DASE pálya

Bevallom őszintén a DASE pályához az eltelt bő 3 évtizedem alatt nem sok közöm volt. Jószerivel azt se tudtam hogy néz ki, igaz sokat nem is jártam arrafelé. Amolyan "fekete báránynak" számított a szememben. Azt se tudtam, hogy van e köthető aktív csapat a pályához vagy csak az egyetemisták koptatják ott a gyepet. Eme tudatlanságom pótlására elhatároztam, hogy kilátogatok a DASE pályára és készítek pár friss és számomra teljesen új fényképet a sporttérről. A környezet impozáns, melynek alapját az Agráregyetem közelsége adja, de a fás, ligetes határolósáv is dob egy kicsit az összképen. A játéktér már nem annyira meggyőző, de az egész telepre ráférne egy rekonstrukció és gyepszőnyegcsere. Persze a lényeg, hogy még ez a sportpálya is áll Debrecenben, így az egyetemi élet mellett "hivatalos" sportélet is folyhat a szent zöld gyepen. Utána is jártam és kiderült hogy a Debreceni SC csapata mellett a Józsai SZTSE is ezen a pályán fogadja ellenfeleit. Remélhetőleg ez még nagyon sokáig így is marad és lesz miért kimennem majd az elkövetkezendőkben is az Agráregyetem Sportpályájára.

hancsi78

Marlow United - Girls

A pályák megtalálását csak a véletlennek és a késő tavaszi kökénykereső hadjáratunknak köszönhetem. Marlow ezen részén még nem nagyon jártunk eddig, de felfedezve, hogy van arra egy nagyobb park, némi "bozótos", plusz ott a Temze, arra ösztökélt minket, hogy megszakítva eredeti célunkat csapjunk egy kört ezen a területen. A körből egy laza séta lett, egy igen csak vonzó környezetben, aminek csúcspontja (már mint nekem) a Gossmore Recration Ground adta, ahol a Marlow United FC lányalakulata játssza hazai meccseit. A centerpálya nem volt nagy és modern, mindössze két kapu, egy kisebb öltözőszerű épület, egy parkoló és némi mellékhelyiség adta a kiszolgáló egységeket. Igazából ha nincs kinn egy molinó, melyen a lánycsapat hirdeti a hazai pályát lehet soha nem tudom meg kik játszanak itt labdarúgó meccseket. Szerencsére viszont kinn volt a "hirdetés", így ha már kökényt nem találtunk legalább három "plusz" pályával gazdagodott a gyűjteményem. Igaz páromat ez egy percig nem vigasztalta, csak nekem jelentett plusz motivációt az újabb kökénykereső túra előtt.

Gossmore Recreation Ground:

Gossmore Recreation Ground - Training Field 1:

Gossmore Recreation Ground - Training Field 2:

hancsi78

Berkhamsted Cricket

Berkhamsted városában elég sok mindenért érdemes elutazni. Ott van a régi vár, lehet vásárolgatni, de ami a legcsodálatosabb az a tavasszal nyíló harangvirág "erdő" a környéken. Azt nem szabad kihagynia egyetlen arra járónak sem. Én természetesen a helyi látványosságok sorába beleveszem a település sportpályáit is, így a Kitcheners Field megtekintése természetes programnak számít az én "olvasatomban". A sporttelepről már megemlítettem a kisebb berkhamstedi labdarúgó csapatot, illetve van itt még egyéb sportolásra kialakított pálya is mint bowling vagy tenisz. A létesítmény együttes legnagyobb és legszebb részét viszont a kriketterek birtokolják, így az ő "pavilionjuk" az ami mérvadó a területen és ugye ehhez jön még két krikettpálya. A klubházon és az ott kialakított kis "teraszon" kívül nem volt más lelátórész a centerpályán körbe, de ennek hiányát kárpótolta a kilátás, melynek alapját a szemben elhelyezkedő dombok és a rajtuk nyugodtan legelésző birkák adták. Amolyan csendélet volt ez a javából, amit maximum csak egy-egy krikettmeccs zaja tör meg időről-időre.

