Jegyek - DVSC kézi 1999-2002

A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején többnyire egyesületi bérlettel látogattuk a női kézilabdacsapat meccseit, így ebből az időszakból csak nagyon kevés jeggyel rendelkezem. Ezek többségét vagy meccs után találtam, vagy valami oknál fogva kellett a bérlet mellé, és így megmaradt a gyűjteményem számára. Ebben az időszakban szinte egy kaptafára készültek a belépők, így nagy változás nem látható rajtuk, kivéve a reklámozó cégek hirdetésit. A mostani hét jegy három szezont ölel fel. Az 1999-2000-es évadból három, a 2000-2001-es szezonból kettő, míg a 2001-2002-es évből ismét csak két jegyem maradt. Talán később bővül majd ez a kollekcióm is jóbarátoknak, ismerősöknek vagy gyűjtőknek köszönhetően. 

1999 - 2000

2000 - 2001

2001 - 2002

hancsi78

Ferencváros

Az egykori legendás Üllői úti stadionban többször megfordultam az elmúlt 20 évben és elég jól éreztem magam ezeken a túrákon, még akkor is, ha sok babér nem termett a Lokinak hazánk legnépszerűbb csapata ellen. Ha véletlen elértünk egy döntetlen vagy egy 1-0-ás győzelmet, akkor biztos nem voltam ott. A kezdeti években nagyon kevesen, vagy egyáltalán nem utaztunk el a zöld-fehér oroszlánbarlangba, ami a kétezres évek közepére változott meg. Ekkor lett jobb a debreceni csapat és az MLSZ akkori bajnoki rendszerének köszönhetően évente kétszer is utazhattunk, és utaztunk is, ekkor már kiemelkedő létszámba. A zöldek otthona mindig kellő futballhangulattal bírt, a hazaiak tudták hogy kell poklot csinálni a meccseken, nem hiába kaptak ki olyan kevésszer hazai pályán. Nekem a stadionnal sem volt bajom, hiszen a maga idejében egy korszerű létesítménynek számított, aránylag magas befogadó képességgel, ráadásul furán hangzik, de a hírhedt ferencvárosi huligánok nagy száma ellenére az egyik legbiztonságosabb magyar vendégszektor volt. Ez persze főleg a jól dolgozó rendőrségek volt köszönhető. Itt nem engedhették meg azt a luxust, hogy félvállról vesznek egy biztosítást, mert akkor szinte garantált lett volna, hogy a vendégek nem ússzák meg épp bőrrel. Egyszer a zöld gyepre is sikerült bejutnom, igaz akkor nem a zöldek voltak az ellenfelek, pontosabban de, csak nem a pályán, hanem a lelátón. A történet a 2001-es DVSC - Videoton kupadöntőn esett meg, amikor is a ferencvárosi renitensek a Vidisták oldalára szivárogtak be, és indítottak támadást a piros-kékek ellen, mi pedig beugráltunk és megpróbáltunk átérni a baráti segítségnyújtás szent kötelékétől vezérelve. A rendőrség ezt simán megakadályozta és csak egy embernek sikerült átérnie. Ma már nincs lehetőség a zöld gyepre lépni, mert az időközben Albert Flórián nevét megkapó létesítmény nincs többé, helyét átvette a minden igényt kielégítő, hiperszuper Grupama Aréna.


