Teniszpályák Angliából

A "tenisz vonal" elég szerény a blogon, ezt próbálom most egy kicsit színesíteni ezzel a bejegyzéssel. Higworthban nem elsősorban a teniszpálya felfedezése szerepelt a programban, de a stadion és a krikettpálya közelsége miatt készült pár fotó a pálya "sarkáról". Warwickban már többször jártam az elmúlt időszakban, de a sportpályákat eddig messzire kerültem. Tavaly viszont szántam időt a város feltérképezésére sportügyileg, így a helyi WTC sem kerülhetett el a figyelmemet. A Wooburn Park Lawn Tennis Club otthonát már rutinból fotóztam a tavalyi évben, egy kutyasétáltatás közben. Most ez a három pálya kerül fel a blogra, de egyre több tenisz klub vár bemutatásra a "raktárból".


Highworth - The Elms Tennis Courts:

Warwick - Hampton Road Tennis Courts (Warwick LTC):

Wooburn Green - Wooburn Park Tennis Courts (Wooburn Park LTC):

hancsi78

Haladás on Tour Debrecen

Húsz év távlatából úgy vélem van mire visszaemlékeznem a magyar lelátók világában, így a blogon újító jelleggel a Debrecenben megjelenő vendégszurkolók tevékenységét (most a Haladás szurkolók) tárnám az érdeklődők elé.  A visszaemlékezés a honi szervezett szurkolói élet kialakulása, vagyis a kilencvenes évek elejéig mutat részletes képet. A korábbi időszakból nincsenek átélt tapasztalataim, így ezen időszakot csak felületesen érintem.

hancsi78

Haladás on Tour Debrecen

A rendszerváltás után megszűnt a DMVSC fúziója és a Vasutasok megnyerve az NBII Keleti csoportját, bemasíroztak a legjobbak közé. A debreceni csapat visszakapta a neve mellett a színeit, sőt az önkéntes száműzetés után az eredeti otthonukat a Vágóhíd utcán. 1989 szeptemberében ide kellett volna érkeznie a sok vasi szurkolóknak, de az 5.000 debreceni drukker között csak elvétve tűntek fel a zöld-fehérek képviselői. A bajnokság mind a két csapatnak gyengén alakult. A szombathelyiek csont nélkül kiestek, a Loki viszont az osztályozón megmenekült. A következő évben nem találkoztak a felek, sőt az azt követő kettőben sem, mert a debreceni csapat nem tudta sikerrel megvívni az újabb osztályozót és a feljutás sem jött egyből. Szurkolói szempontból a semleges viszony volt jellemző a két bandára, amit a kilencvenes évek derekán elrondított egy kisebb utcai csetepaté, majd egy kis „szájkarate”, de aztán teljesen lecsitultak a kedélyek. A kétezres évektől már teljesen semlegesen viseltetett egymás ellen a két brigád, amit nem zavart meg a hazaiak soraiban olykor feltűnő kispesti vagy újpesti különítmény sem. Egy dunaújvárosi teremtorna alkalmával például egy szektorban volt a két brigád, lévén nem tudták megoldani a helyiek az elkülönítést. Ez sem okozott gondot egyik félnek sem és a semleges viszony nem változott.

1993-ban egyszerre került vissza mindkét gárda az NBI-be és mind a két helyen bajnokcsapatot ünnepelhettek a szurkolók. Ez az időszak már érdekesebbnek ígérkezett a lelátón, hiszen 1991-óta gombamód szaporodtak a hazai csoportosulások és ezalól Debrecen és Szombathely sem volt kivétel. A szeptemberi randevúra a hali tábor egy busszal rándult le, de a Dogs Elite Hooligans tagjai 8-10 fővel inkább vonatoztak. Hovatartozásukat nem rejtették véka alá, így nem csoda, ha volt egy kis ütésváltás a debreceniek hasonszőrűivel.  A kerítésre az Elite nagyobb drapija mellett pár kisebb zöld-fehér kellék került és a brit stílus követendő pár Union Jack: Wigan, Liverpool, Manchester Utd feliratokkal. A szurkolásuk nem volt egetverő, de a fellépésük határozott volt. Hazafelé az Elite is a busszal ment és verekedés tört ki a járaton, amiről a korabeli sajtó is beszámolt. Majd arról jöttek a hírek, hogy a történtek miatt az Elit kivonult a Hali táborból. A szezon végén a Haladás kipottyant és randevú nélkül maradt a két véglet.