Kitcheners Field Cricket Ground:

Kitcheners Field Cricket Training Ground:

hancsi78

Kalocsa

Kalocsa városának vendégszeretetét nem csak a 2001-es Kalocsa FC - DVSC Magyar Kupa kilencven percében élvezhettem, hanem előtte már három hónapig, a kilencvenes években, amikor is a sorkatonai szolgálatom alapkiképzését töltöttem a Városi Sporttelep melletti laktanyában. Anno sokat nem járkálhattunk ki, így a "paprika" városból csak a kaszárnya maradt meg emlékeimben, na meg a betonkerítésen belül lévő laktanya pályája, ahol a helyi Honvédnak kellett volna a gólokat ontania, de ekkora már nyoma se maradt a településen a piros-fehéreknek. Ekkor jobb híján már csak a mi bakancsaink dübörögtek a füvön, nem éppen labdarúgási célzattal.  Aztán a sors úgy hozta, hogy a 2001-es kupagyőzelem után az újabb sorozat első állomása Kalocsára vezetett, ahová a hétköznapi meccs ellenére egy nagy busszal kísértük el a DVSC labdarúgóit. Az út és a meccs kitárgyalása most nem képezi a bejegyzés fő témáját, így maradjunk annyiban egy feledhetetlen túrán és meccsen lehettünk ott aznap. Maga a sporttelep nem rendelkezett semmiféle luxus tartozékkal, így egy kis kopott lelátó mellett (ahová a lábunkat se tehettük) a szemközti oldalon egy betonozott placc (pár sorban) és némi palatetős tákolmánnyal várta a kilátogató drukkereket. Tíz évvel ezelőtt még volt némi respektje a magyar futballnak, így mondhatni a sporttelep is rendesen megtelt főleg hazai drukkerekkel, de a már említett mi 50 főnk is emelte a délután színvonalát. A stadion eléggé elhanyagoltnak tűnt, így nem csak a játékteret övező salakos futópálya, hanem a számunkra kijelölt beton alapzatú vendégrészt is rendesen benőtte a gaz. Persze ez minket a legkevésbé sem zavart, ettől még lehetett jó meccset látni, jót szurkolni és élvezni az alacsonyabb nívójú stadionok minden előnyét az olcsó sörtől a kedvező jegyárakig.  Hogy azóta történtek e változások a kalocsai sportélet eme alapkövén nem tudom, hiszen nem jártam azóta arra, de ha a "kupa" nem segít akkor majd egy kis kirándulást arra szervezek a családnak, hogy újra felfedezhessem a helyi labdarúgás szentélyeit vagy ami megmaradt belőlük.

hancsi78

Lewes

Lewes mellett többször is jártam az évek során, de valamiért mindig kimaradt, hogy bemenve a városba megtekintsem a The Dripping Panre keresztelt helyi szentélyt. A távolmaradás egészen 2013 nyaráig tartott, amikor megunva a folytonos "kóborlást" a tengerpartról egyenesen a Lewes FC hazai pályája felé vettem az irányt. A stadion megtalálásával nem volt gond köszönhetően a GPS alkalmazásának, de a parkolás már nem volt ilyen egyszerű, lévén csak fizetős helyek voltak a környéken és azok is igen korlátozott számban álltak rendelkezésre. Mivel nem tudtunk más kitalálni, jobb híján a kedvesem a kocsiban maradt, amíg én nekilódultam kamerával a kézben a felfedező körútnak. A létesítmény kialakítása elég furományos, lévén a egy domboldalban található, így a pálya lejtésének elkerülése érdekében mondhatni a fél stadiont beásták a lejtőbe. A főbejárat a dombtetőn volt és itt sikerült pár jónak mondható képet ellőnöm, majd felfedeztem, hogy nyitva egy kis oldalajtó, így gondoltam egy merészet és hívatlanul beléptem a  kapu mögötti lelátó tetejére. Szerencsémre egyből megpillantottam a gondnokot és tájékoztattam a jövetelem céljáról, aki szívélyesen beinvitált a gyepre, melynek épp az öntözésével volt elfoglalva. Én persze örömmel szaladtam lefelé a lépcsőkön és pár szó váltása után sikeresen kifotóztam magam belülről is, majd miután meghívót kaptam a hétvégi meccsre, baráti kézfogással elváltam a "pálya felügyelőtől" és indultam tovább, hiszen aznapra még voltak terveink bőven. Az biztos nem bántam meg eme kis "csoda" megtekintését és igaz a stadion csak két komolyabb oldallelátóval rendelkezik, a kialakítás miatt azonban ajánlom minden groundhopper és stadion vizitőr figyelmébe a meglátogatását.

