Debreceni Vasutas Sport Club 1902

Debreceni Vasutas Sport Club

1902 

  

Képek: Dénes Tamás és Sándor Mihály: Baj-nok-csa-pat! (341-343. oldal)

 1902. március 12-én a debreceni vagongyár 11 sportot szerető tagja Kabay György és Nánási Vilmos mérnökök vezetésével megalakították az Egyetértés Futball Clubot, amely a már létező Egyetértés Dal és Önképző Egyesület keretén belül kezdte el működését. Kezdetben csak vasutas tagjai lehettek a clubnak, amely színeként a pirosat és a fehéret választotta, kifejezésre juttatva ezzel a csapat nemzeti elkötelezettségét. Ekkor a játékosok még saját felszereléseikben meccseltek. Rendelkeztek egy labdával, de játéktérrel nem, így a barátságos meccseiket többnyire más debreceni pályákon rendezték. Az Egyetértés a keleti kerület munkásainak kiemelt támogatását élvezte, szemben a város vezetőinek áldásával. Ezen városrész teljesen elkülönült a város többi részétől és az itt élők is más mentalitásúak voltak mint az eredeti cívis polgárok. A különbség nem csak földrajzilag és a klub szimbolikáiban volt nagy, hanem a tagok vallási és társadalmi rétegződésében is. Az Egyetértés tagjai ugyanis hithű katolikusok voltak a város "ősreformista" polgáraival szemben és a munkásrétegből kerültek ki a város elit polgáraival ellentétben. Ennek köszönhetően a város életében csak háttérszerep jutott a vasutas csapatnak, elfeledve mindenféle támogatást a hatalom akkori tagjaitól. 1911-ben a MÁV Igazgatósága egy területet jelölt ki a Műhelytelepen, ahol ezek után a labdarúgók rúghatták a bőrt. Ezen kis pályát a szurkolók a "Futball-tér" elnevezéssel illették. 1912 nyarán az Egyetértés FC kilépett az anyaegyesület keretei közül, alapszabályt fogadtak el és megalapították a Debreceni Vasutas Sport Clubot. Ettől függetlenül a csapat továbbra is megmaradt gyári csapatként és nem indult el a kiírt kerületi bajnokságokon. Maradtak a barátságos meccsek a helyi klubok ellen.

Képek: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza I. kötet (21-39. oldal)

          1916-ban jött el a változás a klub életében, mert "mint igen jól mobilizálható" csapat indulhattak az MLSZ által kiírt hadi-bajnokságban. Itt három évig szerepelt a gárda, majd a román megszállás véget vetett a klub éppen csak elinduló hivatalos életének. Az ország tervszerű feldarabolása után a debreceni labdarúgás helyzete teljesen megváltozott a kezdetekhez képest. Kiszakítva a megszokott régiójából a városban és a labdarúgó klubok háza táján is éles változások következtek be. A DVSC 1920-1936 között a körzeti bajnokságokban indult és sikerüket a 7 megszerzett bajnoki cím jelezte. Kiemelkedő év a csapat életében az 1924/1925 szezon, amikor az országos bajnokság elődöntőjéig masíroztak, míg a Corinthian Kupa döntőjében a Szegedi AK parancsolt nekik megálljt. A sikeres éveknek az MLSZ vetett véget, bevezették ugyanis a profi ligát, mely hátrányosan érintette a vasutasokat. Mint állami, üzemi csapat nem válhatott profivá, a játékosaik viszont igen, így azokat elszipkázta a frissiben létrehozott helyi Bocskai FC. Ezután tíz évnyi vegetáció következett, a csapat indult ugyan a kerületi bajnokságokban, de számottevő siker elérése nélkül, teljesen amatőr státuszban. Közben (1922) elkészült a csapat saját "stadionja" a Diószegi úton (később Vágóhíd utca), mely a kor igényeinek teljesen megfelelő létesítmény volt. 1925-ben egy nagyobb változás is bekövetkezett a csapat életében ugyanis a másik helyi vasutas egylet (DMTK) nehéz anyagi körülményeire hivatkozva beolvadt a DVSC csapatába, melynek neve változatlan maradt a színei viszont zöld-fehérre cserélődtek. 

