Banbury United

Banbury városába amolyan "hirtelen felindulásból" látogattunk el, amikor is kellemetlen télies időjárás közben már untuk a négy fal látványát és gondoltuk kimozdulunk valamerre. A választás Banbury-re esett és egy kis vásárlás, nézelődés után megpróbáltuk megkeresni a Spencer Stadiont. Ez elég nagy gondot okozott, hiszen mindenféle segédeszköz nélkül, amolyan fejbe vésett térképpel próbálkoztunk. Nem jártunk nagy sikerrel, mert egy hatalmas ipari telepen keringtünk jobbra-balra, de a stadiont sehogy sem leltük. Utolsó elkeseredésben egy másik irányt választottunk és kitartásunkat siker koronázta, igaz megközelíteni így sem tudtuk a pályát, de legalább a tribünnel szembeni "susnyásból" tudtunk pár fotót készíteni. Ezzel hamar véget is ért a "Banbury Kaland", de legalább "fél-siker" lett a vége.

hancsi78

Magyar Sportcsarnokok I.

A kilencvenes és a kétezres években jó pár sportcsarnokban megfordultam, ezek okai igen változóak voltak. Vagy a kézilabdás lányaink szerepeltek, vagy a focistáink játszottak egy-egy terembajnokságon, de még az is előfordult hogy mi szurkolók léptünk pályára egy-egy csarnokban. Sőt anno a kosarasokat is elkísértem pár helyre, így még velük is felfedeztem pár "parkettet".

A Bujtosi Szabadidő csarnokba főleg a téli teremtornák alkalmával vonultam, hiszen a selejtezők egy szakasza többnyire Nyíregyházán volt lebonyolítva. Aztán az is előfordult hogy a kosarasokkal ruccantam át egy kis szurkolásra és ellenfél figyelőbe. Szerettem ide járni, hiszen a város, az ősi ellenfél iránt érzett ellenszenv mindig hangulatos és izgalmas sporteseménynek számított és számít a mai napig. A csarnok maga nem kicsi, sőt egy ideig Magyarország második legnagyobb csarnokának számított, így van hely a nézőknek bőven. Egy időben a férfi kézilabda és kosárlabda is kiemelkedő sport volt a városban, aminek otthonául szintén a Bujtosi szolgált. A pálya süllyesztett és igen mély, így még az első sor is páholyból tekinthet meg mindent. Azt hogy milyen mély a saját bőrömön tapasztaltam egy teremtorna alkalmával, amikor a mint a heringek álltunk a vendégszektorban és egy gólunkat követően beszakadt előttünk a védőkorlát és egy tucatnyi társammal egyszerűen a pályára zuhantunk. Szerencsére komolyabb baj nem lett a dologból és tovább élvezhettük a hátralévő meccseket. :)

A Harangi Imre Rendezvénycsarnokba elsőnek egy kispályás focitorna keretében jutottam el és igaz nem számítottam a munkahelyi válogatott pengés játékosai közé, de azért ilyen jófajta töltelék embernek elmentem és szurkolónak se voltam utolsó. :) Szóval egy torna keretében látogattam el Nyíradony égkövébe, melyet nem sokkal azelőtt adtak át, így teljesen újszerű állapotában csodálhattam meg nem csak a csarnokot, hanem a lelátóról a város panorámáját. A csarnok ugyanis egy dombon kapott "építési engedélyt" és az egyoldalas lelátókkal szemben egy üveg (plexi) falon át szépen rá lehet látni a városra. A csarnok első osztályú, de sajnos a település jelenleg nem bír első osztályú csapattal. Egy ideig a DVSC II játszotta itt meccseit, majd a derecskei kézilabda csapatot költöztették át, de ez csak egy-egy évig tartott. Jelenleg a női kézilabdázóik a legsikeresebbek akik immár önerőből felküzdötték magukat a második vonalig, bár csak lenne pénz az NBI-re.

