2016. június 2., csütörtök

1995 Zalaegerszeg - Debrecen

1994-ben kezdtem el komolyabban érdeklődni a lelátói élet iránt és még ebben az évben elhatároztam, hogy ultra leszek és fiatal korom ellenére, ahová csak lehet elkísérem a csapatomat idegenbe. Mivel anyagilag nem voltam jól eleresztve, vállaltam nyári munkát, hogy 1995 őszére készen álljak az első nagy kalandomra. A munka mellett fél szemmel a sportújságot lestem, hogy a sorsolás után megtudjam merre is fog vezetni az első kirándulásom. Szerencse vagy nem, de pont a legtávolabbi helyszín jutott nekem osztályrészül, így édesapámtól engedélyt kérve elindulhattam Zalaegerszegre. Az engedélyhez persze kellett egy kis kegyes hazugság, ugyanis azt az apró tényt, hogy a meccset Nyugat-Magyarországon rendezik, egyszerűen elhallgattam. Csak annyit kérdeztem: "Mehetek meccsre szombaton? Amire a válasz ennyi volt: Ha anyád megengedi!". Anya megengedte és szerencsémre csak a meccs napján derült ki, hogy a találkozóra nem Debrecenbe kerül sor, de ekkor én már robogtam a ZTE Stadioon felé, az első idegenbeli túrámra. Íme az akkori történések.


Az 1995-1996-os szezon második fordulójában a DVSC látogatott Zalaegerszegre. A hosszú túrának csak egy félbusznyi piros-fehér drukker vágott neki, így ők meglehetősen kényelemben tudták le a 450 kilométeres utat. Előzetesen nem sok kapcsolat volt a két tábor között, így amolyan semleges viszonynak volt betudható a két véglet szurkolótáborának viszonya. Az, hogy mindez megváltozott ezen az augusztusi délutánon, nagyban köszönhető volt az első fordulónak, ahol a Fradi legyőzése előtt és után is véres jelenetek játszódtak le a Hajdúságban. A friss emlékekkel felvértezve, a vendégszektort elfoglaló Lokisták hamar megtalálták az akkor még, a vendégszektor mellett elhelyezkedő Blue Armadát, akik Ferencváros sálakkal és zászlókkal hergelték őket, majd megérkezett a Hellish Greens osztaga Budapestről, akik főleg női kézilabda meccsekre szakosodtak és baráti szálakat ápoltak a Zegiekkel. Innen már nem volt megállás és a szurkolás mellett szinte folyamatosan egymást szidta, hergelte a két társaság. Talán a szezon elejének, vagy a megszűnő Western Frontnak köszönhető, de nem volt valami acélos a Zete tábora, és mindössze 50-60-an álltak az Armada megtépázott lepedője mögött. Mellettük volt még egy szervezett csoportosulás a meccsen, de ők  a hosszantin álltak a vendég másik oldalán, de csak tucatnyian tartoztak a Settore 11 kötelékébe. A vendégtábor létszáma olyan 70 főre volt tehető, akiknek a nagy része a Balaton hűs habjaiból utazott le Zalába. A szektorban pár kisebb zászló mellett a Wrong Side impozáns lepedője került ki, de összességében nem volt egy acélos vendéghad Debrecenből. A meccsen a már említett egymás szidása mellett a hazai tábor igen látványos szurkolással rukkolt elő és szinte végig élénkek maradtak. A hosszantin állók viszont csak a debrecenieket macerálták. Ennek lett is következménye a szünetben, amikor is a lelátó mögött elcsattant pár pofon és egy hazai sál a vendégekhez vándorolt. Ez persze csak olaj volt a tűzre és a második félidőben még többet foglalkozott egymással a két társaság. A vendégszektor is elég aktívnak mutatkozott a meccsem, ami a szurkolást illeti, így elmondható, hogy a gyengébb létszámok, a kevésbé nívós összetétel ellenére nem volt ez egy rossz meccs a lelátón, ráadásul a pályán is jó volt a foci, melyet 3-2-re a debreceni gárda nyert meg. Ezért a cívisek örülhettek a lefújás után, majd a rövid kis ünneplés után szépen mindenki kiment a járgányaihoz. A meccs nem volt túlbiztosítva, így a buszokra felszálló vendégeket hamar körbekapták a helyiek, de pár tányérsapkás megoldotta a helyzetet és kivezették a buszt komolyabb nehézségek nélkül. A kocsival érkezőknél már más volt a helyzet, rájuk nem jutott rendőr, így az Armada szépen levadászta pár autó utasait, amelyek között ott volt a Wrong Side drapit hazavivő társaság is. Anno különböző híresztelések láttak napvilágot a transzparens megszerzésével kapcsolatban, amelyek vagy igazak voltak, vagy nem. A lényegen nem sokat változtat. A Wrong Side elvesztette a hazai nagy transzparensét, egy komoly figyelmetlenségnek köszönhetően, ami, mint később kiderült, a csoport komoly hanyatlását és majdnem a megszűnését jelentette valamint egy komolyabb ellenségeskedés kezdetét Magyarország két "széle" között.

Kép: Ultras Debrecen


hancsi78

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése