Haladás on Tour Debrecen

Húsz év távlatából úgy vélem van mire visszaemlékeznem a magyar lelátók világában, így a blogon újító jelleggel a Debrecenben megjelenő vendégszurkolók tevékenységét (most a Haladás szurkolók) tárnám az érdeklődők elé.  A visszaemlékezés a honi szervezett szurkolói élet kialakulása, vagyis a kilencvenes évek elejéig mutat részletes képet. A korábbi időszakból nincsenek átélt tapasztalataim, így ezen időszakot csak felületesen érintem.

hancsi78

Haladás on Tour Debrecen

A rendszerváltás után megszűnt a DMVSC fúziója és a Vasutasok megnyerve az NBII Keleti csoportját, bemasíroztak a legjobbak közé. A debreceni csapat visszakapta a neve mellett a színeit, sőt az önkéntes száműzetés után az eredeti otthonukat a Vágóhíd utcán. 1989 szeptemberében ide kellett volna érkeznie a sok vasi szurkolóknak, de az 5.000 debreceni drukker között csak elvétve tűntek fel a zöld-fehérek képviselői. A bajnokság mind a két csapatnak gyengén alakult. A szombathelyiek csont nélkül kiestek, a Loki viszont az osztályozón megmenekült. A következő évben nem találkoztak a felek, sőt az azt követő kettőben sem, mert a debreceni csapat nem tudta sikerrel megvívni az újabb osztályozót és a feljutás sem jött egyből. Szurkolói szempontból a semleges viszony volt jellemző a két bandára, amit a kilencvenes évek derekán elrondított egy kisebb utcai csetepaté, majd egy kis „szájkarate”, de aztán teljesen lecsitultak a kedélyek. A kétezres évektől már teljesen semlegesen viseltetett egymás ellen a két brigád, amit nem zavart meg a hazaiak soraiban olykor feltűnő kispesti vagy újpesti különítmény sem. Egy dunaújvárosi teremtorna alkalmával például egy szektorban volt a két brigád, lévén nem tudták megoldani a helyiek az elkülönítést. Ez sem okozott gondot egyik félnek sem és a semleges viszony nem változott.

1993-ban egyszerre került vissza mindkét gárda az NBI-be és mind a két helyen bajnokcsapatot ünnepelhettek a szurkolók. Ez az időszak már érdekesebbnek ígérkezett a lelátón, hiszen 1991-óta gombamód szaporodtak a hazai csoportosulások és ezalól Debrecen és Szombathely sem volt kivétel. A szeptemberi randevúra a hali tábor egy busszal rándult le, de a Dogs Elite Hooligans tagjai 8-10 fővel inkább vonatoztak. Hovatartozásukat nem rejtették véka alá, így nem csoda, ha volt egy kis ütésváltás a debreceniek hasonszőrűivel.  A kerítésre az Elite nagyobb drapija mellett pár kisebb zöld-fehér kellék került és a brit stílus követendő pár Union Jack: Wigan, Liverpool, Manchester Utd feliratokkal. A szurkolásuk nem volt egetverő, de a fellépésük határozott volt. Hazafelé az Elite is a busszal ment és verekedés tört ki a járaton, amiről a korabeli sajtó is beszámolt. Majd arról jöttek a hírek, hogy a történtek miatt az Elit kivonult a Hali táborból. A szezon végén a Haladás kipottyant és randevú nélkül maradt a két véglet.

 Kép: Sándor Mihály

 

1995 októberében, mint a Nyugati csoport bajnoka érkezet Debrecenbe a HVFC és vele a 60 fős „angol” különítmény. A kerítésre az Elit lepedője mellett egy Isis Taxi Hooligans molinó is kikerült. A meccs alatt óbégattak párat, kellemes szócsatát vívtak a déli oldalra átsereglett cívisekkel, majd csendben távoztak. A meccs közben nem nagyon tisztelték a nyugdíjas rendezőket, ezért pár rendőr bevonult és elvitte a duhajabb legényeket. A következő évben (ezúttal tavasszal) nem is érkezett számottevő vasi a vendégszektorba és azután is csak 15-en üldögéltek „inkognitóban”. 1999 májusában a létszám nem nőtt, de a kerítésre már kikerült egy HVFC Hooligans lepedő, pár brit molinóval egyetemben. Őszre egy kicsit megnőtt a létszám, de drapik ismét hiányoztak, sőt teljes csend és nyugalom volt a vendégben. Ami érdekes volt a debreceni vizitjeik alkalmával a szombathelyi ultracsoportok (Front Side, majd Green Squad) egyszer sem tették tiszteletüket a Hajdúságban drapival.

