilépve az ismeretlenségből egy csoportba tömörül és habár már tagjai voltak a DVSC meccseken működő Red Territorynak, még is valami új és az eddigiektől teljesen elkülönülő módon akartak megnyilvánulni a lelátón. A társaságunk ekkor még roppant fiatal volt, de nem annyira, hogy ne bírjon el pár liter alkohollal, melyeket elfogyasztva igen csak jól éreztük magunkat a DSI (később Tegáz, majd PannonPipe) meccsein. A kezdeti hónapok inkább teltek tapogatózásokkal, mint komoly lelátói megnyilvánulásokkal. A csoport több ízben is nevet változtatott, így a kezdeti Ultras DSI-ből Heartbreakers lett, melyet gyorsan magyarosítottunk és megszületett a Szívtiprók Debrecen. A csoport színei is változásokon mentek át hiszen a DSI és a város kék-sárga kombinációjából a fekete-fehérre tértünk át, gondolva ezzel az együttessel nem okozunk senkinek problémát és támogatni tudunk minden jelentősebb debreceni csapatsportágat, ha  majd eljön rá a megfelelő idő. Ezek a változások nagyban nem érintették a csoport működési elvét, volt pár sálunk, drapink és nagyobb rudasunk és ezeket és konfetti, szalagokat bevetve látványoskodtunk a kosármeccseken. Közben a DVSC meccseit sem hanyagoltuk és igaz mint a Territory tagjai, de ott is kitettünk magunkért, habár itt nem nagyon törekedtünk a kilencven percen át tartó szurkolásra és zászlólengetésre, mint ahogy a vezető szerepre sem. Az évek múlásával aztán egyre komolyabban kezdtük venni az „ultrásdit”, mely az jelentette hogy egyre színesebben kezdtünk el szurkolni kosármeccseken, majd egyszer csak úgy határoztunk a DVSC labdarúgóinak és női kézilabdázóinak is megjelenünk a meccsein, már mint a saját kis fekete lepedőnkkel. Igaz ekkor még igen nagy volt az átfedés köztünk és a Territory tagjai között, pontosabban még mi is a nagy testvér kötelékébe mozogtunk és idegenbe is többnyire az RT’93 drapit vittük magunkkal sőt még a sálunk is közös volt. Inkább a szurkolási stílusunkba változtunk a stadionba, hiszen ekkor már kicipeltük magunkkal a rudasainkat és előszeretettel konfettiztünk és szalagoztunk. A Larvik elleni EHF Kupadöntőn tevékeny részt vállaltunk az első debreceni koreográfia elkészítésében, mely úttörő mivolta ellenére igen csak kiválóra sikeredett. Látványos fellépéseink (melyet új sálunk és pulcsink is segített) egyre több fiatal érdeklődését váltotta ki, amely nemsokára fokozott létszámnövekedést idézett elő és várható volt, hogy előbb-utóbb teljesen különválva fogunk működni. A nagy napra az 1997-98-as szezonban került sor, amikor már mindenkitől függetlenül kezdtünk el dolgozni, szigorúan a többi csoporttal összehangolva. Látványban a rudasoké és a füstöké volt a főszerep, de azért próbálkoztunk pár koreográfiával is, melyek inkább voltak kezdetlegesek, mint látványosak. Természetesen ezek is letisztultabbak lettek az évek előrehaladtával és pár látvánnyal már országos elismerésre tettünk szert. A fő profilunk a pirotechnika maradt, ezen eszközökből használtunk bőven ebben az időszakban. A túráink igen felemásra sikeredtek. Volt hogy jó létszámban utaztunk, volt hogy egyáltalán nem mentünk, hogy csak a két végletet említsem. A csoport különválásával elsődleges cél volt, hogy minél több helyre elkísérjük mindhárom csapatunkat, de ezek a piszkos anyagiak miatt nem mindig jöttek össze. A csoport minden tagja még az iskolapadot koptatta és bizony önálló fizetés híján, nem magunk döntöttük el, hogy mennyi pénzt szánhatunk a meccslátogatásokra (Sajnos a „mind” is kevésnek bizonyult). Ettől függetlenül rengeteg helyre elutaztunk és gyakran csak a mi transzparensünk került ki a vendégszektorokba, nem volt ez másképp Chrozow városában, amely csoportunk első külföldi fellépésének helyszíne volt.  A csarnokban szinte miénk lett a vezető szerep a megjelenésünk után, mivel a többi csoport csak a rangadókon jelent meg. Az itt bemutatott látványok jobban festettek mint az Oláh Gabis próbálkozásaink és mivel szinte csak mi látogattuk a meccseket a szurkolásunk is itt volt a legletisztultabb. A kosarasok meccsein a megjelenő Force Field fiataljainak adtuk át a stafétabotot, de mi is megjelentünk minden meccsen támogatván őket a minőségi szurkolásban és a szolnoki drukkerek elkalapálásában.  A csoport önállóvá válása után és mert gyakran csak a mi társaságunk utazott el idegenbe egyre több lett az összetűzés más szurkolókkal, ezekben az években az Újpest, Kispest, Vasas, Békéscsaba szurkolóival csaptunk össze többször focimeccseken, míg a kézin a Fradi, Kisvárda kettős drukkereivel történtek összezörrenések. Közben hazai környezetben sem alakult minden a legsimábban, az Unscarred megszűnésével a mi nyakunkba szakad az északi oldal irányítása, mely nem nagyon tetszett az ex-NSH tagjainak, akik éreztették rosszallásukat így is, úgy is. Persze ez megnehezítette a munkánkat, de nem adtuk fel. A szurkolás megsegítésére kiadtunk egy kis újságot (Lokisták) és megszerveztük a női szekciónkat (Vadmacskák), mely jelezte a nehézségek és az ellenünk táplált helyi ellenszenv ellenére működünk. Sőt az öt éves szülinapunkra már mint Szívtiprók Ultras Debrecen készültünk, mivel beolvasztottuk sorainkba a kisebb helyi csoportosulásokat. Ez azt jelentette hogy lemondtunk a fekete-fehér színekről és mint a DVSC csapatainak vezető csoportja foglaltuk el a minket megillető helyet középen. A tábor és személyes kapcsolatok által megkezdett baráti kapcsolatokat tovább ápoltuk, így ezekben az időkben igen sokszor szurkoltunk együtt diósgyőri, fehérvári, kiskunhalasi barátainkkal. Ezen kívül pár válogatott meccsre is elkirándultunk, de nem rendszeresen, csak amolyan egyszeri alkalmak gyanánt. 

