Oláh Gábor utca: 1993-1999

Az én korosztályomnak a debreceni stadion egyet jelentett az Oláh Gábor utcával, hiszen 1993-ban feljutva az első osztályba ide költözött a DVSC csapata a Vágóhíd utcából, mondván ezen létesítményt sokkal kevesebb pénzből első osztályú stadionná lehet tenni. Azt most hagyjuk, hogy kinek mit jelent a az első osztályú, és főleg a stadion fogalma. A lényeg, hogy 1993-tól új otthona lett a Lokinak és a debreceni drukkereknek, akik azon a bizonyos Videoton elleni hazai meccsen kezdték el ízlelgetni, hogy mit jelent egy futópálya nélküli focipálya, ahol egy komolyabb szurkolótábor van jelen. Ekkor mindössze pár soros lelátók voltak a nyugati és keleti oldalon, ahol a betonra szerelt fapadok jelentették az ülőhelyek legnagyobb részét. Tribün gyanánt egy lemezből tákolt "valami" fedte a VIP vendégeket, akik kerti műanyag székeken élvezhették a különleges bánásmódot. Az északi oldali beton állóhely lett a B-közép otthona, amely az egyik legjobban kinéző része volt a pályának, még akkor is, ha éppen nem volt meccs. A déli oldalon nem voltak lelátók, de nagyobb meccsekre, a szomszédos műjégpálya mellől (ahol a DAHK amatőr hokisai játszottak), hoztak át pár mobil alkalmatosságot, növelve ezzel a befogadóképességet. Évekig nem volt világítás és digitális eredményjelző sem a pályán. Persze kisebb átalakítások voltak, így a nyugati oldalon folyamatosan cserélték az ütött-kopott, mindenféle színben pompázó műanyag székeket. A B-közép előtt folyamatos volt a kerítés csere, volt, hogy három sor korlát is húzódott a "vadak" előtt, és sokszor a hullámtörőket is renoválni kellett. A keleti oldalon a homokdombon kialakított pár soros, fapados lelátót, amolyan mobil módra megtoldották pár sorral, beleértve a vendégszektort is, és a déli oldalra is állandóra hagyták a pár soros mobil lelátókat.  1999-ben megnyerte a csapat a Magyar Kupát, így a nemzetközi megmérettetésre kicsit feltupírozták a lelátókat. Három oldalra teljesen új székeket szereltek fel, úgy, hogy a déli oldalon a mobil lelátók helyet fémvázas állandó lelátókat raktak le, a keletin pedig lecserélték a fapadokat. Ekkor már volt digitális kijelző  a stadionban, de a világítás átadására csak a Wolfsburg elleni UEFA meccs előtt került sor. Az északi oldal is ideiglenes székeket kapott, a nyugati oldalról lekerült kivénhedt színes kellékekből, amiből végül nagy botrány lett, mert a meccseken álló, ugráló és szurkoló tábor ripityára törte az alkalmatosságokat a főpróbán. Plusz itt is pár sorral megtoldották a "betont", növelve a szektor befogadó képességét. A lelátók már kezdtek stadion formát ölteni, de a hozzájuk tartozó kiszolgáló egységek, mellékhelyiségek nagyon gyatrák voltak, és akkor még finoman is fogalmaztam. 1999-re körülbelül így nézett ki az Oláh Gábor utcai stadion, és fölröppent az a hír is, hogy új stadion kap majd a város és a csapat.
A képekért köszönet Nagy Balázsnak, Sándor Mihálynak és az Ultras Debrecen tagjainak.

Debrecen - Oláh Gábor utcai Stadion

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

Képek: Nagy Balázs / Sándor Mihály / Ultras Debrecen

hancsi78