 Kép: Sándor Mihály

 

1995 októberében, mint a Nyugati csoport bajnoka érkezet Debrecenbe a HVFC és vele a 60 fős „angol” különítmény. A kerítésre az Elit lepedője mellett egy Isis Taxi Hooligans molinó is kikerült. A meccs alatt óbégattak párat, kellemes szócsatát vívtak a déli oldalra átsereglett cívisekkel, majd csendben távoztak. A meccs közben nem nagyon tisztelték a nyugdíjas rendezőket, ezért pár rendőr bevonult és elvitte a duhajabb legényeket. A következő évben (ezúttal tavasszal) nem is érkezett számottevő vasi a vendégszektorba és azután is csak 15-en üldögéltek „inkognitóban”. 1999 májusában a létszám nem nőtt, de a kerítésre már kikerült egy HVFC Hooligans lepedő, pár brit molinóval egyetemben. Őszre egy kicsit megnőtt a létszám, de drapik ismét hiányoztak, sőt teljes csend és nyugalom volt a vendégben. Ami érdekes volt a debreceni vizitjeik alkalmával a szombathelyi ultracsoportok (Front Side, majd Green Squad) egyszer sem tették tiszteletüket a Hajdúságban drapival.

 Kép: Derencsényi István

Az MLSZ új bajnoki rendszert írt ki a következő szezonra és a kvalifikációk alatt elkerülte egymást a két társaság. A Halinak nem is sikerült bekerülni a legjobb 12 csapat közé, így külön osztályban folytatták a felek. Egy félévnyi pihenő után ismét a legjobbak közé jutottak a zöldek, így az NBI Alapszakaszának 2. fordulójában 5 fiatal vasi tette tiszteletét egy ACAB Savaria lepedővel.  A tavaszi alsóházi rájátszásba egy elvesztett kupadöntő után alig 15-en érkeztek és maradandót nem alkottak. Két brit zászló került ki a kerítésre, de amúgy csak csendesen szotyizgattak.  A bajnoki szezon végén ismét búcsúztak az első osztálytól, de azért jöhettek Debrecenbe a következő évben is, mert a Téli Teremtorna döntőjét a Cívisvárosban rendezték és ők is bejutottak a másodosztályú létük ellenére. Érkeztek is vagy 20-an a Főnixbe. Egy Union Jack és egy Hajrá Hali zászló kísérete el őket, de a szurkolást nem nagyon erőltették.

 Kép: Derencsényi István

A feljutással ismét nem volt gond, így az NBI alapszakaszában 15-en érkeztek Debrecenbe, de a nyugisabb, nézelődő fajtából. A rájátszásban viszont már elkerülte egymást a két csapat, sőt a Hali ismét búcsút vett az NBI-től, igaz kicsit fura módon. Papíron simán kiestek, de az első osztály újabb bővítésével maradhattak volna a legjobbak között egy osztályozó megvívása után. A Lombard Group viszont nem így gondolta. Megvonták a csapat licencét és az NBI-es gárdát Pápára költöztették.  A Vasiak csak annak örülhettek, hogy csapatot indíthattak a másodosztályban.

