Vasas - DVSC 1996.11.02

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egy olyan korban születtem és nőttem fel, amikor meccsre járni, szurkolni még nem volt bűn, sőt egy olyan felhőtlen szórakozást jelentett a kilátogató több ezer szurkolónak, amihez fogható érzés azóta se kerített hatalmába.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert az éppen szárnyait bontogató szervezett magyar szurkolói élet aktív részese lehettem, így olyan élményekkel lettem gazdagabb, amit egy mai fiatal már sajnos megálmodni sem képes. 

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a magyar labdarugó posványban, egy olyan csapatnak szurkolhatok, amely csak pár évenként ért fel a csúcsra (ami akkor a magyar NBI-et és a bennmaradást jelentette), de az én időmben lett nagy csapat, többszörös magyar bajnok, kupagyőztes és nemzetközileg "jegyzett" gárda. 

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a labdarúgás mellett a klubom egy olyan szakosztállyal is rendelkezik, amely magyar és nemzetközi sikereket hozott a városnak, a klubnak és nekünk szurkolóknak, és miattuk, a női kézilabdázóink miatt lettem igazán fanatikus szurkoló.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy olyan szurkolói csoport tagja lehettem (és vagyok), amely több mint 20 éve van ott a lelátón és nem volt hatalom, erő vagy bármi más ami eltűntette volna zászlaját a korlátról. 

Szerencsés vagyok, mert a hazámtól, városomtól távol kerülve, számomra még mindig a kilencvenes és kétezres évek lelátója jelenti a jelent és nem a mai posvány, amikor a szépen megálmodott stadionokban nem csak néző, de hangulat sincs. 

Ezt a nosztalgikus vonalat megragadva emlékezek vissza egy 1996-os találkozóra, amikor még izgalmas, szívdobogtató, várva várt esemény volt meccsre menni, utazni, szurkolni. Félre ne értse senki, nem a pályán látott sziporkázó és színvonalas játék miatt éltük át ezeket az élményeket és vártuk a következőt, hanem a lelátó "varázsa" miatt.

Vasas SC - DVSC   1-0

Budapest, Fáy utcai Stadion
1996.11.02   NBI őszi forduló

A kilencvenes években az Angyalföldi legényekkel elég mérges volt a viszony, akik valamiért a debreceni szurkolókat kiáltották ki fő ellenségnek és gyorsan szerveztek is egy "Anti" csoportot ellenünk a békéscsabai és nyíregyházi barátaikkal egyetemben. Aki nem tudná, nem a labdarúgó pályán, hanem a szomszédos csarnokban kezdődött a rossz viszony, ahol vérremenő küzdelmek voltak a női kézilabda rangadókon a pályán és a lelátón egyaránt. Ez tevődött át a stadionba, így a Fáy utcai találkozók elég érdekesen alakultak ebben az időben, hiszen kialakított és elszeparált vendégszektor híján, pár tányérsapkás rendőr biztosította csak a rendet, ami nem mindig járt sikerrel. Ráadásul a hazaiak mellett az újpestiek is gyakran gondolták úgy, hogy kijönnek egy kis pofozkodásra, így gyakran járt rosszul a debreceni különítmény, főleg azok, akik szervezetlenül közelítették meg a helyszínt. Visszavágni sajnos nem volt reális esélye a debreceni magnak, mert a Vasas szurkolók inkább érkeztek a Kórház utcába a csabai lilákkal, vagy az Újpestiekkel a debreceni vendégszektorba, mint a saját meccsükre a hajdúságba.  Ha véletlen elmerészkedtek egy tucatnyian Debrecenbe, akkor az egyik legbiztonságosabb vendégszektorban tehették mindezt, így nem volt okuk a "félelemre". Az izgalmasabb találkozók így Budapesten voltak, amelyből most az 1996-os párosítást elevenítem fel.