5 év képekben (1994-1999):

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Ultras Debrecen

 Kép: Derencsényi István

Kép: Derencsényi István

hancsi78

Debrecen, ami már meg volt 1x, 2x, 3x .....

Mint arról már beszámoltam a 2013-as év azzal telt, hogy az összes fontos és kevésbé fontos debreceni stadiont és sportcsarnokot végigjártam és hiába fotóztam már le őket az elmúlt esztendőkben, most 2013-ban egységesen minden létesítményről készítettem pár emlékképet. Most az a négy következik ami már szerepelt a blogban, így a mostani amolyan frissítésként fogható fel, főleg azoknak akik rendszeres olvasói a blognak.

A Főnix csarnokról igen sok képet készítettem az elmúlt években, de mivel most is jártam a Kassai úton, nem maradhatott ki a szórásból ez a hatalmas csarnok, ami továbbra sem azt a szerepet tölti be a város sportéletében, mint amire az építésénél számítani lehetett. Állandó hazai csapata még most sincs a csarnoknak, sőt az élvonalbeli teremsportok rendesen visszaestek a városban, így kérdés, hogy lesz e valaha egyáltalán hazai csapat ebben a rendezvénycsarnokban, vagy megmarad alkalmi, kiemelt események otthonául?

Főnix Rendezvénycsarnok (2013):

A Főnix mellet a Debreceni Sportuszodáról is készítettem pár új felvételt, igaz nem sok változás történt a tavalyihoz képest, sem a környezetben, sem a csarnokban, így nagy újdonságokkal nem szolgálhatok. Az uszoda kihasználtsága nem rossz, mondhatni elég forgalmas szentély lett ez, a helyi vízi sportok szerelmeseinek. A Debreceni Vízilabda SE még mindig itt fogadja ellenfeleit, mint ahogy a legtöbb helyi úszó is itt készül a hazai és nemzetközi megmérettetésekre. Pár hónapja felmerült a gondolat, hogy bővíteni fogják a Sportuszodát? Kíváncsian várjuk lesz e valami ebből az elhatározásból.