Képek: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza I. kötet (78-40. oldal)

          A vegetációnak a profi liga hanyatlása és a Nemzeti Bajnokság megszervezése vetett véget, melybe a DVSC is bekapcsolódott 1938-ban, amikor is feljutottak az NB/B Keleti csoportjába, mely az akkori másodosztálynak felelt meg. Öt év változatos szereplés után jutottak fel a labdarúgók a legjobbak közé és 1943.08.22-én debütáltak a Szegedi VSE vendégeként. A legjobbak között 5 évig szerepelt a gárda megszakítás nélkül (ha a háború miatti leállást nem vesszük figyelembe), amely fél évtizedben egy megszerzett hetedik hely volt a legjobb eredmény. Az első búcsúra 1948-ban került sor és innentől inkább a második vonalban vitézkedtek a fiúk, egy-egy évre megszakítva ezt egy kis NBI-gyel. Na de nem csak a bajnokságokról szólt ez az időszak, mert a politikának ekkor nagyobb hatalma volt mint a sportnak. Az első komolyabb változás 1937-ben következett be, amikor az időközben visszakapott színeket ismét le kellett cserélni ezúttal lila-fehérre, majd 1943-ban fekete-fehérre, melyet a háború elmúlásáig viseltek. A "békés" évek kezdetén a színekkel nem volt probléma, a csapat neve viszont nem tetszett az új hatalomnak és előbb a "Club" szócskát kellett törölni és helyette az Egyesületet használni (Debreceni VSE), majd éppen hogy elkezdték ízlelgetni a szurkolók az új elnevezést gyorsan az egész csapatot Debreceni Lokomotív SK-ra keresztelték. Ezen utóbbinak egy pozitív vonzata is van a jelenkor számára, ekkor kapta ugyanis a csapat a "Loki" becenevet. 1955-ben újabb változás történt a klub életében, ugyanis össze "kellett" vonni a szakszervezeti egyesületeket, így a Vasutast, a Postást és az Előrét és ebből született meg a Debreceni Törekvés SK, természetesen mindez a központi hatalom felügyelete mellett. A szín és névkavalkádnak az 1956-os forradalmi események vetettek véget és kapta vissza a csapat a DVSC nevet és a piros-fehér színösszeállítást. 

Képek: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza I. kötet (149-130. oldal)

          1956 után a DVSC többnyire a második vonalban harcolt és végzett általában a tabella első felében. Néha sikerült a felkapaszkodás a legjobbak közé, de oda csak átszállójeggyel érkeztek a piros-fehér focisták, a leghosszabb folyamatos tagság két évig tartott. A mélypont 1967-ben következett be, amikor a csapat kiesett a harmadik vonalba és onnan csak két év elteltével küzdötték vissza magukat. A feljutást követően tíz év következett a második vonal középmezőnyében, kimagasló eredmények nélkül. Ebben az időszakban a csapat, pontosabban a város vezetése nem is akart első osztályú labdarúgó klubot, mindent amatőr alapokra akartak helyezni, pénz csak részben csordogált a vasutasokhoz és ismét nem a Loki volt az a debreceni csapat, mely a város és a helyi politikai vezetés kiemelt figyelmét lekötötte. Sőt a helyi kommunista vezetés egy hármas fúzió révén létrehozta a saját csapatát (DMTE), mely mindenben előnyt élvezett a DVSC-vel szemben. A Lokit körön kívül helyeztek és többször kísérletet tettek megszüntetésére, feloszlatására. Kezdetben a "vasutasok" szerencséje csak azon múlott, hogy a városi ellenlábas nem tudta magát önerőből felküzdeni a második vonalba, így újabb sanszokat kapott a DVSC a bizonyításra. Amikor pedig azonos osztályba kerültek a megyei pártbizottság úgy döntött, legyen verseny a csapatok között. Ezen cselekedetük meglehetősen humánusnak bizonyult az előző évek hozzáállását ismerve. A hatalom viszont hiába volt a DMTE mögött, 1979-ben a DVSC-nek sikerült kivívnia a feljutást az ősi rivális Nyíregyháza ellen. A Nagyerdei stadionban 30.000 néző előtt sikerült megszakítani az átkot és felkerülni ismét a legjobbak közé.

