2014 nyarán az északír Cliftonville csapatát húzta mellénk Fortuna Istenasszonya. Nem volt mit tenni át kellett ruccani Belfastba, ami Londonból kiindulva nem volt nagy távolság. Persze akadtak gondok. A munka közbeszólt, de egy kis cserélgetés, szervezés, és egy gyors oda-vissza túrát betáblázva már zsebben is volt a repjegy. Sokat nem tudtam az ellenfelünkről a sorsolás napján, de a stadionjukról még annyit sem. Több ismerős már jóval előttem megérkeztek a Solitude nevezetű létesítményhez és üzenték, hogy nem is értik anno mi miért nem rendezhettünk meccseket az Oláh Gábor utcán vagy a Diósgyőr otthon, mert bizony ez a stadion még annál is ramatyabb. Én nem hittem a fülemnek. Gondoltam majd a szememnek, mert csak nem lehet annyira leromlott a pálya, ha egyszer BL meccset lehet rajta rendezni. A hajnali érkezés után a délelőttömet Belfast felfedezésének szenteltem. Csak ez az egyetlen nap állt rendelkezésemre, így sietnem kellett, hogy mindent szemügyre vehessek. Hagytam is a társakat, akik több időre érkezek és inkább mentem a magam útján. Nem titkolt célom volt, hogy még a meccs előtt megnézzem magamnak Belfast nagyobb létesítményeit. Szóval nyakamba kaptam a lábam és mentem ameddig bírtam. A Clifonville otthonát is meglátogattam üresen, még a meccs előtt. Jobb lett volna ha hiszek a korán érkezőknek, mert egy lelátót kivéve tényleg elég gyatra volt a létesítmény. Persze, ha csak "stadionlátogató" szempontból nézem, akkor egy régi pályát és a velejáró ezeréves tribünt csodálhattam meg. Csináltam pár képet, majd irány vissza a belvárosba, ahol a többiek már vártak rám. Kellemesen hideg és habos italok elfogyasztása után a londoni árakhoz képest olcsón kitaxiztunk a stadionig, ahol akadt bőven probléma a helyi rendezőkkel, akik egy rasszista, Kelet-európai csürhét láttak bennünk, így elég hamar elment a kedvünk a belfasti meccsnézéstől. Ehhez jött a pályán látott harmatgyenge magyar valóság és már mindenki tudta, hogy nagyszerű volt ez a belfasti kirándulás, csak a meccs nem kellett volna. A stadion estére sem szépült meg és a lelátók sem teltek meg, de legalább az életveszélyesnek tűnő tribünt nem nyitották meg. A hazaiakkal végig gond volt, egyszerűen semmi nem tetszett nekik amit mi képviseltünk. Sem a zászlóink, sem a szurkolásunk, sem a kinézetünk. Ugyanaz volt itt is mint Angliában csak kicsiben. Modern foci nagyon nem szeretlek.
hancsi78