Debreceni Sportuszoda (2013):

A Gyulai István Atlétikai Stadion semmit nem vesztett a szépségéből az elmúlt esztendőkben, mondhatni igen fess képet mutat a Nagyerdő szívében. A tribün, a lelátók és amennyire én megítélni tudom a pálya is kiváló állapotban van és hétvégi ottjártamkor igen szépen be is volt népesedve az atlétika szerelmeseivel és a Debreceni SI sportolóival.

Gyulai István Atlétikai Stadion (2013):

A Gázvezeték utcai stadion továbbra is áll és a salakmotor szerelmeseinek köszönhetően hónapról-hónapra van valami rendezvény a salakon. A létesítmény kívülről a pár évvel ezelőtti festésnek köszönhetően teljesen pofásan néz ki, de sajnos a lelátókról már mindez nem mondható el. Ott továbbra is omlik, foszlik a beton- Ha komolyabb lenne a magyar salakmotor sport és huliganizmus, bizony már rég nem engednének nézőket a hazai futamokra.

Gázvezeték utcai Stadion (2013):

hancsi78

Magyar Sportcsarnokok II.

A kilencvenes években és a kétezres évek elején több honi sportcsarnokban megfordultam, melyek egyértelmű célja a DVSC női kézilabda csapatának támogatása volt. Sok időt és energiát viszont nem fordítottam ezen épületek lefotózására és feltérképezésére. Nem éreztem úgy, hogy én egyszer nagy "sportlétesítmény látogató" leszek. Ez később megváltozott, így visszaemlékezve most jönnek azok a csarnokok ahol megfordultam "pályafutásom" alatt.

Túrkeve - Városi Sportcsarnok:

A Túrkevei VSE női kézilabda csapata a kétezres éveke elején egy esztendeig élvezte a magyar élvonal előnyeit és hátrányait. Én ekkor jutottam el a Városi Sportcsarnokba két kisbusznyi társammal egyetemben. A meccs nem hagyott mély nyomokat bennem, hiszen simán nyertünk. A csarnok se nyújtott sok újdonságot az egyoldalas és pársoros lelátójával. Viszont a hazai szurkolók "Elrepült a sirály, Túrkeve a király!" rigmusa mosolyt csalt az arcomra. A sors úgy hozta, hogy a következő évben még összefutottunk a Magyar Kupa sorozatban is a túrkeveiekkel, de azóta nem írunk közös történelmet a helyi kézilabdázókkal.

Székesfehérvár - ARÉV Sportcsarnok:

A kilencvenes évek közepén aktívan támogattunk minden labdás sportot Debrecenben és ezalól a férfi kosárlabda csapat sem volt kivétel. Előbb a DSI-nek, majd a Tegáz DKK-nak, végül a PannonPipe DAKK-nak szurkoltunk. Igaz, ez "három az egyben" variáció volt, úgymond csak a csapat neve változott évenként, de a tartalom ugyanaz volt mögötte. Főleg hazai környezetben szurkoltunk a srácoknak, de ha tehettük idegenbe is elkísértük őket. Ennek köszönhetően jutottam el a székesfehérvári ARÉV Sportcsarnokba a kilencvenes évek végén és mindjárt a másfél hét alatt kétszer. A meccsekből semmire nem emlékszem, míg a csarnokról és az egész túráról is csak homályos emlékeim vannak. Ez azért lehetett így,  mert nagy jelentőséget nem tanúsítottam sohasem a kosárlabda irányába és akkor még a fotózás sem igen volt az én asztalom, viszont a jó társaságak köszönhetően az italozást enyhén túlzásba vittük mint a két túrán. A "basketballt" azóta se szerettem meg, a csarnokok fotózása viszont felkerült a "hobbijaim" közé!

Miskolc - Hermann Otto Gimnázium Sportcsarnok:

Miskolcon a kilencvenes években a Honvéd Kórház kézilabda csapata szerepelt pár évig az NBI-ben. Mivel én akkor már aktív meccsre járó ember voltam természetesen elutaztam a lányokkal pár "avasi" túrára. Az első sportcsarnok a Hermann Otto Gimnáziumban volt, ami inkább egy tornateremre hasonlított, azzal a különbséggel, hogy körben a karzaton ki volt alakítva egy pár soros lelátó rész. A pálya jó mélyen volt, így a lelátóról, ha minden momentumot látni akartam, akkor néha nem ártott behajolni a pályára. A kapacitással azért nem volt gond. Pont elég volt a helyi csapatnak. A női kézilabda nem volt az a versenysport, amit a miskolci szurkolók nagy tömegben támogattak abban az időben és később sem.