hancsi78

Thames Valley Athletics Centre

Angliai tartózkodásom alatt Windsor igen csak közel esett az állandó "lakcímemhez", így a város és a királynő nyári rezidenciája mellett volt időm alaposabban feltérképezni a helyi sportegyesületek létesítményeit is. A krikett, futball, rögbi pályák kivesézése után a helyi és környékbeli atletizálok paradicsoma felé vettem az irányt, hogy készítsek pár felvételt a Thames Valley Athletics Centre tribünjéről, mely igencsak forgalmasnak ígérkezett, hiszen a windsori atlétikai pályát használja a Hounslow, Eton, Windsor és Slough atlétikai csapata! Az említett közelség miatt sokat nem kellett kocsikázni és már ott is parkoltam a kialakított várakozó zónában. Sajnos a pályára nem jutottam be, de a szellős elkerítésnek köszönhetően sikerült jó pár képet készítenem mind a pályáról, mind a tribünről. Az utóbbi lelátó volt az egyetlen stand a pályánál, ami a klubház pályára néző részéből volt kialakítva, mondhatni igen ügyes megoldással. A pálya többi részére csak a sportolók juthattak be, így aki követni akarta az eseményeket az kénytelen volt a tribün vendégszeretetét élvezni. Sokat időt nem töltöttem a fotózással, mivel nagyon nem volt mit, így egy laza séta és pár kép után már robogtam is tovább, egy újabb "állomásra".

hancsi78

Eger - Városi Körcsarnok

Eger városába már gyerekkoromban eljutottam, igaz akkor még nem a sport szeretete hajtott, hanem az Egri Vár látványa, amiért kicsi koromban felettébb lelkesedtem akárcsak a Tokaj-hegy megmászásáért. Sajnos mióta meccsre járok az egri és debreceni sport igencsak korlátozott számban mérte össze tudását, lévén nem azonos osztályban szerepeltek az adott sportágak csapatai. A labdarúgók egy debreceni kupatalálkozót leszámítva évtizedekig nem találkoztak, amikor viszont első osztályú lett az Eger akkor meg a stadionjuk volt alkalmatlan az ellenfelek fogadására, legalább is az MLSZ szerint. Anno női kézilabdában is volt első osztály találka a felek között, de ekkor még én nem jártam Egerben vagyis csak  az említett Egri Várba! A röplabdában pedig a Cívisvárosban nem volt igazán sikeres csapat, így szinte reménytelen volt az Eger - Debrecen párosítás összehozatala, maximum csak ilyen-olyan kupában. A lényeg,  hogy nem tudtam tovább várni és számomra érdekesnek tűnő meccs híján 2013-ban egy bogácsi kirándulásról hazafelé elfordultam a helyi stadion és Városi Körcsarnok felé, hogy legalább lássam csak úgy "pőrén" a két fontosabb létesítményt Dobó városában. Elsőnek a röplabdások szentélyét néztem meg, mely sportcsarnok Dr. Kemény Ferenc nevét viseli és ottjártamkor erős vaskerítés zárt el attól, hogy közelebbi ismeretséget kössünk. A létesítmény zárkózottságának köszönhetően csak közvetett kapcsolatba léptünk és pár külső felvétel után a stadion felé vettem az irányt, ami hasonlóan "hét lakat" alatt volt őrizve.  Azért legalább annyit elmondhatok, hogy végre eljutottam Egerbe és nem csak a várat láttam. Öröm az ürömben, hogy a szezon végére feljutott a helyi főiskolások kézilabda csapata az NBI-be, így ha nem is a nagy csarnokba, de legalább Egerbe szólítja valamelyik csapatomat a sport "istenasszonya", amiről én angliai "száműzetésem" miatt szépen le is maradok!