 Kép: Csuti

Háromévnyi kihagyás után tértek vissza az NBI-be és így a debreceni vendégszektorba. 30-an jöttek, kicsit ittasan és rengeteg zászlóval, melyek között a Dog Elite öregjei, a GWA fiataljai és a Szombathelyi Fehérnép lányai is megtalálhatóak voltak. A meccs alatt egész jó elszurkoltak, így ebből a szempontból az egyik legjobb debreceni fellépésük volt. A következő évbe kicsit többen jöttek és zászlóikkal teljesen kidekorálták a vendéget. A Green White Army mellett a Szombathelyi Szurkolói Kör zászlója volt meghatározó, a többi a megszokott zöld-fehér, vagy brit textília. A szurkolásukkal ebben az esztendőben sem volt gond, sőt a nagy meleg hatására a többség félmeztelenül dalolászott.  A következő évben az újra bevezetett téli teremtorna döntőjébe érkeztek elsőnek Debrecenbe és voltak is vagy harmincan a GWA és HSZK lepedői mögött. Az Army egyen felsőben jelent meg a rendezvényen és a két csoportmeccsen rendesen kitettek magukért, de ettől még simán kiesett a csapatuk, így szedték is a sátorfájukat. A Ligakupa elődöntőjében is összetalálkoztak a felek, de mivel ezen sorozatot alig respektálja valaki a magyar bandákból, nem csoda ha nem érkeztek vendégszurkolók. A záró fordulóban egy tucatnyian érkeztek, de drapijuk ismét volt bőven, köztük egy, a kilencven éves Haladás VFC-re emlékezett. A meccsen még szurkoltak is, lévén a csapatuk meglepetésre legyőzte a DVSC-t. A berohanó hazaiakkal nem volt semmi érdemes, tartotta mindkét fél magát a semleges viszonyhoz.

 Kép: Derencsényi István

A következő évben ismét a záró fordulóban érkeztek Debrecenbe, de a hazaiak újabb bajnoki címének ünneplése miatt, most csak egy kisebb vendégszektort kaptak, amiben szépen elfértek. 2012-szeptemberében egy tucatnyian érkeztek a Szurkolói Kör tagjai, majd kicsit megkésve a GWA is befutott. Az alacsony létszám ellenére jól elszurkolgattak. A lelkesedéssel nem volt baj, de a hangerővel igen.

Képek: Derencsényi István

2014 márciusában ismét csak 20-an érkeztek a tavaszi nyitányra és egy kiírással vétették magukat észre: „Egy szezon 7250 kilométer!”, majd szurkoltak, ha a kedvük úgy tartotta. Az új Nagyerdei Stadionba harmincan jöttek a vasárnap esti kezdés ellenére. A vendégszektort teljesen kitapétázták. A szurkolásuk folyamatos volt, melyet csak akkor szakítottak meg, amikor a hazaiakkal közösen szidták az MLSZ-t. A debreceni tábor kivonulása után egyeduralkodóvá váltak a stadionban és tőlük zengett a létesítmény 45 percen keresztül. Az ő kitartásukhoz és lelkesedésükhöz nem tudott felnőni a csapatuk és vesztesen hagyták el a „civitast”.

Kép: Vikcsi

hancsi78

"Gyepes" gyephoki stadionok

A füves gyephoki pályák után jöjjön két komolyabb létesítmény a régi időkből, amely ezen sportnak is otthont ad, illetve adott. Milton Keynes városában  még a stadion neve is National Hockey Stadion és a nemzeti válogatott otthonául szolgált egészen 2003-ig. Aztán csak a Wimbledonból kiköltöző MK Dons FC játszott a falak között, de ők is csak 2007-ig, amikor is megkapták az új stadionjukat. Én 2009-ben jártam a városban, azaz még éppen időben ahhoz, hogy lebontás előtt lássam a pálya két fix standját. Szerencsém is volt, mert ekkor még őrizték a bejáratokat és a kivezényelt biztonsági őr beengedett a lebontásra ítélt tribünre. Az élmény akkor is nagyszerű volt, de így utólag, amikor már hűlt helye van csak a lelátóknak, egyszerűen megfizethetetlen. A Linford Christie nevével fémjelzett stadionban még a 2007-es esztendőben vizitáltam és csak utólag tudtam meg, hogy a labdarúgás és az atlétika mellett a gyephoki is fontos szerepet kap a lelátók között. A PHC Chiswick játszotta itt akkor a hazai meccsit és ez azóta sem változott, pedig a szintetikus borítású pályák már előnyt élveznek a természetes füves létesítményekkel szemben.