Miskolc - Városi Sportcsarnok:

A következő miskolci túrám már nem az iskolai "tornaterembe" vezetett, hanem a Városi Sportcsarnokba, hiszen a Miskolci KC most itt fogadta a DVSC-t. Ez már egy igazi sportcsarnok volt, tekintélyes méretével, szép lelátóival. Egy baj volt csak vele, a komolyabb szurkolói támogatás híján elveszett benne az a pár száz ember akik kíváncsiak voltak a kézilabdázók játékára, beleértve a mi 10 fős debreceni különítményünket is. Azóta már felújították és átnevezték a helyiek fedett "büszkeségét", de a meggyengült miskolci kézilabda miatt nem volt ami arra ösztökéljen, hogy elmenjek Miskolcra és újra felfedezzem magamnak a "Generali Arénát"!

hancsi78

Főnix Debrecen

A Főnix Rendezvénycsarnokot már több mint tíz éve építették Debrecenben és méreteivel és lehetőségeivel az egyik legnagyobb és legjobb akkori és mostani rendezvénycsarnokká vált Magyarországon. Az építési munkálatok nem tartottak sokáig, hiszen ha emlékeim nem csalnak egy év se kellett, hogy felhúzzák az épületet és kialakítsák a környezetét (park, parkolók). A szomszédos Hódos Rendezvénycsarnok mellé magasodó új létesítmény a sport egyik fellegvárának szánták Hajdú-Biharban, de nem az lett belőle.

2002

Kezdetben elég sok rendezvény volt a falak között, így a koncertektől a gálákon át a különböző sporteseményekig, de komolyabb hazai csapat híján, a lelátók többnyire üresen álltak. A Debreceni Vadkakasok kosárlabdacsapata ugyan lehúzott itt pár szezont, de a kosárlabda sosem volt meghatározó sport Debrecenben, így a lelátók sem teltek meg a hatalmas "hodályban". A kétezres évek közepén a téli labdarúgó teremtorna döntők jelentették a legkomolyabb sporteseményeket, de a kezdeti egynapos és telt-házas rendezvényt, hamar felváltotta a kétnapos (több pénzzel kecsegtető) döntő, amire viszont pont azok nem voltak kíváncsiak, akiknek az egész szervezve lett, így ez a kezdeményezés is teljesen kihalt az évek előre haladtával. 2007-ben a Vadkakasok beadta a kulcsot az utódoknak meg természetesen túl nagy volt a Főnix, így már nem volt igazi "bérlője" a helynek. Egy időben szó volt róla, hogy a DVSC női kézilabdázói fognak átköltözni, de ezzel sem a csapat, sem a drukkerek nem értettek egyet, így egy-egy bajnoki vagy nemzetközi meccset kivéve ők sem használják hazai pályaként a sportcsarnokot.

2005

2007

Én 2007-ig nem nagyon foglalkoztam a stadionok, sportcsarnokok külső-belső fotózásával (addig csak pár felvételt készítettem amolyan emlékként), így a debreceni létesítményeket is csak 2009-ben kaptam lencsevégre, úgy mint "stadion látogató" és nem mint szurkoló. A Főnix ilyen szempontból egy igazán modern létesítmény egy olyan környezetben amit amúgy is a sport ural Debrecenben. A mellette lévő Hódostól teljesen elüt, mondhatni felé magasodik és úgy tervezték, hogy majd együtt ad otthont a két csarnok bizonyos rendezvényeknek, amit egy földalatti összekötő folyosóval is nyomatékosítottak. Mint említettem a csarnok nem lett a debreceni teremsport fellegvára hiszen hazai csapat híján csak alkalmi sportrendezvényeket szerveznek benne, így volt már küzdősport vagy éppen jégkorong meccs színhelye, de folyamatosan egyetlen sportegyesület sem használja.