hancsi78

Twyford - Hunter Park

Twyfordban az idei évben vezetett utam és ha már arra jártam nem lehetett kérdés, hogy megnézem e a Hunter Parkban található sportpályákat vagy ne? A helyi park igen impozáns kis környezet volt és beállva a parkolóba elsőnek a krikettpálya terült el az ember szeme előtt. Ez is tűnt fontosabbnak a helyiek sportéletében, hiszen a klubépület, a tájékoztató táblák mind-mind itt voltak elhelyezve. A pálya kicsit kopottnak tűnt, a felfestés is hiányzott innen-onnan, de a süllyesztésnek köszönhetően a földsáncok amolyan lelátóként funkcionáltak és VIP jelleggel néhol még egy-egy pad is ki volt téve a "domboldal" tetején. A futballpálya már nem volt ennyire szurkolóbarát, ugyanis az előzőekkel ellentétben, a játéktér itt ki volt emelve és három oldalról bizony elég nehézkesnek volt mondható az Otterbourne FC hazai meccseinek a követése. Szerencsére a negyedik oldalon vagy ha úgy jobban tetszik az egyik hosszantin ismét csak volt egy kis földsánc, így innen akár két sorban is követhető volt a találkozó. Mivel olyan túl sok fényképezni való nem volt a helyszínen és az idő is elég későre járt, nem időztünk túl sokat és robogtunk is hazafelé, mint aki "jól végezte" a napi kirándulást.

Hunter Park "Cricket Ground"

Hunter Park "Football Ground"

hancsi78

Kidlington

Egy kis oxfordi kirándulás mellékzöngéjeként jutottam el a Yarnton Roadra Kidlingtonba. A pályát csak második nekifutásra sikerült megtalálni, lévén az első próbálkozás alatt minden segédeszköz csődöt jelentett, így szabad szemmel kellett tájékozódni, de pontos cím és megfelelő térkép híján a nyári felfedező körút nem járt sikerrel. Őszre aztán sikerült pótolni a bedöglött navigációs rendszert és nem is kellett csalódnom, nyíl egyenesen a Kidlington FC szentélye felé irányított. A klubépülethez egy kátyús, sáros mellékúton sikerült beevickélni és már-már úgy tűnt, hogy meccs híján a pályából nem sokat fogok látni, amikor a kedvesem szólt, hogy "néz csak ott van egy rés amin be lehetne lopózni a játéktérre". Így is tettem és a szemfülességnek köszönhetően (ami nem engem dicsért) sikerült készítenem jó pár felvételt a pályáról és a két kisebb, de fedett, székezett tribünről is. Sok időt nem töltöttem a nézelődéssel, mert nem szerettem volna ha valaki azt hiszi valami rosszban sántikálok, így még pár kép kívülről és már mentünk is tovább az eredeti célunk irányába, ami jelen esetben az oxfordshire-i múzeum volt.

hancsi78

Evezős és Vitorlás Klubok a Temzén

A vízi sportok nem tartoznak a kedvenc szabadidős tevékenységeim közé, de mivel Angliában elég nagy kultusza van a habok szelésének, így az utamba akadó evezős, vitorlás, kajakos vagy kenus sport clubok mellett nem megyek el szó nélkül. Már csak azért sem mert itt egy Henley Regatta például igazi népünnepélynek számít és nem csak az oxfordi és Cambridge-i diákoknak, hanem az egész országnak. A mai bemutatóban a Temze kanyargós partjai mellett "evezünk" és bemutatok négy olyan sportegyesületet, melynek tevékenysége szorosan összefügg a vízzel! A bemutatót persze tessenek képletesen érteni, mert azon kívül hogy jártam és láttam, sőt még fotóztam is ezeket a helyeket, mást nem nagyon tudok róluk, csak amit saját két szememmel megtapasztaltam.