1996 novemberében fogadta a hazai piros-kék galeri a cíviseket és kiegészülve egy masszív újpesti brigáddal türelmesen várták a vendégszektor mellett. A türelmük a meccs kezdetére fogyott el, amikor még se hírük, se hamvuk nem volt a piros-fehéreknek, így inkább bementek a lelátóra, de nagyon nem foglalkoztak a már bent lévő tucatnyi debreceni drukkerrel. A meccsen 4.000 néző volt kint és a hazai tábort olyan 200 fő alkotta, akik előtt az akkor megszokott angyalföldi lepedők voltak kitéve: Ultra Vasas, Vasas Pirates, Angelo Territorio, Blood Reds, Vasas Trio, Vasas Mezőtúr és az elmaradhatatlan Anti Red Front DVSC lepedőjük. A csapatok bevonulásakor egy látvánnyal próbáltak kedveskedni a fiaiknak, melyben elszórtan emeltek fel piros és kék kartonokat, valamint egy üzenetet: "Ti a szívetekkel, mi a hangunkkal! Győzni fogunk!". A szurkolásukat még pár kisebb lengetőssel színesítették, majd előszeretettel foglalkoztak a még sehol nem lévő Debreceniekkel. A cívis mag közben két tömött nagy busszal szelte a kilométereket, de Füzesabonyban volt egy kis "galiba", így már onnan jelentős késéssel indultak tovább. A Fáy utcába jó 20 perces késéssel érkeztek meg, de szerencsére akkor még elég volt csak jegyet venni, így a 100 ember pár perc alatt a lelátón találta magát. A bevonulás hangos volt, de nem egységes. A meccsből hátralévő időt a két tábor egymás pocskondiázásával töltötte. A szünetben a kor szellemének megfelelően közelebb húzódott egymáshoz a két fél és a karzaton, illetve hátul a placcon volt egy kis ütésváltás a felek között, de a második félidőre lecsitultak a kedélyek. Az angyalföldiek a szurkoláson kívül már nem rukkoltak elő semmivel a második félidőben, csak a vendégeknek címzett rigmusaik skáláját színesítették. Hasonlóan jártak el a debreceniek is, akik szinte alig szurkoltak a kedvenceiknek, csak a hazaiak és a kerítés mellett álldogáló lilák szidalmazása volt terítéken. Közben az Unscarred pár jelzőfáklyát vetett be, amiből lószar se látszott, illetve az egykori Wrong Side tagjai, egy szerintük humorosnak vélt üzenetet feszítettek ki "A falu bikái!" felirattal. A meccs egy gólos hazai győzelmet hozott, de talán ez maradt meg legkevésbé az aznapi találkozóból. Ugyanis a lefújás után még nem ért véget a párharc. A rendőrök a vendégszektor mellé hozott buszokra terelték volna a cíviseket, de azok nem akartak felszállni, aki felszállt az gyorsan leszállt, mert a rendőrök elkezdték csépelni a népet, amibe beszállt az időközben kiérkező budapesti vegyessaláta is, így hatalmas káosz alakult ki az utcán. Igazából mindenkit vert mindenki, volt akit a rendőr, volt akit az ellenfél. Kisebb szaladások, üldözések, a klasszikus 5-en verünk egyet, szóval minden ami belefér, természetesen mindezt átható könnygázfelhőben. Nehezen állt helyre a rend, amelyben kisebb sérülések születtek, illetve két cívist állítottak elő a rendőrök. A kedélyek lecsitulásával a rendőrök azért még befújtak egy kis gázt a buszokba, így ismét csak az utcára kerültek a piros-fehérek. A két előállított felvétele után, rendőri kísérettel hagyták el a fővárost. A rendőrök leválásával egy kocsma lett teljesen szétverve, illetve Hatvan magasságában egy kis szóváltásra került sor az örömlányokra vigyázó társasággal, akik előbb szamuráj karddal és ütővel támadtak a debreceniekre, majd kocsikkal hajtottak a tömegbe, amire üvegzápor volt a válasz. Természetesen ezzel nem lett vége az ügynek a két busznyi renitens a kapitányságon végezte és hajnak 5 felé szabadult. Az egész napos események miatt egy tucatnyi ember ellen indult eljárás különböző "vádpontokban", amelyekben később született ítélet. 

Ilyen volt egy fontosabb találkozó a kilencvenes években, ahol a mind a két fél jó létszámban képviselte színeit és a szócsata mellett nem félt felvenni a harcot az utcán sem. 

