10 Angol sál a múltból

Lassan-lassan tényleg felkerül az összes régi sálam a blogra és ezt most újabb 10 angol nyakbavaló beiktatása jelzi. Mint általában az angol sálak, ezek sem zavarnak sok vizet a gyűjtők palettáján, de az én szívemnek kedvesek, lévén a labdarúgás "feltalálása" mellett az első sálak is a brit szigetekről származnak. Talán ennek vagy a bő választéknak köszönhetően én előszeretettel zsebelem befelé ezen darabokat. Főleg a kisebb csapatok kellékei azok, melyek színt visznek a világhírű csapatok garmadája közé, így én is ezeket részesítem előnyben, ha tehetem. Most ilyen kisebb-nagyobb gárdáktól szerzett ajándékok kerülnek fel a képek közé. Sok hozzáfűzni valóm nincs is, mert egyik darab sem annyira egyedi, hogy külön esszét érjen, így most csak egyszerűen közlöm, hogy ez az újabb tíz a régi sálaim közül.

hancsi78

Angol "foci" mindenhol

A brazíliai foci VB alatt sem hanyagolhatom el a kisebb klubokat, pályákat hiszen valahol ezen kis egyesületek, stadionok képezik az alapjait ennek a remek sportnak. Ezekben a régiókban még kevésbé lelhető fel a korrupció, a profit, az alibi foci. Itt még a játék, a szív dominál, így hozzám is sokkal közelebb áll ezen alacsonyabb színvonalú labdarúgás és az ezt körülvevő miliő.

A Buckinghamshireben található Bourne End településén eleinte nem találtam működő labdarúgó klubot, vagy is igen, de az ő hazai pályájuk a szomszédos Wooburn Greenben volt kialakítva. Csak később jöttem rá, hogy a Bourne End Junior SC más pályákat is használ, így a The Wye Valley School területén kialakított játékteret is. Ezen iskola viszont Bourne Endben található, így természetesen egy séta keretében megnéztem magamnak a labdarúgó pályát. Bejutni természetesen nem sikerült, lévén az iskolai területek zárva vannak a magamfajta érdeklődő előtt, így csak a BEJSC öltöző és klubépületének homlokzatát kaptam lencsevégre a csapat címerével egyetemben.

Bourne End, Tne Wye Valley School Football Ground: Bourne End JSC

High Wycombe nyugati részén már jártam egyszer pályanézőben és akkor még legalább a kapuk álltak és az egykori klubépületen ott díszelgett (igaz megkopottan) a Hithercroft FC címere és neve. Most, egy évvel később az épületről már lekerült az egykori címer és név. A park teljesen a sétálóknak, futóknak, piknikezőknek, kutyásoknak lett átadva. A terület egykori funkciójára csak egy, még álló kapufa mutatott, illetve a pálya egykori helye még bele volt "égve" a zöld gyepbe. A funkcióváltás következtében a zöld terület mellett lévő parkolót teljesen felújították és így méltóképpen tudja fogadni a kirándulni vágyókat.

High Wycombe, The Pedestal: Hithercroft FC

Maidenhead egyik kisebb labdarúgó pályájára első nekifutásra nem sikerült bejutnom, lévén a bejárat masszív kapuval és kerítéssel volt elzárva, így kénytelen voltam beérni pár innen készített képpel. Ez nem sokat árult el a terület kialakításáról, a pályáról, az esetleges lelátókról és kiszolgáló épületekről, de kénytelen voltam ennyivel beérni. A kapu mellett kitett táblák a tiltások mellett azért jelezték, hogy melyek azok a csapatok akik otthonául szolgál a vastag sövény mögött kialakított játéktér, amiből én egyenlőre egy falatot sem láttam.

Maidenhead, Summerleaze Road Football Ground: Holyport FC

hancsi78

Tenisz "kalandok"

Wimbledon árnyékában természetesen nagyobb hangsúly fektettem ebben a hónapban a teniszre, így ha nem is hatalmas, lelátós stadionokat, de egyszerű kis pályákat ismét felteszek az oldalra.

