Ultras Debrecen SE

Ultras Debrecen Sportegyesület

Budapesten, 1997-ben alakult meg az Ultras Debrecen Sportegyesület Szanyi Sanyi vezérletével, mint DVSC Ultras SE kispályás labdarúgó csapat. Az egyesület a sportolni vágyó, Budapesten élő Lokistákat, Debrecenieket próbálta egy csapatba gyűjteni és így, különböző szervezett tornákon részt venni. Ez sikerült is, és évekig ez a csapat képviselte a debreceni szurkolókat a kispályás rendezvényeken,  az akkoriban szervezett nyári szurkolói gálákon, melyet a 3. Félidő rendezett több ízben, nagy sikerrel. Volt, hogy két csapattal is indult az "ultrasz"  és olykor egy-egy komolyabb eredmény is becsúszott. 

Kép: Ifj. Szanyi Sándor

1997 DVSC Ultras SE, 3. Félidő Kispályás Labdarúgó Kupa, 3. hely: 

Felső sor: Paragh Norbert, Pesti György,  Madár Attila, Madár László, Pikó Péter
Alsó sor: Lővei András, Szanyi Sándor, Szász Zsolt, Bárány Tamás

Az igazi változásra 1999 nyarán került sor, amikor is a UDSE tagtoborzót hirdetett a Nagyerdőre, ahol mintegy 30 fiatal labdát rúgni vágyó jött össze és lefektették a nagycsapat alapjait. A gárda kizárólag lokálpatrióta helyiekből és aktív szurkolókból állt össze, így a játékosok mellett a csapat vezetése is a "táborból" került ki. A felnőtt gárda mellett ifi és serdülő csapatot is indított az egyesület, akiket Zákány Feri edzett és a debreceni olasz focisulival működtek együtt. Az egyesületet a Loki Szurkolók Egyesülete támogatta a kezdeti időkben, így az egyesület LOSZ Ultras Debrecen SE névvel lett bejegyezve és a Budai Ézsaiás utcai focipályáján játszotta a hazai meccseit. A gárda a járási bajnokságba kapott besorolást, ami akkor a Hajdú-Bihar megyei III. osztály, Debreceni körzeteként volt nyilvántartva. 

Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (288. oldal)

1999-2000 LOSZ Ultras DSE megyei III. osztályú csapata:

Felső sor: Percze Zsolt, Rózsa Attila, Petrovics Mihály, Szanyi Sándor, Radeczki Lajos, Balogh Béla, Teslár Mihály

Alsó sor: Kelemen Zsolt, Balogh Zsolt, Fekete Richárd, Kun Zoltán, Ötvös Zoltán, Széll Tamás, Kristóf Sándor Péter

A következő évben a LOSZ levette támogatói felügyeletét a labdarúgó csapatról, így innentől szimplán Ultras Debrecen Sportegyesület lett a csapat neve. A hetedik vonalban három évig vitézkedtek a fiúk, de fokozatosan kapaszkodtak felfelé a tabellán és 2002-ben feljutottak az összevont megyei II. osztályba, ami az akkori hatodik osztály jelentette. Ekkor a csapat már a DEAC Sporttelepén, a Dóczy József utcában rúgta a bőrgolyót, nem egyszer pár tucat debreceni ultra támogatásával, akik olykor idegenbe is elkísérték a csapatot.

Kép: Derencsényi István

2001: Létavértes SC - Ultras Debrecen SE 3-1 (Edzőmeccs)