Kisvárda egy nagyszerű hely volt a kilencvenes évek végén a debreceni kézilabda szurkolóknak, hiszen a helyi fanatikusokkal mindig ádáz küzdelem folyt a lelátón és az utcán is. Többször is jártam arrafelé és szinte mindig pozitív élményekkel tértem haza. A Kisvárdai Városi Tornacsarnok sem utolsó a sorban, igaz nem túl nagy, de az egy oldalon felhúzott lelátón elférnek a helyi fanatikusok és még a vendégszurkolóknak is jut egy kis hely. Sajnos a kétezres évekre ott is elfogyott a pénz, így én is régen jártam már a településen és a tornacsarnokban, de régi emlékek azért megmaradtak és erre szívesen emlékszem vissza.

Budapesten nem sok csarnokba jutottam el ebből egy üde kivétel a Lőrinci Sportcsarnok, ahol egy kispályás labdarúgó eseményen vettem részt mint játékos és szurkoló egyben. A nap folyamán a szurkoló kerekedett felül bennem, így csak homályos részleteim vannak arról, hogy mi történt a rendezvény alatt és a csarnokból se sok maradt meg emlékezeteimben, köszönhető az elfogyasztott finom nedűknek. A lényeg, hogy egyszer itt is jártam, így ha akkor még ezt nem is vettem "csarnok vizitnek" most mindenféleképpen úgy ítéltem meg, hogy beleillik a sorba.

hancsi78

Hajdú Volán / Debrecen Speedway

2009-ben jutott eszembe hogy körbe kellene járni a fontosabb debreceni sportcsarnokokat és stadionokat, főleg azokat ahol még meccset se láttam és jószerivel a létesítményről se sok fogalmam van. A Gázvezeték utcai stadion vagy ahogy mások nevezik a Hajdú Volán stadion is ilyen volt. Hiába éltem és cseperedtem fel Debrecenben, ez a terület valahogy mindig kiesett a látómezőmből. A salakmotornak se voltam soha elkötelezett híve, így nem csoda ha igazából lövésem se volt a stadion jelenlegi állapotáról és hogy mi folyik benne éppen. Persze kétségeim nem voltak az állagról, hiszen ismerve a magyarországi létesítmények gondozását, csak gazra és omladozó betonra számíthattam. Azt tudtam, hogy a Volán már elég régóta megszüntette labdarúgó szakosztályát, így a pályát a vaspapucsosok uralják. Plusz a néha bemerészkedő amerikai focisták, akik Debreceni Gladiators néven küzdenek a "Hungarian Bowl-ért". Ílyen előzmények után, kocsiba pattantam és kimentem a Gázvezeték utcára, de nagyon rossz időpontot választottam mert a stadion hét lakat alatt volt, így csak pár fotót sikerült készítenem kívülről az "omladozó betonról és az elburjánzott növényekről". A stadion használatára csak a főkapunál kitett "Debrecen Speedway SE" tábla utalt, ami az ódon kinézett mellett teljesen újszerűen hatott.

2009

Két évvel később már nagyobb szerencsém volt, mert bejutottam a stadionba. Igaz nem volt semmi a véletlenre bízva, hiszen meghívást kaptam egy salakmotor versenyre, amin persze ott volt a helyem, már csak a stadion miatt is. Megérkezve örömmel tapasztaltam, hogy a külső beton kerítéseket szépen lefestették és a növényzet nagyját is szépen lenyírták, de a lelátók sajnos még így is katasztrofális állapotban voltak. Maga a salakmotor nagy élmény volt, igaz még nem találtam meg a sportot amit ne tudtam volna megnézni, így kifejezetten élveztem a versenyeket és emellett a stadion "varázsát". Készítettem is pár felvételt és elképzeltem milyen szép is lenne ha nem csak a kerítés kapott volna felújítást, hanem az egész stadion.Persze ez is, mint igen sok minden csak álom Debrecenben. A rengeteg szép új sportcsarnok, uszoda mellett jó lenne már egy szép, új stadion is a Cívisvárosban.

