Debreceni Sport Club

Debreceni Sport Club

2011 májusában kezdett el kialakulni egy gondolat a Józsa SZTSE keretein belül egy új labdarúgó egyesület megalapítására Debrecenben. A tavasz eltelte után a tettek mezejére léptek az ötlet kiagyalói (Nagy Róbert, Fehér János) és elindították azt a folyamatot, ami a Debreceni Sport Club megalapításához vezetett 2011 augusztus 31-én. Szerencsére hamar sikerült szponzorokat találni és a játékosállomány kialakításával sem volt gond, így a 2011-12-es szezonnak már neki is vághatott a csapat, a Hajdú-Bihar megyei bajnokság, II. osztályának, északi csoportjában. Az egyesület a kék-sárga színeket választotta magának, jelezve a városhoz való ragaszkodást és tiszteletet, valamint rovásírással, magyar motívumokkal mezükön és címerükben azt is kihangsúlyozták, hogy a hazaszeretet is nagyon  fontos a klub számára. Az első szezonnak 22 játékossal vágtak neki és az ifi csapatuk is megfelelő létszámban állt készen a kezdésre. A csapat edzője Nagy Róbert lett, míg a vezetői feladatokat Fehér János látta el.  

A rövid felkészülés után, 2011 augusztus 20-án mutatkozott be a Sport Club és története eddigi legnagyobb idegenbeli győzelmével (Egyek SK - DSC 0-7) kellő alapokat teremtett egy szerethető csapat kialakítása felé. Arról már nem is beszélve, hogy három év után nekik sikerült először hazai pályán legyőzni a Monostorpályi csapatát, ami kellő önbizalommal ruházta fel a vezetést és a játékosokat egyaránt. Az ősz már kicsit felemásabbra sikeredett, de a megye II egyik erős középcsapata lett a DSC az első szezonjában. Fájó vereségeket is összeszedett a csapat, amiből a DEAC II elleni kettős vereség tűnt a legrosszabbnak, főleg, hogy a 0-11 arányú zakót hazai pályán szedték össze a srácok, ami az egyik legsúlyosabb hazai vereség a csapat eddigi rövidke történelmében. A szezont a hetedik helyen zárták, a kupaselejtezőn viszont egyből buktak az erősebb Hajdúnánás ellen, de mindent összevetve a vezetőség sikeresnek ítélte meg a bemutatkozó évet. 

A következő szezonnak nagyobb tervekkel vágtak neki és a dobogós helyek valamelyike lett a cél. Ennek érdekében 8 új játékos érkezett a csapathoz, ami jelentős változást jelentett a kezdetekhez képest. Aztán kiderült, hogy korainak tűnt a dobogós álom, mert Nyírmártonfalván 4-2-re kaptak ki a srácok, amit a vezetőség elég nehezen emésztett meg és nem fukarkodtak a bírálattal. "Azt a munkát, amit egész nyáron bele fektetett a társaság az ezzel a meccsel kiderült, hogy jó pár embernél SZART SE ÉRT!!!! Pedig az edzők jól felkészítették a labdarúgóinkat, de úgy látszik páran csak az edzéseken mernek odalépni a másiknak, edzésen mindent meg merünk csinálni,  ha a  bajnoki pontokért játszunk akkor meg remeg a lábunk, mint a hugyos disznónak!". Majd kitértek az új játékosok beilleszkedésére is: " Ez a nap arra volt jó, hogy azt új játékosok megtudják milyen a megyei II. osztályban focizni, de sajnos egyikőjük sem mondhatja el magáról, hogy sikeresen mutatkozott be".  Télen újabb 6 játékos érkezett és velük együtt a gyenge őszt egy sikeresebb tavasz követte, amellyel az 5. helyet csípte el a gárda. Ekkor aratták történelmük egyik legnagyobb hazai győzelmét, amikor az Álmosdi Hajdú SE csapatát verték 6-0 arányban. A megyei kupaselejtezőben brillírozott a gárda és a Báránd, Létavértes, Pocsaj kiverése után a negyedik körben a Körösszegapáti parancsolt nekik megálljt. A Létavértes kiverése azért volt nagy szám, mert ebben az időben ők adták a DVSC utánpótlás bázisát. 