A gárdát továbbra is Szanyi Sanyi trenírozta amolyan menedzseri, játékosedzői beosztásban Bolló Zsolt segítségével. Olyan szurkolók alkották még a csapatot mint Nagy Csaba, Harsányi Ádám, Zabos Zsolt,  Mandics Zoltán, Gönczi Laci, Nagy Balázs, Mészáros Róbert,  Varga Tamás,  és még sokan mások, akik az amatőr sportolás mellett hétről-hétre kint voltak az Oláh Gábor utcán szurkolni is a DVSC-nek. A támogatói kör is a táborból került ki, így a már sokszor említett Szanyi Sanyi mellett Mandics Zoltán, Balogh Zsolt, Paragh Norbert és Ádám fedezte a csapat kiadásait.  Az első megye kettes évben az előkelő hetedik helyet szerezte meg a stílusosan piros - fehér - (feketében) játszó csapat, majd a következő esztendőben a szerényebb 12. hely jutott csak a osztályrészül. A következő évben már nem állt össze a társaság, így 2004-05-ben nem indítottak egyetlen csapatot sem a bajnokságokban. Ez nem jelentette azt hogy megszűnt volna a klub, csak azt, hogy azóta nincs csapat melyet versenyeztetnének. A szüneteltetésre egyszerű volt az indok, nem volt rá pénz. Az anyagi támogatók szétváltak, a források elapadtak, a baráti társaság már nem olyan volt mint pár évvel azelőtt, így többen inkább kiszálltak, mert nem akarták ilyen körülmények között folytatni. Az egyesület ennek ellenére nem szűnt meg, továbbra is él, de csapatot nem indít egyetlen bajnokságban sem. Csak remélni lehet, hogy egyszer ismét eljön az idő és személy, aki kezébe veszi az egyesület sorsát és újra retteghetnek az ellenfelek nem csak a lelátón hanem a zöld gyepen is a debreceni ultráktól.

Források:
Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet
www.magyarfutball.hu
Ifj. Szanyi Sándor

 hancsi78

Jegyek - Váci NKSE

Vácra még a kilencvenes évek végén szerveztük az első túránkat, amikor feljutottak a Dunakanyar kézilabdázói a legjobbak közé. Mi vonatra pattantunk és már mentünk is Városi Sportcsarnokba és igen hangulatos kis viziteket csaptunk arrafelé. Abban az időben jóban voltunk a hazai ultrákkal és igaz szoros barátság soha nem volt a két fél között, ha ott voltunk kijöttek páran és söröztünk meccs kezdésig és olykor még egy kisebb tábort is alkottak a labdarúgó meccsen tevékenykedő piros-kék szurkolók. Sajnos hiába mentem a korai években szinte minden évben Vácra, ezen időszakokat nem őrzik jegyek, mert sokszor olyan kevesen voltunk, hogy a klub "megvendégelt" minket,  ami egyet jelentett az ingyenes és egyben jegynélküli bebocsájtással. Aztán az idők változtak, mi távol kerültünk a hazai szurkolóktól és a kézimeccsen kialakult hazai maggal már nem kerestük a kontaktust, sem így, sem úgy. Utazni viszont egyre többen utaztunk, így megszűnt a jegynélküliség, így a kollekcióm ezen része is tartalmaz hét darab bilétát, de csak a 2008-as esztendőtől kezdve.

hancsi78

Napoli, Torino, Atri

Az olasz sálaim utolsó előtti adagja kerül most fel a blogra, ahol két népszerű és általam is kedvel labdarúgó csapat mellett a Szöszitől ezer éve kapott Hatria Basket Atri is bemutatásra kerül, ami amolyan kísérő darab volt a sokkal nagyobb becsben tartott Ultras DSI nyakbavaló mellett. A bemutatás persze erős túlzás, hiszen sokat nem fogok írni egyikről sem, legyen csak annyi elég, most kerülnek fel a képcsarnokba, így a hivatalos bemutatkozásuk ezen napra esik. A Napoli sálak főleg Csótány barátom olasz vizitjéről vannak, míg a Torino sarkot félig Komcsinak, félig meg Dodonak köszönhetem. Mondhatni ezen sálak mindegyike ajándék volt a gyűjteményem számára, így nem csoda, ha mindegyik különleges helyet foglal el a kollekciómban.

hancsi78

Magyar Sportcsarnokok 2

A magyar labdarúgó stadionok mellett jó pár sportcsarnoknál is megfordultam a kétezres évek végéig, igaz több olyan is volt, amelyben nem láttam meccset. A lényeg, hogy jártam feléjük ilyen-olyan okokból kifolyólag, így most megérettek rá, hogy szerepeljenek a blogban.

Veszprém - Veszprém Aréna:

Veszprémben ezidáig csak átutazóban jártam és egy ilyen alkalommal haladtunk el az impozánsan festő Veszprém Aréna mellet, így volt időm egy kis szemrevételezésre. Sajnos idő híján nagyon nem merültem bele a sportcsarnok tanulmányozásába, de az elsőre is látszott, hogy egy modern és szemet gyönyörködtető arénát álmodtak a Bakonyban a helyi Fotex KC Veszprém gárdájának. A fiúk mellett a női kézisek is felléptek a szentélyben, de komolyabb szurkolóbázis híján ők inkább visszaköltöztek a kisebb, Március 15 utcai csarnokba, ahol családiasabb a hangulat. Azért női kézilabdában is nem egyszer adott otthont a rangos eseménynek az aréna, lévén a Győr Audi ETO KC itt rendezte a Bajnokok Ligája döntőit az elmúlt években. Én még nem láttam meccset ezen falak között, de ami késik az nem múlik, egyszer ennek is eljön az ideje.