Budapest - Ferencváros: Üllői úti Stadion

hancsi78

Girondins Bordeaux

2001-ben a DVSC az UEFA Kupában vitézkedett és a második körben a messzi Bordeaux városának csapat került az utunkba. Persze gondolkodás nélkül buszba pattantunk és már jöttek is a végeláthatatlan kilométerek. Már csak "200" kilométerre jártunk amikor jött a hír, hogy nem lesz meccs, mert az USA-t terrortámadás érte! Persze mi nem hittünk senkinek és semminek, mi csak mentünk tovább, mert amúgy is csak "200" kilométer volt hátra és nem is nagyon értettük, mi köze az USA-nak egy európai UEFA kupameccshez. Mint később kiderült nagyon is sok, ugyanis a teljes forduló elmaradt, mi meg ott szobroztunk alig "200" kilométerre "Bordótól" és azon tanakodtunk megéri e legyűrni a hátralévő távot. Persze hogy megérte és pár óra múlva már a városban sétálgattunk és jutottunk el a stadionhoz. Itt minden zárva volt, kivéve a shopot, így kis vásárolgatás következett, majd újra a várost vettük a nyakunkba. Aztán kiugrottunk az óceánhoz egy kis őszi fürdőzésre, majd pár nap alatt haza buszoztunk, illetve a járgány lerobbanása után stoppal kocsikáztunk, végül Soprontól vonatoztunk. Felejthetetlen túra volt, amibe beletartozott az éppen akkor átkeresztelkedő Stade Chaban Delmas (korábban Stade de Parc Lescure) körbejárása. Ekkor még nem szenteltem nagy figyelmet a stadionok alapos feltérképezésének, de azért így is készült jó pár kép a stadionról. Sajnos csak kívülről, mert én belülről nem láthattam, ugyanis nem tartottam az egy hét múlva visszabuszozó társasággal akik újabb, az elsőhöz hasonló kalandokkal gazdagodtak. Nekem így is élmény marad a túra, hátha még a meccs is meg lett volna időben tartva!

hancsi78

Francia sportcsarnokok

Még 2001-ben jártam "Bordóban", ahol volt időnk a városban és környékén kószálni, hiszen az esti programot lemondta az UEFA, vagyis elmarad a Girondins Bordeaux - DVSC UEFA kupa találkozó. A hirtelen jött szabadprogram keretében botlottunk bele a Palais des Sports monumentális épületébe, amely a helyi kosarasoknak ad otthont és még ezernyi más dolognak. Ennek részletezésébe nem fogok belemenni, lévén én is csak később tudtam meg mi is a teljes szolgáltatása a létesítménynek. Engem persze csak a sport része érdekel, így maradjunk annyiban, a JSA Bordeaux Basket csapata játssza / játszotta itt meccseit.

Bordeaux - Palais des Sports:

Pár évvel később épp Angliába vártunk behajózásra, amikor a rendelkezésünkre álló szabadidőt Dunkerque feltérképezésére szántuk. Előzetes tájékozódás nélkül belevetettük magunkat a városba és az én nagy szerencsémre pont a helyi stadion és a mellette lévő sportcsarnok mellett sikerült megállni. Ezen utóbbi létesítmény a helyi röplabdázóknak áll rendelkezésére (és még ki tudja kiknek / miknek) és természetesen ha már ott jártam készítettem is róla pár kockát, még akkor is ha sokat se a létesítmény, se a benne játszó csapat nem mondott számomra.

Dunkerque - Stade de Flandres:

A Stade de Flandres csarnok körbesétálása után kószáltunk még erre-arra és egy kis "folyóparti" séta közben ráakadtunk a Salle Marc Burnod-ra keresztelt sportcsarnokra, mely a helyi női kosárlabdázók hazai pályája. Ezzel a létesítménnyel is úgy voltam mint az előző társával, ha már útba esett készítettem róla pár felvételt, pedig sok információval nem rendelkeztem vele és a csapattal kapcsolatban sem. Ezen ismereteim azóta se sokkal bővültek. A rendelkezésre álló szabadidőnek és a szerencsének köszönhetem eme három csarnok lencsevégre "jutását", amiért hálás is vagyok a magam módján.

