2012. október 9., kedd

Liverpool

2009-ben nagy tettet vitt véghez a labdarúgó csapatunk, nevezetesen bejutott a Bajnokok Ligájának csoportkörébe, így már előre tudtuk 1-2 neves ellenfél biztos akadni fog a hálónkba. Nem is kellett csalódnunk, hiszen első idegenbeli tóránk során már készülhettünk is Liverpoolba, ahol mindjárt két híres angol labdarúgó klub is székel, igaz nekünk csak egy jutott ellenfélül. A helyszínt kocsival értük el és a korai érkezésnek köszönhetően volt idő elballagni a belvárosba, a kikötőbe, megnézni "Bitliszéket" és természetesen átsétálni a Goodison Parkba ahol az Everton FC otthona van. A hagyományoktól eltérően, ezt most nem párommal, hanem egy kisebb csipet-csapattal tettem meg és mákunk volt, nyitva találtuk a stadiont, pontosabban volt aki beengedjen minket. A kékek otthona így üresen is elég impozáns és igaz nem pont ebben a formájában, de 1892-óta hazai pályája az Evertonnak. Ez azért tiszteletet parancsoló, igaz a briteknél nem egyedülálló. Érthető hogy kattogtak a masinák, hiszen mindenki szeretett volna emléket a "történelmi" pályáról, még ha ma este nem is ez volt a fő attrakció számukra. A kellemes nézelődés után köszönetet mondtunk a segítőkész szakinak, majd szépen visszasétáltunk az Anfield Roadra.

Goodison Park (Everton FC)


Az Anfieldre visszaérve, már a meccsnapokon megszokott tömeg fogadott minket. Csak úgy kígyóztak a sorok és mindenki az esti találkozóra koncentrált, főleg mert a mi kis szerény csapatunkra nem minden bérletes volt kíváncsi, így most volt alkalom másnak is bejutni a méltán híressé vált piros-fehér lelátókra. Nekünk sem volt akadály, így hamar el is foglaltuk a helyünket és ezzel egy újabb "kívánság" teljesítve lett a listáról. Az Anfield, a Kop és a "You'll never walk alone", így egyszerre, egy helyen, élőben, erre vártam az életben. A "három kívánság" ugyan teljesült, de abból a varázsból amit ennek a stadionnak nyújtania kellene már szinte semmi nem maradt. Ott az Anfield, ami szép, jó, modernizált és ugye csak a Liverpool FC otthona (még ha eredetileg az Everton FC is volt a házigazda), eddig ok. Ott a Kop, gyerekkorom egyik idealizált hazai lelátóhelye, ami akkor még talán az is volt, amire joggal nézett fel egy-egy honi vagy külföldi tábor. Egy állóhelyi szektor, ahol iszonyat hangerővel biztatták a vörös ördögöket, most ugyanolyan átlagos hely mint a többi, csak annyi hogy itt van pár zászló a sorok között. A teljesítmény nulla! A "himnuszukat" jó volt egyszer élőben hallani, aztán még egyszer, de más nem volt, csak székcsattogás, meg egyszer egy nagy "jeeee" és ennyi. Egy kiherélt tábor, egy nagy színház, semmi több, ez volt nekem  az Anfield 2009-ben.


hancsi78

Lublin helyett Chelm

2006-ban a lányaink a SPR Icom Lublin csapatát kapták ellenfélül a nemzetközi kupában, így nem volt mit tenni elindultunk a nem túl messzi Lengyelország felé. A sors fintora, hogy a helyi sportcsarnok éppen foglalt volt, így csak a szállásunk volt Lublinban, a meccs már nem, azt a szomszédos Chelm városában játszottuk le. Persze a napot és az éjszakát Lublinban töltöttük, de a csarnokok és stadionok helyett inkább a kocsmák feltérképezése szerepelt a programban. Másnap elég fáradtan indultunk a meccs színhelyére, melyet hamar felfedeztünk, így a kezdésre nem voltak titkai a "Miejska Halla Sportowa" sportcsarnoknak. A létesítmény nem tartogatott sok meglepetést, a "klasszik" kétoldalas lelátók mellett a kapuk mögött csak egy-egy karzat volt, ahol viszont szabadon áramolhatott a tömeg. A meccsen nem volt sok néző, annál több rendező és rendőr, akik úgy kívül, mint belül ügyeltek a rendre. Mi gondoltuk kicsit nagy itt a felhajtás, nagyon nem akarunk semmit a "hazai" zöld-fehérektől, amikor is kiderült hogy nem is miattunk hanem a helyi és az ő oldalukon fellépő Motor huligánok miatt vannak ennyien. Aztán lett is mozgolódás a kézilabda drukkerek és a futball szurkolók között, melybe mi jó "barátként" inkább megpróbáltunk nem belefolyni. A lelátón nem született győztes, a pályán viszont igen, hiszen a lányaink gond nélkül jutottak túl a kupában.