Kiskunhalas - ÁMK Sportcsarnok:

Kiskunhalason a Kossuth utcai iskola tornaterme üzemel helyi sportcsarnokként, ahol a KNKSE sokat megélt csapata pattogtatta a labdát hétről-hétre. A halasi lányokkal sokat szerepeltünk egy osztályban, már a kilencvenes évek közepétől, de én elég későn jutottam el a közben ÁMK Sportcsarnok néven üzemelő létesítménybe. Azóta voltam ott párszor, láttam ott néhány éles meccset és a csarnok kialakításával ugyan akadtak gondok, de azért élvezhetők voltak ezek a találkozók A pályát csak egy oldalról övezi egy nagyobb lelátó, míg a kapuk mögött és a másik hosszanti oldalon csak egy korláttal elválasztott karzat van kialakítva, amelyet ha nagyon muszáj akkor teljesen körbe tudják állni egy sorban a szurkolók. Az biztos, a legjobb kilátás ezen karzati részeken van a csarnokban, hiszen a nagy lelátón több akadályozó tényező is nehezíti a meccsek nyugodt megtekintését.

Mezőkövesd - Városi Sportcsarnok:

Mezőkövesden, akár csak Veszprémben a férfi kézilabda az első számú, így a csapatommal soha nem jártam a Városi Sportcsarnokban. Ellenben kívülről megszemlélhettem az épületet, lévén a labdarúgók sporttelepe mellett van felhúzva. A kétezres évek végén jártam elsőnek a városban, amikor is a Magyar Kupában a helyi labdarúgókkal mértük össze tudásunkat, majd pár évre rá egy bogácsi legénybúcsú segített abban, hogy a csarnokot is megtekintsem a matyóknál. Sajnos belülre azóta se jutottam, de ami késik az nem múlik ezen sportcsarnokkal kapcsolatban sem.

Várpalota - Városi Sportcsarnok:

Várpalotán is csak átutazóban jártam, így a főút mellett kialakított sportcsarnokot is csak ekkor figyelhettem meg. Sok közöm ezután sem lett a VBSK csapatainak lelátóihoz, de egy fél évig, heti két alkalommal utaztam el mellette, így nem csoda, ha kívülről már lassan minden porcikáját megismertem. Mivel sokat nem álldogáltunk a létesítmény mellett és be se jutottam egyszer sem, így csak amolyan távoli barátságot kötöttünk, de majd egyszer csak lesz alkalmam alaposabb vizsgálat alá vetni a csarnokot közelebbről és ami még fontosabb belülről is.

hancsi78

Kriketcsodák terítéken

A krikett mellett nem lehet elmenni szó nélkül, van aki rajong érte, van aki ki nem állhatja, van aki meg nem is ismeri. Engem még mindig nem érintett meg mint sport, de a stadionokat, legyen az kicsi vagy nagy szívesen meglátogatom. Sőt egy-két "ezeréves" klub otthona igazi muzeális érték és felkeresése felér egy történelmi kirándulással.

Bovingdonban egyszerűen csak Bovingdon Greennek keresztelték a helyi krikettcsapat pályáját és ha előzetesen nem nézem meg, hogy merre is található a kialakított rész, akkor nem biztos hogy megállok a szimpla parknak tűnő "létesítménynél". A gyep ugyanis a megszokott krikettpályákhoz képest eléggé alul kezelt volt, így nem tűnt többnek az egész mint egy rétnek, ahová a helyiek viszik ki a kutyáikat sétálni. Szó se róla, ezt is megtehetik a helyiek, de mindezek mellett a terület fő funkciója még is csak a "fehér mezesek" sportolása volt. A ragyogó napsütésben a pavilont is felfedeztem, ami elsőnek fel se tűnt, annyira beleolvadt a háttérbe és a szembe sütő nap sem segített az észlelésében. Mivel időm nem volt sok a terület meglátogatásakor nagyon nem vetettem bele magam a sétába és csak az út mellől készítettem pár felvételt és remélem megbocsájt nekem mindenki, de több figyelmet nem áldoztam ezen kis zöld területnek.