2009

Az utolsó fényképezős találkozásom a csarnokkal 2012 volt, amikor is Nyíregyházára kirándulva vártam az értem érkező "turistabuszt" így volt idő újabb felvételeket készíteni. Igaz ezek nem sokban különböznek a pár évvel korábbi kockáktól, de mostanság már egyszerűen képtelen vagyok nem fotózni, ha olyan szituációba kerülök, hogy új felvételek születhetnek egy sportlétesítményről, így három éven belül két sorozat is készült a debreceni Főnix Rendezvénycsarnokról.

2012

hancsi78

Francia sportcsarnokok

Még 2001-ben jártam "Bordóban", ahol volt időnk a városban és környékén kószálni, hiszen az esti programot lemondta az UEFA, vagyis elmarad a Girondins Bordeaux - DVSC UEFA kupa találkozó. A hirtelen jött szabadprogram keretében botlottunk bele a Palais des Sports monumentális épületébe, amely a helyi kosarasoknak ad otthont és még ezernyi más dolognak. Ennek részletezésébe nem fogok belemenni, lévén én is csak később tudtam meg mi is a teljes szolgáltatása a létesítménynek. Engem persze csak a sport része érdekel, így maradjunk annyiban, a JSA Bordeaux Basket csapata játssza / játszotta itt meccseit.

Bordeaux - Palais des Sports:

Pár évvel később épp Angliába vártunk behajózásra, amikor a rendelkezésünkre álló szabadidőt Dunkerque feltérképezésére szántuk. Előzetes tájékozódás nélkül belevetettük magunkat a városba és az én nagy szerencsémre pont a helyi stadion és a mellette lévő sportcsarnok mellett sikerült megállni. Ezen utóbbi létesítmény a helyi röplabdázóknak áll rendelkezésére (és még ki tudja kiknek / miknek) és természetesen ha már ott jártam készítettem is róla pár kockát, még akkor is ha sokat se a létesítmény, se a benne játszó csapat nem mondott számomra.

Dunkerque - Stade de Flandres:

A Stade de Flandres csarnok körbesétálása után kószáltunk még erre-arra és egy kis "folyóparti" séta közben ráakadtunk a Salle Marc Burnod-ra keresztelt sportcsarnokra, mely a helyi női kosárlabdázók hazai pályája. Ezzel a létesítménnyel is úgy voltam mint az előző társával, ha már útba esett készítettem róla pár felvételt, pedig sok információval nem rendelkeztem vele és a csapattal kapcsolatban sem. Ezen ismereteim azóta se sokkal bővültek. A rendelkezésre álló szabadidőnek és a szerencsének köszönhetem eme három csarnok lencsevégre "jutását", amiért hálás is vagyok a magam módján.

Dunkerque - Salle Marc Burnod:

hancsi78

Magyar Sportcsarnokok I.

A kilencvenes és a kétezres években jó pár sportcsarnokban megfordultam, ezek okai igen változóak voltak. Vagy a kézilabdás lányaink szerepeltek, vagy a focistáink játszottak egy-egy terembajnokságon, de még az is előfordult hogy mi szurkolók léptünk pályára egy-egy csarnokban. Sőt anno a kosarasokat is elkísértem pár helyre, így még velük is felfedeztem pár "parkettet".

A Bujtosi Szabadidő csarnokba főleg a téli teremtornák alkalmával vonultam, hiszen a selejtezők egy szakasza többnyire Nyíregyházán volt lebonyolítva. Aztán az is előfordult hogy a kosarasokkal ruccantam át egy kis szurkolásra és ellenfél figyelőbe. Szerettem ide járni, hiszen a város, az ősi ellenfél iránt érzett ellenszenv mindig hangulatos és izgalmas sporteseménynek számított és számít a mai napig. A csarnok maga nem kicsi, sőt egy ideig Magyarország második legnagyobb csarnokának számított, így van hely a nézőknek bőven. Egy időben a férfi kézilabda és kosárlabda is kiemelkedő sport volt a városban, aminek otthonául szintén a Bujtosi szolgált. A pálya süllyesztett és igen mély, így még az első sor is páholyból tekinthet meg mindent. Azt hogy milyen mély a saját bőrömön tapasztaltam egy teremtorna alkalmával, amikor a mint a heringek álltunk a vendégszektorban és egy gólunkat követően beszakadt előttünk a védőkorlát és egy tucatnyi társammal egyszerűen a pályára zuhantunk. Szerencsére komolyabb baj nem lett a dologból és tovább élvezhettük a hátralévő meccseket. :)