hancsi78

2012. október 8., hétfő

Newquay

Cornwallban 2011-ben jártunk pár nap erejéig és ha valaki látni akar szépet a brit szigeten, akkor ne hagyja ki Anglia ezen részének megtekintését. A tengerpart és az ott megbúvó apró falvak, kisebb városok feledhetetlen élményt nyújtanak. Nekünk legalább is nagyon bejött. Egy valami rontja csak a látványt és a felhőtlen kirándulást, az pedig nem más mint az időjárás, de ha az ember előre megbékél vele "hogy úgy is esni fog" akkor gond egy szál se, lehet élvezni a látványt. Sportügyileg, pontosabban labdarúgás ügyileg nagyon nincsenek arrafelé eleresztve a települések, így a 4-5 napos tartózkodás alatt, csak a helyi (értsd: ott volt a szállásunk) Newquay AFC stadionjába botlottam bele. Igen belebotlottam, hiszen a "világvégi" kirándulás a páromnak szólt, így próbáltam mellőzni a megszámlálhatatlan angliai "libalegelők" mindegyikének a megtekintését. Nem is érhette szó a ház elejét, hiszen a pár napos üdülésbe csak a Mount Wise stadion "piszkított" bele. Itt se időztünk sokat, csak gyorsan körbenéztem, készítettem pár fotót és megállapítottam hogy nem egy "Premier Ligás" együttessel van ma dolgom.

hancsi78

Gretna Green

Gretna Green neve elsőnek a "Csengeted Mylord?" című tévésorozatból vált számomra ismerté, így nem is volt kérdés, ha egyszer eljutunk Skóciába a "kovácsműhelyt" mindenféleképpen látnom kell. A "tervezés" fázisában még a házasság gyors gondolata is megfordult a fejünkben, de a nem éppen baráti árak hamar lelohasztották a lelkesedést, így maradt nekünk a "műhely" és természetesen a helyi futball club stadionja, na meg a "jegyben járás", amit már rutinból "megoldunk". A híres házasságkötő hely körbejárása és alapos feltérképezése után elkocsikáztunk a pár sarokra lévő Raydale Park-hoz, mely a Gretna FC otthonául szolgál. Maga a létesítmény nem egy "nívós" darab, egy komolyabb lelátóval és "betonkoszorúval" van ellátva plusz egy kopottacska öltözővel. Mindezt még 1946-ban adták át, így ha másért nem hát az "idős kora" miatt látni kellett a fekete-fehérek otthonát. Sokat nem időztünk a sporttelepen, mert még hátra volt pár mérföld a szállásig, így jobbnak láttuk minél hamarább elérni a pihentető ágyat. A skóciai első élmények tehát meg is voltak és még ezután jött rengeteg kastély, tó és stadion. (Melynek egy részét már be is mutattam felrúgva az időrendiség "szabályát".)

hancsi78

2012. október 4., csütörtök

Zalaegerszeg

Zalaegerszegre elsőnek labdarúgó meccsre jutottam el (azóta se jártam ott másért) és mindez már elég régen történt, valamikor 1995 augusztusban, amikor is életem első idegenbeli túrája szólított a zalai megyeszékhelyre. Akkor még szinte, sőt biztos hogy gyermek voltam, így a szülök csak annyit tudtak, hogy a "Zete" ellen játszunk, azt viszont elfelejtettem mondani, hogy minderre Debrecentől 450 kilométerre kerül majd sor. Mire rájöttek már száguldott velünk egy kényelmes busz nyugatra, én pedig teljesen felpörögve vártam hogy megérkezzünk. Akkor még nem volt sehol a "nagy stadion rekonstrukciós" program, így a ZTE stadion láthattam a régi mivoltában. Nekem akkor mindez "szépnek és lenyűgözőnek" hatott, a mi kis "oláhgabink" után ami betonnal volt kiöntve az már "nagy stadionnak" számított. Ez pedig pont ilyen volt.
Aztán a sors úgy hozta hogy eljutottam még párszor a nyugati országrész eme szegletébe, akkor is amikor a "régi" lelátók álltak és akkor is amikor sor került a három oldal felújítására, leszékezésére és befedésére. Kétségtelen a 2002-ben felújított létesítmény sokkal nívósabb lett a székek és a tetőszerkezet után, az összképet csak a negyedik oldal omladozó betonja rontja. Ennek ellenére legalább van egy félkész stadion arrafelé, amit legalább lehet mutogatni. Nálunk lassan két évtizede semmi, csak ígérgetés........