Képek: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza I. kötet (225-222. oldal)

          Az örömbe aztán kisebb üröm is vegyült, mint ezekben az időkben annyiszor, a politika ismét közbeszólt és kijelentette a DVSC nem képes egyedül vállalni az NBI terheit, ezért fúzióra kell lépnie a DMTE csapatával. A megszüntetésről ekkor már nem mertek beszélni, a népharag túl nagy lett volna, ezért az üdvözítőbb egyesítési ceremónia maradt, ami elől viszont már nem volt menekvés. Az új csapat a DMVSC névvel, új címerrel és színekkel lett felvértezve, otthonául pedig a Nagyerdei stadion lett kijelölve. Az egyesítést örömmel fogadta a helyi sportbizottság, a szurkolók viszont nem kértek az új színekből és névből, ők továbbra is piros-fehér zászlókkal és "Hajrá Loki!" rigmussal biztatták a "vasutast". A kényszerházasság kétségtelenül megosztotta a szurkolókat, de az tény hogy a csapat eddigi legsikeresebb szériája a fúzió tíz éve alatt következett be. Ezen idő alatt csak két évig szerepelt a klub a második vonalban és a legjobbak között elért 6.hely az addigi legkiválóbb helyezése volt a gárdának. A fúzió alatt kétszer szerepelt a csapat a KK-ban valamint 1986-ban az Interliga'86 küzdelmeiben nemzetközi megmérettetés keretei közepette. 

Képek: www.dvsc.hu, illetve  hancsi78

          Aztán elérkezett a rendszerváltás ideje és nem lett közös jövője a a DVSC - DMTE kettősnek. A legjobbak között természetesen a színeit és címerét visszakapó vasutasok indulhattak és két szerény esztendő után két év NBII Keleti csoport következett. A "mélyben" aztán új fejezet kezdődött a Loki életében. 1993-ban visszajutottak a fiúk a legjobbak közé Garamvölgyi Lajos vezetésével és a fiatal titánjainak tehetségével. A csapat az Oláh Gábor utcai Stadionba költözött, mert saját létesítménye teljesen lerobbant és használhatatlan állapotba került. A feljutást követő évben története legnagyobb sikerét érte el a csapat a megszerzett harmadik hellyel, mely abban az időben hatalmas szenzációnak volt tekinthető, mivel ezt az eredmény többnyire saját nevelésű fiataljaival érték el. Közben azért nem volt minden fenékig tejfel. Az anyagi biztonság nem volt megfelelő, gyakran került a perem szélére a bronzcsapat. A MÁV szinte teljesen kiszállt a csapat mögül és már csak névben voltak az egyesület "támogatására". A gyér anyagi lehetőségektől függetlenül azért szépen ellavíroztak a zavaros NBI középmezőnyében. 1998-ban elindult a csapat az UEFA Intertoto kupában és négy körig jutott, búcsúztatva közben a német Hansa Rostock együttesét. Az igazi siker a szezon végére jött el a Lokisták számára, ugyanis története során először bejutottak a Magyar Kupa fináléjába és ha már ott voltak el is hozták a trófeát a váci stadionból. A történelmi siker ellenére az anyagi helyzet nem stabilizálódott és az önkormányzat valamint a helyi nagy vállalatok siettek a bajban lévő klub segítségére és közösen hozták létre a Debreceni Futballkezelő Rt-t, mely rendezte az adósságokat és biztonságos alapokra helyezte a gárda létét. 2001-ben újabb Magyar Kupa diadal jött el a csapat életében és nem sokkal később búcsú az NBI-től. Igaz ez csak papíron következett be, mert a BKV visszalépésével gyakorlatilag bennmaradtak az első osztályban. 2002-ben fennállásának 100 éves évfordulóját ünnepelte a klub, kissé méltatlan körülmények között egy válogatott (!) meccs (Magyarország - Fehéroroszország 2-5) keretében. 2003-ban újabb kupadöntő következett, de ezúttal a vereség ízét is megérezhette a népes debreceni közönség a Ferencváros ellen.