2011

hancsi78

Woking

Woking városát 2012-ben térképeztük fel, de a stadionon kívül nem találtunk más értékelhetőt a településen, így rövid belvárosi séta és nézelődés után már mentünk is kifelé a lelátókhoz. A szakadó eső egy kicsit rontott a hangulaton, de a két labdarúgó pálya közelsége mindezt feledtette. Elsőnek természetesen a Kingfield Stadion felé vettem az irányt, ami a Woking FC hazai pályája, de ebbe a szezonban a Hayes & Yeading FC is itt kergette a labdát. Sajnos megfelelő gondnok híján a kapuk zárva maradtak, így be kellett érnem a külső fotózással és ahol tehettem egy kicsit be is kukkantottam. A Kingfield egy komolyabb leszékezett lelátóval rendelkezik, ami felsőbb ligákban is megállná a helyét, de a másik három stand már korántsem ennyire kialakított. Azért elférnek a lelátókon több mint hatezren, de hogy mennyien szoktak lenni ténylegesen arról nincs adatom.

Kingfield Stadion:

A Kingfield mellett (az utca túloldalán) terült el a Woking Park aminek tereprendezése épp akkor folyt amikor arra jártunk, de már szerencsére a végső stádiumban voltak. A stadiont a Westfiled FC használja, de a hatalmas klubépület (ami egyben otthont ad más sportolni vágyóknak is) ellenére a "lelátókon" csak ezren férnek el. A többségnek itt bizony állni kell a korláton kívül, hiába a létesítmény külső szép hatása. Sokat itt sem időztünk, hiszen az eső egy idő után már igen csak kellemetlenné tud válni, így jobbnak láttuk ha valami meleg, fűtött hely után nézünk. Volt még a városba 3-4 jó krikettpálya, de ezek megtekintésére majd legközelebb kerítek sort.

Woking Park:

hancsi78

Palermo

A kilencvenes évek elején, amikor elkezdtem meccsre járni és egy életre elköteleztem magam a piros-fehér színek mellett, stíl volt egy nagy külföldi csapatnak is szurkolni. Hát én is választottam egy csapatot magamnak, igaz nem a bajnoki elsőségek vagy a nemzetközi színtéren elért eredmények határozták meg választásomat, hanem egyszerűen a csapat színösszeállítása. Plusz az a tény, hogy mindenki Juve, Roma, Lazio, Milan és még sorolhatnám melyik olasz nagy csapatnak szurkolt, mert "ultra" mivoltomból adódóan, abban az időben nem volt kérdéses, hogy a külföldi kedvencnek egy olasz csapatnak kell lennie. :) Szóval a Palermo lett a nagy kedvenc, így a csapat sáljait is nagyobb elánnal kezdtem el gyűjteni. Az elsőt (az egyik csíkosat) Rómában vettem, majd szép lassan lett még kilenc. A Brigate sálon kívül, a többi egyszerű címeres klubsál, különösebb extrák nélkül, de mind "rosanero" és nekem ebben van a különlegesség.

hancsi78

Newbury Town

2010-ben jártunk Newbury városában, pontosabban már előtt is vizitáltunk ott, de akkor megfelelő helyismeret és GPS nélkül nem találtunk oda a Faraday Road-ra. Ezt a problémát később orvosoltuk és már nem gördült elénk akadály és rövid városi séta után már a Town Groundon is voltunk. Itt sajnos kicsit csalódnom kellett, mert senki nem volt a sporttelepen, így se bejutni, se benézni nem sikerült, de még egy komolyabb felvételt se tudtam készíteni a pályáról. Így maradt a külső fotózás, de ez csak egy részét adja vissza az ilyen viziteknek. Sebaj majd legközelebb több szerencsével járok, addig is álljon itt pár felvétel a "stadionról" külső nézetből.