hancsi78

Brighton

2009-ben jártam a "melegek fővárosában" és mit ne mondjak, volt is belőlük bőven a tengerparton és a bevásárló részen, így a ragadványnév részemről "ok". Persze minket nem ők vonzottak a városban, hanem elsősorban Brighton, mint angol tengerparti pihenőhely, ami nekem személy szerint nem jött be. Lehet "túl meleg" volt? Nem tudom, de sokat nem időztünk arrafelé. Persze mielőtt még odébbálltunk volna megnéztük a helyi akvárium látványosságait, lévén azért mentünk a kézben tartott 2in1 kuponunkkal. A cápák, ráják és ezernyi tengeri herkentyű megcsodálása után már robogtunk is haza. A Falmer stadion még akkortájt kezdték el építeni, így mi a Brighton & Hove Albion FC akkori hazai pályája, a Withdean stadion felé vettük az irányt. A látvány megérkezéskor minden volt csak nem lenyűgöző. A "csoda" inkább atlétikai létesítmény, így nem nagyon hordozta magán a labdarúgás jegyeit, csak a pályafelfestések és a "sirályok" mindenhol fellelhető címere mutatta, hogy itt bizony nem csak a Brighton & Hove Athletics Club tevékenykedik. Azért a kedvező alkalmat kihasználva bementem a pályára is, így belülről is megfigyelhettem, hogy ez tényleg  nem igazi labdarúgó stadion, így megérett a "mellőzésre".


hancsi78

Cheshunt

A Paradise Wildlife Park-ból hazafelé tartva ugrottunk be Cheshunt település Cheshunt Football Clubra keresztelt csapatának Cheshunt nevű stadionjába. A megtalálással nem volt gond, hiszen a főút mellett helyezkedett el a "borostyán". Viszont a környezet elég fura volt, mert egy kavicsbánya (vagy valami hasonló) mellett terült el, így elsőre egy portástól kértem engedélyt a belépésre, majd a hatalmas markoló és szállítógépek között lavíroztam be a stadionba. Ott már várt rám egy pályamunkás, akik kicsit borgőzös állapotban körbemutogatta a háromezer főre kalibrált létesítményt és nagy örömmel vette tudomásul, hogy engem pont az ő csapatuk stadionja érdekel. Rövid párbeszéd és pár kép készítése után el is búcsúztam, hiszen jobbnak láttam nem belemenni mélységében a helyi klubtörténetnek.


hancsi78


2012. október 3., szerda

Irvine

A nyári skóciai kalandok kiinduló pontja Irvine városa volt, mely a gyönyörű tengerpartján kívül nem szolgált sok látványossággal. A szállások viszont jóval olcsóbbak voltak mint a keleti parton, így maradtunk a település vendégszereteténél. A városra ugyan nem sok idő jutott, lévén fontosabb helyszínekre kellett eljutnunk, azért az egyik esti időpontban sikerült legalább a tengerpartra lesétálni, mely közben belebotlottunk a The Magnum névre keresztelt sportcsarnokba, mely a helyi szabadidős központ is egyben. Sok figyelmet nem szenteltünk a létesítménynek pár fotó, majd séta tovább az alig pár száz méterre lévő homokos tengerpartra. Természetesen a csobbanást elfelejthetjük, hiszen a nyári 18 fokos hőmérséklet és a jéghideg víz még a lehetőségét is elvetette a fürdőzésnek, így maradt a tengerpart, a naplemente, a fókák, na meg ha visszanéztem a partól akkor a The Magnum sportcsarnok.