Shrivenhamban a krikettpálya mellett van kialakítva egy kisebb, pár pályát magába foglaló tenisz sarok, de a helyi teniszklub nem itt rendezi meccseit, hanem egy másik helyszínen. Ettől függetlenül készítettem pár távolabbi képet a pályákról, ami inkább a helyi amatőr érdeklődőknek, mint a profi sportolóknak kínál megfelelő lehetőséget eme nemes sportra.

Shrivenham, Barrington Park Tennis Courts

 

Flackwell Heathben a helyi Recreation Ground végében, a Bowling Green takarásában van kialakítva egy kisebb, két pályából álló terület, amely egyben a Flackwell Heath Lawn Tennis Club otthona. A helyi aktív sportolók mellett bizonyos időben a helyi érdeklődők is használhatják a pályákat, pontosabban csak egyet, amely ki van jelölve közös "művelésre".

Flackwell Heath, Straight Bit Tennis Courts: Flackwell Heath LTC

 

Twyfordban a Hunter Parkban a foci és krikettpálya mellett a tenisz szerelmeseinek is ki van alakítva egy kisebb sarok, de aktív klub nem társítható a pályákhoz, így azt csak a helyi szimpla érdeklődök "bitorolják" olykor-olykor.

Twyford, Hunter Park Tennis Courts:

 

Wooburn Greenben az egyik lekedveltebb helyi parkban van a Wooburn Park LTC otthona, akik több pályán is képesek a klubban sportolók igényeit kielégíteni. A pályák igen nívós környezetben, egy szép park szélén, egy kis patak mentén a Temze völgyében helyezkedik el, így aki nem teniszezni csak kirándulni vágyik annak is ajánlatos a hely.

Wooburn Green, Wooburn Park Tennis Courts: Wooburn Park LTC

2008

2013

hancsi78

DVSC csoportsálak

A 2014 előtt szerzett debreceni sálaim maradéka kerül most fel az oldalra, főleg az elmúlt 2 évtized meghatározó helyi csoportjainak nyakbavalóival. A sálak többségét a csoportok tagjaitól kaptam ajándékba, hogy megmaradjanak az utókor számára és én büszkén vettem át ezen darabokat megőrzésre. A Force Field sálaim elég hiányosak, hiszen ezen három darabon kívül a csoport még 4-5 fajtával biztos hogy rendelkezik, de így is örülhetek, hiszen az első darab nem mindennapi kincsnek számít egy sálgyűjtő kollekciójában. A Boysos fiúk a megalakulásuk után egyből le is köttettek egy  kelléket maguknak és gondoltak rám is, így köszönet nekik az "ajándékért". Szintén így tettek a Sziporkák is, a sálaik legyártásakor számítottak rám, így mondhatni frissiben megkaptam a "rózsaszín" ereklyéket. Az NSH és BF selyem sáljai egyszerre lettek legyártva és én mind a két csoporttól kaptam egyet-egyet, még a kétezres évek elején. A Lázadó Ifjúságról csak annyit tudtam, hogy léteznek, de a sáljukról sokáig nem. Aztán az is felbukkant és én sikeresen szert tettem egyre. Az Ultra Sharks selymét még a kilencvenes évek végén készítette az Ultra Service és hozzám is került egy, igaz csak később. A Casual Crew és az Ultras 1994 sálak nem csoport kellékek, a szimpla szurkolóknak is elérhetőek voltak, így ezekből én is csak vettem egy-egy példányt. Ezzel a bejegyzéssel  fel is került az összes DVSC és egyben magyar sálam is az oldalra. Persze azóta már sikerült szert tennem újabb kincsekre, de ezekről majd később. Most egy darabig legyen mindenki megelégedve ezen mennyiséggel és minőséggel.