 Milton Keynes - National Hockey Stadion

London - Linford Christie Stadion:

hancsi78

Két sportcsarnok Angliából

Sok sportcsarnokot nem jártam végig Angliában, aminek van egy roppant egyszerű magyarázata. Én a teremsportok közül a kézilabdát szeretem a legjobban, ami a szigetországban a 2012-es olimpiáig szinte ismeretlen fogalom volt. Most se verdesi az eget az angol kézilabda csapatok száma, így az én lelkesedésem se túl nagy a sportcsarnokok irányába. Azért itt-ott beleakadok egybe, de ezek vagy egy nagyobb sport komplexum részei, központjai vagy egy híresebb csapat otthonai. Esetleg egy ismertebb rendezvényközpont, ami teremben rendezendő sportok lebonyolítására is alkalmas. A most bemutatott két sportcsarnok felfedezése is a véletlennek köszönhető, ami jelen esetben azt jelentette, hogy mellettük egy-egy nagyobb stadion volt kialakítva. Ennél többet nem is tudok az alul látható két csarnokról, beszéljenek inkább helyettem a képek.

Welwyn Garden City: Gosling Sports Park:

London - Hillingdon: Hillingdon Sports and Leisure Centre:

hancsi78

Debreceni KASE

Debreceni KASE

Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (219. oldal)

1910. szeptember 1-én (más források szerin 5-én) alakult meg a Debreceni Kereskedelmi Alkalmazottak Sport Egyesülete, mely 1925-ben Debreceni Kereskedők és Alkalmazottak Sport Egyesülete névre változott. A DKASE egyesülete a kék-fehér színeket választotta magának, és a labdarúgó csapat mellett több, más szakosztályt is működtetett. Saját pályájukat 1912-ben avatták fel az FTC második csapata ellen, a Ferenc József körúton és 8-0-s vereséget szenvedtek. A klub tömegbázisát a kereskedők adták és sok alapító tagja zsidó származású volt. A labdarúgó csapatuk kezdetben csak a DTE tartalék csapataival mérkőztek, majd (1911-12) benevezvén a vidéki bajnokságba, egyre nagyobb erőt képviseltek a városban és a régióban. A legjobb eredményük egy megszerzett második hely (1913-14) a Keleti Kerület Nagyváradi csoportjában.

 Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (205. oldal)

A háború alatt szünetelt a labdarúgó szakosztály tevékenysége, melyet 1919 tavaszán alapítottak újjá. Ez év nyarán költöztek a modernebb és nagyobb Lóversenytéri pályára, melyet Ügetőtér névvel is illettek. Az első világháború után fokozatosan vezető szerephez jutottak a KLASZ I. osztályában az egyre gyengülő DTE felett és a hasonló erőt képviselő DVSC mellett. Két bajnoki cím mellett (1921-22, illetve 1929-30) több második és harmadik helyet szereztek, de egyszer sem végeztek a hatodik helynél hátrább. A klub az antiszemita támadások ellenére igen népszerű volt a városban, gyakran ezrek látogatták a DKASE hazai meccseit. 1932-ben a profi Bocskai FC őket választotta anyaegyesületének, ami igen megtisztelő volt az egyesületre nézve. A groteszk a dologban, hogy ekkora tehető a csapat hanyatlása és a kerületi bajnokságban csak a hátsó traktusban jutott nekik hely. Aztán az 1935-36-os szezonban ismét az élen végeztek, begyűjtve ezzel egy újabb kerületi bajnoki címet. Az örömbe persze üröm is vegyült, mert a következő év (1937) tavaszán a szövetség felfüggesztette a csapat játékjogát a sorozatos tartozásai miatt. Igaz, ezt a hátralékot még rendezték, de a következő évi bajnokságtól már vissza kellett lépniük. A klub ekkor szinte már meg is szűnt, de a belügyminisztérium csak 1940-ben végezte el a felszámolásukat. Közben felvetődött pár fúzió lehetőség, de ebből nem lett semmi. Majd megpróbáltak egy profi klubot kialakítani a csapat nyomdokvizén (Debreceni FC), de ebből sem lett semmi. 1941-ben a feltámasztásra tettek kísérletet, de a klub csak papíron létezett.

