Oakley United

Az oakley-i kirándulás emlékei frissek, lévén egy hete jártunk arra, pontosabban jöttünk Bichester "falujából" visszafelé, amikor is céltudatosan eme apró kis település, apró kis sportpályája felé vettük az irányt. Sokáig szerencsére nem kellett keresgetni a településről elnevezett szabadidős helyet, pedig megpróbálták elrejteni a "játszóteret" pár nagyobb épület mögé. Maga a pálya nem rendelkezik semmi extrával, sőt csak úgy "pőrén" áll a domboldalban. Semmi más, csak két fixen leállított kapu jelzi, hogy itt játszik a helyi United. Ugyanez volt a helyzet az edzőpályán is. A klubépület viszont nem lehet olyan régi és benne találhatók az öltözők is, sőt egy szép kis OUFC címer is ott díszeleg a tetőn, jelezve a tulajdonos kilétét. A vizit nem tartott pár percnél tovább ugyanis a nekieredő havas eső nem tette lehetővé a piknikezést, így jobbnak láttuk ha pár kép után inkább keresünk valami  meleg fedelet a fejünk fölé.

 Oakley Playing Field:

Oaklay Playing Field - Training Ground:

hancsi78

Csíkos debreceni sálak

A debreceni csíkos nyakbavalók gyártása elég régen kezdődött, konkrétan egy minta megérkezése után a kilencvenes évek végén köttettek le az első darabok melyeket rengeteg színű ás hímzésű követett, amelyből csak egy része alkotja az én kollekciómat.

A DVSC-nek, mint csapatnak készített sálak közül nekem ez a három darab van meg, de igen sok változat készült ezekből is. Az alap "csíkok" persze piros és fehér színekben pompáznak, de a fekete és a szürke is szépen bejátszik a többi változatban, míg a végén vagy a DVSC címer vagy a Debreceni VSC felirat szerepel. Ezek a sálak már az újkor termékei, így minőségben a kívánt kiváló színvonalat adják, mind a kötés, mind a hímzés tekintetében.

A Szívtiprók ultracsoportjának nem volt a kezdeti időben csíkos nyakbavalója, így csak egyedi kezdeményezésre lett elkészítve pár darab, mint az alant is látszik. Igazából szimpla kötött sálakra lett felvíve, egy abban az időben használt SZUD felvarró, a minőség így nem a legmegfelelőbb, de mivel a mennyiség is csak 1-1 darab, így az értéke felbecsülhetetlen.

A következő két nyakbavaló is hasonló módon lett kivitelezve, azzal a különbséggel, hogy ezek a kötött sálak már komolyabb minőséget képviselnek és a felvarró is egy újabb generációs alkotás. Ebből a fajtából már több van (lehet) "szabadkézen", de még így is egy igen ritka változatnak számít.

A következő 5 változat az első csíkos debreceni sálakból való és számuk együttesen sem haladja meg a 15 darabot, lévén csak kísérleti nyakbavalók voltak és csak azoknak lett leköttetve akik kértek is belőle. A felvarró ugyanaz, az első időkből való "Ultras Debrecen" feliratú, míg maga a kötés igazi kézzel (értsd: nem sorozatban) kötött változat. Ez meg is adja a sálak egyediségét, ami egyben pótolhatatlanná is teszi őket számomra.

A szürke változatok egy csöppet később kerültek legyártásra, amolyan második generációs darabok ezek, de a technika és a felvarrók ugyanazok, csak az alapszín lett más. Ezekből sem került sok piacra, mondhatni ugyanúgy előzetes megrendelés alapján lettek leköttetve és csak pár kerül azon kívül eladásra.

A két utolsó csíkos sálam már a modern kor terméke, így az alapcsíkozás megegyezik az elől látható darabokkal , csak a hímzés más a sálak végében, itt a szimpla Ultras Debrecen és egy Ultras 1994 változat közül lehet válogatni. 

hancsi78

Francia sportcsarnokok

Még 2001-ben jártam "Bordóban", ahol volt időnk a városban és környékén kószálni, hiszen az esti programot lemondta az UEFA, vagyis elmarad a Girondins Bordeaux - DVSC UEFA kupa találkozó. A hirtelen jött szabadprogram keretében botlottunk bele a Palais des Sports monumentális épületébe, amely a helyi kosarasoknak ad otthont és még ezernyi más dolognak. Ennek részletezésébe nem fogok belemenni, lévén én is csak később tudtam meg mi is a teljes szolgáltatása a létesítménynek. Engem persze csak a sport része érdekel, így maradjunk annyiban, a JSA Bordeaux Basket csapata játssza / játszotta itt meccseit.

Bordeaux - Palais des Sports:

Pár évvel később épp Angliába vártunk behajózásra, amikor a rendelkezésünkre álló szabadidőt Dunkerque feltérképezésére szántuk. Előzetes tájékozódás nélkül belevetettük magunkat a városba és az én nagy szerencsémre pont a helyi stadion és a mellette lévő sportcsarnok mellett sikerült megállni. Ezen utóbbi létesítmény a helyi röplabdázóknak áll rendelkezésére (és még ki tudja kiknek / miknek) és természetesen ha már ott jártam készítettem is róla pár kockát, még akkor is ha sokat se a létesítmény, se a benne játszó csapat nem mondott számomra.