hancsi78

Hódos Imre Sportcsarnok - Debrecen

Valamikor a nyolcvanas évek elején mentem ki elsőnek a Hódos Imre Városi Sportcsarnokba, de akkor még sok mindent nem tudtam a létesítmény "igazi" funkciójáról. Viszont nagyon izgatott voltam, mert a 100 Folk Celsius adott Karácsonyi Nagykoncertet a falak között és én már alig vártam, hogy velük és több ezer "rajongóval" együtt énekeljem a "Paff a bűvös sárkányt". Aztán a nagy izgalomból mérhetetlen csalódottság lett, mert a nagy havazás miatt a turnébusz nem ért le Debrecenbe, így az előadás elmaradt én meg a könnyeimmel küszködtem. Akkor még nem tudtam, hogy erre még párszor sor kerül e falak között az elkövetkezendő években, igaz már nem a bánat, hanem az öröm lesz az a hatás ami kiváltja belőlem az érzelmi megnyilvánulás eme fokozatát. A kilencvenes évek elején mindig elképedve figyeltem a DVSC Symphonia menetelését a nemzetközi kupákban, de akkor még a TV előtt, mert a mersz még nem vitt rá, hogy kimenjek a katlanba. Egészen 95-ig vártam a dologgal. Akkor éreztem magamba annyi erőt, hogy fiatal korom ellenére megállhatom a helyem a B középben és végre élőben szurkolhatok Csapó Erikáéknak. Nem kellett csalódnom. Mivel a focipályán tapasztalt hangulat egyből magával ragadott, akkor amit ott, a Hódos falai között tapasztaltam egyszerűen elvarázsolt és magába szívott, pedig a java még csak később jött el. A Gudme és a Larvik elleni meccseken olyan élményben volt részem ami kitörölhetetlen az ember emlékezetéből, érzéseiből. Ezeken a meccseken szinte egybe forrtam a Hódossal. Innentől ha beléptem az ajtón olyan volt mint ha a hazamennék, mindegy hogy előrül vagy hátulról léptem be, ha beléptem a vérem pezsdült. A lelátóra érve egyszerűen kiteljesedtem és alig vártam, hogy szurkolhassak a lányoknak. Szinte mindegy volt, hogy a Magyar Kábel elleni "szuperrangadó" vagy egy nagy nemzetközi meccs érkezett el én mentem, mert ott volt a helyem. A Főnix csarnok megépítésekor kicsit féltem, hogy elveszíti a kedvenc lelátóm a jelentőségét, de erre nem került sor. Szerencsére a DVSC lányai maradtak a jó öreg falak között, így továbbra is pokoli meccseken tudtam ott lenni és szurkolni. Persze nem csak a meccsek miatt emlékezetesek a "falak", itt volt ugyanis a szalagtűzöm és itt volt szinte minden barátomé, rokonomé is. Emellett több koncertnek is helyet adott a csarnok, amiken szintén megfordultam olykor. Az eltelt két évtized alatt párszor változott a létesítmény állapota, így elsőnek a székek lettek lecserélve és a kicsit elhasználódott alkalmatosságokat szép újakkal pótolták és szerencsére a B-szektorba támla nélkülieket szereltek fel. A pálya borítását is felújították párszor, így ezekben az időkben nem is tudott a csapat itt játszani és visszatértünk az első sikereink helyszínére az Oláh Gábor utcába. A külső tér is változott a csarnok előtti aszfalt borítás a szebben mutató térköves burkolat váltotta, ami kisebb tereprendezéssel és "kertrendezéssel" is járt. A csarnok neve is változott hiszen a Hódos Imre Városi Sportcsarnokból Hódos Imre Rendezvénycsarnok lett. Ezen kívül még számtalan kisebb változás is történt a létesítményben, de az alapfunkciója és a kinézete semmit nem változott "Hódosnak" és maradt a debreceni kézilabdázás első számú fellegvára.