 Kép: Derencsényi István

Az MLSZ új bajnoki rendszert írt ki a következő szezonra és a kvalifikációk alatt elkerülte egymást a két társaság. A Halinak nem is sikerült bekerülni a legjobb 12 csapat közé, így külön osztályban folytatták a felek. Egy félévnyi pihenő után ismét a legjobbak közé jutottak a zöldek, így az NBI Alapszakaszának 2. fordulójában 5 fiatal vasi tette tiszteletét egy ACAB Savaria lepedővel.  A tavaszi alsóházi rájátszásba egy elvesztett kupadöntő után alig 15-en érkeztek és maradandót nem alkottak. Két brit zászló került ki a kerítésre, de amúgy csak csendesen szotyizgattak.  A bajnoki szezon végén ismét búcsúztak az első osztálytól, de azért jöhettek Debrecenbe a következő évben is, mert a Téli Teremtorna döntőjét a Cívisvárosban rendezték és ők is bejutottak a másodosztályú létük ellenére. Érkeztek is vagy 20-an a Főnixbe. Egy Union Jack és egy Hajrá Hali zászló kísérete el őket, de a szurkolást nem nagyon erőltették.

 Kép: Derencsényi István

A feljutással ismét nem volt gond, így az NBI alapszakaszában 15-en érkeztek Debrecenbe, de a nyugisabb, nézelődő fajtából. A rájátszásban viszont már elkerülte egymást a két csapat, sőt a Hali ismét búcsút vett az NBI-től, igaz kicsit fura módon. Papíron simán kiestek, de az első osztály újabb bővítésével maradhattak volna a legjobbak között egy osztályozó megvívása után. A Lombard Group viszont nem így gondolta. Megvonták a csapat licencét és az NBI-es gárdát Pápára költöztették.  A Vasiak csak annak örülhettek, hogy csapatot indíthattak a másodosztályban.

 Kép: Csuti

Háromévnyi kihagyás után tértek vissza az NBI-be és így a debreceni vendégszektorba. 30-an jöttek, kicsit ittasan és rengeteg zászlóval, melyek között a Dog Elite öregjei, a GWA fiataljai és a Szombathelyi Fehérnép lányai is megtalálhatóak voltak. A meccs alatt egész jó elszurkoltak, így ebből a szempontból az egyik legjobb debreceni fellépésük volt. A következő évbe kicsit többen jöttek és zászlóikkal teljesen kidekorálták a vendéget. A Green White Army mellett a Szombathelyi Szurkolói Kör zászlója volt meghatározó, a többi a megszokott zöld-fehér, vagy brit textília. A szurkolásukkal ebben az esztendőben sem volt gond, sőt a nagy meleg hatására a többség félmeztelenül dalolászott.  A következő évben az újra bevezetett téli teremtorna döntőjébe érkeztek elsőnek Debrecenbe és voltak is vagy harmincan a GWA és HSZK lepedői mögött. Az Army egyen felsőben jelent meg a rendezvényen és a két csoportmeccsen rendesen kitettek magukért, de ettől még simán kiesett a csapatuk, így szedték is a sátorfájukat. A Ligakupa elődöntőjében is összetalálkoztak a felek, de mivel ezen sorozatot alig respektálja valaki a magyar bandákból, nem csoda ha nem érkeztek vendégszurkolók. A záró fordulóban egy tucatnyian érkeztek, de drapijuk ismét volt bőven, köztük egy, a kilencven éves Haladás VFC-re emlékezett. A meccsen még szurkoltak is, lévén a csapatuk meglepetésre legyőzte a DVSC-t. A berohanó hazaiakkal nem volt semmi érdemes, tartotta mindkét fél magát a semleges viszonyhoz.

 Kép: Derencsényi István

A következő évben ismét a záró fordulóban érkeztek Debrecenbe, de a hazaiak újabb bajnoki címének ünneplése miatt, most csak egy kisebb vendégszektort kaptak, amiben szépen elfértek. 2012-szeptemberében egy tucatnyian érkeztek a Szurkolói Kör tagjai, majd kicsit megkésve a GWA is befutott. Az alacsony létszám ellenére jól elszurkolgattak. A lelkesedéssel nem volt baj, de a hangerővel igen.

Képek: Derencsényi István

2014 márciusában ismét csak 20-an érkeztek a tavaszi nyitányra és egy kiírással vétették magukat észre: „Egy szezon 7250 kilométer!”, majd szurkoltak, ha a kedvük úgy tartotta. Az új Nagyerdei Stadionba harmincan jöttek a vasárnap esti kezdés ellenére. A vendégszektort teljesen kitapétázták. A szurkolásuk folyamatos volt, melyet csak akkor szakítottak meg, amikor a hazaiakkal közösen szidták az MLSZ-t. A debreceni tábor kivonulása után egyeduralkodóvá váltak a stadionban és tőlük zengett a létesítmény 45 percen keresztül. Az ő kitartásukhoz és lelkesedésükhöz nem tudott felnőni a csapatuk és vesztesen hagyták el a „civitast”.

Kép: Vikcsi

hancsi78