Dunkerque - Stade de Flandres:

A Stade de Flandres csarnok körbesétálása után kószáltunk még erre-arra és egy kis "folyóparti" séta közben ráakadtunk a Salle Marc Burnod-ra keresztelt sportcsarnokra, mely a helyi női kosárlabdázók hazai pályája. Ezzel a létesítménnyel is úgy voltam mint az előző társával, ha már útba esett készítettem róla pár felvételt, pedig sok információval nem rendelkeztem vele és a csapattal kapcsolatban sem. Ezen ismereteim azóta se sokkal bővültek. A rendelkezésre álló szabadidőnek és a szerencsének köszönhetem eme három csarnok lencsevégre "jutását", amiért hálás is vagyok a magam módján.

Dunkerque - Salle Marc Burnod:

hancsi78

A Wembley

2007-ben jártam először Angliában és ha nem is a legelső, de első utam egyike a Wembley szentélyéhez vezetett. Csak a labdarúgásban teljesen analfabéták számára kell leírni, hogy eme stadion meglátogatása mit is jelent egy focikedvelő számára. Hát nekem is azt jelentette mint sok ezer szurkolótársamnak, akik ha Londonban járnak akkor nem hagyják ki eme történelmi létesítmény meglátogatását. Egy vágy, egy álom teljesült akkor amikor eljutottam ide, még akkor is, ha ez már az új Wembley volt és nem a régi. Első vizitem során nem jutottam be a lelátókra, csak körbejártam és fényképeztem a szentélyt. Ekkor még a stadion környéki utómunkák javában folytak, de már így is látszott hogy szemet gyönyörködtető lesz a végleges "tereprendezés". Sok új, modern stadionnal ellentétben (melyek nem igen nyerték el a tetszésemet a túlcsicsázott külsejükkel) a Wembley elsőre megtetszett, igaz ez is modern és hatalmas "alkotás" lett, de legalább megőrizte stadion jellegét, ami fontos egy magamfajta "maradi" rajongónak.

2007

Három évvel később már abba a szerencsés helyzetbe  voltam, hogy be is léphettem a "szentélybe" igaz nem a fizetett "körutazáson" vettem részt, hanem a magyar válogatott angliai fellépésére érkeztem a vendégszektorba. Kívülről a megszokott "hatás" fogadott, csak most a sorokban hömpölygő szurkolók javítottak az összképen, amit tovább fokozott a feltűnő magyar trikolórok sokasága. Belül is az a kép fogadott amire vártam, egy hatalmas és impozáns létesítmény, melyet méltán hívnak "A futball otthonának!". Sajnos az ülőhelyem nem a legjobb helyre szólt, de azért átérezhettem a varázslatot, még ha a meccs és az azt körülvevő elég lapos hangulat nem is bővült el teljesen. Ezzel a meccsel sikerült kívül-belül megtekintenem Anglia legnagyobb stadionját, mely a világ legnagyobb tetővel borított létesítménye is egyben. Az álom teljesült, én meg szerencsére azóta is többször láttam "Anglia egyik büszkeségét!".

2010

hancsi78

Wiener Neustadt

Az első külföldi túrámra csak 2001-ben került sor és a lányoknak köszönhetően nem szólított messzire Fortuna, csak az ország másik végbe és még egy kicsit tovább. Bécsújhely városából nem sok maradt meg emlékeimben, köszönhetően a fiatalos lendületnek, mivel a csarnok megtalálása után egy kocsmában múlattuk az időt. A meccs kezdetére nagy nehezen visszakocogtunk a meccs színhelyére, ami nem volt egy nagy durranás, se kívülről, se belülről. A csarnok egy iskola tornaterme volt, ahol mindenféle csarnoksportot lehetett művelni és ha volt érdeklődő, akkor ezt meg is lehetett tekinteni a jó magasan kialakított pár soros szektorokból. Mi is innen tekintettük meg a győztes találkozónkat és ha nem lett volna pár beugró fal és egy folyamatosan a pálya irányába mozgó kosárpalánk előttünk akkor panaszunk se lett volna az elhelyezésre. Sajnos ezek megvoltak, így a meccs egy részét a fal miatt nem láttuk, a másik részét meg a folyamatosan a szektorba érkező szekusok miatt, akik a palánkot próbálták a helyén tartani. mindentől függetlenül remek nap volt, én pedig z első külföldi élményemmel térhettem haza.

hancsi78

Hurley

Egyszer Henley-ből jövet megpillantottam az út mellett a Hurley Recreation Ground-ot, ahol a helyi Hurley FC játssza hazai meccseit. Gyorsan megállva az éppen csak körbekerített pálya mellett csináltam pár fotót, majd megnéztük magunknak a kis "zsáktelepülést" is, ami a Temze partján húzódik. Ha a sportpálya nem is, a falu megmaradt az emlékezeteimben, hiszem annyira nyugodt kisugárzása volt, hogy érdemesnek találtatott arra, hogy az ember "relaxációs" céllal a parton töltsön egy-egy hosszabb periódust, ha az ideje engedi.