Hódos Imre Városi Sportcsarnok

0000

1999

2001

2002

Hódos Imre Rendezvénycsarnok

2005

2007

2009

2013

hancsi78

Magvassy Mihály Sportcsarnok - Győr

A Magvassy Mihály Sportcsarnokba még a kilencvenes évek derekén látogattam el először, mondhatni az első sportcsarnokok között volt ahol vizitáltam a női kézilabda csapatommal. A győri női "handball" szinte együtt emelkedett fel a debrecenivel, de amíg mi a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején voltunk a csúcson, ők napjainkban halmoznak dicsőséget-dicsőségre, nem csak Győrnek, hanem az egész országnak. Amikor az első vizitemet megejtettem a Rába-partjára, akkor fej-fej mellett küzdöttünk a bajnokságban és a kupában, így sose lehetett tudni ki fog éppen győztesen kikerülni a csatákból. Igaz ezen hatalmas küzdelmek mindig azt eredményezték, hogy vagy a Dunaferr vagy a Ferencváros állt fel a dobogó legfelső fokára, mi meg a 2., 3., 4. helyen osztoztunk a győri lányokkal. A csarnok abban az időben teljesen megfelelt az ETO csapatának és szurkolóinak, hiszen a rangadókon rendre elnyelt 2.000 embert, míg a kisebb meccseken csak ennek töredéke árválkodott a lelátón. Mi akár hányszor mentünk volt helyünk, igaz csak 2x-3x voltunk nagy busszal, a többi látogatás kimerült egy vagy két tucatnyi Lokistában, de az is megesett, hogy 2-3 ember volt csak a vendégben. A csarnok nem tartalmaz semmi extrát, legalább is számomra. A két hosszanti oldal megfelelő nézőt tud fogadni, míg a hazai tábornak az egyik kapu mögött van kialakított helye, csak úgy mint a Dunaferr Sportcsarnokban. Jelenleg még mindig ez az ETO csarnok csapatainak az első számú otthona, de már tervben van egy modernebb, nagyobb rendezvénycsarnok felépítése, így a fontosabb meccseket nem kell majd átvinni a nem éppen közeli Veszprémbe és végre otthon vívhatják meg a legnagyobb mérkőzéseiket a Győriek. Remélem még akkor is ilyen jó lesz a csapat, mert debreceniként bizony megtanultam, milyen is az ha "otthon is idegenben" kell meccsre járni vagy ünnepelni.

hancsi78

New Stade Jean Bouin - Paris

Még 2010-ben jártam Párizsban egy hosszabb hétvége keretében és a turisztikailag kötelező látványosságok mellett jutott idő a fontosabb labdarúgó stadionok megtekintésére is. A Stade de France mellett a Parc des Princes szerepelt még a programban és ez utóbbinál a Stade Jean Bouin romjait is megtekinthettem, ugyanis ekkor már a földel volt egyenlő a régi létesítmény. Elkezdték ugyanis egy új, futurisztikus stadion építését, amit ekkor még csak a kihelyezett plakátokon csodálhattam meg, de egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Egyszerűen túl modern volt, túl sok volt és szerintem egyáltalán nem illet bele a környezetbe, de persze ez csak egy magamfajta maradi stadionimádó véleménye. Azóta már fel is építették a "csodát" és a helyi rögbiseknek szolgál otthonául, így ha legközelebb arra járok és újra meg akarom tekinteni a PSG hazai pályáját, szentelek egy kis figyelmet az Új Stade Jean Bouin lelátóinak is.

hancsi78

Jegyek - Nyíregyházi Spartacus

Debrecen ősi riválisának stadionjába csak a kilencvenes évek végén jutottam el elsőnek, lévén addig a Szpari az alacsonyabb osztályban vitézkedett, így nem volt okom a szomszédba utazni. Persze előtte már láttam a piros-kék csapatot és szurkolóit hiszen Hajdúszoboszlóra nem egyszer kimentünk a haverokkal megnézni magunknak a tirpák különítményt. Akkor még csak elmondásokból hallottam, hogy milyenek is voltak a nagy keleti rangadók a hetvenes évek végén az NBII-ben. Több tízezer ember mindkét oldalon, hatalmas hangulat, éles meccsek, gyakori összecsapások a lelátón és az utcán. Nekünk ebből már nem sok jutott a kilencvenes években, így egészen 1998-ig kellett várni, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk ezt a varázst. Szerencsére megtapasztaltuk, így innentől, ha nem is minden évben, de legalább pár éven keresztül vagy éppen pár év kihagyás után, de felkapaszkodtak a szomszédok a legjobbak közé. Ha ez nem volt meg akkor Fortunának köszönhetően a Magyar Kupában akadtunk össze, így szerencsére az újabb generáció is átélhetett már nem egy Szpari - Loki összecsapást. Az alább szereplő jegyek ezekről a "derbikről" származnak és a gyűjtemény ugyan nem teljes, de azért megbecsült része a kollekciómnak.