The Magnum:


A sportcsarnokot csak a véletlennek köszönhetjük, a helyi labdarúgó pályákat viszont tudatosan felskicceltem a "jegyzetfüzetembe". Igaz időnk nem sok volt, tényleg csak aludni jártunk a hotelbe, de azért utolsó nap, mielőtt hazafelé, pontosabban Glasgowba vettük volna az irányt elkocsikáztunk a Victoria Parkba. Itt a helyiek egyik régi csapata az Irvine Victoria FC rúgja a bőrgolyót és az 1904-es alapítás bizony nem a "fiatalságukra" utal. A létesítmény sem tűnt mainak, igaz mind a komolyabb lelátók, mind a klubépület hiányzott a pályáról, de azért volt egy kis beton "kanyar", na meg fedett állóhely és még valami épületféle is, ahol át lehetett öltözni és meccsnapokon büfé is üzemelt. A bejárati homlokzat viszont egész pofás volt, kár hogy mögötte már nem ugyanaz volt a tartalom.

Victoria Park:


A "viktoria" után pár perces kocsikázása volt a Meadow Park, ahol az Irvine Meadow XI. FC játssza hazai meccseit. Itt már komolyabb létesítmény fogadott és a szépen körbevett Wilson Avenue-i pálya már a modernizált alsóbb ligás csapatok egyik otthonát mutatta be. A tribün és a többi lelátói rész teljesen felújított állapotban volt, igaz komolyabb stand csak a főoldalon volt felépítve. Sajnos ide nem jutottam be, így kénytelen voltam egyoldalú fényképezésbe bocsátkozni lévén a "park" csak egy oldalról megközelíthető. A helyi gárda szintén nem ma kezdte a labdarúgást, ugyanis még 1897-ben letették az alapokat és azóta is tagjai a skót alsóbb ligáknak.

 Meadow Park:


hancsi78



Exeter

Tavaly megcsodáltuk Cornwall szépségét, majd hazafelé jövetben úgy döntöttünk az exeteri katedrális is megér egy megállót. Ha mér így döntöttünk, meg is álltunk, majd a belváros és renoválás alatt álló "szent hely" megtekintése után szépen elsétáltunk a St. James Parkig, mely a helyi Exeter City FC otthonául szolgál. A túra nem volt megerőltető, szép időben, 10 perc alatt már ott is voltunk a kissé elhasználódott teraszoknál. A stadion egy része ezer éves, a többi csak 500, de azért az egészre ráférne egy nagy felújítás. Szerencsémre ottjártunkkor még ez nem következett be így "eredeti" mivoltában láthattam a lelátókat. A kapuk nyitva voltak, így belülről is csaphattunk egy kört és innen már jobban hatott a létesítmény varázsa. Mert volt neki ez nem kérdés. Az ódon lelátókkal, a megkopott székekkel, már csak egy jó meccs hiányzott, de aznapra sajnos ez nem volt "előjegyezve".


hancsi78

Arminia Bielefeld

2001 telén egy kisbusszal vágtunk neki Németországnak, hogy élőben lássuk a lányaink EHF Kupa szereplését Leverkusenben. Onnan viszont csak egy "köpésre" volt Bielefeld, mely város csapatának Boys nevű csoportjával baráti kapcsolatot tartottunk (és tartunk azóta is), így kihasználva az alkalmat meglátogattuk őket is egy "laza" hétvégére. A fogadtatás első osztályú volt, a szállástól a vendéglátásig, így panaszra nem lehetett okunk. A nagyobb piálás megkezdése előtt feltérképeztük a környéket és betértünk a Bielefelder Alm-ra is, melyet simán kinyitottak nekünk, az idegenvezetőinknek köszönhetően, így belülről is megcsodálhattuk az "arénát". Akkor még nagyon nem sejtettem, hogy bő 10 év múlva blogot fogok írni és bemutatom benne az általam meglátogatott stadionokat, így a képek száma és minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de hát ez már így alakult. A létesítményt teljesen körbe jártuk, bejutottunk a "titkos" helyekre, majd a DSC shopjában kötöttünk ki, ahol pár ereklyével lettünk gazdagabbak. A stadion vizit előtt és után természetesen megcsodáltuk a várost, aztán meg jártunk kocsmáról-kocsmára, így kicsit homályosra sikerült a nap további része......de volt bor, sör, pálinka, törökök, pofozkodás, borotvahab, nevelés, alvás, felkelés, majd bor, sör, pálinka.......másnap meg meccs Leverkusenben.


hancsi78