hancsi78

"Csak az angol foci, csak a Tottenham"

Tottenham sálam kereken 10 darab van. Ebből az itteni első három a gyűjteményem kezdetén került a tarsolyba, így elég régóta pihennek már az aktuális raktárhelyiségemben. Három után szépen jött a többi, így elértem a kétjegyű számot, ami valószínűleg még fokozódni is fog a következő években. Igazából egyik sem különleges darab, csak a megszokott szimpla klubsálak na meg két meccsre készült "emlék", de ilyen létszámban és így együtt nem is festenek olyan rosszul. :)

hancsi78

Mátészalka

Mátészalkán nem sokat jártam életemben, akkor se turistáskodtam a városban, így nem is tudok semmit a településről. Még a kétezres évek elején vizitált itt a csapatom a Magyar Kupa keretében, így én és még egy busznyi társam utaztunk Szabolcsba egy kis meccsnézőbe. A Városi Sporttelep nagyon nem volt eldugva az érdeklődők elől, így jegyvásárlás után hamar be is toppantunk a "szentélybe". Ott nem sok minden volt ami említésre méltó. :) Az egyik hosszanti oldalon volt pár soros beton lelátó, a helyi drukkerek többsége itt vert tanyát, míg a vendégszektor a túloldalt volt kialakítva, pontosabban 'kijelölve" a korlát mögötti részen. Volt még két kispad, egy szép fasor, na meg egy kisebb futópálya körbe a gyepen. A klubházból nem sokat láttam (pedig ott jöttünk be), de az is volt, öltözőkkel együtt. Sok fényképet nem tudtam előbányászni a meccsel vagy a pályával kapcsolatban, így be kell érni ezzel a pár kockával ami készült, hol gondoltam én még akkor a "groundhoppingra" és a "blogírásra"................

hancsi78

Ultras Debrecen

Ismét debreceni nyakbavalók következnek, most az "Ultras Debrecen" szekcióból. Ezen sálak a nagyközönségnek készültek, így az adott időben, a megfelelő shopba látogatva bárki beszerezhette őket. Persze elsősorban a DVSC szurkolóknak készült mind a tíz nyakbavaló, de azért ezekből a gyűjtők is komolyabb erőfeszítés nélkül szerezhettek egyet-egyet. Pár ezek közül már megélt egy évtizedet, de van olyan ami csak a tavalyi évben került a piacra. Szerintem többnyire jól sikerült darabok, legyen az selyem vagy kötött, így éke lehet egy-egy gyűjtő készletének. Igaz én elfogult vagyok a "témában", de messze azért nem állok a valóságtól.

hancsi78

Kilmarnock

Skóciában tavaly töltöttünk pár kellemes napot és a szállásunk közelsége miatt megjelentünk párszor Kilmarnock városában vagy környékén. Az Ayrshire Athletics Arena mellett többször is elmentünk, így egyértelmű volt hogy készítünk pár képet a helyi "Harriers" hazai pályájáról. Maga a stadion az atlétikának termett, de a környéken a rugby és a cricket szerelmesei is megtalálják a nekik szánt "zöld" részt.

 Ayrshire Athletics Arena:

Míg az Atlétikai Stadion megtekintése csak a szerencsének volt köszönhető addig a Rugby Park vizitje előre be volt tervezve az utazásba. Ennek megfelelően egy délután a stadion felé vettük az irányt és kattintottunk párat a "hűséges" fényképezőgéppel. A létesítmény nem ma épült ez látszott rajta kicsit megkopott már a festék a lelátókon, de még így is igen jól nézett ki. Igaz amolyan szimpla "brit" stadionnak tűnt elsőre és másodjára is, de van ezekben a lelátókban valami, ami még is "vonzóvá" teszi a pályát egy magamfajta szurkolónak. Pár perces tartózkodás után tovább is álltunk, de az élmény maradandó és megfizethetetlen!

Rugby Park:

hancsi78