hancsi78

Braywick Park - Maidenhead RFC

Maidenhead városából már kitárgyaltam a helyi labdarúgó és krikett klubokat, sőt a bowling és atlétikai pályák is bemutatásra kerültek, de a rögbisek még elkerülték a blogot. Ezen hiány pótlására most bemutatásra kerül a Braywick Park, amely a helyi Maidenhead RFC otthona. 2012-ben egy alaposabb tanulmányút keretében térképeztem fel a létesítményt, amely egy nagyobb sportkomplexum részeként áll az autópálya felé vezető kivezető út mellett. Sajnos a pályára bejutnom nem sikerült, de ennek ellenére sikeresen körbe tudtam menni a kerítés mentén, így a lyukas foltokat kihasználva egész jó felvételeket sikerült készítenem a játéktérről és a kicsiny tribünről. Ezen kis szektor teljesen elnyerte a tetszésemet, hiszen a helyi kapacitásnak teljesen megfelelt és a rendezett környezettel együtt, egyben nívóssá is varázsolta a kis szentélyt. A megfelelő képek elkészítése után sétálgattam még a környéken, hiszen nem ez volt az egyetlen stadion a "sportparkban".

hancsi78

Dunaferr Sportcsarnokok

Dunaújvárosban megfordultam párszor a "szurkolói" karrierem során, így a Dunaferr Sportcsarnok is sokszor az utamba esett. Elsőnek még a kilencvenes évek végén jutottam el a csajok meccsére, amit aztán  még több utazás követett a kohászvárosba. A női kézilabdás lányaink mióta az eszemet tudom egy osztályban szerepelnek, így nem volt nehéz egymásra találni a két piros-fehér tábornak, mely kapcsolat hol szorosabb, hol lazább volt, de ellenséges soha. Ennek függvényében többnyire sörözni, jókat enni, beszélgetni érkeztünk a Dunántúlra, melyet nem utolsó sorban egy-egy meccs fűszerezett meg. Maga a csarnok számomra csak azért furcsa, mert a sikereiről híres helyi "csarnok csapatok" nagyobb lelátókat is meg tudtak volna tölteni szurkolókkal, de ennek ellenére nem épült másik létesítmény. Ez számomra meglepő volt, mert ha nem a kézisek, akkor a röplabdázók muzsikáltak jól, így sokszor a nemzet "sportvárosát" tisztelhettük a településen a "dunaferrek" remek szereplésének köszönhetően. A nagy hosszanti lelátó mellett a két kapu mögött is van egy-egy kis szektor rész és ami még meglepőbb, a hazai tábor azon kapu mögött helyezkedik el, ahol a vendégszektor van kialakítva, így egy-egy húzósabb meccs igen csak pikáns tud lenni a létesítményben. A csarnok az én "rosszallásom" ellenére áll és virul és a helyi nagy cég visszafogottabb sporttámogatása miatt néha kicsit szerényebben szerepelnek a helyi csapatok,  de azért egy-egy rangadóra még mindig kicsinek tűnik az a fránya egyoldalas lelátó. A Dunaferr Jégcsarnokkal nem állok ilyen szoros kapcsolatban, mert a jégen soha nem kísértük el a debreceni csapatot idegenbe. Csak hazaira jártunk ki néha a boldog kilencvenes években. Ennek ellenére szerepeltünk a falak között, mert egy időben a téli terembajnokság döntőjét itt rendezték, és olykor a DVSC sikeresen bejutott a fináléba. Ilyenkor természetesen a jeget műfűre cserélték és már pattoghatott is a labda és zúghatott a labdarúgó táborok dala a lelátókról.

Dunaferr Sportcsarnok:

Dunaferr Jégcsarnok:

hancsi78