Kép: Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet (213. oldal)

1945. július 1-én újjá alapították a klubot az egyetemmel karöltve, Debreceni Egyetem, Kereskedők és Alkalmazottak Sport Egyesülete néven. A csapat csak 3 hétig létezett. Ekkor a DEAC és a Klinika AC leválása után a DKASE magára maradt. 1947. augusztus 30-ig bírták függetlenül, akkor fúzióra léptek a Debreceni MÁV Bocskai és Debreceni MADISZ csapataival és Debreceni MÁV KASE néven folytatták. 1948. július 1-én újabb egyesülés következett a DMTE és a Debreceni Törekvés is csatlakozott a „megaklubhoz” és létrejött a Debreceni Dolgozók Sportegyesülete. Közben az 1947-ben alapított Debreceni Meteor Népbolt vitte tovább a kereskedők zászlaját, melyből 1949-ben Debreceni Meteor lett. Hogy ne legyen ilyen egyértelmű, az 1949 augusztusában a megalakuló Debreceni KAOSZ is jogelődjének tekinti a KASE csapatát, sőt 1950 szeptemberében megalakult egy „másik” KASE is. Ez a gárda 1951-ben beolvadt a Debreceni Petőfi Sport Egyesületbe, mely „nagy” szakszervezeti egyesületeket központi utasításra kellett létrehozni. A káosznak az 1956-os forradalom vetett véget és 1957 év elejétől újra DKASE lett a csapat neve és az NBIII-ba kerülésért játszottak a hátralévő fél szezonban. Az osztályozót sikeresen vették, de a következő évben utolsóként távoztak is onnan. 1958-ban már, mint Debreceni Vörös Meteor szerepeltek a megyei első osztályban, de innen a hanyatlás igen látványosra sikeredett. Előbb az első osztályból pottyantak ki, majd csak az összevont járási és városi bajnokság középmezőnyében szerepeltek. 1964-ben utolsó lett a városi bajnokságban, majd a következő évben létszámgondok akadtak a szakosztály életében és végleg eltűntek a süllyesztőben. A többi szakosztály még működött Vörös Meteor Vendéglátó név alatt, de 1969-ben beolvadtak a Debreceni Spartacus csapatába. 1979-ben feloszlott a Spartacus is, így a DKASE jogutódai is teljesen eltűntek a térképről.

Források:
Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza II. kötet
Szegedi Péter: Pozíciók és oppozíciók: A futballmező kialakulása, struktúrája és dinamikája
www.magyarfutball.hu

hancsi78

Angol focipályák mindenhol

Az angliai kirándulásaimból még akad pár kisebb jelentőségű labdarúgó pálya, melyek nem kerültek fel a blogra. Ezt a hiányt próbálom most orvosolni.

Az első ilyen a Buckingham Palota mögötti parkban kialakított labdarúgó pálya, amely nem állandó labdarúgó tér, hanem egy jubileumi meccsre alakították át focipályává a park egy kisebb részét. Az esemény az FA megalakulásának 150. évfordulója volt, amely egyben az első "hivatalos" labdarúgó meccs megrendezését is jelentette a királyi rezidencia területén. A meccsen Anglia két legöregebb amatőr egyesülete a Civil Service FC és a Polytechnic FC mérte össze tudását, ahol az utóbbiak győztek 2-1 arányban. A meccsre 2013 októberében került sor, de én még előtte (2008) felfedeztem magamnak a "királyi" gyepet, így a képek is ebből az időből származnak.

London - Westminster: Buckingham Palace Park:

Kidlingtonban is akad egy kisebb labdarúgó pálya, ami megbújik a Stratfield Broke krikett és rögbi pályái mögött és még nem került bemutatásra. Szinte észrevehetetlen, kivéve, ha az ember veszi a fáradtságot és körbejárja a parkot. Én annál lustább voltam. Maradtam a klubépület tövében és onnan próbáltam pár távolabbi képpel magam elé varázsolni az egyszerű játékteret.

Kidlington: Stratfield Broke Football Ground:

A Vale Farm Sport Centre Wembleyben található, és közös bejárattal rendelkezik a Wembley FC otthonául szolgáló szimplán csak Vale Farm néven szereplő létesítménnyel. A "mellékpályának" nem szenteltem nagy figyelmet a 2007-es esztendőben. Abban az időben szinte csak a labdarúgó pályákkal foglalkoztam, így az ilyen beazonosíthatatlan, labdarúgó csapat nélküli grundok elkerülték a figyelmemet, és csak akkor kerültek fel a "tréképemre" ha ilyen közel estek egy "igazi" csapat, "igazi" stadionjához.