Dunkerque - Salle Marc Burnod:

hancsi78

Wiener Neustadt

Az első külföldi túrámra csak 2001-ben került sor és a lányoknak köszönhetően nem szólított messzire Fortuna, csak az ország másik végbe és még egy kicsit tovább. Bécsújhely városából nem sok maradt meg emlékeimben, köszönhetően a fiatalos lendületnek, mivel a csarnok megtalálása után egy kocsmában múlattuk az időt. A meccs kezdetére nagy nehezen visszakocogtunk a meccs színhelyére, ami nem volt egy nagy durranás, se kívülről, se belülről. A csarnok egy iskola tornaterme volt, ahol mindenféle csarnoksportot lehetett művelni és ha volt érdeklődő, akkor ezt meg is lehetett tekinteni a jó magasan kialakított pár soros szektorokból. Mi is innen tekintettük meg a győztes találkozónkat és ha nem lett volna pár beugró fal és egy folyamatosan a pálya irányába mozgó kosárpalánk előttünk akkor panaszunk se lett volna az elhelyezésre. Sajnos ezek megvoltak, így a meccs egy részét a fal miatt nem láttuk, a másik részét meg a folyamatosan a szektorba érkező szekusok miatt, akik a palánkot próbálták a helyén tartani. mindentől függetlenül remek nap volt, én pedig z első külföldi élményemmel térhettem haza.

hancsi78

Bayer 04 Leverkusen

Leverkusenben még 2001-ben jártam egy kisebb busznyi társammal, akikkel a lányaink EHF Kupameccsére érkeztünk. Igaz az első cél nem a gyógyszergyári város, hanem a nem túl messze lévő Bielefeld volt, ahol csaptunk egy görbe estét a helyi haverokkal. Leverkusenbe másnap érkeztünk, ahol pár helyi ultra várt minket és meginvitáltak a másnapi Bayer - Borussia meccsre, így nem csak kívülről csodálhattam meg a BayArena lelátóit. Az első nap a kézilabdáról szólt, így csak pár felvételt készítettünk a csarnok mellett lévő stadionról, ami azért már így is "megbűvölt", pedig nem is tartozik Németország legszebb vagy legnagyobb stadionjai közé. Másnap már belülről is szétnézhettünk és egy remek meccs mellett élvezhettük a telt-házat, a kiváló hangulatot és a fűtött lelátókat, plusz a helyi ultrák vendégszeretetét.

BayArena:

A sportcsarnok a stadion mellett teljesen eltörpült, na nem csak a méretei miatt, hanem minőségben sem adta azt amit a szomszédos labdarúgók kapnak. Az Ulrich Haberland Halle csak egy pár soros, fapaddal ellátott, egyoldalas lelátóval rendelkezik, ahol mind a helyi, mind a vendég szurkolók tevékenykedhettek. Sajnos se a meccs (sima vereség és kiesés) sem a létesítmény nem hagyott mély nyomokat bennem, a feledhetetlen fogadtatás viszont örökre megmarad, mind a bielefeldi, mind a leverkuseni ultrák részéről.

Ulrich Haberland Halle:

hancsi78

Arminia Bielefeld

2001 telén egy kisbusszal vágtunk neki Németországnak, hogy élőben lássuk a lányaink EHF Kupa szereplését Leverkusenben. Onnan viszont csak egy "köpésre" volt Bielefeld, mely város csapatának Boys nevű csoportjával baráti kapcsolatot tartottunk (és tartunk azóta is), így kihasználva az alkalmat meglátogattuk őket is egy "laza" hétvégére. A fogadtatás első osztályú volt, a szállástól a vendéglátásig, így panaszra nem lehetett okunk. A nagyobb piálás megkezdése előtt feltérképeztük a környéket és betértünk a Bielefelder Alm-ra is, melyet simán kinyitottak nekünk, az idegenvezetőinknek köszönhetően, így belülről is megcsodálhattuk az "arénát". Akkor még nagyon nem sejtettem, hogy bő 10 év múlva blogot fogok írni és bemutatom benne az általam meglátogatott stadionokat, így a képek száma és minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de hát ez már így alakult. A létesítményt teljesen körbe jártuk, bejutottunk a "titkos" helyekre, majd a DSC shopjában kötöttünk ki, ahol pár ereklyével lettünk gazdagabbak. A stadion vizit előtt és után természetesen megcsodáltuk a várost, aztán meg jártunk kocsmáról-kocsmára, így kicsit homályosra sikerült a nap további része......de volt bor, sör, pálinka, törökök, pofozkodás, borotvahab, nevelés, alvás, felkelés, majd bor, sör, pálinka.......másnap meg meccs Leverkusenben.

hancsi78

Sálak

Egy kicsit belemerültem a stadionok taglalásába és közben teljesen megfeledkeztem a gyűjtemény rovatról. Persze ebben volt egy kis tudatos mellőzés, lévén a sálak, zászlók nagy része újrafotózásra kerül, míg a jegyek, matricák feldolgozása nem éppen két percet vesz igénybe.