Képek: www.dvsc.hu

         Ekkor már sejteni lehetett hogy nagy dobásra készülnek a csapat vezetésében és a régi nagy játékosok visszatérésével a bajnoki cím elhódítása lett az egyértelmű cél. Sikerei szempontjából 2005-ben érte el a csúcsot a csapat a magyar bajnoki cím begyűjtésével, melyet a következő években még 5x ismételték meg. A bajnoki címek mellett a kupákban (3 Magyar Kupa, 1 Ligakupa, 5 Magyar Szuperkupa) is volt pár elsőség. Az eltelt több mint száz év legsikeresebb 10 éve, az utolsó 10 is volt egyben. 2010-ben Magyarországon először hódította el a csapat a kiírt négy trófeát, tehát a bajnoki cím mellett a 3 kupagyőzelmet jelentő serleg is a DVSC birtokába került. 2012-ben újabb csúcs jött el a DVSC életében, ugyanis 1966-óta először nyert veretlenül bajnoki címet magyar csapat. A hazai sikereket természetesen nemzetközi megmérettetések követtek és pár kiemelkedő siker (Hajduk Split, PAOK kiverése) mellett sajnos nem sok babér termett ezen a porondon. A jég 2009-ben tört meg amikor sikerül bekerülni a BL csoportkörbe, majd egy évre rá az Európa Liga csoportkörében is kipróbálhatta magát a csapat. Itt újra nem sok siker termett a csapat számára, de a Liverpool, Fiorentina vagy éppen Sampdoria elleni csaták felejthetetlen élményt nyújtottak a játékosoknak és a szurkolóknak egyaránt. Mindezen debreceni sikerek mellett a magyar labdarúgás színvonala semmit nem emelkedett az évek alatt, így a szurkolók nem hogy megtöltenék a magyar lelátókat, hanem egyre kevesebben járnak ki az NB1-es találkozókra és ez alól Debrecen sem kivétel. A miértjét másban látják a szurkolók és a szövetség, de egyenlőre csak az MLSZ szava a szent és sérthetetlen, ami évek (évtizedek) óta nem eredményez jobb focit és több szurkolót, így nem ártana már a felelősöket másban és nem a szurkolókban keresni. 

Képek: www.dvsc-hu, illetve hancsi78

Források:
Filep Tibor: Fejezetek a DVSC és a Bocskay történetéből
Filep Tibor: Csak a Loki!
Égerházy Péter: Bajnokcsapat piros-fehérben
Vitos György: 100 éves a DVSC, Kelet-Magyarország fociékszere
Dr. Fésüs László: Debrecen versenysportjának bölcsője a DTE
Sándor Mihály: 25 év 25 labdarúgója: A Loki
Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza I. kötet
Sándor Mihály: Szívünk a vérünk a Lokié, krónika a hajdúsági drukkerhadakról
Dénes Tamás és Sándor Mihály: Baj-nok-csa-pat!
Szegedi Péter: Pozíciók és oppozíciók: A futballmező kialakulása, struktúrája és dinamikája.
www.dvsc.hu
www.haon.hu
www.magyarfutball.hu
 

Utószó:

Gyerekkorom óta érdekel a sport és igen sok időmet le is kötötte, igaz soha nem sportoltam, hanem én voltam a "néző majd a szurkoló". Elsőnek csak tévében, majd felcseperedve már élőben is kilátogattam minden érdekesnek tűnő sportrendezvényre. Itt jelentős változás állt be az életembe, hiszen megérezve a lelátó varázsát volt ami odakössön egy klub mellé és ne csak általánosságban szeresem a sportot. Szerelem volt ez első látásra és bizony mindez azóta se csillapodott, nem fordul át szeretetbe és nem lett belőle "megtűrt" kapcsolat. Aztán ahogy lenni szokott egyre jobban megismertem a "kiválasztottat" és megtudtam mikor született, ért el sikereket vagy "csalódott" az évtizedek folyamán. Megtudtam mikor mire kényszerítették vagy melyik utat választotta egy adott szituációban. Ez odáig fajult, hogy egy idő után már mindent tudni akartam róla és a "családjáról", ami arra ösztökélt hogy a magyar lelátói élet tanulmányozása mellett egyre több időt szenteljek a magyar klubcsapatok és bajnokságok kutatására, történetük áttekintésére is. Ennek hatására írtam meg még 2008-ban a DVSC labdarúgó csapatának történetét a magyarfutball.hu honlapra, melyet most kicsit kiegészítve fentebb közzéteszek. Ez volt az első ilyen jellegű beszámolóm a blogon, de valószínűleg nem az utolsó, hiszen azóta már több csapat történetét is feldolgoztam, amit majd ha lassan is, de megosztok a "népes" közönséggel. Természetesen a beszámolókat, bemutatókat tessenek helyén kezelni, hiszen egy magamfajta "amatőr érdeklődő" nem képes azt a színvonalat hozni, mint a megfelelő háttérrel, képzettséggel rendelkező, a magyar labdarúgást sokkal jobba ismerő  szakemberek.

hancsi78