A következő nyári felkészülés már ténylegesen a dobogós hely megszerzéséről szólt, ezért elég kemény munkát végzett a csapat, hiszen nagyon szerettek volna egy csillogó érmet a vitrinbe. A keretben ismét nagy volt a mozgás  és az ifiből is többen felkerültek, mint Párványik Peti vagy Bai Geri. A nyitányon egy hatost gurítottak a Sárándnak, de aztán jöttek fájó pontvesztések, de így is a második helyen telelt a társaság, úgy, hogy története során először legyőzte a városi rivális DEAC II csapatát. Télen teremtornák, edzőmeccsek szerepeltek a programba és új néven DSC Pannini vágtak neki a tavaszi hadjáratnak. Sajnos ismét jöttek fájó pontvesztések, így csak harmadik lett a gárda, de így is története során először dobogós helyen végeztek a megyei küzdelmekben. A kupában idén kevésbé voltak sikeresek és hazai pályán búcsúztak a Monostorpályi ellenében.

A 2014-15-ös szezonnak ismét nagy álmokkal, fényesebb éremreményekkel vágtak neki és ennek érdekében megpróbálták együtt tartani a csapatot, ami sikerült is, így alig volt mozgás a DSC játékos piacán. A Le Petit névszponzori szerződést kötött a csapattal, így innentől ezen a néven szerepeltek. A szezon jól sikerült, amelyben ismét sikerült legyőzniük a városi riválist, majd a megszerzett 2. hellyel szépítettek a tavalyi érem csillogásán. Ebben az évben a megyei kupaselejtezőkben is tovább bírták és a Bakonszeg kiverése után a Csökmő állta útjukat a 2. kanyarban. 

A következő szezonra már csak álomnak tűnt a kitűzött dobogós hely, hiszen alig akart beindulni a gépezet, sorba jöttek a vereségek és egészen novemberig kellett várni  az első győzelemre, ami a Létavértes ellen következett be. Ezután viszont kétszer nyert zsinórban a csapat és elkerült a tabella utolsó helyéről. 2016 tavaszának legnagyobb dobása az volt, hogy a DASE elleni hazai meccsüket a Nagyerdei Stadionba szervezték és szerencsére ebben mindenki partnernek bizonyult, így a két megyei csapat egy álom arénában mérhette össze tudását. Az élmény maradandó volt a két csapat játékosainak, a stábnak és a kilátogató 1.000 nézőnek egyaránt. A DSC szempontjából sajnos fájó is volt egyben, hiszen 8-0-ra kaptak ki, így a csapat edzője most sem spórolt az őszinteséggel a Haonnak adott nyilatkozatában: "Becserkésztek, levadásztak, felnégyeltek és felfaltak minket. Köszönöm a kilátogatóknak, hogy a szabadidejüket ránk áldozták, de mélységesen szégyellem magam. Mondhatom ezt az egész csapat nevében, hogy ekkora csalódást okoztunk nekik". Sajnos nem csak ez volt az egyetlen súlyos veresége a csapatnak, a tavaszi szezonban beleszaladtak pár bökőbe, ami nem tett jót a morálnak. Csak 11. lett a gárda a szezon végén, ami jelentős visszaesés az elmúlt évek remek szereplései után. Egyszerűen nem alakultak jól a dolgok, a csapat nem akart összeállni. Az edző újított ugyan a játékstíluson, de a csapat vagy nem tudta, vagy nem akarta azt tenni, amit a tréner kért.

 A következő szezon se indult jól a csapat számára, hiszen két 11-0-ás vereség minden volt csak jó kezdés nem. A harmadik meccsen már csak hatot kapott a DSC, de három meccsen 1-28-as gólátlaga nem volt éppen biztató a jövőre nézve. Aztán összekapta magát a gárda és két győzelmet csak sikerült begyűjteni, amivel elmozdultak az utolsó helyről. A többi meccsük viszont vereség volt, a 11 meccsen kapott 55 gól pedig a legtöbb az osztályban. Ennek ellenére nem állt le a munka a csapatnál, a célok továbbra is megmaradtak: a lehető legelőrébb végezni és a legtöbb pontot gyűjteni. 