Bovingdon, Bovingdon Green:

Bicesterben a The Tudor Jones Building névre keresztelt sporttelepen nem csak a kriketterek (Bicester & North OxfordCC) játékosai ütögetik a parafagolyót, hanem megfelelő kialakítás és pályafelfestés mellett egy kisebb, helyi labdarúgó klub is otthonának mondhatja. Ottjártamkor sok időt nem töltöttem a Cricket Ground feltérképezésével, lévén a városban még több kisebb pályát is megakartam látogatni és a helyi "outlet center" megnézése is szerepelt a programban. Pár kép a szembe sütő nap verőfényében, majd gyors kocsiba pattanás következett és robogtam is a következő helyszín felé.

Bicester, The Tudor Jones Building Cricket Ground:

Cookham településén már feltérképeztem magamnak egy kisebb krikett csapatot, amikor örömmel értesültem róla, hogy a falu másik oldalán is van egy pálya, melyet egy teljesen más klub tudhat magáénak. A Cookham Dean CC otthona Ricketts Field névre hallgat és egy szerencsétlen időpontválasztásnak köszönhetően sokat nem láttam belőle, mert akkora köd ereszkedett a környékre, hogy alig lehetett látni valamit. Mondjuk így a képeknek lett egy különleges zamata és az is biztos, ezáltal sokkal határozottabb emlékeim maradtak a pályáról, mint egy átlagos vizit alkalmával szokott.

Cookham, Ricketts Field:

Leaterhead városában egymás mellett helyezkedik el a helyi krikett és futballstadion, így nem csoda ha mind a kettő a Fetcham Grove névre hallgat. A focisták szentélye egy kicsit komolyabb képet ad az arra vetődőknek, de azért a parafagolyó dobálók szentélye is igen pofás. Igaz lelátók nem voltak kialakítva, de a helyi kis klubépület egész szépen festett a távolban, mert közelebb nem merészkedtem, lévén egy kis bokorban bujkálás után, teljesen rossz irányból közelítettem meg a létesítményt. A képek elkészítése után visszabotorkáltam a parkolóba, majd a környéket vettük a nyakunkba levezetésképpen.

Leaterhead, Fetcham Grove Cricket Ground:

hancsi78

Magyar Sportpályák a régmúltból 2.

Ha már így belelendültem az egykori magyar sportpályák taglalásába, íme egy újabb csokorra való abból ahol jártam egykoron.

Létavértes - Debreceni úti Sportpálya:

Létavértesen még a határőr években fordultam meg és nagyon nem vettem figyelembe a Debreceni úton elhelyezkedő sportpályát. Meccset sose láttam ezen határszéli településen, pedig anno megfordult itt az Ultras DSE csapata is megyei bajnoki találkozón, majd a DVSC nagycsapata is fellépett itt a Magyar Kupa küzdelmeiben. Az eseménytelenség miatt nincs is mit regélnem az apró létesítményről, így legyen elég mindenkinek, itt is jártam egykoron, de csak amolyan "szolgálati út" keretein belül.





Nyírbátor - Sport utcai Sportpálya:

Nyírbátor is egy olyan település ahol nem láttam még labdarúgó meccset, ellenben megfordultam a helyi sportpályán, ahol a Nyírbátori FC rúgja a bőrt napjainkban is. A vizit szintúgy mint az előző esetben, még a határőr időkre vezethető vissza, lévén a központ (Határőr Igazgatóság) a városban volt, így elég sokat szaladgáltunk be ezért-azért a kirendeltségünkről. Meccs és egyéb rendezvény híján most se sok mindent tudok feltárni, voltam itt a Sport utcában és remélem majd egyszer vissza is térek és akkor alaposabb beszámolót készítek, a képekről már nem is beszélve.



Nyírbéltek - Nyírbélteki Sportpálya:

Nyírbélteken csak folyamatos átutazó voltam és határszéli településről lévén szó, szintén a határőr időkben száguldottam el párszor a Nyírbélteki Sportpálya mellett. Meccset szintúgy nem láttam a pályán, mint ahogy hosszabb időt sem töltöttem az alaposabb tanulmányozással, így nem csoda ha képek sem készültek megfelelő számban. A hiányt majd mindenféleképpen pótolom és egy nosztalgia körutazás keretében a települést is újra útba fogom ejteni, mert ezen kis szentély megér egy komolyabb tanulmányt.