 Kép: Ultra Vasas - Vasas Pirates

 Kép: Ultras Debrecen

hancsi78

          

Jegyek - Vasas SC

Angyalföldre elég sokszor eljutottam a csapatommal és nem csak a labdarúgókkal, hanem a női kézilabdázókkal is. Az egykori Fáy utcába nem volt egy életbiztosítás debreceni drukkerként járni, mert a hazaiak mellett az újpesti violák is előszeretettel kilátogattak egy kis cívis nézőbe, de volt amikor egy hadseregnyi fővárosi vegyesvágott várt ránk a környező utcákon. Ennek ellenére mentem és szurkoltam a piros-fehéreknek, így arányaiban elég sok Vasas - DVSC párosításról van bilétám. A kilencvenes évek végéről több olyan jegyem is van amit nem a mi meccsünkre adtak ki, azaz vagy az ellenfél vagy az időpont nem egyezett, de akkoriban erre még nem fektettek nagy hangsúlyt. Elég volt egy áthúzás, egy kis satírozás, újra dátumozás és vendégjegynek minden elment. A kollekció persze nem teljes, mert én is hiányoztam pár találkáról és néha jegyet sem kaptunk, de azért nekem szép ezen kis sarok is, főleg hogy 10 jegyem csak van az elmúlt 20 évről. 

hancsi78

Vasas

Még a kilencvenes évek közepén érkeztem elsőnek Angyalföldre, pontosabban a Fáy utcába ahol a helyi piros-kékekkel játszott a csapatom. Anno nem fogadtak minket nagy barátsággal arrafelé és ha nem a hazaiak akkor más budapesti alakulatok tettél tiszteletüket a vendégszektorban, így volt pár éles és meleg szituáció és hamar kiderült, hogy az angyalföldi nem éppen a legjobban elszeparált vendégszektor. Maga a stadion már akkor elég kopott állapotban volt és mit ne mondjak nem nyerte el a tetszésemet. Ennek ellenére jó párszor megfordultam arrafelé. Sajnos abban az időben még nem koncentráltam annyira a stadionokra, így igen kevés értékelhető felvétel készült a meccsek alatt, az meg egyszerűen eszembe se jutott, hogy csak úgy körbefotózzam a "túrák" helyszíneit. Persze ez idővel változott, mint ahogy a Fáy utcai Vasas stadion állapota és neve is.
2002-ben jött el a változás első szele és megváltozott a név. Ezután mint Ilovszky Rudolf Stadion szerepelt a hivatalos "közleményekben", de a létesítmény állapota nem sokat javult ebben az időszakban. Az új név ugyan kikerült pár helyre, de komolyabb javításokat nem lehetett felfedezni a lelátókon vagy a mellékhelyiségekben. Ekkora a biztonság is feljavult egy kicsit Angyalföldön, így a csatározások inkább az utcára terelődtek. A stadion hangulata viszont ugyanolyan silány maradt mint amilyennek a kilencvenes években megismertem.
A 2010-es év felé aztán komolyabb munkálatokról érkezett hír. Ez a klubhelyiség mellett a lelátók felújítását is magában foglalta. A hazai fő tribün is szépen le lett székezve, sőt még egy "Hajrá Vasas" felirat is belekerült és némi fedél is elkezdte védeni a hosszanti oldal egy részét. A többi lelátó rész is átesett felújításokon, javításokon, festésen és így már egész jól kezd kinézni a továbbra is Ilovszky Rudolf nevét viselő létesítmény. A felújítások után a szurkolók csak a stadionjuk újszerű állapotának örülhettek, ugyanis a aranylábú legények 2012-ben kiestek a második vonalba. A sok megélt "angyalföldi" túra miatt nekem nem is nagyon hiányzik a találkozás, maga a stadion meg főleg, mert felújítások ide, felújítások oda, még mindig nem nyerte el a tetszésem a Vasas SC hazai pályája.

A labdarúgó csapat mellett volt még egy párviadal ahol évtizedekig vérre menő csaták voltak a két fél között és nem csak a pályán, hanem a lelátón is. Sajnos csak volt, ugyanis az angyalföldi kézilabdás lányok, már elég régen az alsóbb osztályok parkettjét koptatják, így egy ideje nem találkoztak a "felek". A Vasas sportcsarnok nem a legnívósabb Budapesten, de azért a célnak megfelel. A pályát két oldalról egy-egy pár soros, "fapados" lelátó veszi közre, de ha valaki nagyon akar, akkor a karzatok mögül is nézheti a meccset, igaz innen csak állva. Ami a lényeg, hogy a küzdőtér be van süllyesztve, így mondhatni mindenki páholyban érezheti magát a mérkőzések megtekintésekor. Igaz ez a páholy néha akadályozza az embert a szabad kilátásban, de hát ha egyszer így tervezték, akkor nekünk így kell nézelődni. A Vasas csarnok sem tartozik a kedvenceim közé mint "épület", viszont remek kis túráink voltak arrafelé, így ha lehet ilyet mondani ide legalább szerettem járni.

hancsi78