A Harangi Imre Rendezvénycsarnokba elsőnek egy kispályás focitorna keretében jutottam el és igaz nem számítottam a munkahelyi válogatott pengés játékosai közé, de azért ilyen jófajta töltelék embernek elmentem és szurkolónak se voltam utolsó. :) Szóval egy torna keretében látogattam el Nyíradony égkövébe, melyet nem sokkal azelőtt adtak át, így teljesen újszerű állapotában csodálhattam meg nem csak a csarnokot, hanem a lelátóról a város panorámáját. A csarnok ugyanis egy dombon kapott "építési engedélyt" és az egyoldalas lelátókkal szemben egy üveg (plexi) falon át szépen rá lehet látni a városra. A csarnok első osztályú, de sajnos a település jelenleg nem bír első osztályú csapattal. Egy ideig a DVSC II játszotta itt meccseit, majd a derecskei kézilabda csapatot költöztették át, de ez csak egy-egy évig tartott. Jelenleg a női kézilabdázóik a legsikeresebbek akik immár önerőből felküzdötték magukat a második vonalig, bár csak lenne pénz az NBI-re.

Kisvárda egy nagyszerű hely volt a kilencvenes évek végén a debreceni kézilabda szurkolóknak, hiszen a helyi fanatikusokkal mindig ádáz küzdelem folyt a lelátón és az utcán is. Többször is jártam arrafelé és szinte mindig pozitív élményekkel tértem haza. A Kisvárdai Városi Tornacsarnok sem utolsó a sorban, igaz nem túl nagy, de az egy oldalon felhúzott lelátón elférnek a helyi fanatikusok és még a vendégszurkolóknak is jut egy kis hely. Sajnos a kétezres évekre ott is elfogyott a pénz, így én is régen jártam már a településen és a tornacsarnokban, de régi emlékek azért megmaradtak és erre szívesen emlékszem vissza.

Budapesten nem sok csarnokba jutottam el ebből egy üde kivétel a Lőrinci Sportcsarnok, ahol egy kispályás labdarúgó eseményen vettem részt mint játékos és szurkoló egyben. A nap folyamán a szurkoló kerekedett felül bennem, így csak homályos részleteim vannak arról, hogy mi történt a rendezvény alatt és a csarnokból se sok maradt meg emlékezeteimben, köszönhető az elfogyasztott finom nedűknek. A lényeg, hogy egyszer itt is jártam, így ha akkor még ezt nem is vettem "csarnok vizitnek" most mindenféleképpen úgy ítéltem meg, hogy beleillik a sorba.

hancsi78

Lublin helyett Chelm

2006-ban a lányaink a SPR Icom Lublin csapatát kapták ellenfélül a nemzetközi kupában, így nem volt mit tenni elindultunk a nem túl messzi Lengyelország felé. A sors fintora, hogy a helyi sportcsarnok éppen foglalt volt, így csak a szállásunk volt Lublinban, a meccs már nem, azt a szomszédos Chelm városában játszottuk le. Persze a napot és az éjszakát Lublinban töltöttük, de a csarnokok és stadionok helyett inkább a kocsmák feltérképezése szerepelt a programban. Másnap elég fáradtan indultunk a meccs színhelyére, melyet hamar felfedeztünk, így a kezdésre nem voltak titkai a "Miejska Halla Sportowa" sportcsarnoknak. A létesítmény nem tartogatott sok meglepetést, a "klasszik" kétoldalas lelátók mellett a kapuk mögött csak egy-egy karzat volt, ahol viszont szabadon áramolhatott a tömeg. A meccsen nem volt sok néző, annál több rendező és rendőr, akik úgy kívül, mint belül ügyeltek a rendre. Mi gondoltuk kicsit nagy itt a felhajtás, nagyon nem akarunk semmit a "hazai" zöld-fehérektől, amikor is kiderült hogy nem is miattunk hanem a helyi és az ő oldalukon fellépő Motor huligánok miatt vannak ennyien. Aztán lett is mozgolódás a kézilabda drukkerek és a futball szurkolók között, melybe mi jó "barátként" inkább megpróbáltunk nem belefolyni. A lelátón nem született győztes, a pályán viszont igen, hiszen a lányaink gond nélkül jutottak túl a kupában.

hancsi78