Álmosd - Álmosdi Sportpálya:

Ha már határszál és határőrság, akkor nem mehetek el szó nélkül az Álmosdi Sportpálya mellett, ahol meccset szintén nem láttam, de stoplisommal érintettem a nem éppen egyenletes gyepszőnyeget, amikor egy kispályás futballkupa keretében a Bagamér HÖK válogatottjával rúgtuk ott a bőrgolyót, elég szerény eredményt elérve a tornán. A pálya kicsit eldugottan fekszik el a település határ felé eső szélén, amolyan erdős, ligetes területen, de igen barátságos környezetben. Amikor megfordultam arra nem nézett ki valami fényesen sem a gyepszőnyeg, sem a pálya többi része, így csak remélni tudom, hogy azóta már jobb körülmények között játszik itt az Álmosdi Hajdú SE.

Hajdúnánás - Hajdúnánási Sporttelep:

Az előzőekkel ellentétben Hajdúnánásnak semmi köze a határőrségnél eltöltött éveimhez, így itt nem ezen okból kifolyólag fordultam meg a településen, hanem a Diósgyőri VTK csapatát kísértük el a barátság jegyében, még a kilencvenes években, a második vonalban. A sporttelep akkor elég ütött-kopott volt, de a rossz kinézetett a többszáz miskolci és debreceni drukker ékítette fel zászlókkal, füstökkel és remek szurkolással, hiszen ekkor már a DVTK erősen az NBI felé orientálódott. A diósgyőri tábor fellépése felejthetetlen volt a nap folyamán, ellenben a meccs és a sporttelep nem hagyott mély nyomokat bennem.


hancsi78

Sálerdő - Hancsi

Felkerült egy interjú rólam és a gyűjteményemről a magyar sálakkal foglalkozó sálerdő.hu internetes oldalra! Akit érdekel a "dolog" az a mellékelt linkre kattintva olvashatja mindezt!

hancsi78

http://www.salerdo.hu/?page_id=1108

Jegyek - Vasas SC

Angyalföldre elég sokszor eljutottam a csapatommal és nem csak a labdarúgókkal, hanem a női kézilabdázókkal is. Az egykori Fáy utcába nem volt egy életbiztosítás debreceni drukkerként járni, mert a hazaiak mellett az újpesti violák is előszeretettel kilátogattak egy kis cívis nézőbe, de volt amikor egy hadseregnyi fővárosi vegyesvágott várt ránk a környező utcákon. Ennek ellenére mentem és szurkoltam a piros-fehéreknek, így arányaiban elég sok Vasas - DVSC párosításról van bilétám. A kilencvenes évek végéről több olyan jegyem is van amit nem a mi meccsünkre adtak ki, azaz vagy az ellenfél vagy az időpont nem egyezett, de akkoriban erre még nem fektettek nagy hangsúlyt. Elég volt egy áthúzás, egy kis satírozás, újra dátumozás és vendégjegynek minden elment. A kollekció persze nem teljes, mert én is hiányoztam pár találkáról és néha jegyet sem kaptunk, de azért nekem szép ezen kis sarok is, főleg hogy 10 jegyem csak van az elmúlt 20 évről. 

hancsi78

Megszűnt pályák Walesben

Walesbe csak 2012-be jutottam el elsőnek amit csak azért bánok, mert a cardiffi Ninian Parkra nagyon kíváncsi lettem volna, de sajnos ez nem adatott meg nekem. Amikor a fővárosban vizitáltam, már szinte semmi nem maradt az egykori szentélyből, így fényképeznem se nagyon volt mit. Titkon reméltem csak, hogy nem olyan sürgős azt a lakóparkot felépíteni, de nem volt szerencsém, igazából a City kiköltözése után már rombolták is le a híres lelátókat, így aki mostanság utazik Cardiffba annak a Ninian Park egy elit lakónegyedet fog adni és nem egy futball stadiont. A másik nagy dél walesi városban hasonlóan jártam, hiszen a Swansea City is új helyre költözött a város szélére és az egykori Vetch Field standjaiból 2012-ben már semmi nem maradt. Ezen stadion számomra nem hordozott akkora érdeklődést mint a fővárosi társa, de azért jó lett volna még elkapni a történelem eme kis darabját mielőtt a földdel lesz egyenlő. Sajnos ez sem sikerült, így emlékeimben csak a hűlt helyét raktározhattam el.