A csapat eddig nem rendelkezett saját hazai pályával, így a legtöbb otthoni meccsét a DASE Sportpályán rendezte az Agrár Egyetemen, 20-50 néző előtt. Egy szezont Létavértesen is lehúztak, mert a Volán pályát nem sikerült felújítani, így kénytelenek voltak városhatáron kívül fogadni az ellenfeleiket. Az idei szezonban viszont reális esélyük nyílt egy saját hazai pálya (régi TBG sportpálya a Vértesi úton) kialakítására, amihez pályázaton nyertek pénzt, így ha minden összejön hamarosan saját otthona lehet a "Dél Debreceni" alakulatnak. Addig viszont marad az Agrár Egyetemi otthon és az idegenben lejátszott találkozók. 

A neves játékosok közül Veres Sándor az NBI-et is megjárta a DVSC-vel és a kezdetektől a csapatot erősíti, akárcsak a megyei legenda Zsíros Norbert. Szintén a kezdetektől a DSC-vel meccsel Pintér Dániel és egy kicsit később csatlakozott a gárdához az NBII-t is megjárt Magi Laci. Az Ultras Debrecent a veterán Nagy Balázs, illetve a fiatalabbak közül Dobrán Csabi ás Párványik Peti képviseli. A csapatnál olyan fiatalok értek be mint Bai Gergő vagy Gyulai Renátó és az utánpótlásban is több tehetséges fiatal is rúgja a bőrt. 

A felnőtt csapat eddigi legnagyobb sikere a megszerzett bronz, majd ezüstérem a megye II-ben. Az ifik ennél jobban teljesítettek és kétszer nyertek bajnokságot, az U16 pedig egy bronzzal büszkélkedhet. Eredménytől függetlenül a célok továbbra is megmaradtak: a lehető legjobban szerepelni a honi küzdelmekben és egy szerethető csapat kialakítása a város "déli" lakosainak.

Források:

Fehér János / www.magyarfutball.hu / www.haon.hu / Debreceni SC - Facebook

Képek: 
Debreceni SC  / Lente Mihály / Égerházy Péter / Fehér János / Nagy Balázs

Debreceni SC II

A 2015-16-os szezonban a Debreceni SC elindította második számú csapatát is a Hajdú Bihar megyei bajnokságban, ott is a megyei III. osztály, északi csoportjában. Az új egyesületnek nem volt más célja, minthogy játékban tartsa az első csapatnál csak részszerepet kapókat és a beépítésre váló fiatalokat. A csapatra jellemző volt, hogy ha kikaptak, akkor nagyon kikaptak, ha nyertek akkor pedig nagy gólaránnyal nyertek.  A Hajdúsámson II egyszer 13-at és egyszer 9-et gurított nekik, a Hajdúszoboszló II kétszer nyolcat, de a Derecske II is vert egyszer kilencet a DSC II-nek. A győzelmeikkor ők sem spóroltak a találatokkal, igaz erre csak kétszer került sor és mind a kétszer a Nyírábrány II volt az ellenfél, az eredmény pedig  7-1 és 13-1 volt. A bajnokságot végül a hatodik helyen zárták két ponttal, ugyanis hiába a két győzelemért járó hat pont, levontak a gárdától négyet, így jött össze a szerény két pontocska. Mögöttük végzett a Nyírábrány II (mert tőlük az összes pontot levonták) míg a Komádi II korábban visszalépett és ezzel ők lettek az utolsók. Sajnos az év végére az egyesület vezetője és az edző között megromlott a kapcsolat, így a következő szezonra már nem is nevezett a gárda.  

Források:

Fehér János / www.magyarfutball.hu / Debreceni SC - Facebook

hancsi78