Hurley Recreation Ground:

Hurley Recreation Ground Training Field:

hancsi78

Sala Sporturilor Zalau

A kilencvenes években találkozott először a női kézilabda csapatom a zilahi lányokkal, de sajnos akkor még eléggé kicsi voltam egy komolyabb túrához, így lemaradtam az invázióról. 2006-ban aztán Fortuna ismét mellénk húzta a HC Zalau csapatát és a nem nagy távolság valamint a több napos erdélyi kirándulás sok szurkolótársam számára vonzóvá tette a mérkőzést. Nem is töltöttük hiábavalóságokkal a napokat és ettünk, ittunk, mulattunk több napon keresztül, így nem csoda ha a Sala Sporturilor megközelítésekor már eléggé fáradt volt a társaság nagyja. Szerencsére voltak azért bőven frissen érkezők, így egy remek hangulatú meccsen szereztük meg a győzelmet. A csarnok maga eléggé lepusztult állapotban festett kívülről, amit mi is romboltunk egy kicsit, mert egy véletlen közjáték során betört egy nagyobb tábla üveg a büfében. Aztán belül már nem tűnt annyira lepukkantnak a létesítmény, sőt az egyoldalas lelátókkal ellátott pálya, egészen jól festett. A befogadó képesség eléggé korlátozott volt, főleg egy olyan meccsen ahol nagy számú vendégtábor érkezik, de azért a célnak megfelelt és így legalább ki lehetett tenni a "teljesen megtelt" táblát. Soha rosszabb "hétvégét" egy idegenbeli túrán!

hancsi78

Loftus Road - QPR

2007-ben sodort az élet a Loftus Road irányába és be kell valljam igen csak kíváncsi voltam a QPR jelenlegi hazai pályájára. Keresgélni nem kellett sokat, mert elsőre pont a stadion hátsó részéhez érkeztem, amelynek bejáratai a lakóházak között vezetett. Miután innen nem sok látvány tárult elém szépen megkerültem a létesítményt (és egy sor házat) és már szembe is találtam magam a főbejárattal. A "front" igen tetszetősen hatott, főleg a falra felvitt címerek ragadták meg a figyelmemet. Mivel 2008-ban megváltozott a QPR címere, így az utolsók között csodálhattam meg ezt a változatot. A Rangers nem volt éppen hűséges a stadionjához (de nem csak ehhez), a fennállása alatt 16 hazai pályája volt és a Loftus Road-tól is többször elköszönt, majd tért vissza. Persze ez már egy igen régi história, ugyanis 1963-óta itt játssza hazai meccseit a QPR, amely napjainkban az egyik legkisebb Premier Ligás stadion Angliában.

hancsi78

Shrivenham

Shrivenhamban a tavalyi évben jártam és ha már ott voltam természetesen nem mehettem el szó és fényképezés nélkül a helyi pályák mellett. Elsőnek a helyi krikettpályát vettem "górcső" alá és igaz sokat nem mutatott magából a "hely", de azért készítettem pár képet a "blognak" és természetesen az emlékeimnek.

Barrington Park:

A kriketterek mellett a labdarúgók pályája is megtalálható volt a településen, ami már sokkal jobban nézet ki, lévén legalább szép kis kerítés határolta és egy, pontosabban két kis lelátóval is rendelkezett. A korlátok és a kerítés szépen karban volt tartva, így a lepusztultságnak a nyoma sem volt felfedezhető a Recreation Ground-on. Az egyik hosszanti oldalon egy kisebb fedett lelátó volt kialakítva, pár soros ülőhellyel és a csapat nevével is ellátták a kis "alkalmatosságot". A klubépület is rendelkezett egy kétsoros kis lelátó résszel, de ez már a az egyik kapu mögötti részen volt kialakítva és nem tűnt kényelmesnek innen a meccsnézés. Az apró kis létesítmény elnyerte a tetszésemet, egy ilyen kis csapatnak minimum egy ilyen minőségű és kialakítású pályával kellene rendelkeznie, nem csak Angliában, hanem mindenhol a világon.

The Recreation Ground:

hancsi78

Kispest

A kispesti vörös-feketéktől 8 darab sál van a birtokomban, melyek nem számítanak őskövületnek, de az is igaz, hogy nem tegnap jöttek le a "gyártósorról". A beszerzésüket egy igen jó barátomnak köszönhetem és neki hála nagyjából egy időben kerültek a kollekcióba. Szép darabok az kétségtelen, főleg a csoportok nyakbavalói, de nekem a sima Ultras Kispest sálak is bejönnek. Egyenlőre így fest ez a sarok ami számomra tekintélyes, hiszen Budapestről csak a zöldektől van még hasonló, nagyobb létszámú relikviám.

hancsi78