Cardiff City FC:

Swansea City FC:

hancsi78

Angol focipályák nagyítóval keresve

A krikett és a rögbi mellett a legtöbb településen az első számú csapat mellett sokszor második és harmadik számú futballgárda is működik, amelyek nem az első utánpótlásait, hanem többnyire egy kisebb, családiasabb klubot takarnak. Ezen kisebb klubok gyakran egy-egy iskola sportpályáján vagy szimpla "recreation groundon" rúgják a bőrgolyót. Ezen "icipici" klubok még kisebb pályáiból tárok fel ismét ötöt.

Bicesterben egyszerre több kisebb csapat is működik, ebből az egyik a Bicester SA a The Tudor Jones Building Football Ground gyepén rúgja a bőrgolyót minden egyes hétvégén, feltéve, hogy otthon játszanak. A pályán a két kapun, a felfestésen és egy kisebb öltözőn kívül semmi más nem volt fellelhető, így csak internetes utánanézésből derül ki, hogy ki is birtokolja eme mezőt hétről-hétre. Ottjártamkor ez még nem derült ki, akkor még csak a stoplinyomokból arra tudtam következtetni, hogy a pályát rendszeresen használják és nekem ennyi elég is volt a fotózáshoz.

Bicester, The Tudor Jones Building Football Ground:

Marlow mellett van egy pici falu Bisham a neve és itt található a Bisham Abbey National Sports Centre, ahol a foci mellett több más játéknak is van kialakított területe. Sajnos a sorompóval elzárt és biztonsági őrrel őrzött területre még egyszer sem tudtam bejutni, így a több focipálya helyett mindössze a kapun kívüli fényképezés maradt meg számomra, így ezen szerény felvételekkel tudok csak a nagyközönségnek is adózni. A centerpályán egyébként a Marlow United FC labdarúgó csapat lép fel házigazdaként, talán majd egyszer kiugrok egy hazai meccsre és akkor a pályákat is láthatom és fotózhatom.

Bisham, BANSC Astroturf Football Ground:

Bisham, BANSC Football Ground 1:

Bisham, BANSC Football Ground 2:

Colden Commonban több park is található és csaknem mindegyikben van egy kisebb foci vagy krikettcsapat amely hazai pályaként jelöli meg az adott "ligetet". A CC FC a szimpla Recreation Groundra keresztelt pályán rúgja a bőrt, igaz semmi nem utalt arra, hogy itt olykor hivatalos labdarúgó meccseket rendeznek. Se kapuk, se pálya, egyedül csak a klubépület jelezte, hogy tényleg létezik a helyi labdarúgó egyesület. A szegényes környezet miatt nem sokat időztem a területen, készítettem pár felvételt, majd irány tovább, hiszen apróságokból akad bőven Angliában.

Colden Common, Recreation Ground:

Gerrards Cross településen évek óta meghalt a foci, pontosabban van csapat, de az elköltözött és együtt indít egy gárdát a szomszédos településsel. A West Common Sports Groundon mára már semmi nem maradt csak a zöld gyep melyet kutyasétáltatók, piknikezők, pihenni vágyók vesznek birtokba. Már csak a műholdas felvételeken látszik az egykori pálya kialakítása, mert élőben már sem a felfestések, sem a kapuk halvány körvonal sem fedezhető fel. Azért csináltam itt is pár fényképet, de sajnos labdarúgó pályát csak a nagyon éles szeműek vagy a jó képzelő erővel rendelkezők tudják kivenni a zöld mezőben.

Gerrards Cross, West Common Sports Ground:

Long Hanboroughban csak egy rossz kanyarnak köszönhetően kerültünk, de szerencsémre pont a helyi "playing fieldnél" fordultam meg, így nem volt mit tenni kiszállva gyorsan feltérképeztem a kriketterekkel együtt használt gyepet. A pálya itt sem volt meg, de valószínűleg itt csak beköltöztették a kapukat téli pihenőre, aminek csak az mond ellent hogy a felfestést sem fedeztem fel, ami legalább a pályát behatárolta volna számomra. Persze az is lehet, hogy minden a felújítás miatt tűnt el a helyszínről, mert a klubház és öltöző épp rekonstrukciós munkálatok alatt volt és ennek részeként lehet a pályát is alaposabb helyreigazításban részesítették.

Long Hanborough, Hanborough Playing Field:

hancsi78