Amíg megszületnek a felvételek, addig is pár gondolat arról hogyan kezdődött.

A sálakat 1999-óta gyűjtöm, sokáig csak egyetlen nyakbavalóm volt melyet éjjel-nappal hordtam és akkor gyűjtésre egyáltalán nem is gondoltam. Aztán felmerült bennem, hogy össze kellene szedni a DVSC ereklyéket és el is kezdtem a műveletet még az ezredforduló előtt és ez a mai napig tart. Egyenlőre nincs pontos listám, de több mint 130 debreceni nyakbavaló van a birtokomban, a kezdetektől napjainkig. Tudatosan csak a saját csapatom sáljait gyűjtöm, a többi csak amolyan "mellékesen" került hozzám. Ez nem azt jelenti hogy kevésbé fontosak számomra, csak azt hogy tudatosan nem kerestem más csapatok nyakbavalóit. Amerre jártam vettem, amilyet kaptam az maradt a gyűjteményemben, így mára elértem a közel 700-as darabszámot, ami természetesen tovább bővül. Sáljaim közül nem cserélek és nem adok el egyetlen darabot sem, egyszer megtettem, de az akkor ért trauma miatt minden egyes darab marad nálam. Jelmondatom azóta egyszerű "amelyik sál nincs meg, azt nem is keresem, így hiányát sem érzem, ha viszont eladok, elcserélek egyet, annak hiányát állandóan érezni fogom".

1999, az első év termése:

2001-re már így festett a debreceni gyűjtemény:

hancsi78

Venezia

Abban a szerencsés helyzetben vagyok,  hogy Velencében eddig többször jártam életem során és minden egyes megközelítés és ottlét egy-egy újabb élménnyel gazdagított. A város maga csodálatos és érdekes, aki még nem járt a "lagúnák városába" el sem tudja képzelni milyen lehet sétálgatni a "vízen", ehhez oda kell menni, át kell élni. Az élmény maradandó lesz és örök! Engem természetesen nem csak a város nevezetességei érdekeltek hanem az AC Venezia szintén "érdekes" kategóriába sorolt stadionja is. A történet még 2001-ben játszódott, amikor is egy jó szombathelyi túra után nem hazafelé (Debrecen) vettük az irányt a fiúkkal, hanem kiruccantunk a hazaiak AS Roma elleni bajnokijára. Az egész napos városnézés után jött el az idő, hogy megtekintsük a Pierluigi Penzora keresztelt létesítményt. Első pillantásra kissé meglepődtünk, hisz a "mobil" lelátókon át lehetett látni a stadionon. Körben ott volt a tenger és mi azt hittük ha ide bemegy az a pár ezer ember, menten elsüllyed az egész kóceráj, de aztán erőt gyűjtöttünk és neki vágtunk a kalandnak. A jegyünk a vendégszektorba szólt, így onnan leshettünk be a kissé szellős velencei szentélybe, mely nem volt több mint vasállványok garmadája. Mindenesetre a legfelső sarokba felmászva és onnan le, illetve kitekintve elég félelmetes volt az összkép. Még mindig azt vártuk mikor omlik össze az egész, mint egy kártyavár. Szerencsére ez nem következett be (azóta sem), sőt akkor is több ezer római farkas ugrálta végig a kilencven percet és meg se kottyant a lelátónak egyik oldalon sem. A velencei labdarúgó meccs és maga a stadion is egyedi, mint maga a város, egy élmény, egy kihagyhatatlan kirándulás, csak ajánlani tudom mindenkinek.

hancsi78