London - Brent: Vale Farm Sport Centre:

Swindonban már többször is jártam, így a  The County Ground is többször a fényképezőm előtt végezte. A stadion mögötti edzőpályának viszont csak egyszer szenteltem figyelmet. A tréningmező nem sokat árult el magából. Ott van, felfestése is van, de se kapuk, se egyéb kellékek nem voltak kitelepítve amikor arra jártam. Azért készítettem pár képet a gyűjteményem számára, majd folytattam a pályákban igen gazdag környék feltérképezését.

Swindon: The County Ground Training Ground:

hancsi78

Skócia - Bowling Greens

Skóciából még adós vagyok 2 bowling green pályával, melyeket még a 2012-es kirándulás alatt fedeztem fel. Az első egy vidéki állomás alatt akadt a horogra, amikor a Dundonald kastélyt vettük szemügyre és a falakról letekintve a város mellett a The Secreary is lencsevégre került. A második viszont már a skót fővárosban várt rám, és a buszra várva sikerült pár képet készítenem a The Royal Mile-on lévő pályáról. Ezzel a két kis szentéllyel zárom a 2012-es skóciai kirándulás 'bowling" részét, mely sorozat remélhetőleg bővülni fog a közeljövőben.

Dundonald - The Secretary:

Edinburgh - The Royal Mile:

hancsi78

"Nyaralós" teniszpályák

Mostanság már nem sok olyan létesítmény és pálya kerüli el a figyelmemet ami a sporttal kapcsolatos. Ennek függvényében mindent lencsevégre kapok a labdarúgó stadionoktól a libalegelőkig, de ugyanez a helyzet áll fent más sportokkal kapcsolatban is. A teniszpályák is ide tartoznak, így Wimbledonból kiindulva meg sem állok az egyszerű "betonpályákig", ahol ezt a "nemes" sportot űzik. A mostani sorozatban a nyaralásaim alatt meglátogatott teniszpályák kerülnek terítékre. Ezen alkalmatosságok a szálloda vendégei mellett gyakran adnak otthont kisebb tornáknak, helyi kupáknak. Sajnos a mostani felvételek még kevésbé koncentrálnak a pályákra, mert ekkor még nem tartottam feltételen fontosnak a megörökítésüket. Sokszor nem, vagy csak részben  szerepel a család fotóalbumában az adott tenisz alkalmatosság, és én ebből próbáltam meg válogatni párat.

Törökország - Antalya: Champion Holiday Village Tennis Court:

Törökország - Fethiye: Majesty Tuana Park Tennis Courts:

Tunézia - Scanes: Sahara Beach Hotel Tennis Courts:

Ciprus - Paphos: Kefalos Beach Village Tennis Courts:

hancsi78

"Gyepes" gyephoki pályák

A gyephoki nem az a sport ami elvarázsol. Sokat nem is tudok róla, így akár csak a krikett esetében a pályák fotózása mellett nagy figyelmet nem fordítok rá. Abból a szempontból szerencsém van, hogy a fűvel borított pályák sok esetben összefüggnek egy-egy krikett játéktérrel, így nem nagy "gond" a fényképezés. A műborításúak már külön kategóriát képeznek, ezért más helyet foglalnak el a blogon. Most az eredeti, gyepes megoldásból következik pár. Hitchin városában a Blueharts HC szerepel, akik a Lucas Lanen (Grant Ground) ütögetik a labdát. Gerrards Crossban a Sportclub keretein belül működik a "hoki team" és a Duke Lane-en rendezik hazai meccseiket. A Park Roadon, Rickmansworthban két csapat is szerepel (Chess Valley LHC, Rickmansworth HC), így elég zsúfolt a helyi sportclub "telepe". Farnham Commonban pedig a South Bucks HC játssza hazai meccseit a One Pin Lane sportpályán. Ezekről a pályákról kerül ma fel egy-egy gyengébb fotósorozat, a "füves" gyephoki részlegbe.

Hitchin - Lucas Lane (Grant Ground):

Gerrards Cross - Duke Lane:

Rickmansworth - Park Road:

Farnham Common - One Pin Lane:

hancsi78

BUÉK

BUÉK - 2015

Kép: Basildon

hancsi78