Marlow egy gyönyörű kisváros a Temze-partján, így aki egy kis vasárnapi pihenésre vágyik annak szívből ajánlott a folyópart melletti parkok valamelyikének a felkeresése, mert egy kis napsütés mellett szépen fellehet töltődni. Aki a sportot kedveli annak is ajánlott a város, hiszen rengeteg lehetőség van a bámészkodásra vagy az aktív tevékenységre. A folyóparton is jó pár lehetőség van, ebből az egyik a Marlow Rowing Club evezőseinek "háza" melynek tetőszerkezete épp a második fotózásom előtt égett le, de szerencsére csak a fedél sérült, igaz az komolyabban. A klub egyébként igen impozáns környezetben fekszik és most nem a Temzére gondolok, hanem a hídra, melynek tövében kialakították a "csónakházat". A híd nem más mint a szintén William Clark tervezte budapesti lánchíd kistestvére, melyet egy ott elhelyezett tábla is hirdet. Szóval aki pihenni vágyik és érdeklik az Angliában található magyar vonatkozású helyek, az ki nem hagyhatja a marlowi lánchidat, mert ez a település minden magyar szívének is kedves!

Marlow - Marlow Rowing Club:

2009

2010

2012

Bourne End egy kis falú és mint ilyen elég kevés potenciával rendelkezik, ami a sportra fokozottan igaz. A településen nincs komolyabb sportegyesület, semmilyen labdás sport, sőt még egy nyamvadt focipályát se lehet találni ahová a kölykök kimehetnének rugdosni egy kicsit a szabadba. Kivéve természetesen az iskolát és pár parkot, ahol ha nem is kimért pályán, de legalább a zöld fűben lehet szaladgálni. A vitorlások viszont örülhetnek, hiszen a Riverside-on működik az Upper Thames Sailing Club, így akinek van gyakorlata vagy annak is akinek nincs mehet és szelheti a vizet a szél segítségével kis "ladikokon". Amikor arra jártam hétvégén pont nagy volt a nyüzsgés, hiszen fújt a szél rendesen így a folyón  száguldoztak le-fel a vitorlások. Kétségtelen még látni is jó volt a kecses száguldást, hát még milyen lehetett átélni?

Bourne End - Upper Thames Sailing Club:

Henleyben már megfordultam párszor és sétáltunk is már nem egyszer a folyóparton a párommal. Igaz az év nagy eseményét a Henley Regattát eddig még elkerültük, pontosabban egyszer belefutottunk véletlenül, átutazóban, így azért már van némi tapasztalatunk a "zsúfoltságból". Az Upper Thames Rowing Club épületét még 2008-ban kaptam lencsevégre egy séta közepette, de az akkori hideg időjárásnak köszönhetően az evezni vágyok inkább valami "fedett" sportot választottak, így a klubépületnél csak zárt ajtókra leltünk. Persze azért a séta mit sem vesztett az értékéből igazi akadálypályát kellett leküzdenünk a hattyúk, libák és kacsák ottfelejtett melléktermékeinek köszönhetően.

Henley - Upper Thames Rowing Club:

A Wokingham Waterside Centre megtalálását csak a véletlennek köszönhettük, hiszen teljesen másért utaztunk Reading ezen részére, de a GPS hiánya kissé elbizonytalanított minket és nemes egyszerűséggel eltévedtünk, pontosabban nem találtuk a kitűzött célt. A keresgélés eredménye, hogy a folyóparton kötöttünk ki, ahol az említett sportközpont épülete is állt. Ha már itt jártunk sétáltunk egy kicsit a Temze-parton, mert az szinte kihagyhatatlan. Mivel a sportolok ma szabadnapot vettek ki, így az evezősök helyet a tűzoltókat figyelhettük meg, ahogy vízre bocsájtanak egy csónakot, majd a séta befejeztével tovább kerestük az eredeti célt.

Reading - Wokingham Waterside Centre:

hancsi78